Miközben Harry a lépcsőn baktatott felfelé, azon gondolkodott, mit mondjon Ginnynek, hogyan mondja ki a bűbájt. Mégsem ronthat csak úgy be a szobába, kiálthatja, hogy stupor, majd amint Ginny magához tér: Oblivego. A fiú biztos volt benne, hogy a bűbáj előtt át kell élniük egy rövidke találkozást. Rövidet, de fájdalmasat. Időközben elérte Ginny szobájának ajtaját. Bár Ginny mélyen aludt, Harry kopogott egy rövidet, csak azután nyitott be. Ginny az ágyán feküdt, Mrs Weasleynek igaza volt még álmában is sírt. Harry egy rövid ideig némán gyönyörködött alvó kedvesében, majd vett egy mély levegőt és megszólalt.
- Stupor! - Ginny azonnal felkelt. Először álmosan körülnézett, majd észrevett egy alakot az ágya mellett állni. Látását elhomályosították könnyei. Az idegen egy kendőt nyújtott felé. Ginny megtörölte a szemeit, majd újból az idegenre nézett, ám ő már nem volt idegen. Egy másodperc alatt kipattant ágyából és Harryhez ugrott.
- Harry! - kiáltotta. - Nem hiszem el, hogy itt vagy. Ugye már nem mész el? Nagyon hiányoztál! Merre jártál, miért nem írtál? Harry, majdnem belehaltam a hiányodba - mondta Ginny, és szemeit ezúttal örömkönnyek töltötték meg. Átölelte a fiút, és úgy szorította, mintha nem akarná többet elengedni.
- Ginny! Kérlek ne sírj. Ne félj, nem kell tovább szenvedned - Harry hangja itt megbicsaklott. Az ő szemébe is könnyek tódultak. - Bocsáss meg nekem, kérlek...
- Persze, de miért? Nem a te hibád Voldemort gonoszsága - mondta Ginny vidáman, és még jobban szorította Harryt.
A fiú felemelte a pálcáját.
- Bocsáss meg - suttogta utoljára, majd kimondta a bűbájt: - Oblivego!
Ginny azonnal összerogyott, Harry karjaiba vette, és visszafektette az ágyára. Egy utolsó búcsúcsókot adott az ájult lánynak, majd kilépett a szobából.

----

- Sikerült? - kérdezte azonnal Hermione, amint meglátta Harryt.
- Azt hiszem. Jobb lesz ha indulunk. Viszontlátásra Mr és Mrs Weasley - mondta Harry, majd gyorsan elhopponált. Hermione és Ron követte.
Néhány perc múlva már a titkos búvóhelyükön voltak.
- Legszívesebben én is elfelejteném őt. Nem hiszem el, hogy ezt tettem, pedig ez volt a leghelyesebb amit tehettem - mondta Harry.
- Nem tudod elfelejteni, mert ahhoz neki kéne kimondani a bűbájt... Bár ezt te is tudod - válaszolt Hermione majd nekiállt teát főzni. Harry csak bólintott, majd bement a szobájába.
- Utána menjek? - kérdezte Ron. Hermione megrázta a fejét.
- Azzal csak rontanál a helyzeten - felelte a lány. - Most egy kis magányra van szüksége. Holnap pedig újból átveszünk minden feladatot, és addig dolgozunk, és kutatunk a horcruxok után, amíg nem felejt egy kicsit. Aztán tovább kutatunk, míg a maradék lélekdarab meg nem lesz.

----

 Ezalatt Ginny eszméletlenül feküdt az ágyán. Kívülről ez látták. Belül azonban nagyon is éber volt. Ginny saját emlékei közé került. Harry odamegy hozzájuk, és a Roxfort expresszt keresi. Akkor számára csak egy helyes fiú volt. Még nem tudta, hogy ő Harry Potter és ő lesz a nagy szerelme. De az emlék kopott, fakult és Ginny már nem tudta, ki kérdezte meg a 9 és 3/4. vágány helyét. Aztán Ron mesél neki Harry Potterről a legjobb barátjáról, majd apja repülő autójával megjelennek az Odúban. Nem, Ron már csak a legjobb barátjáról beszél, aki meglátogatja őket a szünet végén. Már baziliszkusz támadásánál tartott, amikor Ginny rájött, mi is történik vele. Harry eltűnik az emlékezetéből. Kétségbeesetten kapaszkodott minden emlékébe, hiába. Harry fokozatosan eltűnt az elméjéből. Ekkor az első csók következett.
- Nee! - kiáltotta a lány. - Ezt ne, csak ezt ne!
Kétségbeesetten kapaszkodott az emlékbe, de mintha a levegőt markolta volna. Az emlékből Harry eltűnt. Ginny sírva fakadt. Térdre rogyva nézte végig, ahogy Harry megszűnik létezni számára. Nemsokára az utolsó emlék a találkozásuk következett. Ginny azonnal megértette Harry szavait. A fiú bizonyára meg akarta kímélni a szenvedéstől. A lány már várta, hogy az emlék-Harry elhalványodjon. Ezúttal azonban az emlék teljesen eltűnt. Ginny fájdalma enyhült. A szoba ahol emlékeit nézte elhalványult. Szépen lassan magához tért. Néhány perc múlva édesanyja lépett a szobába.
- Kipihented magad kislányom? - kérdezte, miközben átnyújtott lányának egy pohár gőzölgő kakaót. Ginny figyelmét nem kerülte el anyja szomorkásnak tetsző mosolya, de nem volt energiája elgondolkodni a dolgon.
- Azt hiszem. Rettenetesen kimerítő volt az a túra, amire elmentem. Arra is alig emlékszem hogy jöttem haza.
- Rendben. Nem jössz le a konyhába, készítek egy finom szendvicset.
- Köszi anya - bólintott a lány. - Gyorsan átöltözöm, aztán lemegyek.
- Rendben, az asztalon lesz - mondta Mrs. Weasley, majd kilépett az ajtón. Ginny, gyorsan elővett egy tiszta ruhát, majd átöltözött és leindult a konyhába. Még az ajtón sem lépett ki amikor megtorpant, egy kis cetlit talált a földön. Gyorsan lehajolt, és kezébe vette. A fecnin egy figyelmezetés, vagy méginkább emlékeztetés volt: Utánanézni! Ki Kevin Close (Dumbledore feljegyzései között volt, ld-pusztítás)
- Ginny drágám, jössz? - hallotta lentről anyja hangját.
- Persze - kiáltott vissza a lány. - Egy pillanat.
Ginny a ruhásszekrényéhez szaladt, és kinyitotta az ajtó balszárnyát. Ezután óvatosan meghúzta a jobb oldali szekrényajtót is, mire a szekrény aljából egy doboz tűnt fel.
- Nyílj ki, légyszi! - mondta Ginny a titkos varázsszót, majd levette a doboz fedelét, és beletette a fecnit. A dobozt a helyére tette, majd a megismételte az előhívó mozdulatok. Miután a doboz eltűnt, lement a konyhába.

----

 Az asztalon egy hatalmas szendvics állt, sonkával sajttal, paradicsommal.
- Ron megőrülne egy ilyen szendvicsért - gondolta mosolyogva Ginny. - De Ron nincs itt, mert... Voldemort hatalma nő, és Ron, Hermione meg, - meg még valaki, vagy csak ők ketten? - elmentek egy titkos küldetésre.
A lány éppen beleharapott a szendvicsébe, amikor beröppent az ablakon egy bagoly. A Reggeli Prófétát hozta, ami mostanság a sok átvizsgálás miatt inkább Délutáni Próféta volt. Ginny gyorsan kifizette az újság árát, majd belelapozott. A címlapon egy helyes fiú képe volt. Sötét haja minden irányba szétállt, zöld szeme okosan csillogott. A kép alatt a következő felirat állt: Hova tűnt Harry Potter? Ginny hírtelen megszédült. Valami furcsa érzés fogta el. Végül erőt vett magán és elolvasta a cikket, ami arról szólt, hogy Harry Potter hónapok óta nem mutatkozik, de többen is állítják, hogy felbukkant itt-ott, ez megnyugtatva a varázsvilágot: a Kiválasztott még életben van. Ginny egyszerre találta ezt ismerősnek és ismeretlennek. Ekkor lépett be a konyhába édesanyja. Amikor észrevette az újságot, kezébe vette és a kandallóba dobta.
- Bolond újság, össze-vissza hazudik - mondta.
- Anya, ki az a Harry Potter? - kérdezte Ginny. Nem akadt fenn Mrs. Weasley kirohanásán, néhány hete ugyanezt tette, amikor Rita Vitrol az írta, hogy Dumbledore valójában nem halott, hanem gyáva. Az asszony elhallgatott, nem tudta mit mondjon. Végül úgy döntött, elmondja lányának Harry Potter rövid történetét: Voldemort eltűnését, visszatérését, a nagy csatát. Lánya érdeklődve figyelt. Még sosem halott erről a híres fiúról, és története mégis olyan ismerős volt. Talán már tudott róla, csak elesett a túrán, ekkor pedig valamiféle emlékezetkiesést kapott. Ez lehet a magyarázat - gondolta magában.
- Fölmegyek a szobámba, megfájdult a fejem - füllentette Ginny. Amint beért a szobába magára zárta az ajtót, majd elővette a titkos dobozt. A fecni nem volt  benne.
- Senki sem tud erről a dobozról, nem lophatták el - motyogta Ginny, majd mindent szépen kipakolt, hátha a papírka becsúszott valahova. Végül a levelek között akadt rá a cetlire, amely épp egy szerelmeslevél, és egy Ron-féle kétsoros szülinapi üdvözlet között volt. A levelet ő írta, de aztán mégsem küldte el. Most olvasni kezdte:
„Kedves Harry!
Rettenetesen hiányzol!! Tudom, hogy azért szakítottunk, mert meg akarsz védeni Voldemorttól, de én nem félek tőle, csak az számít, hogy Veled legyek. Remélem jól vagy, és Hermione meg Ron is ép meg egészséges. Nagyon hiányzol, nem bírom nélküled. Arra gondolta, hogy megszököm itthonról, de nem akarok anyának még több szenvedést okozni. Nem tudom, hol vagy és mit csinálsz, gondolsz-e még rám, vagy elfelejtettél-e, de tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek, és soha sem feledlek, egy percig sem.
Szeretettel a Te Ginnyd”
Ginny ezúttal is megszédült, ám most annyira, hogy le kellett feküdni az ágyára, ha nem akart a földön kikötni. Pár perc múlva volt elég ereje, hogy a cetli a levelet és a dobozt elrejtse, majd vissza pihent az ágyára.
- Ki vagy te Harry? Miért nem ismerlek és mégis miért ismerlek? Mi ez az egész?