Bek�sz�nt�tt az �prilis. Egyre t�bbet s�t�tt a nap, a cs�p�s reggelek elm�ltak �s Harry egyre t�bb id�t t�lt�tt a kertben. Ginny minden egyes nap olvasott neki a Reggeli Pr�f�t�b�l – amiben legal�bb hetente egyszer �rtak Harryr�l – �s sokat nevettek Ludo Bumfolt tehetetlens�g�n. Ron �s Hermione is gyakran l�togatt�k, �s bar�tai �r�mmel mes�lt�k Harrynek, hogy �sszek�lt�ztek. Kingsley – akit p�r nappal Harry balesete ut�n engedtek ki a k�rh�zb�l – �s Mordon szinte mindennap elj�ttek �s sz�ll�tott�k az aggaszt� h�reket a Miniszt�riumb�l. Az �rul�t m�g mindig nem tal�lt�k meg �s f�l� volt, hogy a hal�lfal�k �jabb t�mad�st szerveznek. Harrynek nem volt t�bb� ideje a saj�t gondjaival foglalkozni, mert mindig j�tt egy �jabb h�r, ami lefoglalta a gondolatait.

�prilis k�zepe fel� Mr. Petersen l�togatott el Harryhez. A f�rfi �ppen akkor egyed�l �lt a konyh�ban �s mikor megsz�lalt a cseng� felugrott az asztalt�l. Azonban elfelejtette, hogy mellette ott �llt egy t�lal� kocsi, amire Dobby helyezte el a s�t�t�k levet �s a k�vetkez� pillanatban �tbucsk�zott rajta mag�val r�ntva a kancs�t �s a poharat. Harry hangosan k�romkodott egyet majd megpr�b�lt felt�p�szkodni a f�ldr�l. Azonban a tal�rja beleakadt a kocsi kerek�be �s ennek az lett az eredm�nye, hogy mikor megpr�b�lt fel�llni, a kocsi is r�zuhant.

- A fen�be ezzel az �tkozott vaks�ggal! – ki�ltotta.

- Merlin szent szak�ll�ra! Mi folyik itt? – hallatszott egy ismer�s hang.

- Harry Potter, uram! Mi t�rt�nt?

Valaki kiszabad�totta Harryt a kocsi al�l, �s talpra �ll�totta. Harry tov�bb szitkoz�dott, majd hirtelen �szbekapott.

- Oh! Bocs�sson meg Mr. Petersen!

- Honnan tudtad, hogy �n vagyok?

- A hangj�r�l!

- Uram! Vegye le ezt a piszkos tal�rt! Dobby hoz majd egy m�sikat.

- K�sz�n�m!

Harry nagy nehezen visszabotork�lt a sz�k�hez �s le�lt. Zavarta, hogy f�n�ke ilyen kellemetlen helyzetben tal�lta.

- Bocs�sson meg, az el�bbi viselked�sem�rt, uram! De tudja, m�r nagyon elegem van abb�l, hogy a vaks�gom miatt m�g a legegyszer�bb mozdulatokat sem tudom megcsin�lni.

- Semmi gond, Harry! Meg�rtelek!

- Minek k�sz�nhetem a l�togat�s�t?

- A seg�ts�gedre van sz�ks�gem.

- Az eny�mre?

- Tan�cs�rt j�ttem. Malfoyr�l van sz�! Tervez valamit.

- M�r megint? Ez�ttal mit eszelt ki?

- Meg akarja gyilkolni a m�gia�gyi minisztert!

- Tess�k? Mr. Weasleyt?

- Igen.

- Honnan veszik ezt?

- � maga k�z�lte egy lev�lben. Azt �rta k�sz�lj�nk fel, mert nemsok�ra nem lesz miniszter�nk.

- Ez nem lehet!

- Sajnos igen!

- F�lre�rtett, uram! Malfoy nem Mr. Weasleyre p�ly�zik! Ha �gy lenne, akkor nem k�z�ln� ezt ny�ltan!

- Hogy �rted?

- Malfoy sosem arr�l volt h�res, hogy ny�ltan elmondja, mire k�sz�l. Sejt�seket, azt ad, de sosem vallan� be, mire k�sz�l!

- De ha nem Arthur a c�lpont, akkor ki?

- Azt hiszem, mi!

- Mi?

- Az aurorok – magyar�zta Harry. – Malfoy arra sz�m�t, hogy mindent meg fogunk tenni a miniszter v�delme �rdek�ben. Ak�r az �let�nket is �ldozn�nk a biztons�g��rt! Neh�z ezt mondani, de t�bb ember t�bbet �r, mint egy! Ha Malfoy f�lre�ll�tja az aurorokat, akkor z�ld utat kap! �s onnant�l kezdve m�r a m�gia�gyi miniszter sem jelenthet akad�lyt!

- �gy �rted…

- Egy�rtelm�en az abszol�t hatalomra t�r! El�sz�r az aurorok, majd a miniszter!

S�lyos szavak voltak ezek. M�g maga Harry is nehezen tudta felfogni �ket. Pedig minden jel arra mutatott, hogy Malfoy m�r annyira meger�s�d�tt, hogy hatalomra t�r. Mikor Mr. Petersen megsz�lalt, Harry hallotta a hangj�ban bujk�l� f�lelmet.

- Az a legrosszabb az eg�szben, hogy nem is tehet�nk m�st! Ha nem v�dj�k a minisztert, akkor meg�li �s ezzel is el�ri a c�lj�t. Legfeljebb egy kicsit k�s�bb!

- Sajnos �gy van!

- �s ezek ut�n m�g azt mer�szeled k�rni t�lem, hogy fogadjam el a felmond�sodat? Most der�lt ki, mennyire p�tolhatatlan vagy!

- Uram…

- Ne is mondj semmit, Harry! Holnap v�rlak a Miniszt�riumban! Nincs ellentmond�s! Ha kell, felveszek mell�d egy titk�rn�t, de akkor is dolgozni fogsz!

- Nem hiszem, hogy ez j� �tlet!

- Harry! Nagyon komoly a helyzet! Sz�ks�g�nk van r�d!

�jra ny�lt az ajt� �s egy pillanattal k�s�bb Dobby hangja hallatszott:

- Itt a tal�rja, Harry Potter!

- Holnap a titk�rn�d �s Mordon �rted j�nnek! Sz�m�tok r�d!

Harry hallotta, amint Petersen fel�ll a sz�kb�l. � is ugyan�gy tett. Az id�s auror megveregette a f�rfi v�ll�t.

- Hidd csak el, hogy vakon is nagyon sokat �rsz!

Harry egy j� p�r m�sodpercig tapogat�zott, mire megtal�lta f�n�ke v�ll�t, de amikor megtal�lta, h�l�san megszor�totta.

- K�sz�n�m!

�gy maradtak n�h�ny m�sodpercig, majd Petersen elengedte Harryt.

- Nem kell kik�s�rned, Dobby! Ink�bb maradj az uraddal �s k�sz�tsd fel l�lekben a holnapi napra!

Harry nem aludt aznap �jjel. �jra dolgoznia kell! Ez vill�mcsap�sk�nt �rte. Nem �rezte felk�sz�ltnek mag�t egy ilyen v�ltoz�sra. �s azt sem tudta elk�pzelni, hogy mi haszn�ra v�lhat Mr. Petersennek? Elv�gre olvasni, �rni nem tudott, seg�ts�g n�lk�l m�g az ajt�ig sem tal�lna el. Titk�rn�. M�g ez is! Harry megal�z�nak �rezte, hogy l�pten, nyomon k�s�rgetni fogj�k, �s egy ismeretlent�l fog f�ggni. R�ad�sul emberek k�z� kell mennie, amit egy�ltal�n nem akart. Mindenki �jjal mutogatna, vagy sajn�lkoz�an n�zne r�, �s Harry b�szkes�ge ezt nem engedte meg. Azon gondolkodott, hogy reggel megmondja Mordonnak, hogy m�gsem megy be dolgozni, de ekkor esz�be jutott Mr. Petersen mondata: „Sz�ks�g�nk van r�d!” V�g�l �gy hat�rozott, tesz egy pr�b�t �s legy�zi a b�szkes�g�t. Oldalra fordult �s megpr�b�lt elaludni, de ekkor valaki finoman megr�zta a v�ll�t.

- Harry Potternek fel kell kelnie! – hallatszott Dobby hangja. – K�sz�l�dnie kell! Ma munk�ba megy!

- J�l van, Dobby! Kelek m�r!

- Dobby seg�t �nnek fel�lt�zni, ut�na pedig f�z �nnek egy j� er�s k�v�t! Dobby l�tja, hogy Harry Potter nem sokat aludt az �jjel!

- K�sz�n�m, Dobby!

Harrynek nehez�re esett �jra beleb�jnia az aurori tal�rj�ba. Esz�be jutott r�la annak a borzalmas �jszak�nak minden egyes perce, �s amikor felt�zte a rangj�t jelz� kit�z�j�t – ami hat r�vid, f�gg�leges cs�kb�l �llt – azt gondolta, nem m�lt� r�.

Dobby val�ban betartotta a szav�t, �s olyan er�s k�v�t f�z�tt Harrynek, hogy a f�rfinak tejet kellett bele k�rnie, hogy meg tudja inni. �ppen az utols� kortyot nyelte le, mikor megsz�lalt az ajt�cseng�.

- Dobby megy �s kinyitja az ajt�t!

- Remek! – morogta Harry. – Most megismerem a titk�rn�met, aki biztos nagyon fog �r�lni, hogy egy vak ember k�v�ns�gait kell lesnie!

Ny�lt a konyhaajt� �s emberek l�ptek be rajta. A biceg�s�r�l felismerte Mordont, de a n� olyan halkan l�pkedett, hogy ha Harrynek nem �lesedett volna a hall�sa az ut�bbi id�ben, nem is hallotta volna.

- Szervusz, Harry! �r�l�k, hogy l�tlak!

- �n szint�gy! Bemutatn�d a h�lgyet?

- Mib�l gondolod, hogy j�tt velem valaki?

- Hallottam, R�mszem! B�r ami igaz, az igaz! El�g cs�ndesen j�tt be!

- Ez �rdekes! Eddig mindig siker�lt meglepnem t�ged! – hallatszott az ismer�s n�i hang.

- Ginny? – k�rdezte d�bbenten Harry. – Mit keresel te itt?

- �n leszek a titk�rn�d!

- Te?!

- Aha! Mr. Petersen engem k�rt meg, mert nem akarta, hogy egy idegen ker�lj�n mell�d. �n pedig…

- �r�mmel v�llaltad – fejezte be helyette Harry. – �n meg �r�l�k, hogy �r�mmel v�llaltad! – tette hozz� mosolyogva.

Harry szinte l�tta, amint Ginny elpirul. A be�ll� csendet v�g�l Mordon t�rte meg.

- Ginny kapott az irod�dban egy asztalt �s mindig melletted lesz. Jegyzetelni fog helyetted, �s ha jelent�st kell �rnod, neki dikt�lod le a sz�veget. Ezenfel�l, idek�lt�zik a Grimmauld t�rre, ha itt is seg�ts�gre lenne sz�ks�ged. Van vend�gszob�d, vagy t�vedek?

- Nem is kev�s!

- Akkor ezt megbesz�lt�k! Indulhatunk?

- Hogyan utazunk? – k�rdezte Harry mik�zben fel�llt a sz�kb�l.

- H�t! A hoppan�l�s nem biztons�gos az �llapotodban, ez�rt hopp – porral megy�nk – v�laszolta Ginny �s seg�tett Harrynek a kandall�hoz s�t�lni.

Sisterg�s hallatszott �s a k�vetkez� pillanatban Harry arc�t megcsapta a meleg. Valaki els�t�lt mellette.

- �n megyek el�sz�r! – recsegte Mordon. – Ut�nam j�n Harry, majd Ginny. Vil�gos?

- H�t persze, R�mszem! – s�hajtotta Ginny �s Harry biztosra vette, hogy a n� mosolyog.

- A M�gia�gyi Miniszt�rium!

- Most te j�ssz Harry!

- Ma nem lesz sok dolgod, Dobby! Takar�ts ki �s ut�na szabad vagy! Majd k�ld�k egy �rtes�t�t, hogy mikor �rkezem!

- K�sz�n�m, Harry Potter! Dobby el�k�sz�ti a kisasszony szob�j�t �s k�sz�t majd finom vacsor�t! J� munk�t, uram!

- K�sz Dobby!

A f�rfi bel�pett a t�zbe. Kiss� kellemetlennek �rezte ezt a helyzetet, elszokott m�r t�le. V�g�l er�t vett mag�n.

- A M�gia�gyi Miniszt�rium! – mondta �s a k�vetkez� pillanatban m�r forogni is kezdett k�rbe – k�rbe.

Mikor Harry botork�lva kil�pett a t�zb�l, r�gt�n �szrevette, hogy s�ri csend veszi k�r�l. Tapogat�zni kezdett Mordon ut�n, v�g�l megunta.

- R�mszem, hol vagy?

- Itt vagyok, Harry! – hallatszott a h�ta m�g�l Ginny hangja. – Gyere, fogd meg a kezem �s menj�nk!

Harry belekarolt a n�be �s elindultak. Harrynek m�g mindig gyan�s volt a csend, ez�rt megk�rdezte:

- Ginny! Hol vagyunk?

- H�t a csarnokban!

- Mi�rt van ilyen nagy cs�nd?

Nem j�tt v�lasz, de Harrynek m�r nem is volt sz�ks�ge r�.

- Tele van a csarnok, igaz? – k�rdezte hangosan. – Csak mindenki engem b�mul. Ne zavartass�k magukat! Csak dolgozni j�ttem be.

Megindult a sustorg�s �s Harryben felizzott a d�h. Azt gondolta, f�lre tudja tenni a b�szkes�g�t, de t�vedett. Annyira megal�zottnak �rezte mag�t, hogy legsz�vesebben elmenek�lt volna mindenki el�l: a biztons�got ny�jt� Grimmauld t�ri h�zba, az Elef�ntcsont torny�ba. Megszapor�zta a l�pteit �s Ginnynek szinte rohannia kellett mellette. A liftet k�nnyen megtal�lt�k, hiszen az id�k sor�n ezt az utat Harry k�v�lr�l megtanulta. Mikor becsuk�dott az ajt�, Ginny megsz�lalt.

- J�l vagy, Harry?

- Persze! Csak �gy �reztem, mintha egy �llatkertben mutogatn�nak! – v�laszolta d�h�sen. – M�gis szerinted hogy k�ne �reznem magam? Ugr�lnom k�ne a boldogs�gt�l, hogy mindenki szeme l�tt�ra kell bemutatnom a b�nas�gomat? Ez olyan megal�z�! Nekem nem kell senki sajn�lata!

- L�gy sz�ves, Harry, ne besz�lj velem �gy! Nem hiszem, hogy ezt �rdemlem!

- K�rlek, bocs�ss meg! – Harry most m�r sz�gyellte mag�t. – Nem akartalak megb�ntani!

- Semmi gond! El tudom k�pzelni, min mehetsz most kereszt�l!

Szerencs�re nem sok id�be tellett, mire el�rt�k Harry irod�j�t. Ott azt�n Ginny magukra z�rta az ajt�t �s az asztalhoz vezette Harryt.

- Ink�bb �lln�k egy kicsit!

- Ahogy gondolod!

- Ginny…

- Hm?

- �r�l�k, hogy te vagy mellettem!

- Ez a legszebb k�sz�net, amit valaha hallottam! – mondta a n� �s meg�lelte Harryt.

A f�rfi azonban m�r nem �rte be ennyivel. Felemelte a n� fej�t �s megsimogatta az arc�t.

- �s, ha tudok szebb k�sz�netet is?

- Mire gondolsz? – suttogta Ginny.

- Erre!

Harry el�rehajtotta a fej�t �s megcs�kolta Ginnyt. Maga sem tudta, hogyan tal�lta meg els�re a n� ajkait, de ez most nem is �rdekelte. Egyre jobban m�ly�tette a cs�kot, �s amikor Ginny visszacs�kolta, a lelke sz�rnyalni tudott volna. Szorosan mag�hoz �lelte a n�t, aki a f�rfi nyaka k�r� fonta a karjait. Percekig cs�kolt�k egym�st, majd mikor ajkaik sz�tv�ltak, Ginny Harry v�ll�ra hajtotta a fej�t �s �gy �lldog�ltak tov�bb.

V�gre elj�tt a pillanat! H�zhattam volna tov�bb is a dolgokat, de �gy gondolom, hogy az els� cs�k itt van t�k�letes helyen! Pusszant�s mindenkinek!

Ja! �s a k�vetkez� fejezetc�met k�sz�n�m Dan Brown-nak �s a remek k�nyv�nek! J� olvas�st mindenkinek!