Sosem késő

Soha nem jöttek össze az iskolában, bármennyire is vágyott rá a lány. Azóta megtudta, hogy Harry számára sem volt közömbös, de míg ő félt lépni, addig a fiú direkt nem közeledett felé. Akkoriban halt meg Dumbledore, és Harry jól tudta mi vár majd rá, s hogy alaposan fel kell készülnie. Nem akarta veszélybe sodorni a lányt azzal, hogy esetleg kapcsolatba bonyolódik vele.

Az már más kérdés, hogy Ginny vállalt volna mindenféle megpróbáltatást, csak hogy a fiúval legyen, de ez nem számított. Harry utazott, edzett, kereste a horcruxokat, s még véletlenül sem engedett meg magának olyan szituációt, ahol ne adj isten kettesben maradhatott volna a lánnyal. 

Azóta a Rend erősödött. Harryből vezető vált, méghozzá egy erős, és határozott vezető. Nem volt már messze a győzelem, amiben egyre többen kezdtek bízni, látva az eredményeiket, s hogy Voldemort egyvalakit még mindig képtelen volt próbálkozásai ellenére maga alá gyűrni, méghozzá Harry Pottert.

Ginny borzasztóan büszke volt a fiatal férfire, és ha lehet ilyet mondani, még jobban szerette, mint korábban a tanuló évei alatt. A kapcsolatuk azonban nem változott. Míg Ron és Hermione azóta együtt éltek, Harry még mindig elzárkózott előle.

A Rend főhadiszállása továbbra is a Grimmauld téren működött. Úgy vélték, hogy a titokgazda halálával végkép bebiztosították magukat, hiszen senki másnak nem juthatott tudomására a régi Black ház holléte és szerepe.

Harry tulajdonképpen ott élt, ami jócskán leegyszerűsítette számára a tennivalóit. Mindig ott volt, ha szükség volt a segítségére, és mivel ideje nagy részét a harcok és az utazgatás tette ki, nem is lett volna értelme külön élnie.

Ronék nem hagyták magára. Bár nem a Grimmauld téren laktak, mégis minden nap megfordultak ott, és edzettek, segítettek barátjuknak, amiben csak tudtak. Ginny is sűrűn ellátogatott hozzájuk. Ő maga gyógyítóvá vált, így előfordult az is, hogy kifejezetten hívták a sérülések ellátása miatt.

A mostani is egy ilyen alkalom volt. Sürgős üzenetet kapott kézhez, bátyjától, melyben megkérte, hogy amilyen gyorsan csak tud, menjen a főhadiszállásra.

Mikor odaérkezett meglehetősen nagy felbolydulást talált. Sokan sérültek meg, néhányan eszméletlenek voltak, a többiek igyekeztek segíteni akinek csak tudtak. Ginny nem is nézte tovább tétlenül az eseményeket, hanem rögtön elindult Kingsley felé, aki láthatóan törött lábával kínlódott. Ám mielőtt odaérhetett volna, valaki elkapta a karját.

- Gyere! – hallotta a kéz gazdáját. – Odafent lenne rád szükségünk. Hermione súlyosan megsérült – remegett meg egy kicsit a hangja.

Több se kellett Ginnynek, máris engedelmesen sietett bátyja után a lépcsőn felfelé. Benyitottak a barátnőjének és Ronnak fenntartott szobába, ahova gondosan lefektették a sebesültet.

Harry is bent volt. Olyan komor arccal nézet fel az érkező lányra, hogy Ginny egy pillanatra megtorpant, mielőtt közelebb mert volna menni az ágyhoz. Rutinosan, hozzáértéssel vizsgálta barátnőjét, igyekezett háttérbe szorítani aggodalmát és félelmét.

- Hála az égnek! – sóhajtott fel körülbelül negyedórai tüzetes diagnosztizálás után.

Ron azonnal közelebb lépett.

- Rendbe fog jönni?

Ginny odavarázsolt pár bájitalt, és óvatosan kinyitva Hermione száját legurította a torkán.

- Persze – bólintott aztán.

Néhány bűbájjal helyreállította barátnője légzését, és beforrasztotta megrepedt csuklóját. Amint végzett, távolabb lépett, és a három jelenlévő megkönnyebbülten látta, hogy Hermione arcszíne végre egészségesebbre vált, és az ájult öntudatlanság helyett nyugodt álomba merült.

- Köszönöm – ölelte meg Ron a húgát.

- Mit gondolsz, miért lettem gyógyító, ha nem azért, hogy segítsek nektek? – viszonozta egy mosollyal a gesztust a lány.

Miután kibontakoztak az ölelésből, Ginny szerelme felé fordult.

Harry szomorúan nézte ágyban fekvő barátját, majd észrevéve Ginny tekintetét, halkan megszólalt.

- Most már látod, miért nem szeretném? – kérdezte, aztán gyors léptekkel kiment a szobából.

A lány mereven nézett utána, mert nagyon is jól értette mire utalt a megjegyzés.

Azóta eltelt két hét, és Herionenak kutya baja sem volt. Egyvalaki mégsem enyhült meg. Harry ha lehet még ridegebb lett, s Ronékat is kissé kerülni kezdte.

Hermione ugyan olyan szomorúan fogadta a változást, mint az egyre jobban elkeseredő barátnője. Egyik nap, mikor együtt ücsörögtek a Ronnal közös házuk nappalijában, hirtelen így szólt.

- Ginny, tenned kellene valamit.

- Azt hiszed nem próbáltam még?! – horkant fel a lány. – Annyiszor akartam már vele beszélni…!

Hermione egy ideig gondolataiba merült, majd folytatta.

- Talán nem beszélned kéne. - Ginny összeráncolt szemöldökkel nézett rá. - Inkább mutasd meg neki, hogy mit érzel, és vezesd rá, hogy ő is ugyan azt érzi.

- Nem értelek – rázta meg a fejét a vörös hajú lány.

- Ugyan már Ginny! Hozd olyan helyzetbe, hogy ne legyen választása – nézett rá Hermione sokatmondóan, és szemében mintha huncut fény villant volna.

Ginny csak bámult rá, ahogy körvonalazódni kezdett a fejében, hogy tulajdonképpen mire is utal a barátnője.

- Te most komolyan azt tanácsolod, hogy… - mondta megrökönyödötten.

Hermione most már elvigyorodott.

- Biztos vagyok benne, hogy megoldod. Utána pedig kénytelen lesz végre elgondolkodni a hülyeségén.

Ginny végre becsukta a száját, és eltűnődött a hallottakon.

- Végül is miért ne? – dünnyögte.

Harry borzasztóan makacs, - de egyértelműen ugyan úgy vonzódik a lányhoz, mint Ginny hozzá – és biztosan nem lesz könnyű eset. De Ginny sem volt már az a tapasztalatlan kislány, márpedig ez a férfi nagyon kellett neki.

Máris jobb hangulatban hagyta el barátnője házát, ahogy kezdett benne megfogalmazódni terve minden egyes részlete. Készülj Harry Potter, mert az enyém leszel, ha törik, ha szakad – vigyorodott el magában.

Megfogadta Hermione tanácsát, és egy olyan helyzetet eszelt ki, amiben a férfinek egyszerűen nem lehet választása.

Még pár évvel ezelőtt rájöttek arra, hogy az egyik szoba ajtaja, - melyben veszélyes, fekete mágiás tárgyakat tartottak hajdanában a Black-ek - automatikusan lezárul, amint az egyik bent lévő erősen erre koncentrál. Olyan erős mágiával látták el, hogy azt csak azzal lehet megtörni, ha a rejtőzni kívánt ember, újra arra nem gondol, hogy most már szívesen kijutna.

Márpedig nem egyhamar fogok arra koncentrálni – mosolyodott el Ginny, mikor Hermione segítségével ellátták a szobát pár hasznos dologgal.

Innentől már csak azt kellett elérniük, hogy Harry garantáltan betegye oda a lábát. Ebben megint Hermione jelentette a megoldást. 

Miután Ginny elkészült, barátnője a férfi keresésére indult. Mikor megtalálta, máris nekikezdett.

- Harry, megtennéd nekem, hogy a hajdani raktárból felhozol pár dolgot? Tanulmányoztam egy – két varázstárgyat, és elég érdekes eredményre jutottam. Magam is felhoznám – folytatta kedvesen – de Ron bármelyik percben itt lehet, és valami fontos dologról akar velem beszélni. Legalábbis ő így mondta – vetette be a kissé fanyar kételkedés látszatát.

Harry rámosolygott.

- Szívesen segítek. Mondd el, mire lenne szükséged.

Ginny borzasztóan izgult, ahogy ott állt a szoba egyik sarkában, és azon gondolkodott vajon sikerül e Hermionenak rászednie a férfit, aztán azon, hogy mégis hogyan oldja majd meg ezt a helyzetet. Sosem csinált még ilyet, de reménykedett benne, hogy a vonzalma és az erős vágy, amit Harry iránt érzett bőven elég lesz ahhoz, hogy tökéletesen hozza a csábítót. 

Néhány perc múlva lépteket hallott a háta mögül, és amint tudta, hogy a férfi már odabent van, megfordult.

- Harry?

A szólított megdermedt, és zöld tekintete csak úgy ragyogott a kellemes félhomályban, ahogy rámeredt. A következő pillanatban már fordult is, hogy elhagyja a szobát, ám Ginny gyorsabb volt. Az ajtó bezáródott, és a lány erősen arra koncentrált, hogy most itt van dolga, s azt ne nyithassa ki senki.

Harry újra ránézett, és mintha enyhe félelmet látott volna a tekintetében.

- Ginny, nyisd ki kérlek.

A lány megrázta a fejét, és közelebb lépett, mire a férfi ugyan annyit hátrált.

- Sajnálom, de nem tehetem. Én nem akarok kimenni – mondta, azzal ismét előreindult, Harry pedig hátra.  

- Nézd, nekem dolgom lenne – szólt határozottan a férfi.

Ginny elmosolyodott.

- De még mennyire, hogy lenne.

Harry nyelt egyet, mikor már nem volt képes hátrálni, s nekitámaszkodott a falnak, miközben Ginny már egészen előtte állt.

- Ugye tudod, hogy ennek nincs semmi értelme? – mondta ingerülten. – Megmondtam, hogy mért nem lehet.

A lány most kissé elkomolyodva bólintott.

- Megmondtad. De egy percig sem kérdezted, hogy egyet értek e. Te viszont, egyértelműen menekülsz – tette hozzá, és kezét felemelve végigsimította Harry arcát.

- Ez nem igaz – lépett el oldalra a férfi.

Ginny felnevetett.

- Nem? És most például mit csinálsz?

Harry villámló tekintettel nézett rá.

- Ne játszunk ilyet oké? Nyisd ki az ajtót! Én nem akarom ezt az egészet.

A lány nem válaszolt rögtön. Szemben állt a férfivel, amikor lassan gombolni kezdte a ruhája elejét a melleinél. Ahogy haladt egyre lejjebb, mind jobban nyílt szét a finom anyag, felfedve meztelen bőrét, és a formás kebleket takaró csipkefehérneműt.

Harry rábámult, majd olyan szorosan csukta be a szemét, amennyire csak tudta. De nem volt képes sokáig így maradni. Egyszerűen látnia kellett. Nem mert megmozdulni, még levegőt is elfelejtett venni.

- Igazán? Tényleg nem akarod? – kérdezte Ginny.

- Tényleg nem – rázta meg a fejét, miközben a smaragdzöld szemek el nem fordultak volna a lány arcáról, alakjáról, s az éppen nevető ajkairól.

Ginny határozottan odalépett, és ujjait a férfi tarkóján a fekete tincsekbe fúrta, s egész testével szorosan hozzásimult. Combját finoman Harry ágyékához nyomta, aki erre akaratlanul is felnyögött, míg érintései nyomán jólesően megborzongott.

- Nem tudom hogy vagy vele, - suttogta a lány a férfi nyakába – de szerintem már nem sokáig tudod becsapni magad.

Azzal felemelte a fejét, és ajkaival Harry szájára tapadt. Gyengéden érintette, nyelvével végigjárva, izgatva, mígnem kedvese fel nem sóhajtott, kis résnyire nyitva ajkait. Ginny ekkor megállt, és nem lépett tovább.

Helyette kicsit odébb húzódva továbbgombolta a felsőjét, s egészen a végére érve, lassan kezdte lehúzni magáról. Harry minden mozdulatát figyelemmel kísérte, és elsötétedő tekintettel mérte végig a felszabadult területet, amint a könnyű anyag a földön kötött ki. Ginny ekkor egy pillanatra végigsimított saját magán, majd újból a férfi elé lépve, ezúttal az ő ingjét kezdte gombolni.

- Ginny – sóhajtott Harry. – Ez… ez tényleg nem jó ötlet.

A lány vágytól égő tekintettel nézett fel az arcába.

- Tévedsz – suttogta.

Combjával ismét hozzádörgölőzött Harry immár egyértelmű izgalmához, mire hangos nyöszörgés hagyta el a száját. Kíváncsi volt meddig képes még uralkodni magán a férfi. Miközben gyorsan lesimogatta róla az inget, és élvezettel sóhajtott fel, ahogy hozzábújva meztelen bőrük összeért.

Ekkor Harry megmozdult. Megremegett a testén végigsöprő érzéstől, majd egyik kezével a lány mélyvörös hajába túrt, a másikkal pedig szorosan magához húzta.

- Istenem – nyögte. – Elképesztően kívánlak.

Ginny elégedetten elmosolyodott. Megtört.

- Akkor mire vársz? – suttogta, és belenézett a vágytól csillogó szemekbe.

Harrynek sem kellett több. Hirtelen előrehajolt, és olyan szenvedéllyel kezdte ízlelni Ginny száját, hogy a lánynak meg kellett kapaszkodnia a vállában, mert úgy érezte, hogy lábai menten összecsuklanak. Szétnyitotta ajkait, és élvezettel nyögött fel, mikor Harry nyelve elindult feltérképezni a száját.

Kezeikkel igyekeztek mindenhol megérinteni a másikat, majd a férfi neki látott megszabadítani őt melltartójától, amíg Ginny ujjai a nadrágja gombján időztek, s mikor végzett már húzta is lefelé róla. Ahogy hajolt a vászon mozgását követve, úgy csókolta végig szerelme mellkasát, hasát, s lehelt rá finoman férfiasságára.  

Harry gyorsan lerúgta magáról a nadrágot, majd visszarántotta magához a lányt, és hosszan, mélyen megcsókolta, miközben kezeivel szabaddá vált melleit cirógatta. Mikor már nem jutottak levegőhöz, megszakítva ajkaik játékát, elindult lefelé Ginny bőrén, végigjárva és nyelvével érintve érzékeny nyakát, kulcscsontját, és végül csókolgatni kezdte a melleit.

A lány hátravetette a fejét, és kéjes nyöszörgésbe kezdett. Szenvedélyesen Harry hajába túrt, míg másik kezével simogatni kezdte a hasát, majd lejjebb haladva az egyre merevebbé váló ágyékát.

A férfi felnyögött, és helyet cserélve kedvesével a falnak döntötte, majd szorosan hozzásimult. Ginny elégedetten sóhajtott fel, ahogy megérezte, hogy most már akkor sem engedné el Harry, ha ő azt szeretné. Túlságosan felizgatta a férfit.

- Még mindig… ki akarsz menni? – kérdezte egy forró csók közben.

- Ginny, figyelmeztetlek, képtelen vagyok uralkodni magamon – szólt erre rekedt zihálással Harry.  

- El se tudod képzelni milyen régóta várok már erre – felelte a lány elfullón, s felkiáltott, mikor a férfi ujjai a szoknyáját felhajtva végigcirógatták a combja belső felét.

Harry határozottan a közelben lévő ágy felé vezette, majd mikor végre gyengéden végigfektette rajta kedvesét, és fölé hajolva mélyen a barna szemekbe nézett, azt suttogta.

- Mindennél jobban kellesz.

Azzal szájával máris lecsapott a lány duzzadt ajkaira, és nyelvével azonnal birtokba vette azt. Kezeivel minden fellelhető porcikáját feltérképezte a lánynak, mígnem ujjaival bekíváncsiskodott a derekánál a finom csipkefehérnemű alá, és megérintette Ginny legérzékenyebb pontját.

Kedvese száját azonnal egy élvezettel teli kiáltás hagyta el, miközben egész testében beleremegett a férfi által nyújtott elképesztően érzéki kényeztetésbe.

- Harry… ah… Harry, … akarlak. Nem bírok már … oh…nem bírok tovább várni – zihálta és nyöszörögte vágyakozva.

- Nem is kell már édesem.

A férfi határozottan megszabadította magukat utolsó ruhadarabjaiktól, majd Ginny combjai közé feküdt. Lassan, finoman hatolt a lányba, aki kezeit azonnal Harry fenekére simította, és ösztönzően megszorította.

A férfi erre mozogni kezdett benne, mire Ginny egyre gyorsuló légvételekkel simogatta Harryt ahol csak érte, és kissé megemelkedve szenvedélyesen csókolta szerelme ajkait. A kis szobát hamarosan már csak gyönyörteli zihálásuk töltötte be, ahogy közeledtek a teljes megsemmisülés felé, szenvedélyesen suttogva egymás nevét, mígnem kilobbant tudatuk, és el nem vesztek a mindent felülmúló elképesztő élvezetben és gyönyörben.

Sokáig vártak, míg légzésük a megszokott ritmusra lassult, ahogy ott feküdtek összeölelkezve, olykor - olykor gyengéden megcsókolva a másikat.

- Ez valami hihetetlenül… csodálatos volt – mondta halkan a lány, amint képesnek érezte magát arra, hogy megszólaljon.

Erre Harry még közelebb húzta magához, majd azt suttogta.

- Te vagy a legelképesztőbb lány, akivel valaha találkoztam – húzgálta meg finoman kedvese tincseit. - Ilyen csapdát kitalálni!

Ginny kicsit hátrébb csúszott, hogy belenézhessen a férfi smaragd szemeibe.

- Harry, ugye tudod, hogy…

Szerelme egy gyors csókkal félbeszakította.

- Bolond voltam. Minden erőmmel igyekeztem elnyomni mindazt, amit irántad éreztem – vallotta be. – Nagyon féltem. Attól rettegtem, hogy elveszítelek, holott sosem voltál az enyém.

Halkan felsóhajtott.

- Pedig borzasztóan vágytam utánad. De most… - csókolta meg ismét a lány ajkait. – éreztem az odaadásodat, a feltétlen bizalmadat, amivel velem szeretkeztél, és éreztem, hogy ezt még nagyon sokszor szeretném, és képtelen lennék lemondani róla. Szóval, ha te is szeretnéd…

Ginny azonnal rávágta amit érzett.

- Szeretlek. Mindent akarok, amit veled együtt csinálhatok – mondta őszintén, és tudta, hogy csakis Harryvel lenne képes ennyire kitárulkozni, és igazán boldog lenni.

A férfi szája örömteli, megkönnyebbült mosolyra húzódott. 

- Én is szeretlek, kedvesem.

Ezek után hosszan, szenvedélyesen csókolóztak, s mikor végül elválva, vágytól csillogó tekintettel összenéztek, Ginny azt suttogta.

- Sosem késő belátni a tévedéseinket.

Vége