-         Mondd csak, Gin, mi is volt az a kis csevely tegnap, a b�f�ben? – k�rdezte Harry vigyorogva. K�zen fogva ment�nk a miniszt�rium fel�, mint a muglik, mert nem volt kedv�nk hoppon�lni. K�l�nben is, ilyen hideg, de szikr�z�an napos id�ben nincs is jobb egy s�t�n�l, term�szetesen a szerelmeddel az oldaladon…

-         H���t – nevettem zavartan. – Csak besz�lgett�nk. Jaj, Harry, annyira sajn�lom, hogy elfelejtettem az eb�det… sz�rny� vagyok.

-         Nem, nem vagy az – szor�totta meg picit a kezemet. – De m�gis mir�l besz�lgettetek t�bb mint k�t �r�n kereszt�l?

-         ��.. – habogtam az el�z�n�l is zavartabban. – H�t, r�lad meg r�lam – b�ktem ki k�nos vigyorral az arcomon.

-         H�ha – komolyodott meg Harry. – �s… ezen bel�l?

Musz�j volt nevetnem ezen a szinte riadt hangs�lyon meg a k�nos p�kerarc�n. A b�kken� csak az volt, hogy nem b�rtam abbahagyni; kiss� �sszeg�rnyedtem, �s a k�nnyeim is kis h�j�n potyogni kezdtek.

-         Naaa! – m�ltatlankodott Harry. – Most meg mi ilyen vicces?

-         Jaj, �risten… - m�ly leveg�t vettem, de a kacag�s �jra kibukott bel�lem. – J�zusom… ok�, ok�, megnyugszom. – k�njaimat n�zve � is sz�lesen vigyorgott. – H��… megvagyok. Sz�val… csak �r�ltek, hogy egy�tt vagyunk, �s boldogok vagyunk. Meg persze c�foltam a pletyk�t, miszerint h�tf�n, nos, mindenf�le erk�lcstelen cselekedettel m�lattuk volna az id�t.

-         A szex-rekord fel�ll�t�sra gondolsz?

-         Cssss! – n�ztem k�r�l riadtan, azt keresve, ki figyelt fel r�nk. – Harry, ez egy utca! Itt emberek vannak!

-         Na nem mondod! – torpant meg m�-r�m�lten a f�rfi, ut�nozva a riadt hangs�lyt �s arckifejez�st. – De Ginny; ezek az emberek nem is ismernek minket, �n pedig minden percet ki akarok haszn�lni, am�g nem v�laszt el minket egy iroda… �s k�l�nben is, az emberek egyszer�en nem gondolhatj�k r�lunk, hogy ilyen komolytalan �s gyerekes dolgokra pazaroln�nk a dr�ga id�t.

Pr�szk�lve felnevettem, de p�r m�sodperccel k�s�bb r�ncba szedtem az arcizmaimat.

 - Jogos az �rvel�sed – ut�noztam elm�ly�tett hangon a komolykod� hanglejt�st. Erre azt�n egyszerre robbant ki bel�l�nk a kacag�s, �s szorosan Harrybe kellett kapaszkodnom, hogy ne essek el. F�l perccel k�s�bb, megkomolyodva figyeltem, ahogy arca el� hull� tincsekkel, �s f�lig lehunyt szemmel k�zd a nevet�s utols� hull�maival. Egyszer�en elragad�nak tal�ltam.

-          Harry… cs�kolj meg! – k�rtem. R�m n�zett, �s m�ltatlankodva elt�totta a sz�j�t.

-         Nem! – r�ncolta �ssze a homlok�t. – Te cs�kolj meg engem! Mindig �n kezdem�nyezek, �s kezdem azt hinni, ho-

Hossz� percekig �lltunk �sszefon�dva, m�gnem �gy �reztem, siker�lt elfelejtetnem vele a mondvacsin�lt probl�m�kat. Mikor lassan sz�tv�ltunk, v�gigsim�tott az arcomon �s elmosolyodott.

-         Szeretlek, te n�szem�ly – motyogta.

-         �n is szeretlek – suttogtam, m�g egy apr� cs�kot lehelve az ajkaira.

-         Gyere – fogott �jra k�zen, majd �tvezetett az utca m�sik fel�re.

-         Harry, mit… - akartam k�rdezni, de nevetve csendre intett.

-         Mindj�rt megl�tod, csak egy perc az eg�sz. V�rj meg itt – azzal p�r m�terrel od�bb benyitott egy pici, feh�r boltba. Vagy egy tucat lehet�s�g megfordult a fejemben, hogy mit vehet, de mindet elvetettem. Hiszen reggelizni sosem szokott, �n meg m�r t�lvagyok rajta, egy doboz cigit meg egy �ngy�jt�t mindig mag�n�l hord, �s mi�ta egy�tt vagyunk, nem is l�ttam doh�nyozni…

Meg�lltam a kis bolt bej�rata el�tt, de nem lehetett bel�tni. Kisv�rtatva meg is jelent, egyik karj�t a h�ta m�g� rejtve. Deja vu-m volt, de nem igaz�n tudtam, mi�rt. � zavartan elmosolyodott, �s mell�m l�pett. K�zel s t�vol nem volt senki, �gy nem kellett m�g f�lre�llnunk sem.

-         Kis h�j�n elfelejtettem – r�zta meg a fej�t �gy, mintha sz�rny�nek tartan� a lehet�s�get. Azt�n szabad kez�vel �tkarolt, �s nagyon gyeng�den megcs�kolt. �gy �reztem, cseppfoly�ss� v�lok ennyi gyeng�ds�gt�l. Azt�n a f�rfi ugyan�gy a kezembe tette a meglepet�st, mint legels� alkalommal. Egy r�zsa volt, ha lehet, m�g v�r�sebb, mint az eddigiek. Szeretlek, �radt fel�m Harry tekintet�b�l, szeret, sug�rozta a r�zsa is minden kis szeglet�vel. A f�rfi nyak�ba vetettem magam, �s szorosan meg�leltem, � pedig �tfogta a derekamat. Amikor felemeltem a fejem, hogy r�n�zhessek, r�m mosolygott, �s megcs�kolt.

-         Csak hogy kvittek legy�nk – suttogta, egy pillanatra elszakadva t�lem. Nem b�rtam v�laszolni, csak elmosolyodtam, �s �jra birtokba vettem az ajkait. Hossz� percekig �lltunk egym�sba feledkezve, mikor hangos szipog�s �t�tte meg a f�lem. Tov�bbra is szinte Harryn l�gva oldalra n�ztem. Egy t�z �v k�r�li kisfi� �llt az ajt�ban, f�lrehajtott fejjel, mellette egy tereb�lyes asszonys�g, f�- �s f�ldfoltos k�t�nyben. A bolt ajtaja mellett �llt, �s �pp a k�nnyeit maszatolta. Szeml�tom�st sz�lni akart, de nem nagyon ment neki.

-         H�t, Mrs. Lawson, mindig k�v�ncsi volt, kinek viszem a r�zs�kat… - nevetett Harry.

-         Nagyon sz�p p�r… gy�ny�r�ek – habogta az asszony, k�nnyeivel viaskodva. A f�rfi kiss� zavartan elmosolyodott, azt�n nagyon lassan �jabb cs�kra hajolt. Elmosolyodtam, �s �tfutott fejemben a gondolat, hogy �j, kedvenc hobbim van: szerelmesnek lenni…

Az irod�ban az els� dolgom volt, hogy a r�zs�t betegyem egy v�z�ba a t�bbi k�z�. Egy darabig n�zegettem az aktakupacot,  majd �gy d�nt�ttem, a munka el�tt m�g adok egy kis friss vizet a vir�goknak. Holnap majd kiveszem a k�t r�zs�t, �s kisz�r�tom �ket, azt�n beleker�lnek a kettes sz�m� v�z�ba, amiben a sz�raz vir�gokat gy�jt�m. �s m�g mindig nincs v�ge! A le�nylak�sban is van egy kupacnyi, kisz�r�tott r�zsa. �r�m n�zni, ahogy az emberek elmosolyodnak, ha r�juk n�znek…

Nyakon ragadtam teh�t a v�z�t, �s elindultam a teakonyha ir�ny�ba. Minek menjek a mosd�ba, ha a konyha k�zelebb van, �s ott m�g t�rsas�gom is lesz?

A kis helyis�gben egyr�szt Emma �lt, egy b�gre te�t kavargatva, az asztal�nak pedig David t�maszkodott nagy lezseren, �s halkan besz�lgettek. J�tt�mre azonnal elhallgattak, ebb�l tudtam, hogy nem egy egyszer� besz�lget�st szak�tottam f�lbe. Ez�rt majd bocs�natot klrek Emt�l, gondoltam.

-         Sziasztok – k�sz�ntem mosolyogva.

-         Hel� – viszonozta a gesztust David, mire Emma �gy tett, mintha sorozatl�v�ssel meggyilkolna mindkett�nket. Felnevettem, Dave pedig k�v�ncsian visszafordult bar�tn�m fel�.

-         Mir�l maradtam le?

-         ��, csak r�zs�kat n�ztem – legyintett Em. – M�zlista – mondta olyan �szintes�ggel, amire �n kezdetben k�ptelen lettem volna Harryvel egy l�gt�rben.

-         K�szi, egyre jobban �rzem �n is…

-         Sz�p is a szerelem – mondta szemmel l�that�an �szint�n, g�ny n�lk�l David. – Lel�pek, hadd csevegjetek nyugodtan, csajok.

-         Bocsi – vontam v�llat, mikor a f�rfi kiment a konyh�b�l.

-         Ugyan – vont v�llat Emma. – nem sz�m�t. Am�gy sem j�, ha egyb�l a karjaiba omlok.

-         Hogy…mi? Csak nem?!

-         Csss, ne kiab�lj. Nem, m�g nincs semmi. De egyre t�bbet besz�lget�nk.

-         Az j�. �s mosolyogj! – sz�ltam r�, mert nagyon elmerengett. R�vid nevet�s ut�n engedelmeskedett a k�r�snek.

-         �n is megyek – �llt fel. – Munka is van d�givel.

-         Ez kiv�dhetetlen – h�ztam el a sz�mat. – De legal�bb pasik is vannak.

Rossz�ll�an kuncogott, majd egyed�l hagyott a konyh�ban. A csap fel� fordultam, �s ki�nt�ttem a vizet. Ajt� ny�lt, s att�l, amit a szeme sark�b�l l�ttam, a v�za kics�szott a kezemb�l, �s apr� darabokra t�rt.

-         ���… bocs. Szia – hallottam egy Draco Malfoy�ra k�s�rtetiesen eml�keztet� hangot. Megfordultam, �s szembe tal�ltam magam egy roppant zavart arcot v�g�, sz�ke f�rfival.

-         Semmi – r�ztam meg a fejem, de � k�zelebb l�pett, �s egy p�lcaint�ssel �sszeforrasztotta a s�rga �veget.

-         K�szi – habogtam, mik�zben � zsebre v�gta a kezeit, �n pedig a v�za ut�n ny�lva a pultba…. – Hogy ker�lsz ide? – �rdekl�dtem, megt�maszkodva az asztal sz�l�ben.

-         Nem te vagy az els�, aki k�rdezed – mosolyodott el fanyarul. – Daniel Werth akart velem besz�lni, de m�g nincs bent.

-         �. Ne haragudj – kezdtem volna szabadkozni, de leintett.

-         Hagyd csak, te legal�bb nem �tkozt�l meg – mondta sz�ntelen hangon. D�bbent ny�g�s t�rt el� bel�lem.

-         Meg�tkoztak? Itt? Most?

-         Ne besz�lj�nk err�l – k�rt, tekintet�t a padl� fel� ir�ny�tva. Nem b�ntam, mert nagyon csinos csizma volt rajtam…

-         Ki volt az? Harry?

-         Nem. Nem l�nyeges – mondta, m�g mindig a l�baimat n�zve. Szerencs�re reggel a csinosabbik (�s r�videbb…) t�li szokny�mat vettem fel.

-         Biztos minden rendben? – aggodalmaskodtam tov�bb.

-         Igen, biztos – nyomat�kos�tott. Sz�rke szemeinek pillant�s�t lassan az arcom fel� korm�nyozta. P�r m�sodpercig csendben n�zt�k egym�st, majd megk�sz�r�lte a tork�t.

-         Sz�pek a r�zs�k – intett fej�vel a mosd� sz�l�n hever� vir�gok fel�. Ett�l valami miatt rendesen zavarba j�ttem. �reztem, hogy v�r sz�kik az arcomba, �s �pphogy ki tudtam ny�gni egy „���, k�szi”-t. Ekkor azonban hangosan kiny�lt az ajt�, �s beesett egy roppant k�cos Daniel.

-         �dv… bocs, hogy k�stem – szabadkozott zih�lva. – Harry mondta, hogy itt vagy – n�zett Draco fel�. Kezet fogtak, Daniel viccesen fenyeget�z�tt, hogy k�telez� visszategezni, azt�n elindultak az aurorparancsnoki iroda fel�. Draco m�g vetett fel�m egy oldalpillant�st, majd ism�t magamra maradtam.

Kiss� durva mozdulatokkal raktam a v�z�ba a r�zs�kat, mik�zben elhat�roztam: ha t�nyleg Harry �tkozta meg Dracot, elsz�molok vele, az biztos…