London egyik csendes utc�j�ban, az egyik lak�h�zban Harry Potter �lmosan ny�jt�zkodott �gy�ban, majd �tfordult a m�sik oldal�ra. Ezt k�vet�en f�lsiket�t�en megsz�lalt az �jjeliszekr�ny�n az �breszt��ra.
– ’Ny�d… - morogta Harry, �s lecsapta az �r�t. J�les� morg�ssal fek�dt vissza. �m �r�ja harci kik�pz�st kapott… tudta, nem szabad meg�llni. �ppen hagyta visszas�t�lni gazd�j�t az �lmok mezsgy�j�re, ism�t megsz�lalt.
– Menj oda! – motyogta Harry a p�rn�j�ba.
– Mi�rt tartjuk meg ezt az �r�t? – sz�lalt meg mellette bar�tn�je.
– Ginny, eml�keztetn�lek r�, hogy ap�d adta… - mondta Harry. Fel�lt, majd nagy nehezen kinyitotta szem�t. �lmosan pislogott egyet-egyet, �s kik�sz�l�dott az �gyb�l. Odament az �breszt��r�hoz, �s egyszer�en f�ldh�z v�gta. Az �ra ripity�ra t�rt, de abban a pillanatban elkezdett sivalkodni: �gy t�nt, a megsemmis�t�s nem volt teljesen hat�sos. Harry felemelte a l�b�t.
– Harry, nem aj�nlan�m… - sz�lalt meg Ginny az �gyb�l. Int� szava azonban k�s�n �rkezett. Szerelmes j�les�en taposott bele az �raroncsokba, elfelejtve azt az icuripicuri kis bakit, hogy nem volt rajta cip�. Ergo, meztelen volt a talpa. Ergo, a csendes londoni utca m�r nem volt csendes.
Ginny f�l�re szor�tott kezekkel odarohant oda ord�t� kedves�hez.
– Nyugodj m�r meg, Harry, �s �lj le! – mondta Ginny. Le�ltette Harry-t az �gyra – k�l�nben a padl� m�r �gy n�zett ki, mintha v�rf�rd�t rendeztek volna -.
– Valetudo! – mormogta a l�ny, p�lc�j�t Harry l�b�ra szegezve. A seb r�gt�n begy�gyult, csak egy-k�t horzsol�s eml�keztetett a balesetre.
– H�t ez a nap is nagyon j�l indul… - morogta Harry.
– Ha nem akarsz, nem kell bemenned dolgozni… - aj�nlotta Ginny, Harry azonban tagad�lag megr�zta fej�t.
– Be kell mennem. Tudod, ott van az a fontos jelent�s… a fen�be.
Ginny v�llat vont, majd elment kezet mosni. Lezuhanyozott, azt�n fel�lt�z�tt, majd seg�tett Harry-nek is, aki m�g a sebe miatt nyavalygott.
– Szedd �ssze magad! – m�rgel�d�tt Ginny. Lementek a f�ldszintre, �s megreggeliztek. Harry a seb�re panaszkodva nem evett semmit. Ginny ism�t v�llat vont. Harry er�sen bicegett a sebe miatt, de az�rt siker�lt m�g id�ben elindulniuk. Ginny bez�rta az ajt�t, majd odaseg�tette szerelm�t a kocsihoz. � vezetett. Hamarosan meg�rkeztek a M�gia�gyi Miniszt�riumba. Bepr�sel�dtek a liftbe, bel�ptek a miniszt�riumba, �s ellifteztek az aurori oszt�lyhoz. Ginny v�gig t�mogatta Harry-t, �s ez�rt sokan meg is b�mult�k �ket. Az egyik sarokn�l elv�ltak, mert Harry-nek az igazgat�i irod�j�ba kellett mennie, Ginny-nek meg a Gyakorlati �gyoszt�lyhoz.
– K�sz, hogy seg�tett�l nekem – mosolygott Harry kedves�re.
– Te is megtetted volna, nem? – mosolygott szint�n Ginny.
– H���t… - gondolkozott el Harry viccb�l, majd megl�tva Ginny arckifejez�s�t, elvigyorodott.
– H�t persze, te buta! – Azzal egy cs�kkal elb�cs�zott szerelm�t�l, �s jobbra indult. Ginny is elmosolyodott, �s balra indult. Harry, amint elv�lt Ginny-t�l, rosszkedv� lett. Minden nap ez t�rt�nt vele, miut�n elv�ltak. Harry f�leg irod�ban dolgozott, de nagyon f�ltette bar�tn�j�t, hiszen sokkal vesz�lyesebb munk�ja volt: a Gyakorlati �gyoszt�lyt vezette: minden bevet�sen ott volt. Harry ez�rt sokszor el is ment a csapattal vad�szni a „rosszakra”, azzal �lc�zva agg�d�s�t, hogy unja a pap�rmunk�kat. Ami igaz is volt…
Egysz�val, nem volt �ppen vir�gos j�kedve. �s m�g ez a fr�nya l�b is! Morogva k�sz�nt vissza a r�k�sz�n�knek, �s tess�k-l�ss�k kezet r�zott n�h�ny emberrel. Ekkor azonban �szrevette azt az embert, akir�l tudta, hogy ha tal�lkoznak, elrontja az eg�sz napj�t. Igyekezett bel�pni egy oldals� irod�ba, azonban a t�meg nem �gy akarta. Egyenesen szembe tal�lta mag�t egy denev�rszer�, hossz�, zs�ros fekete haj�, fekete szem�, s�patag f�rfival.  
– Piton – morogta oda neki.
– Potter – morogta vissza a m�sik.
Harry egyetlen j�t tudott elmondani Pitonnal k�z�s kapcsolatukba: m�gpedig azt, hogy a k�zvetlen felettese volt. Tudta, hogy Piton az � posztj�ra p�ly�zik, �s �lvezettel t�lt�tt�k el azok a kis mal�r�k, amikkel f�lre�rthetetlen�l k�z�lte, hogy Piton egy aljas kis giliszta, �s �, Harry pedig a Miniszt�rium egyik f� �g�nak a vezet�je.
�ppen kiker�lt�k volna egym�st, mikor Piton �szrevette, hogy Harry s�nt�t.
– �, Potter, csak nem �rte valami baleset? – k�rdezte m�-r�szv�tteljes hangon, �s elvigyorogta mag�t.
– H�t tudja, neh�z a vezet�k �lete, nemde?  - mosolygott Harry. – Vigy�zzon mag�ra, professzor �r. Nehogy valami baja essen itt nekem! – jajdult fel.
– Ne f�ljen, vigy�zok – mondta h�v�s dermedts�ggel az auror. – De maga is vigy�zzon. Nehogy valami �jabb kis… baleset �rje.
– �gy lesz – biccentett szentesked�en Harry, �s imm�r sokkal der�sebben tov�bb s�t�lt a folyos�n.

Harry �ppen az �r�asztala f�l�tt g�rnyedt, �s a hivatalos akt�k felett egy kis cetlire egy sz�vecsk�t rajzolgatott, amikor a szell�z�ny�l�son kereszt�l egy kis, s�rga pap�rrep�l�-lev�l jelent meg irod�j�ban.
Lej�ssz eb�delni? Ginny
Harry elmosolyodott. A f�raszt� d�lel�tt ut�n mindig szeretett egy�tt eb�delni Ginny-vel.
Nan�! Indulok, �des.
A rep�l�t visszak�ldte, felruh�zva extra b�b�jokkal, hogy csak a c�mzett tudja elolvasni. �sszepakolta az iratait, kil�pett irod�j�b�l �s gondosan bez�rta. Kiragasztott egy cetlit: Nem vagyok itt! Hagyj �zenetet, de te ne, denev�rk�m!   
Vid�man galoppozott le a l�pcs�n, kis h�j�n elsodort egy �reg h�lgyet, aki csigatemp�ban v�nszorgott felfel� a harmadik �s negyedik emelet k�z�tt. Harry egy nagy ugr�ssal meg�rkezett a f�ldszintre – t�bben eln�z�en mosolyogtak r�. Hamarosan meg�rkezett a b�f�hez, ahol Ginny v�rta m�r.
– Szia! – vetett egy sug�rz� mosolyt kedves�re a l�ny.
– Halih�! – vigyorgott a sr�c, �s megcs�kolta Ginny-t. – Mizujs?
- Nemsok�ra lesz egy nehezebb bevet�s. R�gi hal�lfal�kat kell elfognunk… - mondta a l�ny, imm�r egy�ltal�n nem mosolyogva.
– Igen? – �rdekl�d�tt Harry. – �n is megyek, j�?
- J�, az nagyon j� lesz – b�lintott a l�ny. – Veled mi t�rt�nt a hossz� d�lel�tt folyam�n?
- Oh k�rlek, semmi �j… pap�rmunk�t v�geztem. Komolyan mondom, ha tudom, hogy ezt kell csin�lnom, esk�sz�m hogy nem v�llalom el ezt a szar �ll�st – morogta Harry. – K�l�nben meg tal�lkoztam Pitonnal, m�g reggel.
– Igen? �s mi t�rt�nt? – k�rdezte Ginny bujk�l� mosollyal.  
– Elbesz�lgett�nk – v�laszolta Harry. – Komolyan mondom, nem �rtem, mi�rt hittek neki: szerintem m�g mindig Voldemortnak dolgozik.
– A halott Voldemortnak? – csend�lt fel egy fagyos hang a h�tuk m�g�tt. Egyszerre fordult meg a p�r, �s �ppen Piton h�ll�szer� k�p�be b�multak. Harry egy Aargh szer� hangot adott ki, �s undorodva hajolt h�tr�bb.
– Piton, mag�nak m�g nem mondt�k, hogy mosson fogat? – fintorgott, kez�vel legyezgetve a leveg�t.
– Nos, ami azt illeti, mondt�k… - motyogta Piton kiss� elgondolkozva.
– V�rjunk csak! – gondolkozott el Harry is. – Lehet, hogy t�l k�zel hajolt Voldemorthoz, �s a nagy�r meghalt a b�zt�l?
- K�nnyen lehet… - b�logatott Ginny.
– Nos, Pottika, szeretn�m ha leadn� a jelent�s�t… - mondta Piton.
– H�! – pattant fel Harry. – �n vagyok a f�n�k, nem maga! K�l�nben se besz�ljen velem �gy…
- Tudom, hogy maga a f�n�k. Sajnos… - motyogta Piton. – de maga parancsolt r�m, hogy vigyem el gyalog a jelent�st.
– Ja, t�nyleg – vigyorgott Harry. – Akkor nem fogom h�tr�ltatni a munk�j�ban. Majd k�t �ra m�lva j�jj�n fel az irod�mba. Addig NE!
- Vil�gos, mint a vakablak – mondta Piton.
– Ja �s prfesszor �r. Szeretn�m, ha tisztelettud�bban viselkedne velem. Tudja, �n vagyok a felettese.
– K�sz�n�m, hogy eml�keztetett… - morogta a f�rfi.
– �s ez nem azt jelenti, hogy helyettem Miss Weasley-n t�lthetn� ki a d�h�t. Tudja � nagyon k�zel �ll hozz�m.
– Fogja m�r be, felfogtam! – rivallt r� Piton Harry-re.
– Nos, k�sz�n�m hogy ezt megosztotta velem. Mert tudja, nem hittem volna, hogy meg�rti. A viszontl�t�sra! – mondta Harry, �s elhessegette Pitont. Ginny belekuncogott a pohar�ba.
– Remek volt�l! Csak az a baj, hogy a v�g�n jelenteni fog t�ged a m�gia�gyi miniszt�riumnak! – aggodalmaskodott a l�ny.
– Kinek? Kingsley–nek? Nem hiszem, hogy �rdekeln� a dolog! – vigyorgott Harry. – Na gyere!
Azzal k�z a k�zben elindultak felfel�, hogy tov�bb �lj�k h�tk�znapjaikat, belemer�ljenek a munk�ba, �s hogy sz�vass�k a mi dr�ga, egyetlen, felejthetetlen Piton professzorunkat.