Ginny keservesen s�rt �s Harry – f�lret�ve saj�t �rz�seit – megpr�b�lta megnyugtatni. Mikor azonban a n� elh�z�dott t�le, r� kellett �brednie, hogy neki van sz�ks�ge vigasztal�sra. Elhagyatottnak �rezte mag�t, mintha vaks�ga bez�rta volna �t egy s�t�t vil�gba, ahol teljesen egyed�l van. B�szkes�ge azonban nem engedte, hogy kimutassa a f�jdalm�t.

- Ginny, k�rlek, ne s�rj! Lehetne rosszabb is!

- Rosszabb? Mi lehet enn�l rosszabb?

- P�ld�ul az, ha soha nem t�rtem volna magamhoz!

- Harry!

Ebben a pillanatban ajt�csap�d�s hallatszott �s a zajokb�l �t�lve, t�bb ember is betoppant a szob�ba. Harry �szt�n�sen a hangok ir�ny�ba fordult, de �jra r� kellett �brednie, hogy nem l�t semmit.

- Ezt nem hiszem el! Mag�hoz t�rt!

- V�gre!

- Harry, kis dr�g�m, hogy vagy?

Ginny erre �jra zokog�sban t�rt ki.

- De h�t mi�rt s�rsz kisl�nyom? Hiszen mag�hoz t�rt!

- M�r megint miattam s�r! – mondta Harry. – Mrs. Weasley! Ron �s Hermione is itt vannak?

- H�t persze, hogy itt vagyunk, Harry! – hallatszott Ron hangja valahonnan az �gy mell�l. – Mi van? Nem l�tsz? – �s elnevette mag�t.

- Ne nevess m�r, Ron! – ki�ltotta Ginny.

- Mi van?

- A helyzet az, hogy… t�nyleg nem.

- Mi nem? – k�rdezte Hermione.

- Nem l�tlak titeket.

- Tess�k?

- Harry megvakult! – s�rta Ginny.

- Micsoda? – ki�ltott�k egyszerre t�bben is.

- Nem l�tok!

- Az lehetetlen! Nem lehet! Harry, fogd meg a kezem!

Harry elkezdett tapogat�zni az �gyon, majd a leveg�ben hadon�szott, h�tha megtal�lja Ron kez�t, eredm�nytelen�l.

- Ron! Hol vagy?

Valaki elkapta a kez�t �s megszor�totta.

- Te nem tr�f�lsz! – mondta elcsukl� hangon Ron. – T�nyleg nem l�tsz!

Mindenki tehetetlen�l �llt Harry vaks�ga el�tt. A gy�gy�t�k sz�m�tottak valamilyen komplik�ci�ra, de ilyen s�lyosra nem. Dumbledore, ahogy megtudta a h�rt a Szent Mung�ba sietett, de � is tehetetlen volt. A gy�gy�t�k k�z�tt is megoszlottak a v�lem�nyek. Egy r�sz�k a koponyat�r�s, m�sik r�sz�k a hosszan tart� k�ma �s trauma sz�ml�j�ra �rta a vaks�got. B�rmi is volt az ok, Harry l�t�s�t nem tudt�k visszaadni. Mindenki el volt keseredve, de legink�bb Ginny, aki saj�t mag�t hib�ztatta minden�rt.

Meglep� m�don, aki a leghamar�bb mag�hoz t�rt, az maga Harry volt. Elfogadta a t�nyeket �s azt is, hogy soha t�bbet nem fog l�tni. Ezzel azonban csak m�g jobban elkeser�tette bar�tait, akik d�bbenten l�tt�k, hogy a f�rfi ilyen k�nnyen feladja. Nem volt r� jellemz� az effajta hozz��ll�s. A gy�gy�t�k egy �jabb s�lyos probl�ma lehet�s�g�t vetett�k fel: a depresszi��t.

Harryt p�r nap m�lva kiengedt�k a k�rh�zb�l, mivel a vaks�got kiv�ve, semmi probl�m�t nem tal�ltak n�la. A f�rfit �jszaka vitt�k haza, hogy meg�vj�k a csod�lkoz� �s sz�nakoz� pillant�sokt�l. Visszat�rve a Grimmauld t�rre azonban Harry nem kereste bar�tai t�rsas�g�t. Bez�rk�zott a szob�j�ba �s alig mozdult ki onnan. Tehernek �rezte mag�t, egy koloncnak, aki semmire sem j�. �r�k hosszat �cs�rg�tt a fotelban �s ha ezt megunta, elbotork�lt az �gyig �s lefek�dt. Aludni azonban nem tudott �s �gy csak b�mult bele a s�t�ts�gbe.

Harry maga sem tudta, h�ny nap telhetett el �gy. Egyik nap �ppen a fotelban �lt, mikor arra riadt fel, hogy valaki meg�rintette a v�ll�t.

- Ki van itt?

- H�t �n! – hallatszott az ismer�s n�i hang.

Harry elmosolyodott. Az elm�lt id�ben egyed�l Ginny t�rsas�g�t tudta elviselni. A n� hozott neki enni, �s seg�tett az olyan h�tk�znapi dolgokban, amit Harry imm�r k�ptelen volt egyed�l megcsin�lni.

- Mit keresel itt?

- �n is �r�l�k, hogy l�tlak! – mondta fanyarul Ginny. – Egy�bk�nt az�rt j�ttem, hogy kir�ngassalak innen! Odakint gy�ny�r� id� van.

- �n ink�bb itt maradn�k!

- Arr�l sz� sem lehet! M�r t�bb mint egy hete vagy bez�rk�zva ebbe a szob�ba. Tavasz van!

- De…

- Semmi de! Addig nem hagylak b�k�n, am�g nem j�ssz ki velem!

- Akkor �gy t�nik nincs m�s v�laszt�som!

Harry kelletlen�l a botja ut�n ny�lt, de Ginny elkapta a kez�t.

- Most nem lesz r� sz�ks�ged! Majd �n vezetlek!

�gy is lett. Harry a n�be karolt �s �gy indultak el lefel�. A l�pcs�k miatt egy kicsit sok�ig tartott mire le�rtek a f�ldszintre. Lent azt�n balra fordultak �s j� egy percig mentek, mire el�rt�k a h�ts� kertre ny�l� ajt�t. Kint val�ban csod�latos id� volt. Harry �rezte, amint az arc�t melengetik a napsugarak, hallotta, ahogy a madarak csiripelnek �s �rezte a vir�gok csod�latos illat�t. Nagyon sajn�lta, hogy nem l�thatta mindezt. V�g�l el�rt�k a kerti padot �s le�ltek. Harry egy p�r percig csak gy�ny�rk�d�tt a tavasz hangjaiban, majd meghallotta, amint valami megz�rren mellette.

- Mi van n�lad, Ginny?

- Csak a Reggeli Pr�f�ta.

- �s mit �rnak benne?

- Semmi �rdekeset.

- Ginny! �gyis tudom, hogy �rnak valamit r�lam, ne is pr�b�ld titkolni! Hidd el, nem leszek t�le lelki beteg, �gyhogy l�gyszi olvasd fel!

- De…

- K�rlek!

- Na j�!

"Harry Potter k�lv�ri�ja folytat�dik

A depresszi� megg�tolja a gy�gyul�st

T�bb mint egy h�t telt el az�ta, hogy Harry Potter, baleset�t k�vet�en, elhagyta a k�rh�zat. Mint azt mindannyian bizony�ra j�l tudj�k, Mr. Potter egy balul siker�lt aurori akci� sor�n, olyan s�lyos s�r�l�seket szenvedett, hogy napokig �let �s hal�l k�z�tt lebegett, majd hetekig k�m�ban volt �s miut�n mag�hoz t�rt kider�lt, hogy megvakult. Az aurorok vezet�je, James Norrington �gy komment�lta az esetet:

„Sz�rny� dolog ez, de sajnos nem tudjuk nem megt�rt�nt� tenni! Sajnos r�szben ez a mi hib�nk, mivel nem k�sz�tett�k f�l el�gg� aurorjainkat az akci�ra! M�g nem tudtam bocs�natot k�rni Mr. Pottert�l, mert nem tal�lkoztam vele!”

Nos a gond �ppen itt van! Mr. Potter m�g bar�tai sz�m�ra is el�rhetetlen �s ez nagyon aggaszt� t�ny. Harry egyik Szent Mung�s gy�gy�t�ja szerint, ezek egy�rtelm�en a depresszi� jelei:

„Az ilyen esetekben el�g gyakori viselked�s ez, �s sajnos a legrosszabb is! Tehernek �rzi mag�t, �s �gy v�li, m�r nincsen semmi sem, ami�rt �rdemes �lnie. Nem egy olyan esettel tal�lkoztam, akik ezek ut�n �ngyilkosok lettek.”

„Szerencs�re, Harrynek itt vagyunk mi! – nyilatkozta Harry legjobb bar�tja, Ronald Weasley. – Minket nem �rdekel, hogy tal�n egy kicsit goromb�bb vel�nk, mert tudjuk, hogy csak az�rt ilyen, mert el van keseredve! Mi mellette �llunk!”

Ez val�ban szerencse! De vajon visszanyeri – e valaha Harry a l�t�s�t? Erre neh�z a v�lasz. A gy�gy�t�k �gy v�lik, hogy Mr. Potter vaks�ga m�r nem csup�n fiziol�giai, hanem pszich�s eredet� is. Ha ez t�nyleg igaz, akkor a depresszi� csak h�tr�ltatja a gy�gyul�st.

Szerkeszt�s�g�nkbe tal�n m�g sohasem �rkezett ennyi lev�l, mint most. Mindenki Harry Potter�rt agg�dik. Most egy p�r sort id�z�nk olvas�ink leveleib�l:

„Sz�rny� azt l�tni, hogy az a f�rfi, aki megszabad�tott minket a S�t�t Nagy�rt�l, most ilyen �llapotban van!” – �rja Elizabeth Keyran.

„Nem ezt �rdemli! Neki mindannyiunkn�l nagyobb joga van a boldogs�ghoz!” – v�li Nathan Dolos.

„Eg�sz �let�ben megpr�b�ltat�sokon ment kereszt�l: rengeteg harcot kellett v�vnia, sok embert elvesztett, akit szeretett �s hatalmas �ldozatokat kellett hoznia, hogy megmentsen minket. Tudtam, hogy az �let igazs�gtalan! De hogy ennyire?”

Christina Felton szavain�l jobb v�gsz�t nem is tal�lhattunk volna e szomor� hangulat� cikk�nkh�z. Rem�lj�k, hogy Harry Potter, a kis t�l�l� nemsok�ra �jra a r�gi lesz!"

- Mondd csak, Ginny? H�nyadik oldalon volt ez?

- Az els�n!

- �rtem.

- K�rlek, Harry! Ne kezdj el kiab�lni! – k�rte Ginny.

- Nem �llt sz�nd�komban! V�g�l is igazuk van!

- Igazuk van? Miben?

- Hogy tehernek �rzem magam.

- Jaj, Harry!

- �szint�n! Mire j� egy vak ember? Az �gvil�gon semmire! Ha nem seg�ten�l nekem, �n is teljesen tehetetlen lenn�k!

- De �n sz�vesen seg�tek! �s k�l�nben is! Igenis �rt�kes vagy!

- �rt�kes? �n? – k�rdezte rezign�ltan Harry.

- Igen! Egy rettent�en nemes lelk� f�rfi vagy, Harry, akinek akkora szeretet van a sz�v�ben, hogy azt elmondani sem lehet. M�g akkor is, ha ezt mostan�ban nem mutatod ki! �s ezt mindenki tudja!

- De… �n csak… olyan elveszettnek �rzem magam! Te nem tudod, milyen rossz �lland�an s�t�ts�gben �lni! Folyton �gy �rzem, hogy teljesen egyed�l vagyok a vil�gon!

- Erre van megold�s! A bar�taid!

Ginny v�ratlanul meg�lelte Harryt �s a f�rfi teljes odaad�ssal simult a karjaiba. Annyira, de annyira j� �rz�s volt. V�gre nem �rezte mag�t egyed�l. Percekig nem szakadtak el. Harry hetek �ta el�sz�r, v�gre boldognak �rezte mag�t.

Harry egyre t�bb id�t t�lt�tt bar�tai t�rsas�g�ban. M�r nem z�rk�zott be a szob�j�ba, hanem sokat id�z�tt a kertben, vagy a konyh�ban, mik�zben bar�tai egyre csak mes�ltek �s mes�ltek. Azonban egy id� ut�n Harrynek felt�nt, hogy Ginny egyre t�bbet foglalkozik vele. Ez egy�ltal�n nem volt a f�rfi ellen�re, de ugyanakkor lelkifurdal�s is gy�t�rte, mert nem akarta, hogy Ginny minden idej�t r� �ldozza.

- �n �r�l�k, hogy seg�thetek! – mondta a n� m�r vagy sz�zadszor, mikor Harry �jra felhozta a t�m�t. – K�l�nben sincs mostan�ban sok dolgom!

- De �n nem akarom, hogy minden id�det velem t�ltsd! �gy �rtem: biztos vannak dolgok, amit sz�vesebben csin�ln�l, mintsem egy vak embert �polj!

- De h�t mondtam, hogy sz�vesem teszem!

- Persze! Mert �gy �rzed, tartozol nekem! De ez nem igaz! Nem tartozol semmivel!

- Megmentetted az �letemet, Harry! K�teless�gem �polni t�ged!

- Dehogyis! Bevallom, �r�l�k, ha mellettem vagy! De nem v�rom el, hogy ez t�ltse ki az eg�sz �letedet! Ne l�ncold le magad egy vak ember mellett! Te egy �leter�s, fiatal n� vagy! �ld a saj�t �leted!

- �n m�r d�nt�ttem – mondta hat�rozottan Ginny. – Melletted maradok!

- De mi�rt?

- Mert…

Nem der�lt ki, hogy Ginny mit akar mondani, mert ekkor kiny�lt az ajt� �s bel�pett Ron �s Hermione. Harry most kiv�telesen nem �r�lt bar�tai �rkez�s�nek. Szerette volna hallani, mit mond Ginny, de mikor Ron �s Hermione egy f�l �ra m�lva t�voztak, a n� m�r nem hozta fel �jra a t�m�t.

...Mindent holttestek bor�tottak. Harry v�gigrohant az �lettelen emberek k�z�tt �s tekintet�vel a b�n�st kereste. Malfoy azonban nem volt sehol. Harry ekkor megl�tta az �gen a S�t�t Jegyet. P�lc�t r�ntott �s futni kezdett. P�r perc m�lva egy hatalmas tiszt�sra �rt, aminek a k�zep�n ott �llt a vigyorg� Draco Malfoy. K�r�tte k�t test fek�dt: egy f�rfi �s egy n�. A f�rfinek �g�v�r�s, a n�nek pedig barna haja volt. Harryn b�nults�g vett er�t: Ron �s Hermione.

- Mit tett�l vel�k? – k�rdezte r�m�lten a hal�lfal�t.

- Meg�ltem �ket! – v�laszolta nevetve Malfoy. – Meg kellett halniuk, mert nem voltak hajland�ak el�rulni, hogy hol �lsz! Igen, Potter! Miattad haltak meg!

- NEEEM!

Harry �jra futni kezdett. Elhagyta a tiszt�st �s egy s�t�t erd�be jutott. Rohant tov�bb. T�bbsz�r is elesett, az �gak fels�rtett�k a b�r�t, de ez �t nem �rdekelte. K�nnyei v�gigfolytak az arc�n, a lelke haldoklott. Hirtelen f�nyess�get l�tott maga el�tt. Egy pillanatra meg�llt, majd �jra futni kezdett. Ginny �llt el�tte, h�feh�r ruh�ban. Haj�n vir�gkoszor� volt, kez�ben pedig egy gy�ny�r� liliomcsokor pomp�zott. Var�zslatosan sz�p volt.

- V�gre itt vagy! – mondta mosolyogva. – A n�szn�p m�r csak r�nk v�r!

- A n�szn�p?

- Persze! Mindenki csak az ifj� p�rra v�r.

Ginny a f�rfi fel� ny�jtotta a kez�t, ekkor azonban a semmib�l megjelent egy csukly�s alak �s kimondta Ginnyre a hal�los �tkot. Harry hal�lra v�ltan rohant oda a n�h�z �s t�rdre rogyott mellette. Finoman a karjaiba vette az �lettelen teremt�st. M�r nem is pr�b�lta meg elfojtani zokog�s�t.

- Mi�rt? – k�rdezte a csukly�s alakot. – Mi�rt kell mindenkinek meghalnia?

- Mert te sosem lehetsz boldog, Harry Potter! A boldogtalans�g a sorsod! – v�laszolta m�ly hangon a var�zsl�. – Avada Kedavra!

Harry nem tudott v�dekezni, mert nem volt n�la a var�zsp�lc�ja. A k�vetkez� pillanatban � is holtan zuhant a f�ldre, de �let�nek utols� el�tti pillanat�ban, Harry m�gis boldog volt. Boldog, mert tudta, hogy annak a n�nek a karjaiban hal meg, akit a legjobban szeret az eg�sz vil�gon.

Harry fel�bredt az �lomb�l. Remeg�s futott �t a test�n, de nem a holttestek miatt. Sok ilyen r�m�lma volt m�r �s az id�k folyam�n megtanulta kezelni �ket. De az az egy mondat nem ment ki a fej�b�l �s ez volt az, ami nem hagyta nyugodni: „Mindenki csak az ifj� p�rra v�r!”