Azt hiszem, megőrültem. Hogy juthatott az az eszembe, hogy belemegyek ebbe az őrültségbe? Hát ez röhej. Most meg itt állok, tetőtől talpig kicsinálva, úgy értem, megcsinálva. Szóval, el kell ismernem, hogy claire kitett magáért, amikor megpróbált valami női formát hozni a megjelenésembe, de azt hiszem, kissé túlzás egy szimpla szombat estéhez úgy kisminkelni engem... mint ahogyan ő kisminkelt. Komolyan, mintha a király fogasdására mentem volna! Halál ideg lettem, mikor megláttam magam a tükörben... de be kell valljam, hogy szépen néztem ki... Claire még csigákat is varázsolt a hajamba...

NA DE AKKOR IS!

Sóhajtva indultam lefelé barátnőm társaságában. A klubhelyiségben elég sokan időztek: többen a tankönyveik fölé görnyedtek, mások sakkoztak, megint mások a kandalló elé kucorodva olvasgattak, vagy beszélgettek.

Milyen szívesen csatlakoztam volna hozzájuk! De nem, mennem kellett "pasikat stírölni". Megáll az eszem!Kiérve átvágtunk a sötét parkon. Kellemes meleg volt, mivel nem voltunk messze a nyártól, ráadásul, mintha az egész évszak-dolog elcsúszott volna: márciusban jött a hó, júniusban a nyár... tehát gyakorlatilag még most is nyár van. A kastély birtokán kilépve hoppanáltunk a Három seprű elé. Ilyenkor, mikor csak hetedikesek vannak ott, meg a Roxmortsi polgárok, mindig kocsma formát öltött a hely. Cigifüst volt, és mindenki ordított.

Letelepedtünk a bárpult mellé, azokra a magas székekere, és körül néztünk. Claire bökdösött engem, és -fájdalommal, de akkor is- be kellett valljam, hogy a roxmortsi pasik állatiak. Komolyan! Egyik helyesebb volt, mint a másik. Észre sem vettem, de már a harmadik pohár whisky-t gurítottam le, és már a második szál cigit szívtam el. Eléggé megugrottak a gátlás (avagy a jó ízlés, gusztus) határai bennem, úgyhogy szemérmetlenül flörtöltem az egyik igencsak helyes, huszonéves hapsival, aki ezt kifejezetten jó néven vette. Claire is elkeveredett valahová, körülnézve sehol sem láttam. Ebből arra köveztettem, hogy ő műr valószínűleg a vécében smárol valamelyik pasival. Né'má', a pasi, akivel flörtöltem, odajött hozzám. Közelebbről nézve még helyesebb! Szőkésbarna haja féloldalt elválasztva, és világítóan kék szeme volt! Mindig zavarba jövök, ha egy kékszemű ember rámnéz... de nem értem, miért. Akkor is olvadozni kezdek, ha Harry rám néz... Jaj, minek kellett most ezt szóbahozni?!

De nem sokat töprengtem a dolgon, hanem rámosolyogtam a mellém ülő pasira.

- Fizethetek egy italt a szép hölgynek? - kérdezte. Én bizonytalanul pislogtam az előttem lévő három üres pohárra, majd eszembe jutott az a fantasztikusan realista szabály, ami minden helyzetre vonatkozik: egyszer élünk. Ismét elmosolyodtam, majd -a nikotintól és az elfogyasztott alkoholmennyiségtől- kissé rekedtes hangon közöltem a sráccal, hogy semmi kifogásom ellene, ha meghív egy pohárkára. És tényleg úgy éreztem, hogy nincs semmi baj négy pohárral... az még csak nem is tisztességes berúgás! Bár, nem tudom, mert mióta leültem, nem álltam fel, szóval lehet, hogy miután megmozdulok, ernyedten fogok összecsuklani, de azért...

Eszmefuttatásomat egy, a bárpulton koppanó pohár hangja szakította félre. Bátran néztem az új adag elé, és egy hajtásra fölhörpintettem.

- Szép volt! - nézett rám elismerően a srácm, én pedig nevetve borultam a vállára.

- Te... - suttogtam, immár kissé kábultan... az alkoholtól, nikotintól... JA ÉS ATTÓL HOGY MILYEN ELKÉPESZTŐEN DÖGÖS PASI ÖLÉBEN ÜLÖK!!! Úristen. Az ölében ülök?, gondoltam. Na és? Még jobb. - Mi is a neved?

- Adam... - súgta a fülembe, ajkával gyengéden érintve a fülemet. Megborzongtam. - És neked?

- Ginny - mondtam, majd fél kezemmel átkaroltam a nyakát.

- És... a Roxfortba jársz, Ginny? - suttogta a fiú, és egyre közelített az arcomhoz.

- Aha... - válaszoltam én, és kissé kinyitottam a számat, hogy ugyebár, ne legyen semmi sem akadály.

- Az egy nagyon jó suli... - mormogta bele a nyakamba Adam, majd hirtelen felemeltefejét, és megcsókolt. Júúúúúúúúúúúúj! Állati jó volt! Elég hosszan smároltunk, mert egyszer csak valaki elejtett egy poharat, és arra rebbentünk szét. Kótyagosan körülnéztem, mert mégm indig Adam hódító csókjai hatása alatt áltam. Hirtelen megakadt a szemem a földön egy összetört poháron. Felemeltem a tekintetemet, és belenéztem...

... egy hihetetlenül zöld szempárba. A férfi, mármint aki összetörte a poharat, elnézést kért Madam Rosmertától, fizetett, és sietve elhagyta a helyiséget. Vállat vontam, és visszafordultam Adamhoz. Mikor újra elmerültünk egymásban, rájöttem, hogy ki is az a fiú. Harry. Harry látott egy másik fiúval csókolózni!!! Különben úgy kell neki, minek kellett közönbösnek lennie irántam?! de közben furdalt a lelkiismeret. Mintha együtt járnék Harry-vel. És mintha szemrehányóan tekintett volna rám. Na nehogy már!!!

hamarosan előkerült Claire, egy, Adamhoz hasonlatosan jóképű pasival kézen fogva. Felálltam Adam öléből, és mondtam, hogy mindjárt jövök. Kimentem a kocsma ajtaja elé, de előbb még fizettem, nehogy Rosmerta azt higgye, hogy meg akarok lógni. Elég magas lett a számlám. Kint, mint említettem, elég meleg volt. Remegő kézzel rágyújtottam egy cigire, és mélyet szippantottam az éltető nikotinból. Hosszan fújtam ki a füstöt, közben pedig kezemet zsebre dugva, egyik lábammal félköröket rajzoltam a porba a másik körül. Harry-n gondolkoztam, meg persze Adam-en.

Viszont nem tudtam sokáig elmélkedni, mert megjelent Claire.

- Annak az Adam nevű fazonnak írnod kell, üzeni. Hogy írjál, ha akarsz, mármint... - böfögte nekem, majd átkarolt. - Na gyere. Az este sikerült, nem?

A keresztbeálló szeméről arra következtettem, hogy ő is eléggé ki van ütve. Nem akartunk kockáztatni egy félresikerült hopponálást, úgyhogy elbotorkáltunk a birtok bejáratához vezető ösvényen.

A birtok kapuját viszont zárva találtuk.

- Miazisten... - nyögtem ki, és megzörgettem a kaput.

- Ilyen tüzijátékot kell felküldeni, nem? - kérdezte Claire, majd előhúzta a pálcáját, és az égnek irányította...

...illetve oda akarta, de elég részeg volt ahhoz, hogy egy fáram ondja ki a tűzijáték bűbáját. Mire a fa lángra kapott.

- Bmeg! - káromkodtam. - Még a végén itt erdőtüzet csinálsz!

szerencsére sikerült egy locsolóbűbájjal kezelnem a fát, mire az már csak füstölgött.

- Be kéne menni - ajánlgatta Claire roppant elmésen.

- Na akkor elő azzal az igazi tüzijátékkal! - mondtam, majd a pálcás kezét az égnek irányítottam. Szerintem én kevesebbet ittam, mint ő. Együtt mondtuk ki a varázsigét, ám arra nem számítottunk, hogy IGAZI tüzijáték lesz. Volt ott görögtűz, meg olyan kis pattanós, meg minden, ami kell. hatalmas dörrenések, és szinte az egész eget betöltötte a fénylő tűz.

- Na - rakta el elégedetten a pálcáját Claire. - Azt hiszem, felhívtuk magunkra a figyelmet!

elég csúnyán nézhettem rá, mert behúzta a nyakát, és karate alapállást vett fel. Ha-ha.

Hamarosan döngő lépteket hallottunk a kapu másik oldaláról. Én csak akkor jöttem rá, hogy igencsak okos lenne használnom a mellékhelyiséget. Hamarosan meghallottuk Hagrid brummogását.

- Ki az?!

- Ginny Weasley és Claire Windson! - nyögtem ki nagy nehezen. A lábaim már keresztbe álltak.

- Mi a csodát kerestek ti ott ilyenkor? Na gyertek be... gyertek már! - Mi pedig eleget tettünk a kérésnek, és... aztán már nem tudom, hogyan jutottam el az ágyamig... de tény, hogy eljutottam.