Kar�csony…Ez a sz� mindeddig a szeretetet �s a boldogs�got jelk�pzete sz�momra. Mostanra azonban m�r semmiben sem vagyok biztos. Nehezen, de v�g�l beismertem magamnak, hogy h�bor� d�l a var�zsvil�gban. Ezek ut�n pedig azt hiszem, teljess�ggel �rthet�, hogy nem vagyok boldog �s nem tudom szeretni az eg�sz vil�got.
Dumbledore hal�la ut�n Harry is elhagyott, az�rt, hogy Voldemort csatl�sainak ne legyen okuk b�ntani engem. B�r, az igazat megvallva, szerintem nekik nincs sz�ks�g�k indokra. Ett�l f�ggetlen�l persze elfogadtam szerelmem d�nt�s�t, �s amikor csak lehetett elker�ltem �t.
Nehezen ment, de v�g�l azt is bel�ttam, hogy az �n �rz�seimn�l �s szem�lyes boldogs�gomn�l sokkal fontosabb dolgok is vannak.
Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatok k�zepette �szre sem vettem, hogy valaki le�lt a mellettem l�v� fotelba. Mikor feln�ztem, alig mertem hinni a szememnek.
Nem is egy, hanem k�t szem�ly volt ott. A b�ty�m Ron, �s bar�tn�je Hermione. Azt hiszem, kicsit felvid�tott a jelenl�t�k, b�r egyel�re m�g nem sz�ltak hozz�m. Nagyon r�gen besz�ltem vel�k, jobban l�ttam, ha egyed�l maradok a gondolataimmal. Harry volt az aki rosszul l�tta a dolgokat, nem � hozott volna bajt r�m, hanem �n �r�. Hiszen �n mindenkire csak bajt hozok. Els�ben is hal�los vesz�lybe sodortam szerelmemet �s b�ty�mat, mikor lementem a Titkok Kamr�j�ba.
Ez az �n nagy bajom…�s m�g az, hogy f�lek. F�lek �nmagamt�l �s f�lek m�sokt�l is. Ostob�k voltak, akik valaha hittek �s b�ztak bennem, nem ezt kellett volna tenni�k, hiszen �n…
�m ekkor Hermione megt�rte a csendet.
- Szia Ginny! – mondta. – Rem�lem nem zavarunk.
- Nem – feleltem. – Mondjad csak Hermione.
- Rendben. Nos, besz�ln�nk kellene – b�kte ki r�vid gondolkod�s ut�n.
- Sejtettem, hogy ez�rt vagy itt. De Ron? � m�g csak meg sem sz�lalt, nem is k�sz�nt nekem, pedig a testv�rem.
- Bocs�ss meg Ginny, de nem csak neked neh�z. Dumbledore temet�se �ta hozz�nk sem sz�lsz, teljesen magadba fordult�l. A nyakadba k�ne ugranom, vagy esetleg a l�bad el�tt k�ny�r�gni, hogy v�gre mond el mi b�nt?
El�sz�r nem tal�ltam szavakat. Mondjam el mi b�nt? Ezek szerint van, akiknek ennyire nem egy�rtelm� mit �rzek mostan�ban? Azt hittem, legal�bb Ron ismer valamennyire �s l�m, most kider�lt, hogy fogalma sincs az �rz�seimr�l.
- Te bocs�ss meg nekem Ronald, ami�rt azt hittem, hogy testv�rek vagyunk – mondtam v�g�l.
- Mir�l besz�lsz? – n�zett r�m �rtetlen�l.
- Arr�l, hogy azt hittem, legal�bb Te tudod, vagy legal�bb sejted, hogy mit �rzek. Figyeljetek, Ti is szeretitek Harryt, m�sk�pp, mint �n, de szeretitek. �s � titeket is eltolt mag�t�l, hogy ne sorolj�tok bajba. Tudnotok k�ne, hogy mit �rzek, �s mit �rez val�sz�n�leg Harry is.
- Merlinre Ginny, miket besz�lsz? – k�rdezte Hermione. – T�ny, hogy Harry el�g �nfej� mostan�ban, de ennyire nem v�szes, r�meket l�tsz.
- Nem l�tok r�meket Hermione, Dumbledore temet�se �ta hozz�m se sz�lt, �s ha megfigyel�seim pontosak, veletek sem besz�l t�l sokat. Teljesen egyed�l van, m�g kar�csonykor is.
- Err�l van sz� hugi – mondta Ron. – A kar�csonyr�l. Eml�kszel mennyire szeretted r�gen? Mert �n igen. S�t, �n arra is eml�kszem, Harry milyen boldog szokott lenni ilyenkor. Els�ben, mikor felfedezte, hogy � is kapott aj�nd�kot. Azt hiszem, ezek mind olyan pillanatok voltak, amiket sosem fogok elfelejteni.
- Ginny, nem b�rjuk tov�bb n�zni, hogy szenvedsz. – vette �t a sz�t Hermione. – Hidd el, mindenkinek rossz most, de nem az a megold�s, hogy elb�junk a vil�g el�l.
- Erre szeretn�nk k�rni t�ged is – sz�lt k�zbe Ron. -  Ne bujk�lj�l tov�bb.
- Ink�bb gyere el vel�nk a kar�csonyi b�lba. Egy �ra m�lva kezd�dik – folytatta Hermione.
- Nem is tudom… - kezdtem �vatosan. – A kar�csonyi b�lon mindenki boldog szokott lenni, a di�kok a tan�rokkal egy�tt szoktak t�ncolni �s hasonl� dolgok. �n nem vagyok boldog, r�ad�sul t�ncolnom sincs kivel.
- Mi van, ha m�gis? – mosolygott r�m Hermione.
- Ezt hogy �rted? – k�rdeztem.
- Mi van, ha lenne kivel t�ncolnod, mi van, ha valaki az�rt v�rja a mai est�t, hogy felk�rhessen t�ged?
- K�tlem, hogy van ilyen szem�ly – feleltem.
- Ne legy�l ilyen pesszimista hugi, t�ged szeret mind ki ismer.
- T�vedsz Ron. Ha �gy lenne, Voldemort nem �llhatna k�z�nk.
- Voldemort nagyon �rt hozz�, hogyan �lljon ellens�gei k�z�. Ha � nem lenne, mint boldogok lenn�nk. Most viszont egyik�nk sem igaz�n az.
- Lehet, hogy igazad van Hermione.
- Biztos, hogy igaza van Ginny, mert ezt egyszer Dumbledore mondta Harrynek.
- M�gpedig Pitonra vonatkoztatva – tette hozz� Hermione.
- Akkor m�g sincs igazad – r�ztam meg a fejem. – Ha Piton nem �rul el minket, nem tartan�nk most itt. K�zvetlen�l, vagy k�zvetetten, de � tehet mindenr�l.
- Albus Dumbledore hal�l�ig megb�zott Pitonban, tal�n nem kellene el�t�ln�nk a l�tottak miatt – mondta Hermione a szemembe n�zve.
- Hermione, nem vagy norm�lis, hogy m�g mindig ezt szajk�zod, Piton �rul�! – n�zett Ron a l�nyra.
- Ne most vesszetek �ssze rajta – sz�ltam k�zbe. – Perselus Pitonr�l mindenkinek megvan a maga v�lem�nye, de nem ez a l�nyeg. Valami b�lt emlegettetek…
- Ginny? – �gy Ron.
- Hogy mondtad? – kapta f�l a fej�t Hermione.
- Ne n�zzetek �gy, Ti h�vtatok. Elmegyek k�sz�l�dni, f�l �ra m�lva tal�lkozzunk itt.
Azt�n f�lmentem a szob�nkba, gyorsan lezuhanyoztam, megcsin�ltam a hajam �s felvettem a d�sztal�rom. Nem voltam biztos abban, hogy helyes amit cselekszem, �s abban sem, hogy j�l fogom �rezni magam, de nem t�r�dtem vele.
Ron �s Hermione szavai eszembe juttatt�k a m�ltat, �s egy halv�ny rem�nysugarat v�ltem felfedezni az alag�t v�g�n.
�gy h�t a f�l �ra eltelt�vel mosolyogva l�ptem oda Ron�khoz. M�g akkor is mosolyogtam, mikor le�rt�nk a Nagyteremhez. Az ajt� el�tt meg�lltunk, bar�taim nem �rult�k el mi�rt.
Azt�n p�r perc m�lva Harry l�pett oda hozz�nk fekete d�sztal�rj�ban.
- Szabad a Kisasszonyt? – k�rdezte a szemembe n�zve.
- Igen – feleltem boldogan, majd fel� ny�jtottam a karomat. Egy�tt l�pt�nk be a Nagyterembe, �s r�gt�n a t�ncparkett fel� vett�k az ir�nyt. Kifullad�sig t�ncoltunk. Mikor le�lt�nk, � t�rte meg a csendet.
- Bocs�ss meg nekem Ginny Weasley, ostoba voltam, mikor eltoltalak magamt�l. Csak arra lenn�k k�v�ncsi, hogy mit j�solsz nekem. Van helyem a j�v�dben?
- � Harry…Felejts�k el a m�ltat �s az ottani hib�inkat. – feleltem k�nnyes szemekkel.
- Szeretlek Ginny, boldog kar�csonyt! – mondta �, majd megcs�kolt. Sok�ig el sem szakadtunk egym�st�l.
- Boldog kar�csonyt Harry! – mondtam �n is, mikor v�get �rt a cs�k.
- Csak ennyi? Te csak boldog kar�csonyt k�v�nsz nekem? – k�rdezte enyhe csal�dotts�ggal a hangj�ban.
- Igen, csak ennyit mondok, t�bb most nem megy. Meg azt�n, a kar�csony a szeretet �nnepe. Szerintem nincs sz�ks�g szavakra.
- Igazad van, �gyis tudom mit �rzel – mondta, majd �t�lelt�k egym�st.