Nem is kell mondanom, hogy �llati izgatott lettem, mikor megl�ttam Harry-t. Mi�ta nem l�ttam, el�gg� megv�ltozott. Felvett valami eg�szen egyedi �zl�st, �s ezt k�vetve csak fekete cuccokat hordott (ami, meg kell hogy mondjam, piszok j�l �ll neki). Szem�veget sem hord, �s a szeme m�g z�ldebb lett, mint valaha… Borzas haja szinte semennyit nem v�ltozott, csup�n egy kicsit hosszabb lett, �s f�loldalt v�lasztotta el. A sebhelye m�g mindig l�tszott… de ez m�r a term�szetes velej�r�ja volt, �s nem is tudtam volna elk�pzelni n�lk�le.
Teljesen ledermedve figyeltem, ahogy fel�lt a tan�ri pad tetej�re, �s vigyorogni kezdett.
– Hello… - mondta, abszol�t hanyagolva a tan�ri st�lust. P�ran motyogtak neki valamit, de � szerencs�re nem kezdett el �gy nyekeregni, mint Umbridge: „Nem hallottam tiszt�n… akkor gyakoroljuk egy kicsit, j�? J� napot k�v�nok, tan�r �r!” Micsoda m�zli! Persze, le is �t�ttem volna, ha ezt csin�lja.
– Harry Potter vagyok – mutatkozott be, mintha valaki nem ismern� –, �s �n fogom nektek tan�tani a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t.
Azt hiszem, m�gsem hanyagolja a tan�rst�lust?!
- Na j�, ez a sz�veg nekem nem megy… - legyintett Harry, �s t�r�k�l�sbe �lt a pad tetej�n. – Sz�val az�rt nem jelentett�k be az �vnyit�n, hogy �n leszek a tan�rotok, mert k�s�n jelentkeztem az �ll�sra, �s csak most �rkeztem. De akkor kezdj�nk is.
T�bben kezdt�k el�szedegetni a k�nyveiket, �m Harry ism�t megsz�lalt.
– Teljesen felesleges k�nyvet hoznotok az �r�ra. Az elm�letet �n elmondom, �s ti majd megtanulj�tok k�s�bb. Minden �r�n fogunk a gyakorlatban is tanulni.
Erre szinte �r�mujjong�sban t�rtek ki a t�bbiek, �n viszont meredtem figyeltem Harry-t. � ezt val�sz�n�leg �szrevette, mert fel�m n�zett… egyenesen a szemembe. Nem tudtam felfedezni �rzelmet a szemeiben, hiszen nagyon j� okklumentor �s legilimentor, de valami halv�ny felismer�st �szrevettem. Jelezte h�t, hogy nem felejtett el. H�t ez sz�p. Igaz�b�l, nem is v�rtam m�st. M�r r�gen elfelejtette, hogy egy�tt j�rtunk, �s az�ta m�r �tvenezer bar�tn�je volt, gondolom… legal�bbis a l�nyokn�l most nagyon befut�.
Elford�tottam a tekintetemet, �s les�t�ttem a szemem. Valami melegebb fogadtat�sra v�rtam, ha m�r a legjobb bar�tja h�ga vagyok, de f�leg, hogy az ex-bar�tn�je.
Igaz�b�l magam sem tudtam, hogy milyen �rzelmeket t�pl�lok ir�nta. Az elm�lt k�t �vben nagyon ritk�n l�ttam… mindig a Rendnek dolgozott, vagy v�gezte aurori munk�j�t, be�p�lve a Miniszt�rium, �s Rufus Scrimegour hatalm�ba. Azt tudom, hogy nem vagyok bel� szerelmes teljesen… de m�g szeretem.

T�bben f�lreugrottak az utamb�l, amikor troll-m�dra v�gigrobogtam az iskol�n, �t a harmadik �s negyedik emeleten, fel a toronyba, ott be a Griffend�l klubhelyis�gbe, �s onnan pedig a szob�mba.
Iszonyatosan d�h�s voltam, �s egyben szomor� is. H�t m�r nem lesz semmi… semmi az �g vil�gon. Megint csak lealacsonyodtam a „Legjobb bar�tom h�ga, Ginny” szintre. M�r bar�tok sem lesz�nk? De mi�rt van ez?
Elkezdtem b�gni, mint egy �vod�s, �s t�nyleg kicsinek �reztem magam. Semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy elmenjek b�rmilyen �r�ra, vagy csak egyszer�en kimozduljak a szob�mb�l. Csak fek�dtem az �gyamon, k�r�l�ttem ezernyi kisp�rna, amik m�r vizesek voltak a k�nnyeimt�l. Azt�n abbahagytam a s�r�st, �s megn�ztem magam a t�k�rben: nem is kell mondanom, borzalmasan n�ztem ki. R�mesen. Azonban m�r nem volt id�m ezen is sajn�lkozni, mert bel�pett Claire, egy csom� k�nyvvel megrakodva, amit azt�n lihegve csapott le az �gyamra.
– J�ssz nekem egy sz�vess�ggel, ami�rt felcipeltem ide neked a leck�ket… - mondta, majd �szrevette, milyen siralmas �llapotban vagyok. – Mi a baj? Harry?
– Szerinted…? – szipogtam.
– Ugyan m�r! Nem �rdemel meg t�ged! Figyelj! Mi m�r minden h�tv�g�n lemehet�nk Roxmortsba. Mit sz�ln�l hozz�, hogyha csapn�nk egy pasist�r�l�s, kocsm�z�s est�t?
Megvontam a v�llamat… jelen pillanatban t�nyleg semmi, de semmi kedvem nem volt az ilyesmihez. M�skor tal�n belementem volna, de ebben az �llapotban nem mertem volna kidugni az orrom a szob�mb�l.

- Nincs vita! – jelentette ki Claire, majd belem�lyedt az egyik k�nyv�be.