Merlinre! Elrontottam, mindent elrontottam… csak szép sorjában, rendbe kell tenni a dolgokat. Csak szép sorjában.
Ginnyben kemény harc dúlt. Nem tudta, mit csináljon, nem tudta mit érez. Tudta, hogy nagyon könnyen eshet két szék közé.
Óra után Conival együtt elindult fel a Griffendél-toronyba. Mindent megbeszélt a barátnőjével.
– Ginny, te szerencsétlen! – jajdult fel Coni, mikor Ginny befejezte beszámolóját.
– Mi van? – nézett rá tétován Ginny.
– De béna vagy! – fakadt ki a lány.
– Kösz szépen, nem kell felvilágosítanod… - morogta a lány.
– Első lépés: szakítasz Seamusszel. Aztán Bennek mondod el, hogy össze voltál zavarodva, és nincs köztetek semmi! És végül: összejössz Harry-vel, világos? – kérdezte Coni.
– Merlinre! – csapott a szájára Ginny. – Mégishogyafaszbacsináljameztmegegyszerre?
- Parancsolsz? – nézett rá udvariasan Coni.
– Nem tudom ezeket megcsinálni! – mondta Ginny, kissé más szavakkal.
– Ha kakit csináltál, mássz is ki belőle! – mondta nagy bölcsen barátnője, és bemasírozott a portré-lyukon. Ginny megadó sóhajjal követte Conit.
Remélem, minél később jön el az első lépés pillanata…
Azonban csalódnia kellett, mert Seamus ott volt a klubhelyiségben. Ginny megpróbált észrevétlenül felosonni a szobájába, de Coni látta, mire készül. Gonoszul összedörzsölte tenyerét, és elkiáltotta magát.
– Ginny!
Az említett gyilkos pillantást vetett barátnőjére, és megtörten hagyta, hogy Seamus felugorjon és odarohanjon hozzá. A fiú már éppen meg akarta csókolni, de Ginny a saját szája elé tette kezét.
– Várj! – kérte. – Beszélnünk kell.
– Okés. Miről? – kérdezte a fú, odavezetve Ginny-t egy kanapéhoz.
– Figyelj Seamus… szerintem köztünk nem úgy mennek a dolgok, ahogy kéne. Lássuk be, nem szeretjük egymást. Csak azért vagyunk együtt, hogy legyen kivel… érted. Smárolni, meg ilyenek.
– Ginny – mondta a fiú komolyan. – Lehet, hogy te így érzel, de beszélj a magad nevében! Tudod, az a helyzet, hogy én szeretlek téged, de jólesett, hogy végre elmondod az igazságot. Nem szeretem, ha az orromnál fogva vezetnek.
Ginny hallgatott, nem tudott mit mondani.
– Az a gáz, hogy te Harry-be vagy bele esve. És ezt mindenki tudja! – mondta Seamus.
– De… - ráncolta homlokát Ginny. – Ha mindenki tudja, te is tudod, szóval… akkor miért nem szakítottál velem?
Seamus elvörösödött.
– Hát nem érted, Ginny? Szeretlek, és azért nem akartam szakítani, mert abba a téves hitbe ringattam magam, hogy majd te is belém szeretsz.
Ginny szemét elöntötték a könnyek.
– Sajnálom, sajnálom, de nem tehetek az érzéseimről. Harry-be vagyok szerelmes, ez van. De én nagyon szeretlek Seamus, csak mint barátként!
- Értem. Persze. Segítek neked – mosolygott rá a fiú, bár közben könnyezett.
– Segítesz? – hökkent meg Ginny. – Miben?
- Abban, hogy helyre hozd a dolgokat – mondta a fiú, szárazra törölve arcát. – Na gyere, öreglány. Keressük meg Bent!
- Micsoda? Te segítesz nekem, hogy összejöjjek egy másik fiúval, miközben szerelmes vagy belém?
– Igen. Szerelmes vagyok beléd, és azt akarom, hogy boldog légy. – A fiú szerényen elmosolyodott, és lesütötte szemeit.
– Seamus… - suttogta a lány. – Ilyet még nem tett értem soha senki… ugye tudod?
- Most már igen. Én is kitűntem valamivel a szemedben. – mosolygott Seamus.

A két barát felállt, és kiléptek a portrélyukon.
– Várjunk csak… milyen órátok van most? – kérdezte Ginny.
– Asszem átváltoztatástan.
– Buktuk.
– Ja. McGalagony le fog cseszni, hogy nem voltam órán. Akkor csináld egyedül.
– Soha!! – kiáltotta Ginny, és betuszkolta Seamust a lányvécébe, mivel közeledő lépteket hallott. Azonban a léptek nem szűntek meg. Ginny és Seamus bementek az egyik vécéfülkébe. Nyílt az ajtó, és léptek koppantak. Ginny kilesett az ajtó alatt. Seamus felállt a vécédeszkára, hogy az ő lába ne látsszon. Ginny egy felnőtt nő cipőit vélte kivenni. Szájára kellett tapasztania a kezét, hogy ne röhögjön fel. McGalagony a diákok vécéjébe jár, hogy rendbe hozza a “toalettjét”!
Lélegezni is alig mert, míg a tanárnő ki nem kopogott. Csapódott az ajtó, majd egy távolabbi is.
– Ezt megúsztuk – porolta le szoknyáját a lány, majd kiléptek a vécéből. Hamarosan a folyosót elözönlötték az óráról érkezett diákok. Ginny látta, ahogy Harry komor arccal, talpig feketébe kilép az átváltoztatás teremből, és távozik a másik irányba. Hamarosan megjelent Ben is, néhány barátja társaságában. Ginny határozottan odalépett hozzá; Seamus a távolból figyelte őket.
– Ben… beszélhetnénk? – kérdezte a lány, szorongva nézve a fiú haverjaira.
– Hát persze. Légyszi – szólt oda barátainak, akik rögtön szét is széledtek.
– Miről van szó? – nézett tettetett vidámsággal a lányra Ben.
– Sajnálom, hogy félreérthetetlenné tettem, ami köztünk volt, szóval… - Ginny kissé belezavarodott mondanivalójába. – Szóval… én Harry-t szeretem, és remélem, tekinthetjük meg nem történté a köztünk lévő dolgokat.
– Tudom. Meg nem történté semmit nem lehet tekinteni… de felejteni lehet.
– Igen… - motyogta Ginny tűzpirosan.
– Amúgy jól vagy? Hogy haladsz a pasihadjárattal? – mosolygott a fiú. Ginny fejében azonban csak egy gondolat cikázott keresztül-kasul.
Engem mindenki ilyen könnyen felejt? Akkor Harry is…

Arról azonban fogalma sem volt, hogy Harry éppen a parkban sétált, és maga elé meredt. Komoran hallgatott, pedig vele volt Hermione is.
– Harry… komolyan mondom, nem kéne játszanod a hülyegyereket. Lépj elé és smárold le – bíztatta a lány tőle szokatlan nyersességgel.
– Ugyan Hermione, ha ezt én javasolnám neked, akkor már sikítozva rohangálnál körbe-körbe, azt üvöltözve, hogy SOHA! – morogta Harry maga elé meredve.
– Az igaz, de az a különbség köztünk, hogy te vagy Harry, én meg nem – mondta Hermione, felvéve oktató-arcát, és oktató-hangját.
– Kössz szépen, már ebben segítettél… - motyogta a fiú. – Váltsuk komolyra a szót. Nem tudom megcsinálni.
– Komolyan mondom, szánalmasok vagytok! Mind a ketten! Figyelj Harry, TUDOM, hogy Ginny beléd van esve. Sőt, azt is TUDOM, hogy te is bele vagy esve. Szerintem a dolog tök egyszerű lenne, ha nem játszanád a töketlen, sértődött kisgyereket – hadarta Hermione. – És bármit mondasz, ezzel nehezíted Ginny helyzetét.
– Kurva jó. Mintha nem ő csalt volna meg legalább kétszer… - csattant fel Harry.
– Az a kurva jó, hogy nem csalt meg. Okés, tudom, elvben nem csalt meg, csak lélekben, bla bla… te mit csináltál volna? Nem hiszem, hogy te odaálltál volna Ginny elé, hogy “na akkor játsszunk tiszta lapokkal”.
– Az a gáz, Hermione, hogy én ezt csináltam. Odaálltam Ginny elé, és megmondtam, hogy játsszunk tiszta lapokkal. Csak más szavakkal – mosolygott gunyorosan a fiú.
– Ha, ha, ha. Na húzzunk be a kastélyba. Ma este minden eldől, vagy mindennek vége.