6. fejezet
...
Ginny a szobájában kuksolt. Fejében zűrzavar volt, gondolatai kuszák voltak. Seamus Finnigannel járt.
Először, mikor bevallotta Seamusnek, hogy szereti, igazából Harry-re gondolt, azt hitte, neki mondja, csak hát csukva volt a szeme, ami nem túl jó állapot egy szobába nyitáskor. Először elrohant, és írni akart Seamusnek, hogy az egész egy állati nagy tévedés. De aztán rájött, hogy megtudhatja, Hermione és Harry járnak-e, ha elkezd járni Seamusszel. Talán Harry féltékeny lesz, és kiderül, hogy… Ne álmodozz!
Szakította félbe saját gondolatát.
Harry Hermionéval jár, ez szinte biztos, bárhogyan is tagadják ezt. Nem értem… ha már mindenki tudja, miért nem vállalják fel? Hirtelen kopogtak az ajtón. Ginny gyomra egy másodperc alatt zsugorodott öklömnyire. Csak ne Harry legyen! – Igen? – nyögte ki nagy nehezen. Az ajtó kitárult, és megjelent Seamus. – Szia! – mosolygott rá a lányra, majd heves csóközönével azonnal le is támadta. Ginny igyekezett minél hamarabb, de nem udvariatlanul elszakadni barátja szájától. Úgy két perc múltán sikerült is neki. – Hogy vagy? – kérdezte zavartan, hüvelykujjával megjelölve a helyet, ahol könyvében tart. Reméltem, Seamus látogatása nem nyúlik hosszúra. – Kösz, jól. Elvileg órám lenne, de ellógtam, hogy veled lehessek. Tudod, a legendás lények gondozása Hagriddal nem egy nyugodt óra… Veled jobb. – Öhm… az jó! Örülök! – mosolygott Ginny. Az ég szerelmére, nyugodj már meg! Jól kell játszanod a szerepedet! Ginny-ben még fel sem merült, mennyire rosszul fog esni Seamusnek, ha megtudja, hogy Ginny csak azért járt vele, hogy féltékennyé tegye Harry-t! Hiszen kihasználták, ezt senki sem szereti. Ginny mégis csakis csak a saját gondjára tudott figyelni. Akaratlanul is másnak ártott teljesen feleslegesen. – Nos, mit csináljunk? – kérdezte Seamus, rákacsintva a lányra, szemernyi kétséget sem hagyva afelől, hogy neki vannak ötletei erre a költői kérdésre. Ginny kétségbeesetten kereste a kiutat, ezért csak azt a szokványos és unalmas kérdést tette fel, hogy hogyan megy a suli. Seamus zavartan nézett rá, majd arcvonásai kisimultak, elmosolyodott, közelebb hajolt a lányhoz és megcsókolta. A kérdést figyelmen kívül hagyta, így Ginny-nek hosszú perceken kellett smárolnia vele. A lány tudta, hogy ezt nem sokáig tudja majd csinálni. Saját magát, Harry-t és Seamust is tönkreteszi. – Azt hiszem, én megyek enni egyet – állt fel egyszer csak Seamus. – Oké, megyek én is – vetette rá sugárzó mosolyát Ginny, de belül legszívesebben elfutott volna messze, ahol minden problémától és gondtól messzire kerülhet. Mint egy pillangó, akinek semmi gondja, csak néha megtelepszik egy virágon, és élvezi a nap melengető sugarait. Aztán ismét felröppen, és száll virágról virágra, mint valami Casanova pasi. Ginny nem arra vágyott, hogy futó kalandjai legyenek. Ellenkezőleg. Seamus visszamosolygott, majd megfogta a kezét, és együtt lementek a nagyterembe. Ebédszünet lévén, szinte az egész iskola ott tolongott a nagyteremben. Ginny lámpalázasan érezte magát, mivel először jelentek meg nyilvánosan Seamusszel együtt. Mikro már az ajtóban várták, hogy a tömeggel együtt beljebb kerüljenek, legszívesebben kereket oldott volna. Vett egy nagy levegőt, és belépett a terembe. Addigra a tömegben szerteterjedt a hír: Ginny Weasley Seamus Finnigannel jár! Ginny Seamusszel jár. A pár a fürkésző tekintetek kereszttüzében leült a Griffendél asztalához, és hozzálátott az evéshez. Ginny csak tologatta az ételt, és szeme sarkából körbenézett. Nem látta sehol sem Harry-t, ellenben tekintete találkozott Ron megrökönyödött tekintetével. – Meg vagy te őrülve?! – tátogta neki Ron, aki nem messze ült tőle. Ginny szemét ismét elfutották a könnyek, így vörös hajzuhataga mögé rejtette arcát. Alig láthatóan bólintott egyet Ron kérdésére, csak úgy magának. Azonban nem volt tudomása róla, hogy ezt más is látta…
Ebéd után Seamusnek órára kellett mennie, így egy háromperces smárözönnel elbúcsúztak. Ginny felkapott egy szalvétát, és beletörölte száját. Undorral lecsapta villáját, és ő is távozott a szinte már üres nagyteremből. Órára menet találkozott Bennel, akivel olyan jót levelezett. A fiú fájdalmasan tekintett rá. Egyszerre négy ember teszek tönkre. Hirtelen beleütközött valakibe. Felemelte könnytől maszatos arcát, és egyenesen egy melegen, zölden csillogó szempárba pillantott. Ijedten hátrált egy lépést, majd gyorsan megtörülte arcát. – Ginny… - mondta Harry halkan. – Annyira nem ér ez az egész semmit. Beszéljünk inkább nyíltan, mert egyre több embert használsz ki és teszel tönkre… Azzal egy finom, de határozottan udvarias mozdulattal kilépett a lány elől, és folytatta útját. A lány megfordult, és nyitotta volna száját, hogy a fiú után kiabáljon, de csak egy rekedt nyögés hagyta el torkát. Harry megfordult, és kérdően nézett a lányra. Ginny megrázta a fejét, és futásnak eredt. Harry még nézett a lány után, majd lemondóan csillogó szemeit ismét a padlóra függesztette. Vajon meddig megy ez? Egyszer arra fog ébredni, hogy késő lesz már…
|