Ki vagy te Harry Potter?

Harry úgy dönt felejtésátkot szór Ginnyre. Méghozzá egy igazán furcsát. A lány csak Harryt és a hozzá szorosan kapcsolódó emlékeket felejti el. Mindenki úgy hiszi, ez lesz a legjobb Ginnynek. Nem is sejtik, hogy mekkora galibát okozhatnak ezzel...

Tanácskozás

 A nyári nap forrón sütött le egy összetákolt, kidőlt-bedőlt, ám mégis otthonos házra. Enyhe szellő lengedezett, pont olyan idő volt, amire azt szokás mondani: tökéletes. Most azonban senki nem mondta ezt. Talán mert mindenki érezte a levegőben a veszélyt. A ház udvara üres volt, a terebélyes fák árnyékában is csak egy-két tyúk lézengetett. Odabent egészen más helyzet volt. Az odú ablakában feltűnt egy vörös üstök, és kinézett az udvarra.

- Ginny nincs az udvaron sem anya! - kiáltott fel Ron édesanyjának. Az egész család Harryvel, Hermnionéval és Remusszal kiegészítve az ifjú Weasley lányt kereste. Egy rendkívüli tanácskozás miatt jött össze ez a csapat. Valójában Ginnyről akartak beszélni, így jól is jött volna a lány távolléte, ám ez a fajta távollét senkinek sem tetszett. Mrs Weasley már kezdett a legrosszabbra gondolni.

- Mi van ha a halálfalók vitték el, ha információkat akarnak tőle, megkínozzák és aztán - az asszony nem tudta folytatni, hangját elnyomta zokogása. Ekkor jött a megváltó hang.

- Ott jön! - mondta Hermione - egy furcsa alak kíséri. Muglinak tűnik.

Mr Weasley rögtön elkezdett rendet tenni. Ginny nem tudhat a tanácskozásról, így Harryék jelenlegi tartózkodási helyéről sem.

- Harry, Ron, Hermione, Bill és Charlie. Ti hopponáljatok ki az udvarra és bújjatok el. Pálcákat elrejteni - adta ki a parancsokat. Ekkor hangzott fel a kopogás az ajtón. Mrs Weasley megvárta, míg Harryék eltűnnek, csak ezután nyitott ajtót.

- Kislányom! - kiáltott fel és magához szorította Ginnyt. - Hol voltál, mit csináltál? Ki ez az úr? Hol találkoztál vele?

A többiek is csak ekkor emelték tekintetüket a kísérőre, és legnagyobb meglepetésükre Gilderoy Locharttal álltak szemben.

- Jó napot Gilderoy! - köszönt rekedt hangon Lupin.

- Jaj, nem. Maguk is? - kérdezte az idegen. - a kis lány is azt hitte, hogy Gilderoy vagyok. Akkor engedjék meg, hogy bemutatkozzam. Harold Lochart vagyok, Gildy bátya. Maguk talán ismerik az öcsémet?

Senki nem válaszolt. Mrs Weasley Ginnyt vizsgálgatta, a többiek pedig nevetésüket próbálták visszafojtani a Gildy szó hallatán.

- Tudják az öcsém mindig furcsa volt, akár csak a szüleim. Furcsa iskolába járt, furcsa dolgokat csináltál - mondta Harold miközben végig simított tökéletes frizuráján. - Pár éve pedig eltűnt, csak egy levelet kaptunk, hogy valami egyedi kórházban kezelik.

- Nagyon érdekes történet, de inkább az mesélje el, hogy került magához a lányom - mondta Mr Weasley.

- Nos, éppen egy régi barátom látogattam a közelben, amikor megláttam ezt a kislányt - itt egy pillanatra elhallgatott, mert Ginnyt felmordult a kislány szóra - bocsánat, a kisasszonyt amint céltalanul bóklászik egymagában. Rögtön megkérdeztem, mit csinál, hova megy így egyedül. Persze nem válaszolt azt hittem néma. Aztán a barátom felismerte, és elmondta, hogy errefele látta már őt. rögtön autóba ültünk és elindultunk. A környéken pedig több öcsém féle furcsa alak is felismerte Miss Weasreyt.

- Weasley, l-lel - javította ki Arthur. - Köszönjük, hogy haza hozta a lányunkat.

- Kér esetleg egy kis levest? Foglaljon helyet! Hogyan hálálhatnánk meg ezt önnek? - kérdezte Mrs Weasley. Lochart bizalmatlan pillantást vetett a székre majd körülnézett a házban.

- Köszönöm, elég volt látni az örömüket. Most megyek is - mondta, majd távozott.

- Ginevra Weasley! Mégis hogy képzelted ezt? - a kérdés ezúttal nem Mrs Weasley, hanem férje szájából származott.

- Nem bírtam tovább. Meg akartam keresni, hetek óta semmi hír róluk, még egy szót sem küldtek. Szeretem - fakadt sírva Ginny, majd felrohant a szobájába.

- Utána megyek, megnyugtatom, és adok neki egy kis altató teát. Ha visszajöttem folytatjuk - jelentette ki Molly.

----

- Fél óra kellett, míg elaludt, sajnálom. Még álmában is sír - jött vissza az asszony meggyötört arccal.

- Éppen ezért van ez a találkozó Molly. Hermione kifejlesztett, letesztelt egy bűbájt, valamint az ellenszerét, de sajnos ezt nem alkalmazhatjuk, túl sok a mellékhatás. Viszont Dumbledore egyik könyvében találtunk egy roppant körülményes, de biztonságos és megfelelő bűbájt - kezdett bele Lupin.

- Pontosan - mondta Hermione, majd magához illő módon belekezdett a bűbáj ismertetésébe. - Tehát a bűbáj kitöröl minden emléket az adott személy emlékezetéből, ami a kimondóval kapcsolatos. Így aztán Ginny elfelejtene mindent, ami Harryvel kapcsolatos. Az egyetlen aprócska hiba az, hogy így például Harry és Ron sakkoztak a vonaton, de ha Ginnyre kimondja Harry a bűbájt az ő emlékezetébe Ron egyedül fog sakkozni.

- A nagy csata is kapcsolatban van Harryvel, azt is elfelejti majd?  - kérdezte Mrs Weasley.

- Nos, igen, az ilyesmiktől én is féltem, így alaposabban is utánanézem a dolognak. Olyan dolgok, amik Harryről szólnak, Harry szoros kapcsolatban áll az emlékekkel, vagy egy fontos esemény, amin Harry is jelen volt, teljesen megmaradnak, és Ginny csak egy fekete alakra fog emlékezni.

- Ginny belehal abba, hogy nem láthat titeket - mondta Mr Weasley. - Főképp Harryt. Elmondta, hogy miért szakítottatok, és büszke vagyok rád Harry.

- Higgye el, én nem. Tudom, hogy sokat kell szenvednie emiatt, de ha nem szakítunk, Voldemort bizonyára célba veszi őt - mondta halkan Harry. A Voldemort szóra már szinte senki nem reagált, mind kezdték megszokni.

- Ha optimistán nézzük a dolgokat van esélyünk nyerni. És akár még Harry is túlélheti. Mi lesz Ginnyvel?  - kérdezte Fred.

- A bűbáj visszavonható, ha erre gondolsz - mondta Ron.

- Talán valóban meg kell tenni. Ginny azért szökött el, hogy megkeressen titeket. Azt mondta, ha nem talál meg titeket, akkor is harcolni fog. Ha legalább a Roxfort kinyitna - szólalt meg Bill.

- Ezt mikor mondta? - kérdezte hirtelen anyja.

- Írta nekem levélben, két vagy három napja.

- Ha ezt tudjuk, nem szökhet el - mondta Mrs Weasley.

- Ginnynek rossz lesz a bűbáj után, mert sok emléke lesz zavaros, de így a bűbáj nélkül még többet kell szenvednie. És a még optimisták is vagyunk, akkor sem tudja, mikor lehet vége a nagy csatának, mennyi ideig kéne még így szenvednie - mondta Lupin komoran.

- És mi lesz ha, ne adj Isten Harry meghalna? - kérdezte Charlie. - Ez is feloldódna, mint más bűbájok?

- Részlegesen. Szépen, lassan eszébe jutna néhány dolog, mint például szemüveg, zöld szem, de a teljes valóság évek multán sem tárulna föl előtte - felelte Hermione. - Bár Harry halála után Harry pálcájával vissza lehetne vonni.

- Hermione, mi lenne, ha találkozna velem? - kérdezte Harry.

- Úgy kezelne, mint egy ismeretlent, de jobb kerülni egymást, mert előfordulhat, hogy te előhoznál belőle egy-két emléket - válaszolta a lány.

Harry szomorúan bólintott. Mindenki hallgatott mérlegelték magukban a hallottakat. Végül Mr Weasley törte meg a csendet.

- Egyszóval ezt a bűbájt mintha nekünk találták volna ki. Utálom, hogy a saját lányom sorsáról kell ezt mondanom, de: ki gondolja úgy, hogy ki kell mondani a bűbájt? - kérdezte.

Hermione, Ron, Bill, Mr Weasley és Lupin rögtön feltették a kezüket, kis késéssel Mrs Wealey és Harry is csatlakozott.

- Fred, George, nektek mi a véleményetek? - kérdezte Lupin.

- Úgy gondolom, ez a legjobb amit Ginnyvel tehetünk, ha más nem segít, kénytelen vagyok jelentkezni - mondta George. Fred bólogatott, majd mindketten feltették a kezüket.

- Charlie?

- Nem szívesen tenném tönkre a húgom életét, emlékezetét, szerelmét egy bűbűjjal, de talán mást nem tehetünk - felelte a kérdezett, majd ő is felemelte a kezét.

- Szóval igen. Nos, már csak egy probléma van - mondta szomorúan Mr Weasley.

- Mi? - kérdezték az ikrek.

- Mr Weasley, ha az a baj, hogy Harrynek kell kimondania a bűbájt, ne aggódjon, mert Ginny emlékezetéből az utolsó öt perc törlődni fog - mondta Hermione.

- Talán utána törlődik, de amíg Harry kimondja a bűbájt, Ginny szörnyen fogja érezni magát - mondta Ron.

- Tudom.

- Rövid leszek, hogy biztosan ne emlékezzen rá - mondta Harry.

- Először Stuporral térítsd magához - mondta Mrs Weasley zsebkendője mögül.

- Harry, a bűbáj: Oblivego! Ha kimondod, rá szegezett pálcával, biztosan sikerül. Után lehet, hogy pár percig elájul, ez az emlékektől függ - mondta Hermione. - Menni fog?

- Azt hiszem - felelte Harry. Senki sem említette, de mindenki látta a fiú szemében a könnyeket.

- Hermione, írd le nekem az ellenbűbájt, mindenképpen tudni szeretném - mondta Mr Weasley, miután Harry eltűnt a lépcsőfordulban.