- Mind tudtok Mardek�r kamr�j�r�l – fogott bele a t�rt�netbe Mordon. – De a legend�k szerint l�tezik egy torony is a Roxfortban, melyet egy m�sik alap�t� tag, n�v szerint Griffend�l Godrik hozott l�tre. Mardek�rral ellent�tben, Griffend�l nem arra haszn�lta a torny�t, hogy s�t�t dolgokat m�veljen ott, hanem �pp ellenkez�leg: a tud�st, amit az �lete sor�n megszerzett, mind abban a toronyban rejtette el. Ismerve Griffend�l nagys�g�t nem kis dologr�l van sz�. Olyan ig�s- �s m�s var�zsk�nyvek, meg lexikonok lehetnek ott, amir�l mi ma �lmodni se mer�nk. Mindemellett a legenda arr�l is sz�l, hogy a toronyban van elrejtve Griffend�l kardja is…

- �llj! – sz�lt k�zbe Harry. – Az nem lehet! Griffend�l kardja a Roxfort igazgat�i irod�j�ban van. Magam is k�zd�ttem m�r vele.

- No igen! – b�lintott Mordon. – De az a kard m�r csak ez ut�n k�sz�lt. Annak a kardnak, ami a toronyban van, emberi �sszel fel nem foghat� var�zsereje van. Aki azt a kardot birtokolja, k�pes lehet b�rmire.

- Akkor j�l tette az �reg Griffend�l, hogy elrejtette – sz�lt k�zbe Ron.

- Ink�bb csak t�lzottan �vatos volt. Nagyon j� var�zslat v�di azt a kardot. Ugyanis csak egy igazi, v�r szerinti Griffend�l �rintheti. B�rki m�s �r hozz�, az abban a pillanatban el�g.

- Ty���!

- Egy igazi Griffend�l? – k�rdezte Harry. – Egy igazi, v�r szerinti Griffend�l?

- Pontosan. A toronyba se ak�rki juthat fel. A Titkok kamr�j�ba csak egy p�rzasz�j� juthat be. A Griffend�l toronyba pedig csak egy olyan valaki, aki tud kommunik�lni az oroszl�nokkal. Ugyanis az se v�letlen, hogy egy oroszl�n lett a Griffend�l h�z c�mer�llata. Egyr�szt maga, akir�l sz� van, t�nyleg olyan b�tor volt, mint egy oroszl�n, m�sr�szt k�pes volt arra, hogy valamilyen m�don kapcsolatba tudjon l�pni ezekkel az �llatokkal. Egyszer se b�ntott�k �t az oroszl�nok, s�t! Nem egy feljegyz�s sz�lt arr�l, hogy oroszl�nok jelentek meg a semmib�l, �s siettek Griffend�l seg�ts�g�re.

Harrynek esz�be jutottak �lmai: az oroszl�n beengedi a toronyba, az oroszl�n nem b�ntja. Nagyon �rdekes egybees�s.

- De mi�rt volt sz�ks�g minderre a v�delemre? – d�lt el�re izgatottan Ron a sz�k�ben. – �gy �rtem a kard, meg a torony…

- Kett�t tal�lhatsz Ron! De els�re is siker�lni fog! – R�mszem k�v�ncsian n�zett fel Ronra, k�zben pedig vett egy mar�k mogyor�t az asztalon elhelyezett t�lr�l. – Na?

- Mardek�r! – v�gta r� a v�r�s.

- Tal�lt, s�llyedt! – b�lintott az �reg auror. – Mardek�r mindig f�lt�keny volt Griffend�lre. Ennek ellen�re egy�tt tudtak dolgozni. Egy ideig. De azt�n t�rt�nt valami, amit�l �r�kre ellens�gekk� v�ltak.

- �s mi volt az? – k�rdezte Hermione. – McGalagony egyszer azt mondta, hogy az�rt ker�ltek szembe egym�ssal, mert nem �rtettek egyet abban, hogy kiket vegyenek fel az iskol�ba.

- Ez m�r csak a j�ghegy cs�csa. Mindennek az alapja val�sz�n�leg m�s volt, de ebben nem vagyunk biztosak. Annyi bizonyos, hogy az elhideg�l�s �sszef�gg�sben �ll Griffend�l feles�g�nek, Norene-nak a hal�l�val.

- Griffend�lnek volt feles�ge? – k�rdezte Ron.

- Persze, hogy volt te l�k�tt! – teremtette le Hermione. – Mit gondolsz? Annak idej�n nem h�zasodtak az emberek?

- Igaza van Hermion�nak! Val�ban volt feles�ge, s�t, m�g gyermek�k is! M�ghozz� egy kisl�ny, Deirdre.

- Deirdre? – kapta f�l Mrs. Weasley a fej�t. – Kiss� vid�mabb nevet nem tudtak v�lasztani?

- Vid�mabbat? – k�rdezte Tonks. – Ugyan mi�rt?

- Deirdre egy tragikus sors� kelta n� volt, aki belehalt a b�natba, mikor egy gonosz kir�ly, Conchobhar, arra k�nyszer�ttette, hogy feles�g�l menjen hozz�, majd meg�lte a szerelm�t Naoise-t – magyar�zta Mrs. Weasley.

- � de szomor� – s�hajtotta Ginny.

- �s bizony lehet, hogy ez a szomor� t�rt�net, el�re vet�tette Norene sors�t is. Norene legend�s sz�ps�g� boszork�ny volt, nem csoda, ha mindenki irigy lett Griffend�lre, amikor feles�g�l vette. Val�sz�n�, hogy Mardek�r is ezek k�z� a f�rfiak k�z� tartozott. Azt�n egyszer, amikor Griffend�l egy f�raszt� nap ut�n visszat�rt a lakoszt�ly�ba, ott tal�lta Norene-t v�rbe fagyva az �gyon.

- Atya�g! – kapta a sz�ja el� a kez�t Ginny.

- Bizony. Griffend�l hal�losan szerette a feles�g�t! K�pzelhetitek, mit �rezhetett akkor, mikor �gy tal�lta a szeretett n�t. Mardek�r addigra m�r elhagyta a Roxfortot, de Griffend�l meg volt gy�z�dve r�la, hogy a „K�gy�b�v�l�nek”, ahogy � szerette h�vni, k�ze volt a feles�ge hal�l�hoz. Akkor kezdett el igaz�n komolyan foglalkozni a var�zslatokkal a torny�ban, �s fogadta meg, hogy egyszer bossz�t �ll feles�ge gyilkos�n – fejezte be a t�rt�netet Mordon.

- A n� a festm�nyen – sz�lalt meg v�ratlanul Harry. – Akit l�ttam a l�tom�somban… Csak � lehetett. Norene Griffend�l…

- Bizony �n is �gy gondolom – helyeselt Mordon. – Most m�r csak az a k�rd�s, mi�rt l�tod te ezeket?

- Nem tudom – felelte tan�cstalanul Harry.

- Akkor a v�ltozatoss�g kedv��rt elmondhatn�d azt, amit tudsz! – sz�lalt meg hossz� ideje el�sz�r Lupin. – Elmondhatn�d, mit kerestek ti olyan buzg�n Ronnal �s Hermion�val? Mi annyira fontos, ami�rt m�g az �leteteket is hajland�ak vagytok kock�ztatni?

Harry elgondolkozott. Tal�n t�nyleg itt van az ideje annak, hogy megossza a horcruxok titk�t a t�bbiekkel. Lehet, hogy tudnak seg�teni a kutat�sban, de ha m�gsem, legal�bb abban, hogy meg�rtse, a l�tom�sainak ok�t. �s v�g�l is, akik itt vannak a szob�ban, mind nem egyszer az �let�ket kock�ztatt�k �rte. Harry �gy d�nt�tt, meg�rdemlik az igazs�got.

Harry teh�t neki�llt elmes�lni mindent, amit a horcruxokr�l tudott. Azt, hogy Voldemort hogyan t�pte sz�t a lelk�t, �s rejtette el a l�lekdarabokat egy-egy t�rgyban, azt, hogyan j�ttek r� erre Dumbledore-ral, �s azt is, hogy hogyan puszt�tott�k el az eddig megtal�lt horcruxokat Ronnal �s Hermion�val. A t�bbiek nagy megd�bben�s�re m�r csak k�t horcrux maradt, �s a kett�b�l egynek is m�r majdnem biztosan tudj�k a hely�t. Harry azt is elmes�lte, hogy Dumbledore szerint, Voldemort az utols� l�lekdarabot mindig maga mellett tartja, de hogy Nagini, a k�gy�-e az, m�g k�zel sem biztos.

A t�bbiek �mulva hallgatt�k a t�rt�netet. �lmukban sem hitt�k volna, hogy a fiatalok ilyen dolgokra lenn�nek k�pesek. Egyed�l, minden seg�ts�g n�lk�l ilyen messzire eljutni, ilyen fiatalon, nagyon nagy sz� volt, �s lassan a feln�ttek kezdtek r�j�nni, hogy a h�rom j� bar�t, h�sz �ves kora ellen�re, igenis m�r egy szinten �ll vel�k. B�r Harry eset�ben ez az�rt m�r egy�ltal�n nem volt biztos, hiszen a jelek szerint Harry, ha egy kicsit gyakorol, �s jobban �sszpontos�t �j m�gi�j�ra, nagyon gyorsan f�l�b�k fog kerekedni.

Harrynek valahogy j�l esett a sok �ves titkot v�gre kiadnia mag�b�l. Dumbledore temet�se �ta �rezte, hogy ezek ut�n sokkal jobban meg kell v�logatnia, hogy kiben b�zik, �s kiben nem, de v�gre megk�nnyebb�lten tapasztalta, hogy ezekkel az emberekkel, b�tran megoszthatja minden gondj�t, baj�t. Az elm�lt h�rom �v alatt egyszer sem �rzett ilyen megk�nnyebb�l�st. Egy �toknak kellett eltal�lni, hogy r�d�bbenjen, itt a helye, a csal�dja k�zt.

Molly Weasley k�z�lte Harryvel, hogy k�t napig a biztons�g kedv��rt nem kellhet fel az �gyb�l, amibe a fi� kelletlen�l b�r, de belet�r�d�tt. �m amikor megtudta, hogy �pol�ja Ginny lesz, gyorsan visszat�rt a j�kedve. A l�ny eredetileg egy �rvah�zban dolgozott, amit a Miniszt�rium a h�bor�ban meg�rvult gyerekek r�sz�re hozott l�tre. Harry szerint ez volt a Miniszt�rium egyetlen �rtelmes d�nt�se, mi�ta kit�rt a h�bor�.

Ginny Harry kedv��rt szabads�got vett ki, hogy �polhassa a fiatalembert. Igaz�b�l sosem adta fel a rem�nyt, hogy egyszer majd � �s Harry �jra egy p�r lesznek, de azt is bel�tta, hogy nem v�rhat az �r�kk�val�s�gig a f�rfira. Pr�b�lkozott m�sokkal is, de nem sok sikerrel. Azt�n r�j�tt, mi a hiba. Mindenkiben Harryt kereste. Ugyanazt a nemess�get, ugyanazt a j�lelk�s�get, ugyanazokat a szemeket… �s senki sem felet meg az elv�r�soknak. Ginny egy id� ut�n bel�tta, hogy a sz�ve �r�kk� Harry Potter� lesz, t�rt�njen b�rmi. De az m�r teljesen m�sik lapra tartozott, hogy Harry makacss�ga miatt nem lehettek egy�tt. Mert Harry makacs volt. De nagyon! Makacsul meg volt gy�z�dve az igaz�r�l, vagyis arr�l, hogy Ginny vesz�lyben van mellette. Az m�r egy cseppet sem izgatta, hogy Voldemort �rul�nak tartja a Weasley csal�dot, ergo Ginny akkor is vesz�lyben lenne, ha nem j�rna Harryvel. De nem. Neki a h�st kell j�tszania. Mindig.

Mikor este felment Harry szob�j�ba, hogy felvigye Harrynek a vacsor�t, �pp Remus Lupin besz�lt a fi�val. Minden bizonnyal a Rend valamely titkos akci�j�r�l besz�lhettek, mert ahogy Ginny bel�pett, r�gt�n elhallgattak.

- Szia Ginny! – mosolygott Remus. � is l�nyegesen jobban n�zett ki, mi�ta egy�tt volt Tonksszal. – Harrynek hozod a vacsor�t? Gyere csak gyere! �n m�r �gyis indulni k�sz�ltem. Viszl�t Harry!

- Szia Remus! – k�sz�nt el Harry is,

Remus m�g�tt halkan becsuk�dott az ajt�, �s azonnal k�nos csend borult a szob�ra. Ginny Harry �l�be tette a t�lc�t, majd sz�p csendben le�lt egy sz�kre. Elm�l�zva n�zte Harryt, ahogy eszik. De sokat v�ltozott, ezalatt a h�rom �v alatt! N�tt vagy h�sz centit, �s ezzel lassan m�r Ront is lek�r�zte magass�gban. Izmosabb lett. De m�g mennyivel! �s a haj�t is megn�vesztette, �gy az most m�r majdnem a v�ll�ig �rt. A hangja is m�ly�lt egy kicsit, �s most m�r olyannyira b�rsonyosan m�ly volt, hogy Ginny beleborzongott valah�nyszor csak meghallotta. De ami egy cseppet sem v�ltozott, az a szeme volt. Az a gy�ny�r� smaragdz�ld szemp�r, amivel Harry k�pes volt b�rmire. El tudta �rni, hogy az emberek rettegjenek t�le, de azt is, hogy helyben elolvadjanak az �that� tekintet�t�l. �s azt is, hogy…

- Ginny!

- Tess�k! – v�laszolt gyorsan Ginny.

- Mi�rt b�mult�l?

- �n nem b�multalak!

- Dehogynem!

- Na j�, lehet!

- Sz�val mi�rt b�mult�l? Nem hiszem, hogy az�rt mert te is �hes vagy!

Ginny elnevette mag�t a fi� tr�f�s besz�l�s�n, �s m�g Harry is elmosolyodott. � az a lehengerl� mosoly…

- Nem tudom, Harry! Tal�n az�rt, mert r�g l�ttalak. T�bb mint egy �ve van m�r az, Harry!

- Tudom. �s sajn�lom – felelte cs�ndesen Harry, �s letette a kaka�s b�gr�t. – �s veled mi t�rt�nt mostan�ban? Azt tudom, hogy az �rvah�zban dolgozol, de m�sr�l nem tudok semmit. Van pasi a l�that�ron?

Ginny arc�r�l azonnal lehervadt a mosoly, �s Harry r�gt�n tudta, nagy hib�t k�vetett el, de m�r sajnos nem tudta visszavonni.

- Hogy k�rdezheted ezt �ppen te? – suttogta Ginny. – Te, aki elhagyt�l h�rom �vvel ezel�tt? Te, aki nagyon is j�l tudod, hogy mit �rzek m�g mindig ir�ntad?

- Sajn�lom, Ginny! Nem gondoltam, hogy ez m�g mindig ennyire f�j neked. Azt hittem m�r r�g t�ltetted magad rajtam. Hogy tal�lt�l valaki m�st, aki helyembe l�phet…

- Mi�rt? Te tal�n t�ltetted m�r magad rajtam? – k�rdezte szomor�an Ginny.

Harry lehajtotta a fej�t. Tudta, hogy Ginny fel fogja tenni neki ezt a k�rd�st. Minden joga megvolt hozz�. Majd megszakadt a sz�ve, mikor �jra a l�ny arc�ba n�zett, de nem volt m�s v�laszt�sa. Csak ezt v�laszolhatta:

- Nem sz�m�t, hogy mit �rzek, Ginny! Am�g Voldemort hatalmon van, nem lehets�ges, hogy mi egy�tt legy�nk!

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre, Harry!

- Ginny! Ne akard, hogy v�laszoljak!

- De! – emelte meg a hangj�t Ginny �s Harryhez hajolt. – Akarom, hogy v�laszolj!

Harry nagyot s�hajtott, �s elford�tva a fej�t, a sarokban felfel� m�sz� p�kot kezdte n�zni. Egy p�r pillanat m�lva azt�n visszafordult Ginnyhez.

- Ginny! Hiszel a szeretet erej�ben? Hiszel abban, hogy arra, akit szeret�nk, lehet v�rni �veken �t?

- Mi�rt ne? – n�zett r� a l�ny v�dl�n. – Szerinted �n mit csin�ltam tizenegy �ves korom �ta? Csak r�d v�rtam, Harry!

- Akkor v�rj r�m m�g egy kicsit, k�rlek! Ha v�ge a h�bor�nak…

- A h�bor�! Mindig a h�bor�! – ugrott fel kiab�lva Ginny. – Neked mindenn�l fontosabb a h�bor�, �s az, hogy bossz�t �llj! Mikor veszed m�t v�gre �szre, hogy ezt egyed�l nem tudod v�gigcsin�lni? Nem, Harry Potter! Nem fogok v�rni r�d! Hanem meg foglak gy�zni arr�l, hogy sz�ks�ged van seg�ts�gre, hogy sz�ks�ged van a bar�taidra, de mindenekel�tt, hogy sz�ks�ged van r�m! Ezt j�l jegyezd meg!

Azzal Ginny belemarkolt, Harry fekete haj�ba, �s mag�hoz r�ntva a d�bbent fi�t, megcs�kolta. Mire Harry od�ig jutott, hogy tiltakozzon, a cs�k m�r v�get is �rt, �s Ginny sz� n�lk�l elhagyta a helyis�get.

�s a l�ny t�nyleg el�rte azt, amit akart. Harry ezek ut�n ugyanis k�pni-nyelni nem tudott a d�bbenett�l. Csak egy valamit tudott biztosan: Ginny Wealseyben megtal�lta a t�k�letes p�rt. A probl�ma csak az volt, hogy t�l makacs volt ahhoz, hogy ezt ny�ltan elismerje.