-         Ginny! Mondani akarok valamit!

-         Csak b�tran!

-         Amikor aznap este megcs�koltalak, m�g mondani akartam valamit, de nem volt r� id�! �s az ut�bbi id�ben valahogy nem tal�ltam r� alkalmat, vagy csak nem akartam tal�lni alkalmat, hogy elmondjam! De most �gy �rzem, hogy felk�sz�ltem r�. �s az esetleges visszautas�t�sra is! Azt hiszem!

-         Mit szeretn�l mondani?

-         Szeretlek! �gy, mint m�g soha senkit!

-         Jaj, Harry!

-         Sejtettem, hogy valami ilyesmit fogsz v�laszolni, de �r�l�k, hogy �szinte volt�l! – v�laszolta Harry, �szre sem v�ve a Ginny hangj�ban bujk�l� �r�m�t.

-         Hogy lehet valaki ilyen fafej? – k�rdezte Ginny �s Harry nyak�ba borult. – Annyira, de annyira buta vagy! Mit gondolsz �n mit pr�b�ltam neked elmondani annyiszor?

Harry csak rem�lte, hogy a n� t�nyleg arra a bizonyos dologra c�loz, amire gondol.

-         Ginny…

-         Igen, Harry! Szeretlek! Nagyon - nagyon szeretlek! Senkit nem szerettem m�g ennyire!

Harry lehajtotta a fej�t �s szenved�lyesen megcs�kolta. A szerelem, a v�gy, a f�kezhetetlen t�z, amit eddig mind visszatartott, most egyszerre t�rtek felsz�nre. Ginny belet�rt Harry haj�ba �s �gy h�zta mag�hoz egyre k�zelebb. Percekig csak cs�kolt�k egym�st. Kezdetben m�g Harry volt a kezdem�nyez�, de k�s�bb m�r Ginny is felb�torodott �s egyre t�bbsz�r vette �t az ir�ny�t�st. Harry m�r azt hitte, sosem szakadnak el, mikor nyikordult az ajt� �s:

-         M�r �pp ideje volt! – hallatszott Mr. Petersen vid�m hangja. – Kezdtem azt hinni, hogy sosem vallj�tok be, mit is �reztek egym�s ir�nt!

-         H�t igen! – mosolygott Harry �s �tkarolta Ginnyt. – V�gre mi is eljutottunk id�ig!

-         Tudtam �n, hogy j� �tlet volt Ginnyt megk�rni erre a feladatra!

Az elk�vetkezend� napok Harry sz�m�ra nagyon boldogan teltek. Minden egyes nap bej�rt a Miniszt�riumba dolgozni, de m�r alig v�rta, hogy v�get �rjen a nap �s v�gre kettesben lehessen Ginnyvel a Grimmauld t�ren. Olyankor mindig kettesben vacsor�ztak, �s sokat besz�lgettek gyermekkoruk bakl�v�seir�l, a Roxforti id�kr�l, Harry v�gs� csat�j�r�l Voldemorttal. Harry bevallotta Ginnynek, hogy annak idej�n, mikor egy hajsz�l v�lasztotta el att�l, hogy Voldemort meggyilkolja, csak egyvalami tartotta �letben.

-         �s mi volt az?

-         H�t ti! Arra gondoltam, ha feladom, t�bb� nem l�tlak titeket �s az �letetek pokol lesz az �n buk�som miatt! Ez�rt nem adtam f�l �s akkor hirtelen megjelent az a pajzs, ami visszaverte Voldemort �tk�t �s…

-         �t tal�lta el – fejezte be Ginny a k�zismert t�rt�netet. – Sz�val a szeretet volt? A szeretet volt az, ami legy�zte a gonoszt?

-         Igen.

-         �, Harry! – Ginny megsimogatta szerelme arc�t. – Nem hittem volna, hogy a szeretetnek ekkora ereje van!

-         Pedig nekem elhiheted – mondta Harry �s lehajtotta a fej�t, hogy megcs�kolja kedves�t.

-         H�, Harry! Neked ez egyre jobban megy!

-         Micsoda?

-         H�t hogy m�g �gy is megtal�ld az ajkamat, hogy nem l�tsz.

-         �h tudod az �szt�neim!

-         T�nyleg? – nevette Ginny.

Ginny felk�s�rte Harryt a szob�j�ba, majd odavezette az �gyhoz. M�r �pp fordult volna el, de Harry nem engedte el a kez�t. Mag�hoz h�zta a n�t �s l�gyan megcs�kolta.

-         Maradj, k�rlek!

-         Itt? A szob�dban?

-         Igen. K�rlek, maradj velem ma �jszaka!

-         � Harry!

Harry �rezte, amint a leveg� felforr�sodik k�r�l�tt�k. �jra karjaiba z�rta kedves�t �s megcs�kolta, ez�ttal m�r szenved�lyesebben. Ginny reszketve omlott a karjaiba. Harry kutakodni kezdett a l�ny ruh�j�nak p�ntjai ut�n. K�zben v�gigsim�tott a n� arc�n, nyak�n, v�ll�n, m�g v�g�l megtal�lta a p�ntokat. �vatosan letolta a p�ntokat �s hallotta, amint a ruha a f�ldre hullik.

-         Ginny! – suttogta rekedten.

Nem j�tt v�lasz. Ehelyett �rezte, hogy valaki lefejti r�la a tal�rj�t majd a f�ldre dobja. Ezek ut�n az ing k�vetkezett. Harry ajk�t epeked� s�hajok hagyt�k el, �s amikor Ginny kezei meztelen mellkas�t simogatt�k, a f�rfinak egy pillanatra el�llt a sz�vver�se is, csakhogy ut�na �r�lt gyorsas�ggal kezdjen el verni. Harry �tkarolta Ginny karcs� derek�t �s cs�kjaival bor�totta el a l�ny fedetlen v�llait, mik�zben a n� a nadr�gj�t�l pr�b�lta megszabad�tani.

-         Ginny! Ginny! – s�hajtotta k�nnyes szemekkel Harry, ugyanis r�j�tt egy f�j� t�nyre. – Ginny! �n… �n vak vagyok! Nem szerethetlek vakon!

-         Dehogynem! – j�tt l�gy hangon a l�ny v�lasza. – Majd �n seg�tek.

-         Hogyan?

-         Gyere!

Ginny megfogta Harry mindk�t kez�t, �s mag�val h�zta az �gyba. Mikor mindketten a puha p�rn�k k�zt fek�dtek, Ginny Harry f�l� hajolt �s a f�l�be suttogta:

-         Csak �rezned kell, szerelmem! �rezz!

Harry t�tov�n v�gigsim�tott a l�ny h�t�n, majd egyik kez�vel mag�hoz h�zta a l�ny arc�t �s megcs�kolta. A f�rfi vaks�ga ellen�re is �rezte azt az �rz�kis�get, ami Ginnyb�l sug�rzott. Az �rz�kis�get, ami kezdte elvenni az esz�t. M�g szorosabban �lelte mag�hoz kedves�t �s egy hirtelen mozdulattal Ginny f�l� g�rd�lt.

-         Vezesd a kezem, k�rlek! – suttogta – Musz�j �reznem t�ged!

Ginny megcs�kolta Harry kezeit, majd a nyak�ra tette �ket �s lassan lejjebb kezdte h�zni �ket. Harry reszketve sim�tott v�gig a l�ny test�n. Nem is �rtette, hogyan lehet valaki ennyire t�k�letes. Selymes b�r, kisl�nyosan g�mb�ly� mellek, karcs� der�k, �s telt ajkak. Harry �gy �rezte, belehal, ha nem �rintheti meg ajkaival a l�nyt. Lehajolt �s l�gy cs�kokkal �jra v�gigj�rta azt az utat, amit el�bb a kezeivel. A boldogs�g, amit eg�sz �let�ben keresett, most v�gre az �v� lett. Az �v� lett Ginnyvel egy�tt…

Harry arra �bredt, hogy valaki az arc�t cir�gatja. Kinyitotta a szem�t �s Ginny keze ut�n ny�lt.

-         M�r reggel van? – k�rdezte.

-         Sajnos igen! Fel kell keln�nk!

-         Jaj de k�r! �gy maradn�k m�g egy kicsit! Olyan csod�latos volt ez az eg�sz!

-         Tudom! – suttogta Ginny �s megcs�kolta a f�rfit.

Aznap Harry meglehet�sen neh�z sz�vvel ment be dolgozni. Legsz�vesebben az eg�sz napot az �gyban t�lt�tte volna Ginnyvel. Annyira elmer�lt a csod�latos �jszaka t�rt�n�seiben, hogy �szre sem vette Ront �s Hermion�t, akik m�r sokadszor sz�ltak r�.

- Harry! Harry hozz�d besz�lek, ha nem venn�d �szre.

- Ha? Mi? Jaj, bocs�ss meg, Ron! Mit tehetek �rted?

- Csak meg akartunk l�togatni, Harry! Ennyi az eg�sz.

- �! Ez kedves t�letek!

- Mi van veled, Harry? Olyan m�s vagy ma. – Hermione hangj�b�l Harry arra k�vetkeztetett, hogy a n� megsejtett valamit. – Alig sz�lalsz meg, de ezt a mosolyt sem lehet let�r�lni az arcodr�l.

- T�nyleg! Mi van? – �rdekl�d�tt Ron is.

- Egy angyal r�m tal�lt �s megmentett.

- Ezt meg hogy �rtsem? – �rtetlenkedett Ron.

- Elt�nt a rem�nytelens�g az �letemb�l. Hossz� ideje v�gre �gy �rzem, �rt�kes ember vagyok �s �rdemes �lnem. Ez az angyal kir�ngatott a k�ts�gbees�sb�l �s �j �letc�lokat adott nekem.

- �s mik lenn�nek ezek az �j �letc�lok?

- Hogy megtal�ljam azt a gazembert, aki olyan sok embert fenyeget az �rul�s�val, �s hogy Malfoyjal egy�tt megb�ntessem. Vissza akarom nyerni a l�t�somat is, hogy l�thassam a mosoly�t �s az arc�t, amikor r�m nevet.

- Mi�rt van olyan �rz�sem, hogy ismerj�k ezt az angyalt? – cs�v�lta a fej�t Ron.

- Mert mindenki ismeri.

- Mindig is tudtam, hogy Ginny egyszer majd �szhez t�r�t, Harry – mosolyodott el j�indulat�an Hermione. – � �szint�n szeret t�ged, �s b�rmit megtenne �rted!

- Tudom – felelte Harry �s arca szil�rd elhat�rozotts�got t�kr�z�tt. – �s �n is k�pes lenn�k b�rmire, hogy �t megv�djem. Ak�r meg is haln�k �rte!

- Ezt mindenki tudja, Harry – mondta f�lelemmel vegyes b�szkes�ggel Ron.

A hatalmas vas�t�llom�sra l�pve Draco Malfoy elmosolyodott. A Mester kit�n� helyet v�lasztott a tal�lkoz�ra. El�g zs�folt volt a hely, hogy felt�n�s n�lk�l elbesz�lgessenek, ugyanakkor pont a muglik t�mege miatt biztons�gban voltak az aurorokt�l. Persze az�rt egy tapasztalt hal�lfal� semmit sem b�z a v�letlenre. �pp ez�rt Draco egy barna par�k�val elrejtette sz�ke haj�t �s napszem�veget is felh�zott. A Mester meg fogja ismerni.

Mikor befutott a 17: 05-�s Intercity Liverpoolb�l Draco bel�pett a v�r�terembe �s az ajt� mellett nekid�lt a falnak. Nem telt bele egy perc �s egy magas, hossz� fekete kab�tot visel� f�rfi l�pett be.

-         Meg tudn� nekem mondani, merre tal�lom a b�f�t? – k�rdezte Dracot.

-         El�g neh�z odatal�lni. Ink�bb megmutatom.

Elindultak a b�f� ir�ny�ba, de amint hall�t�vols�gon k�v�l ker�ltek, a kab�tos f�rfi megsz�lalt.

-         T�bbet nem hib�zhatunk! Potter �jra be�llt az aurorok k�z�.

-         Ugyan mihez kezdenek egy vak emberrel?

-         Ez a vak ember m�ris r�j�tt a terv�nkre, Malfoy! – emelte meg a hangj�t a f�rfi. – T�ls�gosan j�l ismeri mag�t �s a hal�lfal� t�rsait. Nem v�letlen�l mondtam, hogy el kell t�vol�tani az �tb�l!

-         A fene gondolta volna, hogy �gy alakulnak a dolgok aznap este! Ki sz�m�thatott r�, hogy eltal�lja egy olyan �tok, amit nem is neki sz�ntak!– csattant fel Malfoy. – Ha �n tal�lkoztam volna Potterrel el�sz�r, m�r nem �lne!

-         De m�gis �l, �s most ha lehet jobban �tban van, mint b�rmikor. Csak id� k�rd�se �s mindenre r�j�n.

-         Mit javasol, mit tegy�nk?

-         M�dos�tanunk kell a terven! Az aurorokat hagyjuk a fen�be! Ki kell iktatni a minisztert!

-         De… - torpant meg Draco. – Nem arr�l volt sz�, hogy…

-         Az aurorokat k�s�bb k�nny� szerrel el lehet int�zni! Ha a terv�nk siker�l…

Nem fejezte be a mondatot, de Malfoy �gy is mindent �rtett. M�r csak az volt a k�rd�s, hogyan iktass�k ki a minisztert?

-         Lehet, hogy Potter �letben maradt, de �gy t�nik, a sors m�gis kegyes hozz�nk – v�laszolta meg a fel nem tett k�rd�st a Mester �s d�monian elmosolyodott. – �gy n�z ki, hogy van egy bizonyos szem�ly, aki ir�nt a k�t legfontosabb c�lpont gy�ng�d �rzelmeket t�pl�l.

-         T�nyleg? �s ki lenne az?

-         Ginny Weasley.

-         Oh! Potter csak nem… ?

-         De igen, Malfoy. Rem�lem, tudja, mit akarok k�rni mag�t�l! �s a saj�t �rdek�ben most ne hib�zzon! A t�bbit pedig b�zza r�m! Majd m�g �rtes�tem a tov�bbiakr�l!

A fekete kab�tos f�rfi odas�t�lt a b�f�hez, v�s�rolt egy csomag kekszet, majd od�bb �llt. Malfoy t�k�letesen tudta, mit akar t�le k�rni a Mester. A k�rd�s m�r csak az volt, hogy mi fog kis�lni ebb�l az eg�szb�l? Draco rem�lte, hogy Harry Potter �s t�rsai sz�m�ra semmi j�.