1. fekezet: Nyár, barátok...
A történet Lily és James 7. évében játszódik, amikorra Lily már kicsit megenyhül és - talán - Jamesnek is kezd benőni a fejelágya.
A az első fejezt: James barátaival tölti a nyarat, de már nagyon várja, hogy találkozhasson valakivel a Roxfortból.
Augusztus elseje volt. Igaz még a Nap sem kelt fel két 17 év körüli fiú már ébren volt. Vártak valakire. - Szerinted mikor jön, pajtás? - kérdezte az egyik, majd egy jó nagyot ásított. - Honnan tudjam, nem vagyok jós... A levélben délelőttöt írt, és őt ismerve akkor is jön - felelte James. - Akkor meg mi értelme volt ilyen korán felkelni - morgolódott Sirius. - Kedves Tapmancs barátom! Szeretnélek figyelmeztetni, hogy a Te ötleted volt a hajnali kelés! - válaszolta megjátszott komolysággal barátja. Sirius és James jó barátok voltak, így Sirius a tanév végén haza sem ment, hanem Jamesnél vendégeskedett. Remusra, egy másik barátjukra vártak, aki egy hónapot fog barátaival tölteni. Petert is meghívták, ám édesanyja nem engedte el. 2-3 órás várakozás után a fiúk úgy döntöttek, hogy lemennek a konyhába reggelizni. Legnagyobb meglepetésükre a konyhában három ember volt. Mr. és Mrs.Potter James szülei és egy kissé beteges kinézetű, ám vidám fiú. - Holdsáp! - kiáltotta kórusban a két fiú. - De jó, hogy itt vagy! - mondta a most már cseppet sem álmos Sirius. - Már nagyon vártunk! - mondta James. - Ágas, Tapmancs! Jó újra látni titeket! - kiáltotta Remus, és megölelte barátait. - Mikor jöttél? Mivel? - hangzottak a kérdések. - Ma hajnali kettőkor, a Kóbor Grimbusszal jött - mondta Mrs.Potter Remus helyett. - És nekünk miért nem szóltatok? - kérdezte James. - Úgy gondoltuk,,jó meglepetés volna számotokra, ha Remus hamarabb érkezne, mint hiszitek - válaszolt Mr.Potter. - Az is volt -mondta mosolyogva James. - Bizony - mondta Sirius. - Nagyon-nagyon jó meglepetés. Szuper meglepetés. - Ti vigyétek föl Remus ládáját, addig én készítek egy finom reggelit - mondta Mrs.Potter. James és Sirius neki láttak, hogy felcipeljék a ládát a lépcsőn. A két fiú nem volt éppen gyengének mondható, ám minden próbálkozás hiába volt, a láda meg sem moccant. - Miket hoztál magaddal Holdsáp, téglákat? - kérdezte nyögdécselve Sirius. - Csak az iskolai felszerelésem, és 1-2 könyv van a ládámban - felelte Remus, majd oda ment, hogy ő is segítsen barátainak. - Mondd csak, Holdsáp hány kilós az az 1-2 könyv? - kérdezte a vörös arcú James. Mr.Potter, aki eddig csak mosolygott a fiukon így szólt: - Locomotor láda! - A láda felemelkedett, Mr.Potter pedig utána sétálva kormányozta. Miután a láda, Mr. Potter és a három fiú is megérkezett James szobájába, James szólalt meg elsőként: - Köszi apa! - mondta hálásan. Már a lépcső tetejéről is érezték a finom illatokat, mire leértek, azt is megtudták, hogy Mrs. Potter már elkészült a reggelivel. - Rántotta! A kedvencem - kiáltott vidáman Remus. - Tudom, azért ezt készítettem - felelte Mrs.Potter. A rántotta nem csak Remus kedvence volt, ez az étel nyerte a TKK (Tekergők Kedvenc Kajája) címet is. Mr.Potter vágyakozva nézte az ételt. Ő ugyanis fogyókúrán volt, így az ő reggelije 2 szelet pirítósból állt. - Drágám, csak most az egyszer... Könyörgök... Ha ehetek egy kis rántottát, lemondok a mai csoki adagomról - könyörgött Mr.Potter feleségének. - Nem. Nem és nem - hangzott a válasz. - Mrs.Potter ön nem reggelizik? - kérdezte Sirius, aki nem volt képes felfogni, hogy mondhat le magától valaki erről az ételről. - Nem,nem. Én már reggeliztem pirítóst és almát - felelte a boszorkány.
Miután mindenki végzett a reggelivel a fiúk felmentek James szobájába, arra hivatkozva, hogy meg kell beszélniük a nyáron történt dolgokat. - Na meséljetek - mondta Remus. - Hány figyelmeztetést kaptatok a nyáron a Minisztériumtól? - Honnan veszed, hogy kaptunk? - kérdezte megjátszott sértődéssel Sirius. - Idén nyáron nagyon jók voltunk, igaz Ágas? - Bizony. Nagyon jók voltunk - mondta vigyorogva James. - Fejenként csak 2-2 figyelmeztetést kaptunk. - Miért? - kérdezte Remus. - 1-1 azért, mert mikor ide értünk, a ládákat fel vittük szobába - mondta Sirius, majd Remus arcát látva így folytatta: - Na,jó varázslattal hoztuk fel. - Másikakat, pedig azért, mert pár hete a közeli park játszóterén voltunk, estefelé szülői engedéllyel... - kezdte James. - ...és egy kicsit meg bűvöltük a hintákat. De csak addig míg mi hintáztunk! - fejezte be Sirius. - Szerencsétek, hogy még nem raktak ki titeket a Roxfortból - mondta Remus. Miután kibeszélték magukat, elmentek sétálni. Ilyen vidámságban és jó kedvben telt el a hónap. Remus már az érkezése utáni harmadik napon megnézte barátai nyári leckéjét, és kijavíttatta velük a hibákat. Augusztus harmincadikán, mikor elkezdtek pakolni, Remusnak eszébe jutott a kérdés, amit már érkezése óta meg akart kérdezni. - Petert is meghívtátok? - kérdezte. - Őt is, de az édesanyja nem engedte el - mondta James. Valójában nem is hiányzott neki az alacsony fiúcska, valaki viszont annál inkább... Végre elérkezett az elseje. Mrs.Potter jó korán felkeltette őket, megelőzve az elkésést. James nagyon vidáman ébredt, ma végre újra láthatja Lilyt. - Min vigyorogsz Ágas? - kérdezte Sirius. - Csak azon, hogy holnap elkezdődnek a csínytevések - mondta James és közben rájött, hogy ez nem is akkora hazugság... Siriusnak viszont nem tetszett a válasz. - Holnap? - kérdezte csodálkozva. - Még ma! Micsoda hozzá állás ez Ágas? Még ma elkezdődnek a csínytevések! - Igazad van Tapmancs! - mondta James. - Idulunk fiúk! Igyekezzetek le! - hallatszott lentről Mr.Potter hangja. A fiúk ládáikat maguk után vonszolva elindultak le a lépcsőn.
|