­- Szóval félrevezettük a Minisztériumot? – kérdezte döbbenten Harry.

­-  Igen! Áruló van köztünk, aki információkat juttat a halálfalóknak. Nem tudjuk ki az, ezért azt mondtuk mindenkinek, hogy már nyomon járunk!

­- Sejtelmünk sincs arról, hogy ki lehet?

­- Ezt most aurorként kérdezed tőlem, vagy legilimentorként?

­-Nos, azt hiszem, inkább az utóbbi szólt most belőlem – mosolyodott el Harry.

Petersen fanyarul visszamosolygott adjutánsára. Leült az íróasztalához és Harryt is hellyel kínálta. Pár másodpercig várt, majd megszólalt.

­- Mint azt jól tudod, nem könnyű bekerülni az aurorok közé. Ha mégis sikerül, akkor is sok megpróbáltatáson kell keresztülmenned, ha feljebb akarsz jutni. Te úgy látszik, most is a kivételek között vagy. Ne érts félre! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem érdemled meg a pozíciódat. De vannak mások, akik bármit megtennének, hogy feljebb kerüljenek. Bármit! Akár a korrupciótól sem riadnak vissza!

­- Szóval olyasvalakit keresünk, aki valamelyik alsóbb szinten dolgozik?

- Nagyon valószínű!

- És mit teszünk most?

- Az a helyzet, hogy egy külső informátorunk szerint, a halálfalók már egy ideje mozgolódnak és hamarosan gyűlést fognak tartani. Minden bizonnyal ezen a mi téglánk is jelen lesz, hogy kicseréljék az információkat!

- Rajtaütés?

- Pontosan! Nézd át ezeket a jelentéseket, Harry és készülj fel!

- Bocsánat a kérdésért uram! De hogyan ütünk rajtuk, ha nem tudjuk az időpontot és a helyet?

- Az informátorunk pár nap múlva tájékoztat minket. Addig is Harry! Senkinek sem beszélhetsz erről! Ebben az akcióban csak ötös vagy annál magasabb szintű aurorok vesznek részt! Szigorú titoktartás kötelez mindenkit, aki be van avatva!

- Ez természetes! És hogyan cseréljük ki az információkat?

Petersen elmosolyodott.

- Ezt szeretem benned, Harry! Mindig figyelsz a részletekre! Abban az esetben, ha megtudunk valamit, mindenki egy vörös pecséttel ellátott levelet kap. Ez a pecsét egy főnixet ábrázol. Igen, jól sejted: Dumbledore ötlete volt! Szóval ebben a levélben egy üres lapot találsz. A rajta lévő szöveget, csak a jelszóval tudod megjeleníteni.

- És mi a jelszó?

- Voldemort.

- Tessék?

- Jól hallottad! Azért választottuk ezt, mert önszántából ezt a szót senki nem merné a szájára venni!

- Hát az tuti! – morogta Harry.

- Most elmehetsz, de kérlek vigyázz az iratokra!

­- Természetesen, Uram! Engedelmével.

Harry két nappal később egy levelet talált az íróasztalán. Piros pecsét volt rajta. Harry azonnal feltépte a borítékot. Magára kanyarította a láthatatlanná tévő köpönyeget és leült a földre a sarokban. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki sincs a közelben, kimondta a jelszót:

­         Voldemort!

A papíron skarlátvörös betűk jelentek meg. Harryt kicsit emlékeztette arra, amikor ötödikes korában Umbridge szobájában írogatott. A szöveg mindössze egy dátumból állt:

Február 23. 21: 00. Mágikus Testvériség Kútja

Harry alig vette le a köpenyt, mikor belépett Kingsley. Az auror ugyanolyan borítékot tartott a kezében.

- Szóval téged is belerángattak! Szép, mondhatom!

- Halkabban, Kingsley! Bárki meghallhat!

- Jól van, na! Nem kell mindjárt lehurrogni! Csak azért jöttem át, hogy szóljak: ma este újra gyűlés lesz! Próbálj meg időben hazaérni! Mindenki ott lesz!

- Rendben – bólintotta Harry. Kingsley távozott. – Ginny is ott lesz! Szerintem Dumbledore direkt csinálja ezt velem! – mondta már magának.

Aznap este valóban mindenki ott volt. Harry igyekezett minél távolabb ülni Ginnytől, viszont Pitont is ki akarta kerülni így az egyik sarokban foglalt helyet.

- Azért hívtam össze ezt a gyűlést, hogy megbeszéljünk egy fontos dolgot – kezdte Dumbledore. – A jelenlévők többsége tudja, miről van szó! Akik nem, azok most megtudják. Harry, kérlek, mesélj a holnaputáni akcióról!

Mindenki Harryre nézett. A férfi zavartan pillantott körül. Most, mit tegyen?

- Dumbledore professzor! Én ígéretet tettem Mr. Petersennek. Nem áll szándékomban megszegni!

- Ne aggódj, Harry! Mr. Petersen adott engedélyt rá!

- Semmi gáz, Harry! – szólalt meg vigyorogva Fred. – Nem mondjuk el senkinek!

- Nos jó! – Harry vett egy nagy levegőt. – Bizonyára mind hallottatok a Malfoy – féle halálfalókról. Biztos információkból tudjuk, hogy február 21. – én meg akarnak támadni egy köztiszteletben álló varázslócsaládot. A probléma másik része, hogy ennek a családnak a háza muglik között van, így ők is veszélyben vannak. Be kell avatkoznunk!

- Ezt úgy érted, hogy rajtaütünk?

- Pontosan, Ron!

- Megtudhatnánk azt, hogy minket miért nem avattak be? – kérdezte sértődötten Ron.

- Ez egy szigorúan bizalmas ügy! – vette át a szót Mordon. – Csak ötös, vagy annál magasabb szintű aurorok voltak beavatva.

­- Miért?

­- Ez is egy kényes ügy! Erős a gyanúnk, hogy áruló van köztünk.

­- Úgy érted egy tégla?

­- Igen.

­- Szóval, Mr. Norrington nem bízik meg az aurorjaiban?

- De megbízik, Ron! De minél kevesebben tudnak erről, annál jobb! Nem lehet tudni, hogy ki az áruló!

- Akkor miért mondtátok el most ezt nekünk? – kérdezte George.

- Ha balul sül el az akció, szükség lehet a Főnix rendre! – mondta komoran Kingsley. – Óvintézkedés. Puszta elővigyázatosság!

- Ilyen veszélyes? – kérdezte ijedten Mrs. Weasley.

- Talán a legveszélyesebb Voldemort rémuralma óta! – válaszolta Dumbledore.

Harry észrevette, amint Ginny szeme ijedten megcsillan. Majd a tekintetük találkozott és a férfi már nem a félelmet, hanem az aggódást vélte felfedezni a lány tekintetében. Ekkor tudatosult benne a dolog, hogy milyen veszélyes küldetésben kell részt vennie.

Mikor már mindenki szedelődzködni kezdett, Ginny odament Harryhez. Egy pillanat műve volt az egész: Ginny hirtelen megölelte Harryt, majd egy puszit nyomott az arcára. Mikor szétváltak a lány szemében könnyek csillogtak.

- Kérlek, Harry! Nagyon, nagyon, nagyon vigyázz magadra! – mondta a lány, majd kisietett a helységből.