Ginny Hermione t�rd�re fekve aludt. Egy arra j�r�, g�rbe h�t�, g�rbe bot� b�csi keltette f�l �ket. Elrigby hat�r�ig k�s�rte Ginnyt �s Hermion�t, akik ezalatt elmes�lt�k neki t�vir�l – hegyire a t�rt�net�ket.

(K�s�bb a b�csi mindent elmes�lt az unok�j�nak, aki �vekre r� m�s nevekkel, k�nyvet �rt bel�le. A k�nyv nagy siker lett.)

A l�nyok Roxmortson �tcaplatva beugrottak a H�rom Sepr�be. Meg sem tudt�k rendelni a szok�sos italukat, ugyanis Mcgalagony professzor �s Dumbledore �lt t�l�k egy t�volabb pontban. Ha tudtak volna, sem menek�lhettek volna el. A feln�ttek oda h�vt�k �ket magukhoz; Ginny�k k�nytelenek voltak besz�molni a sz�k�s�k ok�r�l �s, hogy mit tartogat Neresda hat�ra.

Dumbledore nem is gondolt r�, hogy szaladjon a Miniszt�riumban. Legnagyobb mosollyal k�z�lte, hogy �gyis �szre veszik majd, hogy nincs t�bb mer�nylet.

(Szeress�k Dumbledoret.)

A bar�tn�k fejmos�s mellett dics�retben is r�szes�ltek – McGalagonyt�l, ami el�gg� nagy dolognak sz�m�t, s�t, Dumbledore m�g vajs�rre is megh�vta �ket.

Ginny �s Hermione egym�sba karolva �s vigyorogva hagyt�k el a kocsm�jukat.

A h�tk�znapokba val� vissza zuhan�s mindkett�j�knek siker�lt. B�r B�jitaltanon gyakran elb�biskoltak (igen, Hermione is) �s Piton neh�z falat volt, sikeresen v�geztek mindenb�l.

Sz�lben �s pisl�kol� napf�nyben f�rd�tt a – nem, nem a Polar, hanem a Roxfort Expressz. Csak n�h�ny di�k l�zengett a peronon, sokan m�g bent voltak a h�l�jukban. Volt, aki a tank�nyveit kereste, mint Luna. Volt, aki m�g aludt, mint Ron. Harry ezt l�tva, ez virgonc vigyorral pattant a fi� t�rd�re, hogy az fel�bredjen. Harry az ut�bbi hetekben vissza nyerte �nmag�t �s m�r nem merengett annyit.

�s volt, aki a sz�nyegen kuporodva �lt �s n�zte a kandall�ban, alig l�ngol� t�zet, mint Rina, egy griffend�les l�ny.

Draco Malfoy nem volt k�zt�k. � a peronon �llt. Egyik kez�vel a vonat kilincs�t fogta, test�vel m�gis a vele szembe �ll� l�ny fel� fordult.

Ginny Weasley volt az. Egyenes h�ttal, a kezeit a h�ta m�g�tt kulcsolta �ssze. A mardek�ros fi� cip�j�t n�zte egy ideje, de v�g�l r�sz�nta mag�t, hogy a n�la magasabb fi� szemeibe n�zzen.

- �s mi haverok vagyunk? – k�rdezte Ginny.

Egy p�rm�sodperces sz�net �llt be.

- Mi�rt lenn�nk? – k�rdezett vissza Draco. Hangja egyszer�nek hangzott, nem g�nyosnak, vagy viccel�d�snek.

Ginny zavarba j�tt ett�l.

- Eh… nem is tudom.

A l�ny mag�ban a mer�sz �nj�t kereste, de az egy kuka m�g� rejt�z�tt, piros eserny�vel a kez�ben.

A Roxfort Expressz f�ls�polt, ami azt jelentette, hogy egy perc m�lva indul.

- Majd j�v�re kider�l – v�laszolt a mardek�ros sr�c Ginny legut�bbi k�rd�sre.

- Addig is, kellemes sz�nid�t! – sz�lt Draco �s lenyomta a kilincset. Ginny nem l�tta, de mik�zben f�lpattant a vonatra, az arc�n egy k�l�n�s mosoly jelent meg. Amolyan… kedves mosoly.

Ginny n�zte, ahogy Draco becsukja maga m�g�tt az ajt�t. Ism�t lehajtotta a fej�t �s nem tudom, mire gondolhatott, de elvigyorodott.

- Ginny! – sz�lt ki az egyik ablakb�l Hermione. Ginny a l�nyra n�zett.

- Itt maradsz? – k�rdezte Hermione csipkel�d�n. Ebben a pillanatban n�zett ki Kenny is az egyik ablakon. Hermione jobbra n�zett, Kenny balra.

A tekintet�k tal�lkozott. Kenny a l�nyra mosolygott, aki viszonozta azt.

Hermione vissza n�zett Ginnyre, majd sz� n�lk�l a l�nyhoz k�zel l�v� ajt�t kinyitotta.

- Gyere, sz�llj f�l! – sz�lt Ginnynek �s kiny�jtotta a kez�t.

Ginny megfogta �s hagyta, hogy a bar�tn�je f�lseg�tse. A vonat lassan megindult, de �k nem mozdultak. Egym�st n�zt�k �s olyat �reztek, amit ritk�n. Annyi minden jutott esz�kbe, annyi sz� �s tett, de nem tudtak megsz�lalni.

 Egym�sba karoltak �s sz� n�lk�l indultak maguknak helyet keresni.

The End

�s most j�jj�n, amolyan ut�sz�.

Befejeztem �letem els� reg�ny�t.

Ginny �s Hermione, Hermione �s Ginny. C�mnek semmi olyat nem adtam meg, ami kimer�thetn� a „mir�l sz�l” fogalmat. Pedig m�r az elej�n tudtam, hogy mir�l fogok �rni. El�gedett vagyok, mert olyan lett, amilyennek k�pzeltem.

A szerelmet mell�kesen �ttereltem az �t m�sik oldal�ra. Sem Ginny, sem Hermione nem j�n �ssze senkivel. Hacsak nem a Ti, vagy az �n k�pzeleteimben, unalmas matematika �r�im k�zepette.

Egyszer�en �rtam egy bar�ts�gr�l, ami Rowlingn�l ugyan nem l�tezik (mert az nem bar�ts�g, ink�bb amolyan, j� kapcsolat) de �n elk�pzeltem �ket. N�ha �t�reztem Ginny �s Hermione szerep�t is, mert van n�v�rem �s h�gom is. Mik�zben �rtam, r�j�ttem, hogy �n nem is bar�tn�kr�l �rok, hanem testv�ri ragaszkod�sr�l. Fokozatosan t�rt�nt, �szre sem vettem, de szerintem nem hib�ztam.

(Ez csak amolyan kis z�r�jeles mondat lesz: az eredeti tervben hat r�szre osztottam a t�rt�netemet, nem nyolcra. Most ut�lag �r�l�k, hogy hosszabb lett.)

K�sz�netet ’ mondok ’ Mash�nak, a drg –s cukorn�dak (bele �rtve engem is) anyuj�nak. � volt az els�, akinek mes�ltem a terveimr�l �s b�ztatott.

A m�sodik a sorban, Wilchy, az �r�k szingli – bepasiz� – �s szerelemr�l �lmodoz� �r�n�nk. � volt az, aki �t�rezte, milyennek tal�lom Kennyt.

K�sz�n�m Piton professzornak a levelet, amit k�ld�tt nekem. �r�m volt olvasnom a komplexusaimr�l �s ezt a legnagyobb tisztelettel ’ mondom ’.

Ejh, nagyon sokat ’ besz�lek ’, ideje lennem a piros x-re kattintani.

H�l�s pillant�st k�ld�k, ami�rt elolvast�l. Z�rom a soraimat, tegyek el bef�ttet, mert lesz m�g a vil�g j�v�re.

Alabama