Harmadik fejezet

Harry m�r el�g j�l ismerte Mordont ahhoz, hogy tudja, a f�rfi titkol valamit. Biztos volt abban, hogy az �reg auror tud valamit, amit senki m�s nem, de valami�rt nem akarja elmondani neki.
P�r nappal k�s�bb, mikor m�r a s�r�l�sei nagy r�sze begy�gyult, Harry �jra r�sz�nta mag�t arra, hogy elinduljon a horcruxok keres�s�re, �m ekkor a sors k�zbesz�lt. Vagyis ink�bb Voldemort sz�lt k�zbe. A Rend tudom�s�ra jutott, hogy a hal�lfal�k t�mad�st akarnak int�zni egy fiatal var�zsl� ellen, aki hal�lfal� apja parancsa ellen�re nem akart csatlakozni a s�t�t oldalhoz. Hogy a Rend ezt hogyan tudta meg, Harryt nem �rdekelte, �s ragaszkodott hozz�, hogy � is jelen legyen a ment�akci�n�l.

A fiatal f�rfit Guy Cornwellnek h�vt�k, �s Mr. Weasley j�l ismerte m�r a miniszt�riumb�l, ahol a f�rfi gyakornokk�nt dolgozott. Nem sokkal volt id�sebb Harryn�l, csup�n m�sf�l �vvel. A terv az volt, hogy Harry�k a hal�lfal�kat megel�zve kijuttatj�k Cornwellt a h�z�b�l, �s a Grimmauld t�ren rejtik el. Tiszt�ban voltak vele azonban, hogy nem biztos, hogy elker�lik a hal�lfal�kat, �gy a biztons�g kedv��rt megn�velt l�tsz�mmal indultak a k�ldet�sre.

Harry �s Ron is a csapattal tartottak, viszont Hermion�nak Ron megtiltotta, hogy vel�k menjen, mondv�n ez a f�rfiak feladata. Hermione erre v�laszul j�l becsapta a szob�ja ajtaj�t Ron orra el�tt, mikor az megpr�b�lt eln�z�st k�rni t�le.

Harrynek se volt k�nny� dolga Ginnyvel. A cs�k �ta teljesen megv�ltozott a l�gk�r kettej�k k�z�tt. A l�ny r�men�ss�ge kezdett egy kicsit ideges�t� lenni Harry sz�m�ra. Most is, amikor elindultak a k�ldet�sre percekig csak kiab�ltak egym�ssal, mire Harry annyira elvesztette a fej�t, hogy olyat tett, amit eml�kezete szerint m�g soha: mag�hoz r�ntotta a l�nyt, �s forr�n megcs�kolta. Az�rt volt m�s ez a cs�k, az�rt nem tett eddig ilyet Harry, mert ezt a cs�kot, d�h sz�lte, �s a puszta b�ntet�s volt a c�l. Mikor ajkaik sz�tv�ltak, Harry d�bbenten meredt a l�nyra, aki legal�bb annyira d�bbenten n�zett vissza r�. A fiatal var�zsl� v�g�l nem tal�lv�n a megfelel� szavakat, gyorsan elhagyta a szob�t, �s mivel Ginny nem ment ut�na, egy kicsit megnyugodott, hogy legal�bb azt siker�lt ezzel el�rnie, hogy a l�ny a f�hadisz�ll�son maradt.

A rendtagok maguk is meglep�dtek, milyen k�nnyen jutottak el Guy Cornwell h�z�hoz. A h�z egy kis falu sz�l�n �llt. Tal�n ez is volt a szerencs�j�k, hiszen egy t�mad�s eset�n nem lett volna olyan nagy a kock�zata annak, hogy m�sok is megs�r�lnek. A h�t f�b�l �ll� k�l�n�tm�ny tagjai Kingsley, Mordon, Lupin, Tonks, Harry, Ron �s Arthur Weasley voltak. A csapatot Mordon vezette, aki m�gikus szem�vel �rgus szemekkel k�mlelte a k�rny�ket. A h�z ajtaj�ig nem is t�rt�nt semmi probl�ma. �m amikor oda�rtek Mordon hirtelen megtorpant, �s feltartott k�zzel jelezte a t�bbieknek, hogy �lljanak meg.

- Valami nincs itt rendben – morogta az �reg m�gus.
- Mire gondolsz R�mszem? – l�pett el�re Lupin.
- Valaki van m�g odabenn Cornwellen k�v�l. S�t! Nem is egyvalaki!
- Hal�lfal�k? – k�rdezte komoran Harry.
- Minden bizonnyal.
- Mit csin�ljunk? – fordult Ron az apj�hoz. – Hagyjuk itt Cornwellt? Lehet, hogy m�r nem is �l.
- De ha m�gis?
- Akkor sem �r annyit, hogy meghaljunk �rte – felelte Ron.
- �n bemegyek! – l�pett el�re elsz�ntan Harry. – M�g valaki nem fog meghalni emiatt a gazember miatt.
Azzal p�lc�j�t el�reszegezve felt�pte az ajt�t. Bar�tai, m�s lehet�s�g h�j�n k�vett�k a fiatal var�zsl�t a h�zba, ahol sz�m�t�saik szerint hemzsegtek a hal�lfal�k.

R�mszem nem t�vedett. Val�ban voltak m�sok is a h�zban. Ahogy Harry bel�pett, r�gt�n vagy h�rom �tok suhant fel�. Az els� el�l sikeresen kit�rt, a m�sikat egy t�r�t�b�b�jjal a falnak ir�ny�totta, a harmadikat pedig egy pajzzsal v�dte ki. Ezek ut�n azonnal egy k�b�t� �tkot k�ld�tt a legk�zelebbi hal�lfal� fel�, aki a d�bbenett�l nem tudott id�ben reag�lni ellenfele gyors t�mad�s�ra.
Harry nyom�ban besereglettek a szob�ba a Mordon�k is, �s megkezd�d�tt a harc a hal�lfal�kkal.

Harry, mik�zben egyszerre k�t hal�lfal�val harcolt, gyorsan felm�rte a helyzetet. Guy Cornwell a f�ld�n fek�dt csukott szemekkel, de a mellkasa emelked�s�n, �s s�llyed�s�n vil�gosan l�tszott, hogy �letben van. A h�zat hoppan�l�sg�tl� b�b�j al� helyezt�k a hal�lfal�k. Egy�rtelm� volt, hogy a gazemberek sz�m�tottak r�juk. Harry j�l tudta, hogy csak akkor van es�ly�k, ha siker�l el�rni�k, hogy a hoppan�l�sg�tl� b�b�j megsz�nj�n. Erre azonban csak k�t lehet�s�g volt, �s az egyiket r�gt�n ki is lehetett z�rni. Nem volt ugyanis arra id�, hogy bonyolult var�zslattal felt�rj�k a b�b�jt. Ahhoz t�l sokan voltak a hal�lfal�k. Az egyed�li lehet�s�g az volt, ha megtal�lj�k azt a hal�lfal�t, aki kimondta a h�zra a b�b�jt, �s k�nyszer�tik r�, hogy oldja azt fel. Ha erre nem hajland�, akkor az azonnali elk�b�t�s a megold�s.

Kingsley m�r �pp arra k�sz�lt, hogy megragadja Cornwellt, �s kir�ncig�lja a h�zb�l, mikor kiv�g�dott a h�ts� ajt�, �s bel�pett rajta Lucius Malfoy �s Perselus Piton. Harry �s a t�bbiek eddig m�r sikeresen leter�tettek n�gy hal�lfal�t a kilencb�l, de ekkor egy pillanatra mindenki meg�llt. Lucius Malfoy, arc�n sz�les mosollyal el�re l�pett, �s Mordonra szegezve a p�lc�j�t, csak ennyit mondott:
- Avada Kedavra!
- R�mszem! Vigy�zz! – ki�ltotta Harry, de tudta, elk�sett. Az �tok egyenesen nekicsap�dott az �reg auror mellkas�nak, �s az �veges tekintettel zuhant a f�ldre.
- Neeem! – ki�ltotta Lupin, �s el�relend�lt, hogy bossz�t �lljon bar�tj��rt.
Harry tudta, hogy Malfoy csak erre v�r. Miel�tt b�rmi is t�rt�nt volna, egy pajzsot k�ld�tt Lupin el�, �gy megakad�lyozva, hogy a hal�los �tok imm�r m�sodszor c�lba tal�ljon ma este. Erre mintha a dermedts�g is felengedett volna, ami t�rsait eddig megb�n�totta. �jult er�vel kezdtek el harcolni a hal�lfal�k ellen. Harry egyszerre harcolt Malfoy-jal �s Pitonnal, de a k�t hal�lfal� egyszerre t�l sok volt a fi�nak. Sokkal k�pzettebbek voltak, mint a t�bbi hal�lfal�, �s ez el�gg� megnehez�tette Harry dolg�t, aki h�tr�l�sra k�nyszer�lt. Most j�nne j�l az a k�l�nleges er�, gondolta Harry.

- Csak ennyire vagy k�pes Potter? – nevetett kaj�nul Piton. – Dumbledore kedvenc�t�l t�bbre sz�m�tottam.
Ez volt az a mondat, ami elind�totta Harryben a gy�l�let lavin�j�t. �jra lepergett el�tte annak a v�gzetes �jszak�nak minden egyes pillanata.
- Te aljas, mocskos �rul�! Hogy mer�szelsz �gy besz�lni r�la! Meg�lted �t, pedig b�zott benned! – �v�lt�tte Harry, �s p�lc�ja hegye elkezdett v�r�sen izzani. – Nem fogod meg�szni b�ntetlen�l, Piton! Megfogadtam m�g akkor este, hogy megbosszulom a hal�l�t, �s meg is teszem!
- Az aura! – suttogta Ron.
�s val�ban. Harryt �jra kezdte k�r�lvenni az a s�rg�s dereng�s, amit nem olyan r�g Hermione olyan pontosan le�rt.
- Mi a… - kezdte volna Malfoy, de nem tudta tov�bb folytatni, mert Harry p�lc�j�b�l hirtelen egy hatalmas oroszl�n ugrott el�, �s r�vetette mag�t Malfoyra. A f�rfi sikoltott de nem tudott mit tenni az er�s oroszl�n ellen.
Piton a d�bbenett�l t�gra ny�lt szemekkel n�zett Harryre, aki k�r�l az aura lassan t�gulni kezdett. Mindenki h�tr�lni kezdett, egyed�l az oroszl�n maradt nyugodtan a hely�n, mancsaival sakkban tartva a r�m�lt Malfoyt. A volt b�jitaltan tan�r val�sz�n�leg r�j�tt, hogy ennek a fele sem tr�fa, �s gyorsan intett a p�lc�j�val, mire megsz�nt a hoppan�l�sg�tl� b�b�j a h�z k�r�l. A hal�lfal�knak sem kellett t�bb. Sorra hoppan�ltak el a helyis�gb�l. Egyed�l Piton maradt m�g ott, farkasszemet n�zve Harryvel.
- Mi�rt nem menek�lsz te is, Piton? – k�rdezte Harry furcs�n m�ly hangon.
- Mert tudnod kell valamit, Potter – v�laszolta Piton. – Nem az�rt �ltem meg Dumbledore-t, mert akartam. Hanem mert nem volt m�s v�laszt�som. Esk� k�telezett…
- � igen, az esk�… A megszeghetetlen esk�… Ink�bb magadat mentetted…
- Te mit tett�l volna a helyemben?
- Meghaltam volna, Piton! Ink�bb, mintsem hogy el�ruljam azt, akinek annyit k�sz�nhetek!
- Nem tudsz semmit! – kezdte volna Piton, de Harry j�ghideg hangon k�zbesz�lt:
- �pp eleget tudok ahhoz, hogy meg�ljelek.
Az aura ekkor m�r v�szesen k�zel ker�lt a b�jitaltan tan�rhoz, de ekkor egy hang csend�lt valahonnan a semmib�l, amit val�sz�n� csak Harry hallott:
- Harry ne!
A fi� maga sem tudta, mi�rt, de hallgatott a hangra, �s leeresztette a p�lc�j�t. Az aura azonnal elt�nt az oroszl�nnal egy�tt.
- M�g tal�lkozunk, Harry! – mondta Piton, majd hoppan�lt. Lucius Malfoy s�r�l�sei miatt k�ptelen volt r�.
Harry egy d�h�s, k�ts�gbeesett ki�lt�ssal leroskadt a f�ldre. Ron �s a t�bbiek pedig tan�cstalanul, �s szomor�an n�zt�k �t.

A Grimmauld t�ren becsap�dott egy ajt�, mire kiv�g�dott egy m�sik. Ginny �s Hermione rohantak ki a konyh�b�l, �s r�gt�n meg is torpantak att�l, amit l�ttak. Harry �s Ron holts�padtan �lltak egym�s mellett. M�g�tt�k Mr. Weasley �s Kingsley t�mogatt�k a kiss� m�g k�tyagos Cornwellt, Tonks pedig egy kiss� bicegve �lt le az egyik sz�kre az el�szob�ban.
- Mi t�rt�nt, az isten szerelm�re? – k�rdezte Hermione.
Harry nem sz�lt semmit, csup�n odas�t�lt Ginnyhez, �s a karjaiba z�rta. Ginnyt meglepte ez az �lel�s, de azt�n �szrevette, hogy a fi� v�llai v�szesen remegnek, ez�rt m�g szorosabban �lelte mag�hoz, Harryt.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte �jra Hermione. – Hol van Remus? �s R�mszem?
- Remus az elfogott hal�lfal�kat viszi kihallhat�sra – felelte Tonks. – De R�mszem… - a boszork�ny nem fejezte be a mondatot, de Hermione �gy is meg�rtette, mit akart mondani.
Harry felemelte a fej�t, �s Ginnyre n�zett. A z�ld szemek b�natosak voltak �s megt�rtek, de a hang, ami kij�tt a fi� tork�n, m�gis hat�rozott volt.
- �rted m�r, mi�rt nem lehet�nk egy�tt? Nem akarom, hogy veled is az t�rt�njen, mint R�mszemmel!
- R�mszem nem az�rt halt meg, mert k�zel �llt hozz�d, hanem az�rt mert harcolt Voldemort ellen. Mindny�junkat fenyeget ez a vesz�ly. Engem is! Ha veled vagyok, ha nem, akkor is Voldmerort ellens�ge leszek. �s � minden ellens�g�t el akarja puszt�tani. Nem hiszem el, hogy nagyobb biztons�gba lenn�k t�vol t�led, mint veled. �pp ellenkez�leg!
- Tudod, igaza van! – sz�lalt meg cs�ndesen Ron, akinek s�r�lt kez�t �pp Hermione �polgatta. – Te nagyon nagy erej� var�zsl� vagy, haver! Ez ma a hal�lfal�k sz�m�ra is vil�goss� v�lt, �s ez�ltal Voldemort sz�m�ra is. – Itt Ron felszisszent, mivel Hermione �pp lefert�tlen�tette a k�zfej�n a sebet.
- Egyet�rtek Ronnal! – b�logatott Mr. Weasley is. – A l�nyom veled nagyobb biztons�gban van, mint b�rki m�ssal! Ne told el �t magadt�l!
- De… - kezdte volna a fi�.
- �g�rem, nem fogok mindig feleselni veled! Betartom a szab�lyaidat! Csak k�rlek, Harry! Kezdj�k �jra!
Ginny olyan gy�ny�r�en n�zett r�, hogy a fi� k�ptelen volt ellen�llni neki. Megad�an b�lintott, mire Ginny boldogan simult a karjaiba �jra.
Tonks szomor� mosollyal n�zte az �lelkez� fiatalokat.
- Legal�bb valami j� is t�rt�nt a mai nap folyam�n!

- Legal�bb Guy-t siker�lt megmenteni! – mondta Harry Ginnynek, mik�zben pizsam�t h�zott. – Szeg�ny m�g most is sokk alatt van. De Voldemortnak legal�bb egyel kevesebb �j hal�lfal�ja van.
Harry kil�pett a f�rd�szob�b�l, majd egy kis vizet t�lt�tt az �pp visszat�r� Hedvig vizes ed�ny�be. A bagoly h�l�san huhogott egyet. Ginny Harry �gya sz�l�n �lt, szint�n pizsam�ban, �s elgondolkodva n�zte a k�zeled� fi�t.
- Igen. De vajon nek�nk lesz-e hasznunk bel�le?
- M�rmint Guy-b�l? – k�rdezte Harry, �s lehuppant Ginny mell� az �gyra.
- Igen. Nem igaz�n tudom elk�pzelni, mint harcost.
- Ez csak az�rt van, mert egy olyan nap ut�n l�ttad, ami az utols� is lehetett volna az �let�ben. Nem tudom, te hogy n�zn�l ki egy ilyen nap ut�n?
- Igazad van – b�lintott Ginny.
Egy p�r pillanatig mozdulatlanul �ltek egym�s mellett, majd Ginny Harry v�llaira hajtotta a fej�t. A fiatal var�zsl� �tkarolta a l�nyt, �s finoman simogatni kezdte a h�t�t.
- Olyan j�, hogy itt vagy velem! – suttogta Harry.
- Tegnap m�g el akart�l k�ldeni melegebb �ghajlatra! – mosolyodott el Ginny.
- Lehet! De akkor is sz�ks�gem volt r�d! �s most sz�ks�gem van r�d! Jobban, mint eddig b�rmikor.
- Nagyon megviselt R�mszem hal�la, igaz? – k�rdezte Ginny.
- J� bar�t volt – s�hajtotta Harry. – Minden paranoi�ja ellen�re, egy remek ember volt.
Ginny megejtett egy kis kacajt.
- H�t igen! Nem volt h�tk�znapi ember…

Csendben besz�lgettek tov�bb az �gyon eg�szen addig, am�g egy �ra �jf�lt nem �t�tt valahol a h�zban. Ekkor Ginny fel�llt, mondv�n, hogy megy a szob�j�ba lefek�dni, de Harry megragadta a karj�t.
- Ginny! Maradj velem!
- Maradjak veled? – vonta fel a szem�ld�k�t a l�ny.
- Igen. Maradj itt velem �jszak�ra!
- Ejnye-ejnye, Mr. Potter! Milyen gondolatok j�rnak a fejedben? Most tal�ltunk m�g csak �jra egym�sra, �s neked m�r az els� �jszak�n a szexen j�r az eszed?
Ginny szemei huncutul csillogtak, Harry pedig tagad�lag megr�zta a fej�t.
- Isten ments! – szabadkozott. – F�lre�rtesz…
- T�nyleg?
- Igen. Csak arra v�gyom, hogy… itt l�gy mellettem. – Harry z�ld szemei szinte m�r esdekl�en n�ztek Ginnyre. – A k�zelemben akarlak tudni!
- A szomsz�d szoba nincs el�g k�zel?
- Nincs – felelte gyorsan Harry, �s mag�hoz h�zta Ginnyt az �gyra. – A karjaimban akarlak tudni!
- H�t lehet neked ellen�llni, ha �gy n�zel?
- Erre csak te tudod megadni a v�laszt, Ginny!
A l�ny erre v�laszul bef�szkelte mag�t Harry karjaiba, mire a fiatal f�rfi boldogan elmosolyodott. Magukra h�zta a takar�t. �rezte, ahogy Ginny lassan �lomba szender�l, �s nem sokkal k�s�bb � is elaludt. �s mindazok ellen�re, amik t�rt�ntek, Harry Potter hossz� ideje v�gre nyugodtan aludt azon az �jszak�n.