Két Griffendéles lány tartózkodott csak a házuk klubhelységében. Két okból. Az egyik, hogy ebéd idő van és rajtuk kívül mindenki táplálkozik, a másik, hogy elszántan bújják a könyveket.

Hermione Granger és Ginny Weasley egy órája jöttek ki a könyvtárból egy nagy könyvkupaccal. A lányok célja, hogy megtalálják a számukra irdatlanul fontos varázsigét.

Hermione átpislogott a félkör alakú asztal túloldalára ahol Ginny hanyatt feküdt a foteljében. A kezében egy könyvet tartott és nagyon közelről olvasott. Hermione „C…c…c…” hang kísértetében a fejét csóválta.

- Ginny, ha ilyen közelről olvasol szemüvegre fogsz szorulni!

Az említett egy madárhoz hasonló fejmozdulattal a barátnőjére nézett és maga mellé lógatta a könyvét.

- Ne értem aggódj! Te hány könyvön rágtad át magad?

- Még nem elegendőn – söpört el a szeme elől egy tincset Hermione.

- Én a harmadik könyvnél járok, de nem találok olyan varázsigét, amivel meglehetne találni a keresett személyt – mondta Ginny elkeseredetten.

- Hagyd abba és ne parázz! – nézett ki megrovóan Hermione egy zöld könyv fölött.

Ginny megadóan felsóhajtott és tovább legeltette a szemeit a könyvén.

Eltelt 20, 30 perc. Ginnyék annyira elmerültek a könyvek sokaságában, hogy fel sem tűnt nekik a megjelenő diákok jelenléte.

- Ginnyre nagyon rájött a tanulhatnék – mondta Ron a mellette lépkedő Harrynek, miközben felmentek a fiúhálóba.

- Hermione úgy látszik tényleg jó hatással van rá – mosolygott Harry.

- De még mennyire! – mondta Ron.

Hermione megadóan tette le maga mellé a könyvét a többi tíz olvasmány tetejére. Ginny csalódottan helyezte a 9. kiolvasott könyvet a saját kupacára.

- Mindegyiket átolvastam, sőt, minden sort négyszer futottam át, de semmi! Sosem fogjuk megtalálni a … - mondta Ginny és miután felült suttogva folytatta: - … A dementorokat.

Hermione áthajolt az asztalon úgy, hogy csak Ginny hallja.

- Gondolkozzunk! Se te, sem én nem találtam semmi hasznosat. Máshogy kell megkeresni azokat a hernyókat – mondta Hermione.

- Hernyók! – nevetett Ginny. – Kenny nevezte ostoba hernyónak Malfoyt.

Hermione láthatóan zavarba jött, majd nagyon elgondolkozott valamin.

- Mi az? – kérdezte Ginny aggódva Hermione hallgatásán.

- Eszembe jutott Ron megjegyzése… - állt föl Hermione a foteljéből és mint egy felelősségteljes nagy testvér, úgy pillantott Ginnyre.

- Meg kell keresnünk Kennyt – mondta Hermione az asztalra támaszkodva és lehajolt Ginnyhez. A vörös bólintott, majd megrázta a fejét.

- De… de ezt nem értem! – mondta miközben fölállt. A barátnők kiszaladtak a klubhelységből.

- És hol keressük meg? – kérdezte Ginny lépcsőzés közben.

- Fogalmam sincs… de most jut eszembe, hogy Nevillel még nem találkoztam ma. Talán együtt vannak a Nagyteremben! – jutott eszébe Hermionénak.

- Lássuk a medvét – bólintott Ginny és beléptek a Nagyteremben. Nagyon kevés diák ücsörgött bent, ezért könnyű volt észre venni a Hugrabugnál ülő kis csapatot. Öt srác láthatóan a házifeladatokat írták, de mindezt olyan nevetések között, hogy csak az előttük heverő Bájitaltan könyvek árulták el őket. Ginnyék a Hugrabugos asztalhoz szaladtak, ahol csak ugyan megtalálták Kennyt és Nevillet is – akik egymás mellett ültek.

- Kenny! – kiáltott föl Hermione. Kenny a lányra nézett és fölállt a székéről. Ginny Nevillnek integetett, aki viszonozta a gesztust.

- Kenny, ráérsz most? – fordult Ginny a kérdezett felé.

- Persze, mondjátok csak!

Ginny kerülve Hermione pillantását, óvatosan megfogta a fiú karját és arrébb húzta a Hugrabugos asztaltól. Kenny megszeppenve nézte a lányokat.

- Kenny. – hessegetett el jó szokásához híven Hermione a szeme elől egy hajtincset. – Igaz, hogy hiszel a kövek varázserejében? – nézett a lány komolyan a fiú szemébe. Ginny „végre-mindent-értek” nézéssel a (saját) homlokára csapott.

- De még mennyire – válaszolta Kenny és nagy komolyan bólintott.

- Volna kedved segíteni nekünk? – kérdezte Ginny.

- Nemes cél érdekében – sóhajtott a srác. Hermione és Ginny egymásra mosolygott.

- A fiúhálóba most nem mehetünk. Dean és a többiek már csoportostul fönt vannak – mondta Ginny.

- Mégis hová mehetnénk? – tűnődött Hermione.

- Tudok egy helyet. A Hugrabugból most mindenki az udvaron vagy itt, a Nagyteremben időzik…

- Szuper – vágta rá egyszerre a két barátnő.

- … és csak egy valaki van fönt – fejezte be Kenny.

- Ki? – kérdezte Ginny.

- Amett. Ő nem fog zavarni – legyintett Kenny és a lányokkal a nyomában elhagyták a Nagytermet. Hosszú lépcsőzés és lépkedés után (Mikor érünk már oda? – from: Ginny) egy élénk színű ajtó előtt megálltak. Az ajtó mellett egy festmény lógott. Egy öreg nénit ábrázolt, aki egy rokka mellett ücsörgött. Hatalmas szemüvege mögül, rekedtes hangon szólalt meg a kontyolt hajú hölgy.

- A jelszót édeskéim.

- Göcsörtös Nádi Poszájda – mondta Kenny. Ginnyék a szemüket forgatva néztek Kennyre, aki csak vigyorogva a vállát vonta.

- Úgy van – mondta a néni, és az ajtó kinyílt. A hármas a fejét lehajtva lépett be. A klubhelységben káosz volt. Az asztalokon papír repülők hevertek, a polcokat Domestosos reklám matricákkal díszitették, és a szőnyegen rikító sárga színű párnák voltak dobálva.

- Aranyos – mondta Ginny lelkesen. Kenny és Hermione egymásra mosolyogtak; Kenny Ginny megjegyzése miatt, Hermione Kenny mosolya miatt.

A következő ajtó a fiú hálóba nyílt. Kenny lépett be először, mögötte Hermione és a dudorászó Ginny. Az ágyak ugyanolyan voltak, mint a Griffendéleseknél.

Kivéve annyiban, hogy ilyen tájban a Griffendéleseknél mindegyiken hever valaki. De a Hugrabugosoknál csak egy barna hajú, borostás fiú feküdt. A hátán fekve olvasott egy magazint.

- Szia Amett! – köszönt Kenny. Amett letolta a homlokáról a szemére a szemüvegét.

- Kenny! Ők lányok! Ráadásul Griff…

- Igen, igen. Megkérhetnélek, hogy a Nagyteremben szórakoztasd Neville-t? Nekem itt fönt dolgom volna – mondta Kenny egy pajkos kacsintás kíséretében.

- Okés. Hallottad, hogy Brown megint beszólt Malfoynak? – kérdezte Amett izgatottan. Kenny beletúrt a hajába.

- Amett.

- Megyek már – mondta megadóan Amett Crown és elhagyta a hálót. Kenny megkönnyebbülten fordult a lányokhoz, majd a szoba sarkához lépett. Leguggolt egy kék lepedős ágy mellé és kihúzott alóla egy pici ládát. Hermione és Ginny közelebb mentek, hogy jobban lássák.

- Ebben tartom a köveimet. Még anyámtól kaptam őket – dobta föl az ágyára a ládát. Ginny kíváncsian fürkészte a teljesen hétköznapi ládát. A Hugrabugos fiú, mintha Hermione okoskodó pillantására várt volna, fölnyitotta.

A két lányt élénk színű kövek fogadták.

- De csak akkor tudok segíteni, ha elmondjátok miben – mondta Kenny, és evvel kiragadta Ginnyéket a merengésükből.

- Ez egyértelmű – mondta Ginny.

- Meg kell találnunk a dementorokat – mondta Hermione nagyon komoly hangon. Mélyen Kenny szemeibe nézett.

- A halál esetek miatt? – kérdezte Kenny.

- Segítesz? Nem beszélsz senkinek sem? – mondta Hermione kikerülve a válasz adást.

Kenny bólogatott.

- Talán van rá mód… de varázslattal nem lenne egyszerűbb?

- Nem létezik ilyen varázslat. De azért jó, hogy varázslók vagyunk nem? – kérdezte Ginny. Kenny felnevetett.

- Igazad van – mondta a fiú és egy fogkrém kék színű követ vett ki a ládából. A széléből csillag módra álltak ki a csúcsok.

- Tessék, nézd meg – mondta Kenny és Hermione kezébe nyomta a követ. Hermione elismerően forgatta. Ginny már a lelki szemei előtt látta, hogy a barátnője mindjárt elővesz egy Sherlock Holmes sapkát és egy nagyítót. Miután a vörös is megnézte a követ, Kennyhez fordult.

- Mit kell tennünk?

A fiú háromszor körbe járta a szobát. Ginny és Hermione néha türelmetlenül egymásra pillantott és vártak, vártak, vártak.

- Meg van! – szólalt meg Kenny. – Kell egy önkéntes.

- Kettő nem lehet? – kérdezte Hermione.

Kenny a fejét rázta.

- Én vállalom – jelentette ki Ginny. Hermione megütközve, majd büszkén pillantott rá.

- De csak a keresést teszed meg egyedül.

- Én is így gondoltam – vigyorodott el Ginny. Kenny a sarokba vezette Ginnyt és leültette egy fotelba. Intett Hermionenak, hogy jöjjön közelebb.

- Ginny dőlj hátra kényelmesen és hunyd le a szemeid! Csak, hogy megszokd a sötétséget – mondta Kenny.

- Ha ezt biztatásból mondtad… - kezdett bele a vörös, de Kenny lepisszentette.

- Nyugi. Elmondom mi fog történni. Hermione az egyik, én a másik kezedet fogom fogni. Hermionéval a szabad kezünkel közre fogjuk az Alajn követ – mondta Kenny és Hermionehoz fordulva folytatta. – Kicsit hosszúak a körmeim, ne haragudj, ha megkarmolnálak.

- Ugyan – mondta Hermione.

- Kört fogunk alkotni, mert csak akkor működik az Alajn ereje – mondta Kenny és a követ a markában tartva megfogta Hermione kezét.

- Ismételd magadban a Dementorok szót és koncentrálj! – tette hozzá Kenny.

- Igenis tanár úr! – mondta Ginny. Amikor érezte, hogy Hermione és Kenny is a kezeit fogják, elengedte magát. Csak 10 betűre gondolt… D-E-M-E-N-T-O-R-O-K.

A vörösnek sokáig kellett koncentrálnia. Kenny Hermione füléhez hajolt és nagyon hallkan megjegyezte neki, hogy nem kéne ennyi ideig tartania. Hermione bólogatott, jelezve, hogy érti.

„Csak ne legyen semmi baj!” – gondolta magában Hermione.

Ginny arcába nagy szél csapott. A lány nem tudta eldönteni, hogy ez valóság, vagy a varázslat műve lehet. Diderget. Fekete festék cseppek csöppentek a lába elé, majd a festékpöttyök összeálltak és tisztán kivehető volt egy hatalmas épület. A házat moha és borostya lepte be, ajtó nem volt és a ház fölött az ég zöldnek tűnt.

Villám sújtott le Ginny elé, és megvilágított a lába előtti sarat. Ginny belenyúlt és egy fatáblát vett ki belőle.

Cikornyásnak szánt, de csúnya fekete betűkből lehetett kiolvasni: Neresda határa.

Ginny annyira hirtelen ült föl, hogy Hermione és Kenny ijedten ugrottak el tőle. Ginny beletúrt a vörös hajába és kezeibe temette az arcát.

- Ginny! Jól vagy? – aggódott Hermione megvizsgálva barátnője homlokát. De a vörös hajú nem válaszolt.

- Hozzak föl teát? – kérdezte Kenny és megfogta Ginny vállát. A lány bólogatott. Kenny Hermionére pillantott, majd kiszaladt a hálóból.

- Hermione! – szólalt meg Ginny és a barátnője nyakába borult. Hermione megsimogatta a lány hátát.

- Nyugi… bármit is láttál… minden rendben lesz. Ha megnyugodtál, majd szólj - mondta Hermione. Kenny amilyen gyorsan elszaladt, olyan hamar vissza is tért. Fahéjas teát nyomott Ginny kezébe. A lány, kezében egy „A munka várhat” feliratú bögrével úgy nézett ki, mintha beteg lenne. Egy korty után a barátaira nézett.

- Egy épület előtt álltam… találtam egy táblát, ami valószínűleg a házcím akart lenni… Neresda határa… fekete festék… – fejezete be Ginny a beszámolót egy újabb tea kortyolással. Kenny Hermionéhez fordult.

- Te ismered? – kérdezte a fiú. Hermione a fejét rázta.

- Sohasem hallottam még róla – válaszolta.

- Köszönjük a segítséget Kenny – mondta Ginny és hátba veregette a srácot.

- Szia Kenny! – köszöntek a lányok és elhagyták a hálót. Kenny a fejét vakarta. Hermione miért sütötte le a szemét elköszönés közben?

- És most hogyan tovább? – kérdezte Ginny Hermione arcát kémlelve. Szerette nézni a barátnőjét, amikor el van pirulva. Hermione gyorsan a füle mögé tűrt egy tincset és felsóhajtott.

- Ez nehéz ügy.

- Elszökünk – jelentette ki Ginny. Hermione Ginnyhez fordult és mind a ketten egyhelyben álltak.

- Hogy micsoda???

- Elmegyünk innen. Csak egy helyet ismerek, aminek a környékén zöld az ég. És az Elrigby. Innen félnapi járásra van, gyalog kelünk útra – hadarta Ginny az egyik kezével gesztikulálva. A másikban ugyanis még mindig a bögre gőzölgött. Hermione hallgatott, majd hallkan és egy eltökélt mosollyal így szólt:

- Csodás ötlet.

Ginny bólintott. A vörös jól tudta, hogy Hermionét is a bosszúvágy hajtja.

A hajnali Szél ablakcsikorgásra lett figyelmes. A griffendéles lányháló irányába lesett és a fejét csóválta. Jól látja, hogy ismét az a kis vöröske kiruccanásra megy?

Varázsszavakra lett figyelmes, majd két lány hajzuhatagát látta meg. Mindkettőjüknek a haja az arcukba csapott. A Szél elmosolyodott és egyetlen legyintésével Ginny és Hermione megborzongott.

- Még jó, hogy magamra kaptam a kabátom – suttogta Hermione.

- Ühüm – nyilvánított véleményt Ginny, majd megfogta a barátnője kezét és ugrottak. Az Abilmente bűbájtól nem fájt nekik a földre érés.

- Merre Ginny Croft? – kérdezte Hermione. Ginny nem tudta mi az a Croft, de ezt semmikép sem vallotta volna be. Helyette így szólt;

- Le Roxmortsba – mondta Ginny és vacogva összehúzta magán a kabátját. Didergett, mert fázott, és didergett, mert eszébe jutott, hogy legutóbb is ilyen tájba, ilyen időben ment le Sallyhez.

A szemei fátyolossá váltak.

Vége ennek a fejezetnek