Aznap Harry teljesen szótlan volt, láthatóan nagyon foglalkoztatta valami, így a griffendélesek békén is hagyták. Leült a klubhelyiségben kedvenc foteljébe, és hol a kandallóban pattogó lángokat bámulta, hol az ablakon kitekintve veszett el a tekintete.

Ginny nem mert a többiek előtt odamenni hozzá, és félt is, hogy a veszekedésük miatt ilyen, s talán azt fontolgatja, hogy jobb lenne, ha távol tartaná őt magától.

Így csak messzebbről figyelte a gondolataiba merült fiút, s olyan tessék-lássék módon beszélgetett a barátnőivel.

Őket volt a legnehezebb meggyőznie az elején, hogy nem jött össze Harryvel. Most meg ki tudja, talán szakítanak is, s már nem is lesz akkora hazugság, ha azt állítja, hogy nincsenek együtt – erre a gondolatra keserűen összerándult.

Elhatározta, hogy megvárja amíg mindenki lefekszik, s odamegy Harryhez. Ahogy a fiút ismerte, sokáig fog még ücsörögni a foteljében. Úgy tizenegy környékén már kezdett kiürülni a klubhelyiség, s még fél óra elteltével csupán ketten maradtak.

Ginny elnézte még egy darabig az éppen az ablakon keresztül az éjszakába meredő zöld szemeket, majd vett egy mély levegőt, felállt, és odasétált Harry elé.

Egy pillanatig tanácstalanul toporgott, végül leereszkedett a fiú ölébe, és szorosan hozzábújt.

Kedvese felsóhajtott, és ahelyett, hogy visszautasította volna, elhelyezte a lábain, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen, majd átölelte. Ginny megkönnyebbülten fúrta az arcát Harry ingébe a mellkasán.

- Ugye minden rendben? – kérdezte a fiút, miután hosszú percegik üldögéltek így csöndben.

- Semmi baj – bólintott egy aprót a fiú, de hangja nagyon távolinak tűnt. – Csak ma rávezettél, hogy valamin érdemes lenne komolyan elgondolkodnom.

Egyáltalán nem tűnt vádlónak, hogy Ginny kitörését önző hisztinek tekintené, de a lány úgy gondolta, nem lenne jó, ha csak úgy annyiban hagyná a szóváltást.

- Nézd – dőlt egy kicsit hátrébb, hogy Harry arcába nézhessen. – Én nagyon sajnálom Harry…

- Nem sajnálod – szakította félbe egyszerűen kijelentve a fiú. – Őszintén azt mondtad, amit gondoltál, és ezért sose kérj bocsánatot!

Ginny megremegett, és kicsit félénken kérdezte.

- Akkor most haragszol rám?

- Úgy nézek ki? Itt ülsz az ölemben és átkarollak – mutatott rá a nyilvánvalóra. – Mondtam, hogy csak gondolkodom. Pontosabban mérlegelek, mert a jelenlegi helyzet valóban nem a legjobb.

A lány erre mégiscsak elsápadt egy kicsit.

- Tehát még sincs minden rendben amiatt, amit mondtam. Tényleg sajnálom Harry, azt sajnálom, hogy úgy jöhetett ki a dolog, hogy egy önző liba vagyok, aki azért borult ki, mert nem kiabálhatja ki a világnak, hogy a híres Harry Potterrel jár – mondta. A fiú próbálta félbeszakítani, de ő gyorsan folytatta. – Csupán… annyira szeretlek, és olyan igazságtalan ez a helyzet, hogy minden erőmmel titkolnom kell ezt. Lassan már azt sem tudom, hogyan kellene viselkednem veled a többiek előtt.

És nem téged hibáztatlak, mert tudom, hogy féltesz és szükség van erre. Olyan jó lenne, ha az a szemétláda még csak nem is létezne, és neked nem kellene folyton megküzdened vele, mert ennél ezerszer többet érdemelsz amilyen értékes ember vagy. Borzasztóan szeretnék segíteni neked, és… - itt nem folytathatta ezt a hirtelen szóáradatot, mert Harry a szájára tette a kezét. Ginny felnézett rá, és látta hogy a szemei mosolyognak.

- Ginny, mindezt nagyon köszönöm. És hidd el, azzal hogy mellettem vagy, és láthatóan szeretsz – jelent meg most már a szája sarkában is egy mosoly – sokat segítesz, és erőt adsz. Jobban ismerlek annál, hogy azt higgyem, pusztán hisztiztél. Egyáltalán nincs veszélyben a kapcsolatunk – mondta, s ezzel kiderült Ginny számára, hogy Harry nagyon is átlátta a félelmét, s melegen elmosolyodott attól, hogy kedvese valóban milyen jól kiigazodik már rajta – éppen egy egészen más lépésen gondolkodtam. Biztosíthatlak, hogy azonnal rá fogsz jönni, ha dűlőre jutok, de alaposan végig akarom járni.

Azzal elvette az ujjait a lány ajkairól, s látta hogy kedvese mosolyog, így elégedetten nyugtázta, hogy sikerült megértetnie magát.

A barna szemek melegen csillogtak, ahogy az arcát vizsgálták, és elmélyedtek az ő zöld tekintetében. A tűz fénye a lány haján és az arcán játszott, különös fényt kölcsönözve egyébként is mélyvörös tincseinek, s Harry elbűvölve figyelte.

Felemelte a kezét, hogy végigsimíthasson az arcán, mire Ginny azonnal belesimult az érintésbe, és közelebb húzódott.

- Hihetetlenül szép vagy – mondta csendesen a fiú, s ujjait a lány hajába siklatta, majd maga felé húzva előrébb dőlt, így félúton találkoztak. Lassan érintette ajkaival Ginny száját, először csak végigízlelve a finom bőrt, gyengéden harapdálva a szétnyíló duzzadt ajkakat.

Kedvese jólesően sóhajtott fel, s vágyakozóan kínálta fel résnyire nyitott száját. Harry nyelvével végigjárta a fogait, majd megkereste a lány nyelvét, és elmélyítették a csókot.

Ginny arrébb húzta jobb lábát, átrakva azt a fiúén a túloldalra, így kerülve teljesen szembe Harryvel, s ült vissza kényelmesen az ölébe mellé rakva térdelő helyzetbe húzott lábait a fotelben. Karjaival átfonta szerelme nyakát, miközben testével mellkasához simult, s csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált.

Harry lecsúsztatta a kezeit a lány oldalára és hátára, s szorosan magához vonta, majd egyik tenyerét a feneke alá simította, s annyira megemelte, hogy ajkaival kényelmesen hozzáférhessen a nyaka egész felületéhez.

Ahogy szája és forró lehelete az érzékeny bőrt érintette, Ginny felnyögött az élvezettől, és fejét hátravetette, hogy a fiú minél jobban hozzáférhessen. Kezeivel közben a fekete tincsekbe túrt, majd az egyiket ottfelejtve a másikkal pedig elindulva kedvese testén izgatni kezdte.

Mellkasán, hasán jártatta az ujjait maguk közé csúsztatva a kezét, majd meg sem állt Harry öléig. Bekíváncsiskodott a nadrágja dereka alá, mire a fiú felnyögött, s kicsit arrébb tolva szerelmét benyúlt a blúza alá, s melleit kutatta. Ginny képtelen volt elfojtani egy halk kiáltást az érintés nyomán.

- Fel kéne mennünk – nyögte rekedten Harry, miközben egy másodpercre sem hagyta abba a simogatást. – Túl hangosak vagyunk, és bárki lejöhet.

- Igazad van – nyöszörögte Ginny. – De én képtelen lennék lábra állni.

Harry erre szorosan magához vonta, karjaival biztonságosan átölelve.

- Kulcsold a derekamra a lábaidat – mondta, miközben előrébb csúszott a fotelban.

Mikor Ginny megtette, ölében a lánnyal felállt, és elindult a hálókba vezető lépcsőhöz. Kedvese közben egy pillanatra sem hagyott fel a kényeztetésével, a fülét és nyakát csókolgatta, nyelvével apró köröket leírva a bőrére, mire Harry még jobban magához szorította, s gyorsan megszaporázta a lépteit, hogy minél hamarabb bezáródhasson mögöttük szobájuk ajtaja, ahol már garantáltan csak kettesben lehetnek.

Mikor kattant a zár a falnak támasztotta a lány hátát, hogy sebtében ellássa a bejáratot a védelmi és hangszigetelő bűbájokkal. Bár igazán nehezére esett a koncentrálás, mert Ginny már folytatta is előbbi tevékenységét, sőt már a gombjaival játszott az ingén, kezét közéjük bújtatva, majd nem törődve vele és figyelmen kívül hagyva mit csinál a fiú, felemelte a fejét, és forró ajkait a szájára tapasztotta.

Harry viszonozta a csókot, de ezzel félbemaradt az éppen végzett varázslat.

- Ginny, várj egy pillanatot – kérte alig hallgatóan mikor elszakította magát a becézgető ajkaktól.

Gyorsan befejezte a bűbájt, s többe már nem is volt képes belekezdeni, mert a lány ebben a pillanatban még szorosabban kulcsolta lábait kedvese derekára, s húzódott egy kicsit feljebb az ölében, csípőjét erőteljesen hozzászorítva és végighúzva az ágyékán.

Harry azonnal élvezettel felnyögött, s nagy erőfeszítésébe került, hogy hirtelenjében el ne ejtse szerelmét. Majd ismét erősen magához fogta, és az ágyhoz érve lefektette rá.

- Mindennél jobban kellesz – suttogta a lány fülébe.

- Igen – sóhajtotta vissza szerelme. – Borzasztóan vágyom rád. Mindenestől – mondta szenvedélyesen.

Ginny időközben már végzett a gombokkal, s most valósággal letépte a fiúról az inget, majd meg sem várva, hogy kedvese odanyúlhasson, levette magáról is a blúzát és melltartóját.

Harry elmosolyodott, s válaszul lefejtette mindkettejükről a nadrágot, s ezúttal már az alsóneműt is rögtön ledobták.

Meztelenül simultak újból össze, érintéseik nyomán sóhajaikkal betöltve a szoba csendjét. Kezükkel, ajkaikkal végigjárták a másik testét, s mikor Harry szája szerelme belső combjára tévedt és haladt mind feljebb, a lány felsikoltott a gyönyörtől, s belemarkolt a fekete tincsekbe. A fiú elindult felfelé a hasán, a melléig, majd végig a nyakán, s megállva az ajkain, nyelvével közéjük hatolt.

Ginny már szinte remegett a karjaiban az észveszejtő érzésektől, miközben kezével egyre lejjebb tartott kedves testén, majd egy merész megmozdulással végigsimította Harry ágyékát, aki erre nyöszörögve a szájába sóhajtott.

Látva a reakciót ujjaival játszani kezdett a fiú izgalmán, mire Harry nyögve kedvese párnán elterülő hosszú tincseibe temette az arcát, de nem hagyta, hogy a lány sokáig ezt tegye. Lefogta a kezét, s ujjaikat összefűzve feljebb emelte a fejük mellé a karját, majd kedvese szemébe nézve beléhatolt.

Ginny teste megfeszült, s ajkait hangos sóhaj hagyta el, miközben erősen szorította a fiú kezeit, s fejét felemelve szenvedélyesen megcsókolta. Harry mozogni kezdett benne, mire a lány vágyakozással telve emelte meg a csípőjét, hogy minél jobban érezhesse, s fogaival a fiú ajkát harapdálta, miközben sóhajait a másik szájába lehelte.

Légzésük egyre gyorsult, s mikor már közel voltak a beteljesüléshez elhaló hangon kedvese fülébe súgta.

- Szeretlek – azzal egy gyönyörteli kiáltással elveszett a legteljesebb érzésben, amit valaha is kaphatott Harrytől.

- Én is szeretlek – csókolta meg a fiú zihálva, miután feleszmélt a kábulatból, s az oldalára gördülve magához vonta kedvesét.

Ginny felnézett az arcába, s szemeiben könnycseppek csillogtak. Az egyik elindult lefelé az arcán, mire Harry odahajolt, és gyengéden lecsókolta róla.

- Annyira boldog vagyok veled – mondta a lány, mikor újra az észbontó szemekbe nézett.

Harry szeretettel elmosolyodott.

- Ennek igazán örülök, mert én is az vagyok, és reméltem, hogy minden nehézségünk ellenére el tudom érni, hogy így érezz.

Ginny lehajtotta a fejét, hogy teljesen hozzábújhasson szerelméhez.

- A legteljesebb mértékben képes vagy rá. S csak te vagy rá képes – hangsúlyozta.

- Ezzel most az eddigieknél is elégedettebbé tettél – felelte csendesen a fiú, s egy lágy csókot lehelt a lány hajára.

- Reméltem, hogy nem csak az első éjszaka lesz olyan csodálatos, és amit veled tapasztalok… - szólalt meg kis idő múltán Ginny, s itt jóleső borzongással felsóhajtott. – Sosem tudnám megunni. Sőt, mind jobban és jobban akarlak.

- Csodálatos érzés veled szeretkezni – bólintott rá Harry finoman.

Ginny mosolyogva nézett fel. Soha nem volt még ennyire biztos az érzéseiben, mint most, Harry arcát figyelve. A ragyogó, kedvesen és vidáman csillogó smaragdzöld tekintet elbűvölte, és borzasztó nehezen tudott csak elszabadulni a hatása alól. Az érzéki, még mindig a csókjaitól duzzadt száj sarkában játszó mosoly, a vonzó arc, a kócos, selymes tincsek. Minden, ami Harryt jelentette, Ginny számára a világot jelentette. Szerelmes volt, visszavonhatatlanul.

Ezt azonban már nem tudta volna még több formában elmondani, vagy kimutatni Harry számára, így csak adott egy gyengéd csókot a fiú szájára, majd jó éjszakát kívánva a vállára hajtotta a fejét, és kedvese biztonságot jelentő karjaiban álomba merült.

Pár perccel később Harry is követte, ám nem élvezhette túl sokáig a jótékony pihenést. Furcsa mód egy félig ébrenléti, félig öntudatlan állapotban találta magát. Mindent élesen érzékelt, mégsem volt teljesen magánál.

A sebhelye tompán fájni kezdett ugyan, de nem érezte Voldemort jelenlétét. Nem tudta eldönteni, hogy ez az okklumenciának tudható e be, vagy ezúttal valóban nem teljesen a sötét mágus igyekszik az elméjébe hatolni. Mindenesetre igyekezett mindenre alaposan odafigyelni, ami csak bevillant álmában. Izgatottságot érzett, de ez nem a sajátja volt. A sebhelye olykor bizsergett, mintha csak jóval nagyobb fájdalomra készülne, ami valami miatt mégsem következik be.

Egy sötét, szűk utcában haladt, éjszaka volt, és hideg. Ezzel azonban cseppet sem törődött, csak ment tovább céltudatosan, és Harry megértette, hogy az izgalom, mely átjárja valójában a várakozásnak szól, és annak, hogy megtalálja e, amit keres. Ekkor ismerte fel a helyet is. A Zsebpiszok közben járt.

Erősnek érezte magát, és eltökéltnek. Valami szörnyű dologra készül, ami ennek ellenére örömmel tölti el. Ha meg tudja tenni, ismét nagy dolgot ér el, és közelebb kerül oly annyira áhított céljához.

Harry megborzongott álmában. Gyilkolni készül. Ebben teljesen biztos volt. Egy sötét üzlet előtt állt meg, aminek kissé piszkos, régi kirakata volt. Nem nézett fel, egyenesen az ajtóra emelte a pálcáját.

És ekkor Harry felriadt. Szaporán vette a levegőt, és nem kellett sokáig nézelődnie ahhoz, hogy rájöjjön, még javában éjszaka van. Alig három órát aludt. Mellette Ginny feküdt, fejét a fiú vállán nyugtatva, mintegy párnaként használva. Harry felsóhajtott, és a plafonra meredt.

Voldemort. Ez az alak az álmában nem lehetett más, csakis a sötét mágus. De akkor miért nem fájt a sebhelye, pontosabban miért nem annyira, amennyire szokott? Mintha maga a heg is azt ígérte volna, hogy ennél jóval kellemetlenebb élményre számíthatna.

Akkor mégis mi akadályozta? Voldemort céltudatosan haladt, előre megtervezve mit fog tenni és hova tart. Sajnos Harry nem tudta meg melyik üzletről is van szó, de lévén hogy a Zsebpiszok közben volt, egy biztos tippje mindenképp akadt. Ugyanakkor egy furcsa érzése is támadt. Mintha Voldemort ezt nem mostanában tette volna. Hanem korábban… talán még fiatal korában. Ez talán még a tompa fájdalmát is megmagyarázná. Na de mi értelme lenne, ha betekintést enged egyik emlékébe? Már ha valóban ez történt – tűnődött Harry.

Tisztában volt vele, hogy már nem igen fog visszaaludni, így inkább úgy döntött, hogy kiül az ablakba, és alaposan végiggondol mindent. Óvatosan mozdult meg, nehogy felébressze Ginny, ahogy lassan kicsusszant mellőle, fejét a kezével megtartva a párnára simította.

Magára vett egy pulóvert, majd sóhajtva az ablakhoz sétált. Valahogy megnyugtatta, ha kinézhetett az égre, mindegy hogy nappal legyen vagy éjszaka. Alig volt felhő a légben, így tisztán kivehette a csillagokat.

Fáradt volt. Ma már éppen eleget töprengett Voldemorton, és a Ginnyvel való kapcsolatán. Most még ez is. Letelepedett a széles párkányra, felhúzta a térdeit, fejét az üvegnek döntötte és úgy bámult kifelé a sötétbe.

Annyira elmerült a gondolatiban, hogy észre sem vette, hogy ágyban hagyott szerelmének bizony nagyon is feltűnt hogy már nincs mellette. Pár perccel azután, hogy Harry elhagyta az ágyat, Ginny felriadt, és csodálkozva látta, hogy a fiú nincs már mellette. Pislogva nézett körül a szobában, mikor meglátta az ablakban ücsörgő alakot.

Összeszorult a szíve, ahogy elnézte Harry szomorú és kimerült arcát, és zöld szemeit, amin tisztán látszott, hogy valamin mélyen eltöpreng.

Nézte egy darabig, mert nem tudta eldönteni, hogy meg kéne e zavarnia a fiút. Szerette volna, ha megosztja vele mit történt, ugyanakkor nem akarta, hogy ragaszkodásával éppen az ellenkezdőjét érje el, mint szeretné. Egyszerűen csak közel akarta tudni magát Harryhez. Nem csupán fizikálisan, de lelkileg is. Félt, hogy esetleg Voldemorttal kapcsolatos kedvese álmatlansága, azt pedig nagy valószínűséggel a fiú nem is akarja majd vele megosztani. De azt is tudta, hogy Harrynek szüksége van rá, hogy kipihenje magát. Az utóbbi hónapokban megfeszítetten élt.

Tanult és tanított a DS-en, minden szabadidejében edzett, és ráadásul ott voltak a hétvégi órák Pitonnal és az igazgatóval. Amennyiben éjszaka még aludni sem tud, hogy legalább így lazítson és kipihenje magát, akkor ezt nem fogja bírni hosszútávon.

Halkan kikászálódott az ágyból, és Harry mellé sétált. Óvatosan, nehogy megijessze a fiút, megérintette a vállát. A zöld szemek felé fordultak, és csodálkozva tekintettek rá.

- Miért keltél fel? – kérdezte.

- Éreztem hogy nem vagy mellettem – felelte egyszerűen a lány. – Mi történt?

Harry sóhajtott egy mélyet, majd fordult egyet, hogy lábait kinyújtva hátát pedig az üvegnek vetve szembe kerülhessen Ginnyvel, s azt mondta.

- Azt még én sem tudom. Amint lehet, beszélnem kell Dumbledore-val.

A barna szemek bánatosan vizsgálták az arcát.

- Voldemort, ugye?

- Attól tartok – bólintott Harry egy kis idő után, és hálásan fogadta Ginny vigasztaló ölelését, majd hagyta, hogy visszahúzza az ágyba, és érintéseinek és közelségének hála, mégis álomba merülhessen még pár óra erejéig.