- De elárulnátok, hogy mi okból beszélgettek a szerelemről? – kérdezte Ron, miután megszakította a csókot Hermionéval.

- Ami azt illeti… - kezdte volna Parvati, de Hermione gyorsan közbevágott még mielőtt bekövetkezett volna a katasztrófa.

- Parvati azt akarta mondani, hogy nyilván megérted, hogy ez amolyan női dolog és semmi közöd hozzá.

- Igen. Igen, pontosan – bólogatott buzgón Luna is és közben úgy, hogy senki ne vegye észre bokán rúgta a közbeszólni készülő Parvatit.

- Ejnye, lányok! Hisz semmi olyat nem tudtok mondani, amiről ne tudnék! – nevette a vörös és visszament az épületbe.

- Azt te csak hiszed! – morogta maga elé Hermione.

Egymásra néztek Lunával és egyszerre eresztették ki a bent rekedt levegőt. Ellenben Parvati mit sem törődve ezzel rájuk dörrent:

- Mégis mi a fene volt ez? Miért nem hagytátok, hogy elmondjam, mi történt Harry és Ginny között?

- Azért, te lökött, mert ha nem figyeltél volna, Harryék nem szeretnék, ha napvilágra kerülne a kapcsolatuk.

- Ugyan, Mione! Mindenki ezer örömmel lenne Harry Potter barátnője! Miért akarnák titokban tartani?

- Nem hiszem, hogy Ginny az, aki titokban akarná tartani, Padma! – sóhajtotta Hermione.

Időközben ők is visszamentek a klubba és helyet foglaltak egy üres asztalnál. Rendeltek egy-egy italt és közben ügyeltek rá, hogy a pasijaik egy ideig még ne találjanak rájuk.

- Szóval? Mit is kezdtél el mondani, Hermione? – kérdezte Parvati.

- Nem hinném, hogy Ginny az, aki titokban akarja tartani ezt a kapcsolatot, hanem Harry! Ne nézzetek már így rám! Gondolkozzatok! Elvégre mi Harry? A leghíresebb varázsló, akit napjainkban a hátán hord a föld. Te mondtad Padma, hogy bárki szívesen lenne a barátnője! Nem véletlen! Állandóan a reflektorfényben áll, az emberek egyszerűen nem képesek megunni őt! Sőt! Szerintem nem is fog eljönni az a nap, amikor megunják! Harry már így is tehernek érzi ezt az egészet. És most, hogy még barátnője is van, ráadásul ez a barátnő a legjobb barátja húga, aki már gyerekkora óta ismeri, plusz az egyik legtiszteletreméltóbb varázslócsalád lánya! Hát, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha én újságíró lennék, eléggé felkapnám a témát!

Hermione mindig is jól érvelt. Ez mindig is köztudott volt. De ez az érvelése annyira kikezdhetetlen volt, hogy a még mindig vitatkozós típusú Parvati is megadóan lehajtotta a fejét.

- Erre nem is gondoltam! – suttogta Padma.

- Szóval nehogy bármelyikőtök is elkottyintsa magát, mert különben jaj lesz nektek!

- Pedig olyan szép pár! - sóhajtotta Luna.

- Ki szép pár?

A négy lány dermedten egymásra nézett, mikor meghallották a hangot. Egy pillanattal később Ron huppant le melléjük és érdeklődve szemlélni kezdte őket. Kezében egy félig teli söröskorsó volt és a szemei csillogásából ítélve, már nem volt túl józan állapotban.

- Szóval ki szép pár? – ismételte meg a kérdését Ron.

Hermione kétségbeesetten nézett barátnőire. Ő is tudta azt, hogy a lehető legrosszabb helyzet állna elő, ha Ron tudná meg először a hírt. Elképzelni is rossz volt, mit tenne Ron, ha megtudná, hogy a legjobb barátja az ágyába vitte az ő kicsi húgát.

- Hát… hát… te és Hermione! – vágta rá gyorsan Padma.

- Hát persze! – adta alá a lovat a testvére. – Eszméletlen pár vagytok! Barátok voltatok hosszú évekig és ezek után találtatok egymásra! Nem sok mindenki mondhatja el ezt magáról!

- Hát ami igaz, az igaz! – húzta ki magát Ron. – Ezt tényleg nem sokan mondhatják el magukról. Legfeljebb Harry és Ginny!

- Hogy? – kiáltott fel Hermione. – Te tudsz róla?

- Persze – vágta rá Ron és kérdőn barátnőjére nézett. – Csak nem azt gondoltad, hogy Harry nem mondja el nekem?

- Harry… elmondott… neked… mindent? – hebegte Hermione.

- Ennyit a remek teóriádról, Hermione! – motyogta maga elé Padma és belekortyolt a koktéljába.

- Mégis mikor mondta el? – kérdezte döbbenten Hermione.

- Hát még évekkel ezelőtt!

- Éve… állj! Évekkel ezelőtt? – hökkent meg Hermione és erre még Padma is felkapta a fejét.

- Persze! Harry elmondta nekem, hogy annak idején bele volt zúgva Ginnybe. De mivel háború volt nem merte vállalni a kapcsolatot! Ej! Pedig szép pár lettek volna!

Hermione ránézett a lányokra és tudta, mind ugyanazt gondolják. Azonnal beszélniük kell Ginnyvel.

Több, mint két hónap telt el azóta az éjszaka óta, hogy Harry végre újra az övé lett és Ginny még most is azt hitte, álom volt csupán. Harry minden nap tanúságot tett arról, hogy komolyan gondolta, amit akkor mondott, mégis Ginny hiányolt valamit. A nő ugyanis legszívesebben kikiabálta volna a világnak, hogy ő és Harry együtt vannak, a férfi azonban kérve kérte, tartsák titokban a kapcsolatot. Ginny egy ideig türelemmel viseltetett iránta, de most már elege lett. És ráadásul itt van ez a dolog, amit Hermione folyton megpróbál elmondani neki, de hála Ronnak és az ikreknek, sose sikerül neki. És ráadásul Harry annyira lekötötte a gondolatait, hogy teljesen el volt maradva a dolgozatok kijavításával és az óravázlatokkal.

Ám Harryn, hiába próbálta meg kitölteni a mérgét. Az elmúlt egy hét sem állt másból, mint veszekedésből, de érdekes módon Harrynek valahogy mindig sikerült elérnie, hogy az említett veszekedést az ágyban fejezzék be, ahol aztán mindketten levezették a fölösleges energiájukat. Ginny maga sem értette, hogy lehet ilyen gyenge. Valahányszor arra ébredt, hogy már megint Harry karjaiban fekszik, magában szitkozódott, amiért hagyta magát elcsábítani. „De hát Istenem! Olyan jó benne!”

Ginny elhatározta, hogy megelőzvén a bajt, ma este nem is megy be Harryhez, mert különben ismét csak ugyanaz a forgatókönyv játszódna le. Mivel úgyis meg kellett írni az óravázlatait a következő hétre, jó okkal lehetett távol. Így hát vacsora után beült a tantermébe és dolgozni kezdett. Este nyolc felé járhatott az idő, mikor érezte, amint egy kéz simít végig a vállán. Ginny fölkapta a fejét, körbenézett, de nem látott senkit. Azt gondolván, hogy a képzelete játszott vele, visszatért a munkájához. Fél perc sem telt el és valaki kibontotta a haját a lófarokból. Ginny most már felpattant a székből. Még mindig semmi. De valakinek lennie kellett ott. És ekkor olyan dolog történt, amitől teljesen megdermedt. Láthatatlan kezek ölelték át hátulról a derekát, fogságba ejtve őt. Ginny kétségbeesetten próbált meg kibontakozni a szorításból, de ekkor egy túlzottan ismerős hang jobb belátásra bírta.

- Nyugi.

- Harry! Mi ez az egész?

- Köpeny.

- Oh. És mondd csak, Mr. Potter, miért vagy itt? – kérdezte Ginny beleolvadva az ölelésbe.

- Hm. Több ötletem is van.

- Tényleg? Mondasz nekem egyet?

- Szép nagy asztalod van. Arra gondoltam, esetleg…

- Esetleg mi?

- Használhatnánk.

- Itt akarsz szeretkezni velem az osztályteremben? Na de Mr. Potter! Hova tűnt a tanári mentalitás?

- Ugyan már, Szamóca! A te fantáziáidban még sosem szerepelt, hogy egy tiltott, nyilvános helyen csináld, miközben tudod, hogy bárki rajtakaphat? – suttogta érzéki hangon Harry.

Ginny úgy érezte, menten elájul. Te jóságos ég! Elég a hangját hallania és máris izgalomba kerül a teste. A láthatatlan kezek feljebb vándoroltak a testén és a melleit kezdték simogatni a ruhán keresztül.

- Harry!

- Szeretem, amikor így ejted ki a nevemet. Nagyon felizgat.

- Harry!!!

A férfi ledobta magáról a köpenyt és Ginny döbbenten tapasztalta, hogy egy vékony, sötétkék köntösön kívül nincs is rajta más.

- Hú! Te aztán biztosra mentél.

- Mindig biztosra mentem.

Megfordította Ginnyt a karjaiban úgy, hogy arcuk szembenézzen egymással, majd szenvedélyesen megcsókolta. Ölelése olyan szoros volt, hogy Ginny akkor sem tudott volna szabadulni, ha akart volna. De az érzései már rég a hatalmukba kerítették, így már nem is akart szabadulni. Tudta, hogy ismét alul maradt a harcban, hiába próbált meg elbújni Harry elől, ő megtalálta. És most már tudta, hogy csupán egy báb a karjaiban és azt tesz vele, amit akar.

„A francba! Mért ilyen átkozottul tehetséges mindenben? Az évszázad legfiatalabb kviddicsjátékosa. De nem! Az nem elég! Senki nem vetekszik vele okklumenciában és legilimenciában. De ez sem elég! Legyőzte minden idők leghatalmasabb feketemágusát. De ez még mindig nem elég!”

- Nem éri meg elkezdeni gondolkodni, édes! – suttogta Harry a fülébe. – Úgyis minden épeszű gondolatot kiverek a fejedből.

„A kis egoista!”

- Nem vagyok egoista, drágám!

Ginny meghökkenve nézett Harryre. Már megint olvasott a gondolataiban?

- Igen Szamóca! Olvastam.

- Te gazem…

Harry gyorsan cselekedett és a csípőjénél fogva felültette Ginnyt az asztalra. Térdével óvatosan szétfeszítette a combjait és kezeivel betévedt a szoknyája alá. Ginny feje hátrahanyatlott és Harry abban a pillanatban lágy csókokkal kezdte beborítani hófehér nyakát, gondos figyelmet szentelve minden egyes apró szeplőnek.

- Harry!

Ginny becsúsztatta kezeit Harry köntöse alá és ujjaival apró köröket kezdett rajzolni a mellkasára. Harry kéjesen felnyögött és beletúrt a lány hajába. Ölelkezésük egyre szenvedélyesebb lett.

- Ó Harry!

Harry szinte letépte Ginnyről a blúzát, kezei már közel jártak a melltartó csatjához és az ő köntösének az öve is már ki volt oldva, amikor…

KOP! KOP! KOP!

Ginny szemei felpattantak. Biztos csak rosszul hallotta.

KOP! KOP! KOP!

„A francba!”

Ginny és Harry gyorsan szétugrottak, de a következő pillanatban már nyílt is az ajtó és McGalagony lépett be rajta, egy Hugrabugos diák kíséretében.

- Bocsásson meg, hogy zavarom önt Weasley professzor, de…

McGalagony ekkor nézett fel és úgy torpant meg, mintha falba ütközött volna. A vele lévő Hugrabugos fiú, aki úgy harmadikos lehetett, tátott szájjal figyelte a jelenetet. Weasley professzor éppen a blúzát próbálta meg összegombolni – ami reménytelen próbálkozásnak tűnt, mivel szinte az összes gomb hiányzott róla –, arca vörös volt, a szeme csillogott és a haja sem tűnt valami rendezettnek. Potter professzoron pedig egy hevenyészve megkötözött köntös volt és az arca… nos… olyan volt, mintha egyszerre érezné magát a mennyben és a pokolban.

- Én… Majd beszélek önnel máskor. Jöjjön Lewis!

McGalagony kirángatta a diákot a teremből, magára hagyva Harryt és Ginnyt.

- Ó te jóságos ég! – nyögte Harry. – Ó magasságos ég!

Másnap estére már az egész kastély másról sem beszélt, csak Harry és Ginny kapcsolatáról. A diákok erről beszéltek reggelinél, a szünetekben, ebédkor. Mindenki hihetetlenül fantasztikusnak tartotta, hogy a két kedvenc tanár egymásra talált. Bár a nem hivatalos „Harry Potter rajongói klub” néhány tagjának fejében megfordult az öngyilkosság gondolata, a többiek gyorsan meggyőzték őket arról, Harry Potter akkor is eszméletlen pasi marad, ha megnősül. És attól még, hogy valakinek barátnője van, nem jelenti azt, hogy… És ennél a résznél nevette el mindenki magát.

A tanárok diszkrétebbek voltak, és nem beszéltek nyilvánosan a dologról. Harry is csak egészen véletlenül nyitott rá Madam Pomfreyra és Sinistra professzorra, miközben hangosan arról beszélgettek, hogy: „Milyen szerencsés ez a Ginny Weasley, hogy ilyen férfit talált!” A festmények meglátogatták egymást és összesúgtak, mikor egyikük elhaladt előttük. Egyedül Dumbledore festménye maradt nyugodt és mosolygott huncutul, mikor Ginny megbeszélésen volt McGalagonynál az igazgatói irodában.

A nap végére Harry teljesen kikelt magából, Ginny viszont határtalanul boldog és elégedett volt, hogy végre nyilvánosságra került a dolog. Végül is ő győzött.

- Most boldog vagy, mi? – kérdezte Harry, miután hosszasan szeretkeztek a férfi ágyában. – Megtörtént, amit akartál. Ma még csak a suli tudja, holnap már a címlapon hozza a Reggeli Próféta.

- Ne mond, hogy nem engeszteltelek ki – felelte csábosan Ginny és Harry egy pillanatra majdnem elfelejtette, mit is akart mondani.

- Nem erről van szó – mondta végül és felült az ágyon. – Egyáltalán nem ezért akartam titkolni a dolgot.

- Hanem miért? – pillantott rá huncut mosollyal Ginny. – Komolyan Harry, kíváncsi lettem! Ron sem problémázott ennyit, amikor készült neked elmondani, hogy jár Hermionéval. Pedig ő elég problémázós típus.

- Ja – morogta Harry. – De Hermionénak nincs is bátyja.

- De te olyan vagy, mintha az lennél! Ezért is parázott annyira, mielőtt elmondta neked!

- Meg is kapta a magáét! Rendesen meg lett fenyegetve! – mosolyodott el Harry.

- Tényleg? – ült fel Ginny az ágyon. – Ezt elfelejtette említeni az én drága bátyám.

- Azt mondtam neki, hogyha bántani meri Hermionét, nem leszek rá tekintettel, hogy a barátja vagyok.

- Ez olyan édes tőled Harry! – mosolygott Ginny, majd egy cuppanós csókot nyomott Harry arcára.

- Ja. De Hermionénak akkor sincsen hat bátyja! – lett újra komor Harry.

Ginny eddig csak-csak visszatartotta a nevetését, de most már elvesztette a csatát. Gyöngyöző kacagása betöltötte az egész szobát.

- Mi van? – fordult sértődötten kedvese felé Harry.

- Ne haragudj Harry! De látni a Fiút Aki Legyőzte A Sötét Nagyurat és szembenézett több tucat halálfalóval, halálra rémülni hat átlagos varázslótól, ha! Be kell látnod, hogy álllatira muris!

- Muris? Szerinted ez muris? Egyáltalán nem fogod murisnak tartani, amikor majd a bátyáid a kishúguk védelme érdekében széttépnek engem.

- Nem fognak széttépni! – sóhajtotta Ginny. – Örülni fognak nekünk. Ron mindig is szerette volna, hogy te legyél a sógora.

- Tényleg?

- Elfelejtettem volna említeni. Beszéltem Hermionéval ma. És azt mondta, hogy aznap este, mikor lebuktunk előttük, Ron kinyögte, hogy sose volt ellenünk és szép párnak tartana minket.

- Valóban? – vonta fel a szemöldökét Harry.

- Igen. És most gyere ide, te roxforti szívtipró és szeress engem!

Ginny széttárta a karját és Harry boldogan zárta a karjaiba őt. Gyöngéden megcsókolta, majd megkérdezte:

- Kívánságod, számomra parancs, Szamócám! És most?

- Csak szeress, Harry! Ilyen egyszerű.

Egymásra talált a Roxfort két professzora!

Tegnap érkezett szerkesztőségünkbe a hír, miszerint Harry Potter és Virginia Weasley immár egy pár. Megbízható források állítják, hogy a két professzor mostanában sülve - főve együtt van és tegnap előtt rajta is kapták őket szenvedélyes ölelkezés közben.

Az iskola egyik tanulója Lewis Marton::

„Nagyon kedvelem mindkét tanárt és nem szeretném kihúzni náluk a gyufát. De ez az igazság! McGalagony igazgatónő és én, láttuk Potter és Weasley professzorokat az egyik tanteremben és a helyzet félreérthetetlen volt. Nem akarom részletezni! Legyen annyi elég, hogy nem teljesen volt hiánytalan az öltözékük.”

Természetesen McGalagony igazgatónőt is megkérdeztük az ügyről, aki csak ennyit mondott:

„Már esedékes volt.”

Megkérdeztük Ron Weasleyt is, Harry Potter legjobb barátját és Weasley kisasszony bátyját, hogy mi a véleménye a dologról:

„Csodálatos! Mindig is nagy kritikával illettem Ginny udvarlóit – és akkor enyhén fejeztem ki magam -, de ez esetben nincs semmi kifogásom! Kívánhat-e valaki jobb partnert az egyetlen húgának, mint a legjobb barátját! Nem hinném!”

Lehet, hogy Harry Potternek nemsokára bekötik a fejét? Meddig lesz még övé az év agglegénye cím? Az idő majd választ ad.

- Én megmondtam! – dühöngött Harry. – A címlapon!

- Higgadj már le! Eddig még egy rivallót sem kaptál – csitította Ginny. – Kérsz kávét?

- Még csak az kéne! – fújtatott Harry ás lehuppant a tanári egyik székére. – Így is a plafonon van a vérnyomásom.

Ginny megvonta a vállát.

- Akkor igyál egy csésze teát. Az megnyugtat.

- Ginny! Nem kell se kávé, se tea! Csak akkor fogok megnyugodni, ha ennek az egésznek már vége lesz.

- Elég a panaszkodásból! – Ginny egy ujját Harry ajkaira helyezte, majd az ölébe huppant. – Mégis mit gondoltál, meddig lehet ezt titokban tartani?

- Reménykedtem benne, hogy még egy ideig.

- Nyugi! – parancsolta Ginny. – Ígérem, hogyha a bátyáim meg találnának ölni, tisztességgel eltemetetlek!

Harry szemei elkerekedtek és eltátotta a száját. Ám mielőtt, bármit is szólhatott volna, Ginny csókkal fojtotta belé a szót.

- Csak vicceltem, te lökött! – mondta pár másodperc után. – Nem lesz semmi baj! Hisz láttad, milyen jól reagált, Ron! Megjegyzem, nem hinném, hogy máshogy mert volna reagálni, azok után, ahogy Hermione megfenyegette! Esküszöm az a csaj jobban képes irányítani Ront, mint egykor anya! De hát úgy látszik, a háborús hős férfiak kezes bárányokká változnak az asszonyi kéztől!

- Haha! Most tényleg megnyugodtam – sóhajtotta egykedvűen és sértődötten Harry.

- Jaj, Harry James Potter! Mivel nyugtathatnálak meg?

Harry szemeiben a nap folyamán most először huncut fény csillant. Előrehajolt és ugyanazon az érzéki hangon, mint tegnapelőtt a fülébe suttogta:

- Nem is egyvalamivel, Szamócám!

- Ginny! – lehelte Harry, mielőtt az ajkuk találkozott.

Harry egyre forróbban csókolta, majd óvatosan ráfeküdt Ginnyre. Miközben a nyelve meghódította a száját, keze a testét derítette fel. A ruháiktól már korábban megszabadultak.

Ismét Harry hálószobájában kötöttek ki. Ginny imádta a helységet, mert a Griffendél klubhelységére emlékeztette. Mindenhol a kárminvörös és az arany színek domináltak, egyedül a férfi mennyezetes ágya volt fekete ébenfából.

Harry finoman megharapta a fülcimpáját és ez minden gondolatot kivert Ginny fejéből. Érezte, hogy egyre jobban kívánja a férfit és egyre izgatottabb. Micsoda hatalma van fölötte! Még sohasem vonzotta ennyire egyetlen férfi sem.

- Mondd, hogy kívánsz! – hallotta kedvese hangját. Harry ujjai a combján kalandoztak, nyelvével a mellét becézgette. – Mondd, hogy szeretsz!

- Kívánlak, Harry! Ha csak megérintesz fellángol bennem a szenvedély. Sosem hittem, hogy egyszer majd így fogok függni egy férfitól. De most már a részem vagy!

- Ez így van rendjén! – dörmögte elégedetten Harry. – Ennek így kell lennie. Már akkor elrendeltetett, mikor először találkoztunk a kilenc és háromnegyedik vágányon. Szeretlek, Szamócám!

- Én is szeretlek!

Ginny már csak Harryre tudott gondolni. Pillanatnyilag semmi sem volt fontosabb számára.

A férfi Ginny combjai közé csúsztatta a térdét. Ginny kezeivel beletúrt Harry hajába, így sürgetvén őt. Harry igyekezett halogatni az egyesülést, hogy minél messzebbre sodorja őket a vágy.

- Tarts erősen! – zihálta lázasan Harry. – Tarts erősen, és soha többé ne engedj el!

Ginny és Harry szorosan összeölelkeztek. A Reggeli Próféta, a megtorlás lehetősége mind nem számítottak már. A szerelmesek egyszerre merültek alá a szenvedély tengerébe.

- Gondolkodtam a problémán! – hajolt Ginny fölé Harry.

- Csakugyan? – kérdezte félig lehunyt szemhéjai mögül a nő. – És találtál rá valamilyen megoldást?

- Igen. Légy a feleségem!

Ginny szemei abban a pillanatban felpattantak.

- Mit mondtál?

- Gyere hozzám feleségül!

- Most biztos ugratsz!

- Eszem ágában sincs, édes! Komolyan mondtam az előbb! Már rég elrendeltetett. Szerelmes vagyok beléd azóta, hogy megláttalak. Azt hiszem, mindig is téged szerettelek, csak először túl hülye voltam, utána meg… megint csak túl hülye. Ginny szeretlek! Tudom, hogy amit kérek tőled nem egy egyszerű dolog. Nem egy átlag ember felesége leszel. Állandóan reflektorfényben leszünk, a média minden lépésünket figyelni fogja. Harry Potterből sosem lesz nekik elég. Viszont ha megosztanád velem az életedet, megadhatnád ennek a Harry Potternek azt, ami eddig hiányzott az életéből: a határtalan boldogságot. Meghoznád ezt az áldozatot? Lennél a társam egy életen át?

- Ó Harry! – zokogta Ginny. – Hát persze, hogy igen. Igen! Igen! Igen!

Harry Potter arcán évek óta nem lehetett ilyen szívből jövő mosolyt látni, mint most. Smaragdzöld szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól, mikor kedvese szemeibe néztek.

Harry és Ginny boldogan ölelkeztek össze újra. De csókjaik ezúttal valahogy édesebbek voltak, mint eddig bármikor. Tele voltak ígérettel egy boldog jövőre. Egy közös jövőre.

Ginny és Harry egy életre megjegyezték a közkeletű mugli mondást: Vészhelyzetben születik a legjobb megoldás.

Vége