Mindenhol aurorok rejtőzködtek. A sötét utca minden egyes bokra, vagy fája mögött volt valaki. Vártak a megfelelő pillanatra. A halálfalók egyelőre még nem jelentek meg. Harry egy hatalmas platánfa mögé rejtőzött el és onnan figyelte társait. Kingsley és Mordon a szemközti fa mögött álldogáltak. Harry biccentett a fejével és a két auror visszajelzett. Már több mint fél órája várakoztak, de a halálfalóknak nyoma sem volt. Hirtelen egy kéz érintette meg Harry vállát. A férfi azonnal reagált: pálcát rántott és megpördült a tengelye körül. A látványtól még a lélegzete is elakadt.

- Ginny! – suttogta idegesen. – Mi a fészkes fenét keresel te itt?

- Mr. Norton küldött, hogy segítsek.

- Ez az aurorok ügye! Mr. Nortonnak semmi joga sem volt, hogy ide küldjön! Azonnal menj vissza!

- Nem lehet! Muglikról is szó van. A két osztálynak együtt kell működnie!

- Jó, jó! Ez oké! De miért nem küldött Mr. Norton egy tapasztaltabb varázslót? – kérdezte egyre növekvő haraggal Harry.

- Önként vállalkoztam a feladatra.

- Micsoda? Ginny… te… NEM VAGY ÉSZNÉL! Mi a fenét képzelsz? Miért csináltad?

- Hogy vigyázzak rád – jött a frappáns válasz.

Harry megragadta a lány karját. Amikor megszólalt, hangjában már nemcsak a düh volt az úr.

- Ginny! Ron sem vesz részt az akcióban, pedig ő auror. Menj vissza az Odúba, vagy a Grimmauld térre! Nekem tök mindegy, csak menj innen! – kérlelte a lányt.

- Csak nem aggódsz értem, Harry?

- Naná, hogy aggódom! – felelte indulatosan Harry. – Ron kinyír, ha bajod esik!

- Ne aggódj! Nem lesz semmi baj! Itt maradok!

- De…

- Itt maradok, Harry!

Harry egy pillanatig csak nézte a lányt. Lányt? Hiszen Ginny már egyáltalán nem kislány. Életerős, fiatal, bátor nő vált belőle. Már nyoma sem volt annak félénk kislánynak, akit Harry ismert. Végül a férfi elengedte a nő karját.

- Rendben – mondta beleegyezően. – Maradj! De el ne mozdulj mellőlem! Egy pillanatra sem! Megértetted?

- Meg.

Hirtelen hatalmas dörrenés rázta meg a környéket. Kingsley jól láthatóan jelzett Harrynek. Pár pillanat egy tucat csuklyás varázsló jelent meg az úton. Mind a 12-es számú ház felé közeledtek. Kingsley felemelte a pálcáját. Harry Ginnyhez fordult. Megfogta a nő kezét és mélyen a szemébe nézett.

- Ginny…

- Nem lesz semmi baj, Harry!

Harry hirtelen magához húzta a nőt és megcsókolta. Olyan forrón és érzékien, ahogy csak tudta. Már nem kételkedett az érzelmeiben és most minden érzését megpróbálta ebbe a csókba belesűríteni. Hogy Ginny tudja, mit érez iránta. Soha nem lehetett tudni. Mikor szétváltak:

- Maradj mellettem!

- Harry…

Kingsley pálcájából vörös fénynyaláb tört elő. Az aurorok kiléptek rejtekükből és a halálfalókra támadtak. Megkezdődött a párharc. Az utcát bevilágították az átkok fényei és hatalmas ricsaj keletkezett. A muglik nem érzékeltek semmit az utcán folyó küzdelemből, mivel az aurorok jóval előbb egy mágikus burok alá helyezték a házakat. Ginny és Harry egymást segítve haladtak előre. A férfi támadott, a nő hárított. Remek csapatot alkottak. Nem egy halálfaló esett el a kezüktől. Harry tekintetével Malfoyt kereste és gyanította, ellenfele ugyanígy tesz. Kingsley és Mordon is egymást segítették és úgy tűnt, az aurorok győzelmet aratnak. Ekkor azonban váratlan dolog történt. Hatalmas villanás borította be a helyet. Harry a szeme elé kapta a kezét és magával rántotta Ginnyt a földre. Mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy minden auror a földön van, és többen is nem mozdulnak. Harry ösztönösen az utca vége felé fordította a fejét. A vér szinte megfagyott az ereiben. Több tucat halálfaló közeledett feléjük. Harry egy pillanat alatt megértette.

- Ez csapda! – kiáltotta, de már elkésett vele. A halálfalók egy pillanat alatt körbezárták az aurorokat. – Ginny, állj fel!

Felsegítette a nőt a földről, majd tekintetével Kingsleyt és Mordont kereste. Utóbbi feltápászkodott a földről, de Kingsley nem mozdult.

- Rémszem! – kiáltotta Harry.

- Él! – kiáltotta vissza Mordon, majd odarohant Harryékhez. – Mi a fene történt?

- Elárultak minket! Valaki felfedte a tervünket a halálfalók előtt!

- A szentségit!

- Most mi lesz? – kiáltotta Ginny.

- Jelezni kell a Főnix rendnek! Ez egyetlen esélyünk!

- Harry! Át kell venned Kingsley helyét! Most te vagy a rangidős!

Harry egy pillanatig sem habozott. Felemelte a pálcáját és fellőtt egy piros tűzijátékot. Ezzel maguk köré gyűjtötte a megmaradt, még harcképes aurorokat. Megkezdődött a kétségbeesett küzdelem az életben maradásért. Harry Mordont védte és közben észre sem vette, hogy Ginny elszakadt tőle. Mikor azonban egy átok leterítette Mordont a lábáról észbekapott.

- Ginny! – ordította kétségbeesetten. – Ginny, merre vagy?

- Menj utána, én jól vagyok! – kiáltotta Mordon. – Keresd meg!

- Nem hagylak itt!

Harry felsegítette Mordon a földről. Közben a taroló átokkal két közeledő halálfalót is a földre terítetett.

- Most már menj! – kiáltotta az öreg auror és ellökte magától társát.

Harry futni kezdett. Közben nem egy halálfaló került az útjába. Mindegyikkel elbánt, de közben többször is meg kellett állnia. Ez csak lassította és Harry félt, hogy későn érkezik. Egy idő után azonban a halálfalók kerülni kezdték, mivel egyszerűen nem tudták legyőzni a fiatal aurort és mindenki pórul járt. A többi auror láthatólag erőt merített Harry bátorságából, mert egyre több halálfaló zuhant a földre eszméletlenül. Harry már éppen fordult volna vissza, hogy a másik irányban is körbe nézzen, amikor észrevette, hogy egy halálfaló egy vörös hajú nővel harcol. Harry futni kezdett feléjük.

- Petrificus Totalus! – kiáltotta és a halálfaló sóbálványként a földre zuhant.

- Harry!

Ginny boldogan a férfire mosolygott, ekkor azonban egy másik halálfaló tűnt fel a semmiből. Pálcáját a nőre szegezte és így kiáltott:

- Corpus brocus!

- Ginny! VIGYÁZZ! – kiáltotta Harry.

Egy pillanat alatt a nő előtt termet. Magához ölelte és a testével védte. Az átok a bal veséje környékén csapódott a hátába. Rémes érzés volt. Elviselhetetlen fájdalom hasított a testébe és a következő pillanatban erőtlenül zuhant Ginnyre. Egy pillanat múlva már sötétség vette körül.

Harry teljes súlyával Ginnyre zuhant és ledöntötte a lábáról. A nő megpróbálta magához téríteni a férfit, ám ekkor észrevette, hogy a keze vértől mocskos. Ginny felsikoltott.

- Harry!

- Stupor! – hallatszott valahonnan Ron hangja, azonban Ginnyt ez egyáltalán nem érdekelte.

Egyre csak Harryt szólongatta, akinek a talárját, már teljesen átitatta a vér. Haja alól a meleg cseppek Ginny arcára hullottak.

- Harry! Istenem, Harry! – sikoltotta a nő. – Segítség! Segítsen már valaki!

Ron és Hermione rohantak oda. Finoman leszedték Harryt Ginnyről és felsegítették. Ron letérdelt barátja mellé.

- Uramisten! – suttogta rémülten. Aztán ő is felkiáltott. – Ide! Ide! Gyorsan!

Ginny továbbra is zokogott. Hermionénak minden erejét össze kellett szednie, hogy visszatartsa. Mindenhol aurorok hoppanáltak. A halálfalók elmenekültek. Tonks és Mordon rohantak oda. Mikor meglátták a vértől csatakos Ginnyt, majd a vérben fürdő Harryt, arcukra rémület ült ki.

- Albus! – kiáltotta Tonks.

Dumbledore korát meghazudtoló gyorsasággal futott oda, nyomában egy Szent Mungós gyógyítóval. Mikor odaértek a gyógyító letérdelt Harry mellé és vizsgálni kezdte.

- Mi történt? – kérdezte Dumbledore, de közben le nem vette a szemét az élettelen férfiról.

- Egy… egy halálfaló! – sírta Ginny. – Rám akarta küldeni a csontzúzó átkot, de Harry… Harry… elém ugrott és… és őt találta el! – A nőt most már rázta a zokogás. – Meg akart védeni, ezért tette!

- Él – mondta váratlanul a gyógyító. – Él, de már alig. Kritikus az állapota! Sürgősen a kórházba kell vinni! De…

- De mi? – kérdezte Ron rémülten.

- Nem hiszem, hogy túléli! – válaszolta a gyógyító lemondóan.

Ginny ájultan zuhant testvére karjaiba.