3. Piton �s Dumbledore titka

Egy s�r� erd�ben tal�lta mag�t, de csak ennyit tudott meg�llap�tani, a k�vetkez� pillanatban h�tulr�l eltal�lta egy nonverb�lis Capitulatus-�tok. Nekicsap�dott egy f�nak, �s a p�lc�ja kirep�lt a kez�b�l.

- Nocsak Potter – Hajolt f�l� Piton viaszfeh�r arccal, kez�ben Harry �s a saj�t p�lc�ja – Milyen kellemes meglepet�st okozt�l. T�ltett�l �nmagadon – m�rmint… ostobas�gban.
Harry l�legzete szinte elakadt a gy�l�lett�l, �s h�r�gve vetette oda a v�laszt.
- Ismer�s a helyzet ugye, Piton? Egy fegyvertelen ellenf�l, v�dtelen�l… Csakhogy �n nem ittam m�rget, �gyhogy a t�rt�net ez�ttal a maga hal�l�val v�gz�dik.
Piton g�nyosan felkacagott.
- Ugyan m�r Potter, csak a t�lteng�, alaptalan �nbizalom besz�l bel�led, mint az ostoba ap�db�l. Azt hiszed, �rthatsz neke….

A hangja hirtelen elakadt. Az arc�n m�lys�ges d�bbenettel, leveg� ut�n kapkodva n�zett Harryre, akinek minden von�sa eltorzult a haragt�l. Ujjait olyan p�zba g�rb�tette, mintha er�sen szor�tana valamit: Harry m�gi�j�nak lek�zdhetetlen b�kly�ja fonta k�r�l Piton tork�t, �s nem engedte l�legezni. Piton utols� erej�vel felemelte mindk�t p�lc�t, de miel�tt elv�gezhetett volna b�rmilyen var�zslatot, Harry lefegyverezte egy �szt�n�s k�zmozdulattal. Piton h�r�gve zuhant a f�ldre, �s Harry p�lcaint�s�nek nyom�n szoros ind�k tekeredtek a v�gtagjaira. Mozdulni sem tudott, zih�lva vette a leveg�t.

- Volt�l m�r ilyen kiszolg�ltatott helyzetben, Piton? – k�rdezte Harry, �s a kez�ben megremegett a var�zsp�lca. – Nagy a k�s�rt�s, hogy meg�ljelek. De el�bb meg kell tudnom az igazat. Mindenr�l. – a f�rfi f�l� hajolt, �s h�v�s nyugalommal besz�lt hozz� – Most �t fogom t�rni az elm�d. Tiltakozhatsz. Megpr�b�lhatsz ellen�lni. De a v�g�n te ker�lsz ki vesztesk�nt. Ne �llj ellen, �s nem fog f�jni. – mondta nyugodtan, majd mindk�t kez�vel megragadta Piton hal�nt�k�t, �s minden m�gikus erej�t a var�zsl� ment�lis pajzsa ellen usz�totta.

Piton ellen�llt: izmai megfesz�ltek a koncentr�l�st�l, �s a saj�t b�b�j�val foltozta az elm�j�t v�d� pajzs sz�trombolt r�szeit. De m�g a leger�sebb var�zslatai is kezdtek sz�thullani, �s amire ekkor Piton r�d�bbent, att�l a v�r is megfagyott az ereiben. �rezte, hogy Voldemort ereje sug�rzik Harryb�l. Minden ostroma pontos m�solata volt annak a r�m�lomszer� eml�knek, amikor a S�t�t Nagy�r egyszer bet�rt az elm�j�be, �s felboncolta minden gondolat�t. De amikor a fi� szem�be n�zett, nem Voldemort eltorzult von�sait l�tta: ez az arc nyugodt volt, ak�r Dumbledore-�.

Abban a pillanatban, amikor az utols� v�d�b�b�j is semmiv� foszlott, Piton az elm�j�t el�raszt� f�jdalomt�l az eszm�let�t vesztette. Harry keze remegett a kimer�lts�gt�l, de tudta, hogy most tov�bb kell haladnia. Sz�nes kavalk�dk�nt t�rtek r� Piton eml�kei: a f�jdalmas gyerekkor, egyed�ll�t, megal�ztat�sok, a dics�s�g r�vid pillanatai, gy�l�let �s harag. Valahol Harry �rzett szeretetet is, s�t tal�n szerelmet, de olyan kev�s volt bel�le, hogy a f�rfi s�t�t �rz�seinek hull�mai csaknem teljesen elfedt�k. Harry el�tt felt�nt Piton di�kjainak arca, majd a hal�lfal�k�, a napok lass� m�l�sa, b�jitalok g�ze, diadal�rzet a j�l siker�lt var�zslatok ut�n. Felsz�nes dolgok, Harry nem ilyesmit keresett. �rezte, hogy valami nincs rendj�n. A b�jitaltan�r elm�j�nek n�h�ny hely�n nem tudott tov�bbhaladni. Alig volt �szrevehet�, mint egy s�t�t fal az �jszak�ban. �rezte, hogy kell ott lennie valami nagyon fontosnak, mert mintha �rzelmek �ramlottak volna �t a l�thatatlan pajzson.

Harry �sszeszedte a marad�k erej�t is, de nem tudta az eddigi m�dszerekkel �tt�rni ezt a falat. Furcsa m�gia volt, ilyen ment�lis v�delemr�l m�g nem olvasott. De mivel l�tta, hogy az �rzelmek �tsug�roznak a falon, hirtelen �tlettel Dumbledore eml�k�hez fordult. Felid�zte az �reg var�zsl� arc�t, �s a benne lakoz� hatalmas er�t. Eml�kezett a szavaira, amit a szeretet m�gi�j�r�l mondott, amely teljesen m�s term�szet�, a s�t�t var�zsl�k egyike sem ismeri… Felcsend�lt a lelk�ben Fawkes dala, �s nyugodts�g �nt�tte el. A saj�t boldog �rz�sei fel�lkerekedtek a cs�ggedts�g�n �s f�radts�g�n, �s ekkor Piton eml�keinek form�ja is megv�ltozott: nem a konkr�t esem�nyeket l�tta, hanem hogy Piton mit �rzett legbel�l, mik�zben �t�lte azokat. �gy �sz�nte �mulat�ra sokkal t�bb pozit�v �rz�st l�tott, mint eddig, ezek �gy l�tszik m�lyen el voltak temetve. Az el�bb �thatolhatatlannak t�n� fal pedig sokkal �ttetsz�bbnek t�nt. Harry k�l�n�sebb ellen�ll�s n�lk�l kereszt�l tudott haladni a falon, �s megl�tta Piton legf�ltettebb eml�keit. A k�pek �gy t�rtek be az elm�j�be, ak�r egy kem�nyen les�jt� kalap�cs.

A hat�ves Perselus Piton f�lelemt�l remegve b�jt meg egy szekr�nyben, amelynek r�snyire nyitva az ajtaja. A r�sen kereszt�l r�giesen berendezett szoba nappalija l�tszott. A f�ld�n egy s�t�t haj� f�rfi �s egy kisl�ny holtteste fek�dt sz�tt�rt karokkal, mellett�nk egy n� zokogott. A kisfi�-Piton l�bai majdnem �sszecsuklottak a f�lelemt�l. Ekkor a l�t�t�rbe magas, csukly�s alak s�t�lt be, Harry megdermedt a d�bbenett�l: Voldemort volt az.

- Ne gyerekeskedj, Prince – vetette oda a n�nek a var�zsl� – csak nem azt a muglit siratod, �s a fatty�t, akit sz�lt�l neki? Tudhattad volna, hogy ez j�r az engedetlens�g�rt, hiszen ismersz.
A n� nem v�laszolt, csak zokogott tov�bb, a kisl�nya hajf�rtjeibe kapaszkodva. Harry �rezte, hogy a gyermek-Piton viaskodik azzal az �rz�ssel, hogy kiszaladjon �desanyj�hoz.

- Am�gy sem voltatok j�ban – f�zte tov�bb a sz�t Voldemort, �s beler�gott az id�sebb Piton holttest�be – Nem becs�lte benned a boszork�nyv�rt. Pedig te Holl�h�t Hedvig lesz�rmazottja vagy, �s ha j�l tudom, t�volr�l Mardek�r v�re is cs�rgedezik az ereidben. De ha neked ennyit �r az aranyv�red, hogy bemocskolod holmi muglikkal… - azt�n k�zel hajolt a n�h�z – Ism�t megk�rdezem: hol van Holl�h�t ig�zettekercse? Tudom, hogy itt rejtegeted valahol. �tt�rn�m a b�b�jt az elm�dben, ha akarn�m, de azzal sajnos meg�ln�lek… �s akkor hogy neveln�d fel a fiadat?

A n� r�m�lten meredt r�.
- Igen – mosolygott Voldemort – az elm�d el�rult. Van egy fiad is, �rte agg�dsz. Milyen nemes jellem. – mondta g�nyosan, majd ridegen folytatta – Nem kell meghalnotok. De ha nem �rulod el nekem, hol van a tekercs, akkor megkeresem a fiad, �s meg�l�m veled egy�tt. Ne mondj m�g egyszer nemet.
Az asszony m�g mindig remegve s�rt.
- Crucio! – Szegezte r� a p�lc�j�t Voldemort, �s egykedv�en n�zte, amint a n� a f�ld�n r�ngat�zik �s ord�t, majd megsz�ntette a var�zst – a k�vetkez�be belehaln�l. Ne l�gy ostoba.
Prince remegve fel�llt, �s megkapaszkodott egy szekr�nyben. Csak nagyon halkan tudott megsz�lalni.
- Abban a szoborban van, b�b�jjal elrejtve – suttogta elhal� hangon, �s egy �reg, szak�llas var�zsl�t �br�zol� nem t�l sz�p szoborra mutatott.
- �h, nagyon �rdekes – duruzsolta Voldemort – biztos a leger�sebb, �tt�rhetetlen b�b�joddal v�ded. A k�pess�geid elismerend�, megk�rlek arra hogy nyisd ki. Nekem lehet, hogy k�t-h�rom percbe is beleker�lne felt�rni, �s most sajn�latos m�don szor�t az id� – mondta, �s a n�re szegezte a p�lc�j�t. – Csak semmi tr�kk.

Prince a szobor fel� t�molygott, �s egy bonyolult p�lcamozdulat k�s�ret�ben motyogott valamit. A szobor erre �letre kelt, mosolyogva biccentett a n� fel�, �s k�peny�b�l egy kopottas tekercset vett ki. Prince elvette, �s a szobor ism�t megdermedt.

- Igaz�n �gyes – mondta Voldemort minden lelkesed�s n�lk�l, �s kivette a tekercset a n� kez�b�l. – Sajnos f�lig hazudtam. A fiadat �letben hagyom, mert nincs kedvem egy k�lyk�t hajkur�szni, de neked meg kell halnod. Vigasztaljon az, hogy hal�lod k�l�nleges lesz – mondta a var�zsl� a r�m�lten �ll� boszork�nynak, majd r�szegezte a p�lc�j�t.

- Adava Kedavra! - ki�ltotta, �s a szob�t z�ld f�ny t�lt�tte be egy pillanatra. Voldemort mosolyogva n�zte az elzuhan� testet, majd a p�lc�j�t egy pillanatra a n� homlok�hoz �rintette, �s hoppan�lt.

Harry �rezte a gyermek-Piton d�bbent k�ts�gbees�s�t: a fi� kibotork�lt a holttestekhez, �s �desanyj�ra borulva zokogott. Hossz� percek teltek el �gy, majd a kisfi�ban kezdett kialakulni valami m�s a k�ts�gbeesett f�jdalomb�l: a harag, a mindent els�pr� bossz�v�gy. Harry d�bbenten vette tudom�sul, hogy a gyermek-Piton meg akarta �lni Voldemortot…!

Ezut�n lepergett m�g j�p�r fut� eml�k a k�s�bbi �vekb�l, mind villan�sszer� k�p volt csup�n. Minden olyan pillanat itt szerepelt, amikor Pitonban fell�ngolt a Voldemort ir�nt �rzett gy�l�let. Azt�n ism�t r�bukkant egy hosszabb eml�kre.
A huszon�ves Piton Dumbledore irod�j�ban �llt. Az igazgat�nak m�r �sz haja �s szak�lla volt, de kevesebb r�nc keretezte az arc�t, mint ahogy Harry eml�kezett r�. P�lc�t szegezett Pitonra, de az arca �s a hangja nyugodt volt.

- Azt akarja, hogy elhiggyem ezt a t�rt�netet, Piton? Hogy csak az�rt �llt be hal�lfal�nak, mert bossz�t akart �llni Voldemorton?
Piton kez�ben nem volt p�lca.
- Ez a c�l vez�relt, m�r j� ideje.
- Akkor mi�rt nem a mi oldalunkon harcol? – vonta �ssze a szem�ld�k�t Dumbledore. Piton t�relmetlen�l v�laszolt.
- Nem el�g hat�konyak a m�dszereik. A S�t�t Nagyurat nem lehet �gy kij�tszani. Nem lehet meg�lni, am�g sz�m�t a t�mad�sra. A gyilkoss�gra csak olyan ember k�pes, aki Voldemort bels� k�reinek tagja.
Dumbledore m�g mindig nem eresztette le a p�lc�t
- �s ez�rt ink�bb elj�tszotta a j� hal�lfal�t, �s meg�lt rengeteg �rtatlan embert, csakhogy Voldemort bizalm�ba f�rk�zhessen?
- Pontosan – sziszegte Piton – a hal�luk sajn�latos, de nem sz�m�t. Ha nem �n �l�m meg �ket, meg�li valaki m�s. �s ha hamarosan nem �ll�tjuk meg a S�t�t Nagyurat, sokkal t�bben fognak meghalni. Tizen�t �ve ezen dolgozom. Most itt �llok, fegyvertelen�l. Ellen�rizze az elm�met, nem fogok tiltakozni.

Dumbledore habozott egy pillanatig, majd k�zelebb l�pett Pitonhoz, �s a var�zsp�lc�j�t a f�rfi sz�ve f�l�tt tartva meg�rintette a hal�nt�k�t. P�r percig nem t�rt�nt semmi, csak az igazgat� vonta �ssze egyre ink�bb a szem�ld�k�t. Majd elengedte a f�rfit, �s a szem�be n�zett.
- Minden, amit l�ttam, az elmond�s�t igazolja. M�g azt is �rzem, hogy gy�l�li saj�t mag�t, pontosabban a gyilkost, amiv� lett. K�nytelen vagyok hinni mag�nak, de el�t�lem a m�dszereit. – mondta, �s leeresztette a p�lc�j�t. – hogy tudta mindezt elrejteni Voldemort el�l?

- Az eml�keket v�di n�h�ny b�b�j, �s eddig nem �lltam olyan k�zel a Nagy�rhoz, hogy szem�lyesen foglalkozott volna az elm�m felt�r�s�val. De most, hogy el�rultam neki a j�slatot Potter�kr�l, �s a sz�letend� gyermek�kr�l, a kegyeltjei k�z� ker�ltem. �gy m�r nem vagyok biztons�gban, �s f�lek, hogy nem tudom teljes�teni a feladatot. Ez�rt j�ttem mag�hoz. Seg�tsen, �s �n is seg�tek mag�nak. Z�rja le ezeket az eml�keimet! Tudom hogy maga k�pes r�, �s cser�be �n k�mkedek a F�nix Rendnek. Nem v�rhatjuk meg, hogy Potter�k gyermeke feln�j�n, �s a j�slat szerint szembesz�lljon vele… �n seg�thetek megmenteni Potter�kat, �s m�g sok m�s embert, �s elpuszt�thatom a S�t�t Nagyurat. L�tta az elm�met, semmit sem titkoltam el maga el�l. Be kell l�tnia, hogy k�z�s a c�lunk…

- �gy van – mormogott Dumbledore – de nagyon m�sok az eszk�zeink. – mondta, majd elgondolkozva tekintett ki az ablakon. V�g�l s�hajtott - Seg�tek, Piton. A b�b�j, amivel elz�rhatja az elm�j�t a s�t�t var�zsl�k el�l, egy �si szeretet-var�zslat.

Piton csal�dott fintort v�gott.
- Azok nem t�l er�sek. – vetette ellen.
Dumbledore szeme megvillant.
- Voldemort ellen ez az egyetlen lehets�ges fegyver. Az elm�j�n olyan falat k�pz�nk, ami ellen�ll mindenkinek, aki er�szakos �rzelmekkel akar �tt�rni rajta. Voldemort �szre sem fogja venni, hogy eml�keket rejteget abban az eldugott zugban.
Piton b�lintott.
- K�sz�n�m… ez nagyon j� lesz. De a b�b�jt �n nem tudom elv�gezni.
- Tudom – felelte s�t�ten Dumbledore, majd megcs�v�lta a fej�t, �s �gy sz�l�totta meg Pitont, mint egy elt�velyedett di�kot – T�l sok benned a gy�l�let, Perselus. A var�zslatot �n v�gzem el. Kialak�tok egy ter�letet az elm�dben, ahova elz�rom a val�di �rz�seidet a nagy�r ir�nt. Alkalmazok egy olyan b�b�jt is, amivel a k�s�bbi �rulkod� eml�keid is ide fognak ker�lni. De ne l�gy ezent�l meggondolatlan. – azzal k�zelebb l�pett Pitonhoz, �s a p�lc�j�t a homlok�hoz �rintette.

Ezut�n felvillantak k�s�bbr�l is eml�kek: Piton �s Dumbledore besz�lget�sei. Piton inform�ci�kat adott �t a var�zsl�nak, n�ha javaslatokat arra, hogy merre menek�ljenek Potter�k… Piton megosztotta a gyan�j�t, hogy van egy bes�g� a F�nix rendb�l, de nem l�tta m�g soha… Egyszer megk�rte az igazgat�t, hogy az elm�j�n er�s�tse meg a falat Voldemort egyik er�szakos t�mad�sa ut�n.

Harry keze er�tlen�l lecs�szott Piton tark�j�r�l, �s zih�lva lerogyott a puha, moh�s talajra. P�r percig d�bbenten b�multa az eszm�letlen b�jitaltan�rt, �s gondolatok sokas�ga cik�zott �t az agy�n.
Piton t�nyleg az � oldalukon �ll… ezt vil�gosan �rezte. A Voldemort ir�nt �rzett gy�l�lete val�di volt, Harry is hasonl� haragot t�pl�lt mag�ban a S�t�t Nagy�r ir�nt. Piton anyja Holl�h�t lesz�rmazottja, �s tehets�ges boszork�ny volt… Holl�h�t ig�zettekercse… egy Horcrux! Voldemort ezzel a gyilkoss�ggal szak�totta sz�t a lelk�t m�g egyszer. De ezt Piton nem tudta… Sz�m�ra a csal�dj�nak legyilkol�sa �rtelmetlen er�szak volt.

- Mi�rt nem sz�lt err�l Dumbledore? – suttogta maga el� Harry, b�r bel�l tudta a v�laszt. A titok nem lett volna biztons�gban az � agy�ban, hiszen Voldemort k�nnyen hozz�f�rhetett volna. Dumbledore v�dte ezt a f�rget – gondolta Pitonra n�zve, de m�r nem tudta teljes sz�v�b�l gy�l�lni �t. R�szegezte a p�lc�j�t.
- Stimula! – mondta, mire a b�jitaltan�r lassan mag�hoz t�rt, de az ind�k m�g mindig nem engedt�k mozogni.

- L�ttam mindent – vetette oda Harry a var�zsl�nak, a felindults�gt�l zih�lva – mindent, amit Dumbledore elrejtett az elm�j�ben.
Piton becsukta a szem�t.
- Ostoba fi� – v�laszolt halkan – m�g nem szabadott volna megtudnod. Az elm�d nincs felv�rtezve a S�t�t Nagy�r ellen…
- Sz�val a saj�t b�r�t f�lti, mi? – Harryben hirtelen ism�t fell�ngolt a harag - Egyet�rtek Dumbledore-al. A m�dszerei �nz�ek �s vesz�lyesek. �llhatott volna a F�nix Rend szolg�lat�ban is, �s akkor tal�n nem kellett volna meghalnia a sz�leimnek…

Piton d�ht�l sziszegve v�laszolt.
- L�thattad, Potter, hogy mennyi mindent seg�tettem Dumbledore-nak. A sz�leid nem haltak volna meg, ha nem �rulj�k el �ket. A leg�rt�kesebb inform�ci�forr�sa voltam, sokkal t�bbre ment velem, mint veled valaha is…
Harry �sszevont szem�ld�kkel n�zett a f�rfira.
- Sz�val ez�rt gy�l�l engem – �rtette meg hirtelen – mert nekem megj�solt�k, hogy meg�lhetem Voldemortot, �gy elveszem mag�t�l a bossz� lehet�s�g�t…
- Hagyjuk ezt Potter – sz�lt k�zbe inger�lten Piton.
- Nem, ne hagyjuk…! Jogom van a v�laszokhoz! Nem n�ztem v�gig minden nyomorult eml�k�t… Mi�rt �lte meg Dumbledoret, ha �ll�t�lag a mi oldalunkon �ll?
Piton s�hajtott, �s Harry arc�t f�rk�szte.
- Meghaltam volna, ha nem teszem. Letettem Narciss�nak a Megszeghetetlen Esk�t.
- Akkor meg kellett volna halnia! – ord�totta Harry �s d�h�sen j�rk�lni kezdett – hogy hihette azt, hogy a maga �lete fontosabb Dumbledor�n�l?

Piton arca k�l�n�s �rzelmeket t�kr�z�tt: mintha m�lys�ges �nut�lat lett volna.
- Azt hiszed, hogy nem haltam volna meg sz�vesen? – k�rdezte keser�en – t�vedsz, Potter. Miut�n megk�t�ttem Narciss�val a Megszeghetetlen Esk�t, fel voltam k�sz�lve a hal�lra. De Dumbledore megparancsolta hogy �ljek, m�gpedig b�rmi �ron, kiv�ve a te hal�lodat. Tudtuk, hogy Draco feladata Dumbledore meggyilkol�sa, �s persze azt is, hogy a fi� bele fog bukni. Azt tan�csolta, hogy maradjak ki az esem�nyekb�l… de ha m�gsem siker�l, akkor is meg kellett esk�dn�m, hogy �letben maradok…

- Ezt nem hiszem el! – sziszegte d�h�sen Harry, b�r �rezte, hogy a f�rfi igazat mond.
- Elhihetn�d, hiszen l�ttad minden eml�kemet, ezt is v�gign�zhetted volna, ha nem szak�tod meg a kapcsolatot. Ezut�n Dumbledore csak arra k�rt, hogy osszam meg veled az eml�keim az �v sor�n, de �gy l�tszik, te feltal�ltad magad… - Piton szavai inger�ltt� v�ltak – Nem tudom, mi�rt kellett ezt megtennem, de meg�g�rtem hogy �gy lesz. Mint ahogy azt is, hogy seg�teni fogok neked.

Harry egy percig csak n�m�n n�zett a b�jitaltan�rra. J�l tudta, hogy mi�rt k�rte erre Pitont Dumbledore: a Horcruxos eml�k miatt.
- Igen. Val�ban sz�ks�gem lesz a seg�ts�g�re – mondta kelletlen�l Harry – legink�bb Holl�h�t ig�zettekercs�nek jelenlegi helye �rdekelne.
Piton arca elkomorult.
- Dumbledore is err�l k�rdezett egyfolyt�ban. De nem tudom, hol van. Csak egy ostoba pap�rdarab volt. – majd d�h�sen f�szkel�d�tt az ind�k szor�t�s�ban – Voln�l sz�ves eloldozni, Potter? Semmi kedvem p�lca n�lk�l hat�stalan�tanom a b�b�jaid, m�g a v�g�n te is megs�r�ln�l. Csatlakoznom kell a hal�lfal�khoz. B�r a te j�voltodb�l nem biztos, hogy sok�ig �letben maradok, siker�lt ugyanis szinte teljesen t�nkretenned Dumbledore b�b�j�t…

- Nem megy m�g sehov�. Van m�g n�h�ny k�rd�sem – mondta komoran Harry.
- Nekem �gy is j� – V�laszolt Piton, majd kihangs�lyozta a k�vetkez� szavakat – V�g�l is itt id�tlen id�kig besz�lgethet�nk…
- Hogyan…? – n�zett r� meglepetten Harry, visszaeml�kezve Dumbledore r�vid �zenet�re, ahol az �reg var�zsl� ugyanezt a kifejez�st haszn�lta.
- Nem ismered ezt a helyet, Potter? – Piton l�that�an �lvezte, hogy �j inform�ci�kat k�z�lhet - A sz�leid faluj�t�l p�r m�rf�ldre van. Ezt a r�sz�t az erd�nek Dumbledore var�zsolta el… �s el kell ismernem, remek munk�t v�gzett. A b�b�ja miatt b�rmeddig lehet�nk itt, ezalatt nem m�lik az id� a k�lvil�gban. Ez�rt nevezte el Id�tlen Id�k Erdej�nek.

Harry hitetlenkedve n�zett Pitonra.
- N�zd csak meg azokat a messzi f�kat, Potter. L�tod m�r, mir�l besz�lek?
�s Harry l�tta. A messzi f�k mozdulatlanok voltak, m�g a k�zel�kben sz�l susogott a lombok k�z�tt. A t�volban j� n�h�ny lev�l lebegett a f�ld felett, mintha elfelejtettek volna leesni. �s, ami a legmegig�z�bb l�tv�nyt ny�jtotta, egy szarvas volt az erd� sz�l�n, aki ugr�s k�zben fagyott be az id� rejt�lyes m�gi�j�ba.
- Hogyan lehets�ges ez…? – k�rdezte megr�k�ny�dve.
- Nem tudom – felelte Piton kiss� feszengve – Dumbledore var�zslata… Fogalmam sincs, mi�rt hozta l�tre, de j� n�h�nyszor haszn�lt�k ezt a helyet a F�nix Rend tagjai, ha id�t akartak nyerni. Itt mindig volt idej�k kital�lni egy haditervet, mik�zben a k�lvil�gban semmi sem v�ltozott…
- �s maga mi�rt j�tt ide?
- Mert nekem is id�re volt sz�ks�gem – felelte komoran Piton – amint �szrevetted, Dumbledore var�zsvonala, amellyel lez�rta az elm�m egy r�sz�t, megs�r�lt. A rajta kereszt�l�raml� �rzelmek m�r �szrevehet�k voltak. Rendbe akartam hozni, miel�tt visszat�rek a Nagy�rhoz, de nem hagyhattam, hogy felt�nj�n neki a t�voll�tem, ez�rt hoppan�ltam ide. B�r hi�ba f�radtam, a s�r�l�st, amit okozt�l, nem tudom helyrehozni.
- �n viszont igen – mondta Harry – ha �nk�nt beenged az elm�j�be, megcsin�lom a falat. M�r �rtem a term�szet�t, k�l�nben nem tudtam volna �tjutni rajta.
- Te? – k�rdezte Piton g�nyosan mosolyogva – Albus Dumbledore legnagyszer�bb var�zslat�t akarod helyrehozni?
- Pontosan, Piton. Ez feh�r m�gia, �s maga sosem �rtett hozz� t�l j�l – v�gott vissza Harry – �n viszont sokat tanultam a ny�ron - azzal a p�lc�j�nak egy mozdulat�val eloldozta Pitont, majd odal�kte a var�zsl�nak a m�sik p�lc�t, ami most a f�ld�n hevert.
- Ez igaz�n kedves t�led Potter – mondta gunyorosan Piton, de k�zben elgondolkozva n�zett a fi�ra - �s tal�n hiszek is neked. Nem b�nom, tehet�nk egy pr�b�t, legfeljebb ism�t �lvezettel n�zhetem v�gig, amint belebuksz egy feladatba.

Harry figyelmen k�v�l hagyta a b�jitaltan�r szavait, �s k�zelebb l�pett hozz�, kez�ben a p�lc�j�val.
- Engedje el mag�t, �s f�leg maradjon csendben – mondta, �s a p�lc�j�t Piton homlok�nak szegezte, a bal kez�vel pedig megragadta a f�rfi hal�nt�k�t.

Most minden k�l�n�sebb ellen�ll�s n�lk�l hatolt be a var�zsl� elm�j�be. R�vid id� alatt megtal�lta az �rulkod� eml�keket: az �ket k�r�lvev� fal t�nyleg megs�r�lt. Harry r�j�tt, hogy hogyan m�k�dik az eml�keket v�d� var�zs: Dumbledore puszta szeretetb�l �p�tett falat: ha egy olyan idegen elme k�zel�tett, amely tele volt gy�l�lettel, akkor ezt a kisug�rz� negat�v �rz�st a fal semleges�tette, �s nem ver�d�tt vissza semmi. Mintha nem lett volna ott semmi sem… Harry l�tta, hogy ez a burok j� n�h�ny helyen megs�r�lt, �s kil�tszottak al�la a puszta eml�kek, �s a bel�l�k sug�rz� �rz�sek szinte vak�tottak. Harry megvizsg�lta a r�gi fal maradv�nyait, �s �gy �rezte, hogy helyre tudja hozni a s�r�l�st. Azokra a dolgokra koncentr�lt, amik a szeretetet id�zt�k fel benne: Dumbledore-ra, Ronra, Hermion�ra, Ginnyre. Ezeket az �rz�seket p�lc�j�val r�f�kusz�lta a falra, �s az n�vekedni kezdett. A var�zs nemsok�ra z�rt burkot k�pzett Piton eml�kei felett.

Harry elvette a p�lc�j�t a f�rfi homlok�r�l, �s h�tr�bb l�pett.
- H�t ezzel is megvoln�nk – mondta mosolyogva – Ha egy kicsivel t�bb pozit�v �rz�s lenne mag�ban Piton, maga is meg tudta volna csin�lni.
A b�jitaltan�r egy pillanatig f�lig d�h�sen, f�lig csod�lkozva meredt Harryre, majd bar�ts�gtalanul vetette oda.
- A pozit�v �rz�s t�l nagy luxus egy magamfajta sz�m�ra. Most mennem kell. Tal�lkozunk m�g, Potter.
- Ebben biztos vagyok – modta Harry – addig is, egy fontos dolgot kell k�rnem mag�t�l. Keresse Holl�h�t ig�zettekercs�t. Ne t�l felt�n�en, de keresse… Ez l�tfontoss�g� a siker�nk szempontj�b�l. Ha megvan, mondja el nekem a hely�t.

Piton egy pillanatig sz�tlanul n�zett Harryre.
- Rendben van, Potter… �n megtartom a Dumbledore-nak adott szavamat, �s seg�tek neked. El�sz�r is egy j�tan�cs: vigy�zz milyen titkokat osztasz meg a bar�taiddal, itt legink�bb Grangerre �s Weasleyre gondolok. Lehet, hogy a Nagy�r megk�rny�kezi �ket. R�lam ne t�gy eml�t�st senkinek, egyik volt tan�tv�nyom elm�j�re sem b�zn�m r� az �letem – mondta Piton olyan �nel�g�lt arckifejez�ssel, mintha csak az oszt�ly pocs�k b�jital-h�zifeladatait becsm�reln�. Majd egy r�vid sz�net ut�n fagyos elt�k�lts�g t�kr�z�d�tt rajta - �s el�re megmondom, hogy amint megfelel� alkalmam lesz r�, meg�l�m Voldemortot, m�gpedig a mi kis Kiv�lasztottunk seg�ts�ge n�lk�l.

Harry egy kicsit bossz�san n�zett Pitonra, azt�n halv�nyan elmosolyodott.
- Ha �gy lenne, �n lenn�k a legboldogabb. De addig is, keresse Holl�h�t tekercs�t!
A f�rfi komoran biccentett, �s h�tat ford�tott Harrynek. Mindketten sz�tlanul az Erd� sz�le fel� indultak, �s egy�tt �tl�pt�k az Id�tlen Id�k hat�r�t. Az eddig mozdulatlan szarvas azon nyomban folytatta kecses �v� ugr�s�t, majd pat�ival hangosat dobbantva eliramodott a m�sik ir�nyba. Piton egy nem t�l bar�ts�gos pillant�st vetett Harryre.
- Viszl�t Potter, �s j� szerencs�t – mondta, majd a v�laszt meg sem v�rva hoppan�lt.
Harry egy p�r m�sodpercig n�m�n n�zett a k�dd� v�lt b�jitaltan�r h�lt hely�re. Gondolt arra, hogy � is hoppan�l �s visszamegy Ron�khoz, hogy ne agg�djanak �rte, de azt�n esz�be jutott, hogy am�g az Erd�ben van, addig nem m�lik az id� Ron�k sz�m�ra. V�gyott r�, hogy felkeresse Dumbledore h�z�t. Piton val�sz�n�leg nem tudott r�la, tal�n senki sem a Rendb�l, de Harry most m�r tudta, hogy valahol az Erd�ben kell lennie, a Nagy T�lgyfa mellett…

Visszafordult. Az Erd� innen elmos�dottnak t�nt, �s kicsit hom�lyosnak – mintha minden egyszerre t�rt�nt volna benne. Harrynek val�sz�n�s�tette, hogy k�rbe van �p�tve mugliriaszt� b�b�jokkal is. �tl�pte a hat�rt. A k�lvil�g megfagyott, �s � ism�t az Erd�ben volt. B�r mintha kicsit m�s lett volna a napszak – amikor Pitonnal volt itt, m�g kora d�lut�n volt, most meg lemen�ben volt a nap – a k�ls� erd� f�i viszont m�g d�lut�ni f�nyben f�r�dtek. Harry k�r�ln�zett az Erd�ben, �s �szrevett egy �sv�nyt, amit Piton biztos nem l�tott. Az �t finoman kacskaring�zott a f�k k�z�tt. R�vid t�preng�s ut�n elindult rajta, �s megny�jtotta a l�pteit, nehogy r�esteledjen. Az erd� egyre s�r�bb lett, �s a n�vekv� s�t�ts�gben Harry baglyok huhog�s�t hallotta. Valahogy m�gsem h�tborzongat�, ink�bb otthonos volt. �gy �rezte, ismeri ezt az �sv�nyt, mintha sokszor v�gigment volna rajta.

Tal�n egy m�rf�ld s�ta ut�n ki�rkezett egy tiszt�sra. Az egyre s�t�ted� �gen a felh�ket narancss�rg�ra festette a lemen� nap. A tiszt�s maga �gy n�zett ki, mintha egy mugli mesek�nyvb�l teremtett�k volna. A z�ld f�vet foltokban vadvir�gok bor�tott�k, �s �des illatukkal bet�lt�tt�k a leveg�t. Gyenge szell� f�jt, amit�l a mez� finoman hull�mozni kezdett. Harry nem tudta megmagyar�zni mi�rt, de egyre ink�bb �gy �rezte, hogy j�rt m�r itt. Sz�nes lepk�k rebbentek fel, amint �tv�gott k�zt�k, majd amikor a domboldalra n�zett, egy bar�ts�gos k�h�zat pillantott meg. Elmosolyodott.

- H�t ez lenne Dumbledore h�za – mondta csak �gy mag�nak, �s el�gedetten �llap�totta meg, hogy pont olyan, mint amilyennek elk�pzelte. R�gt�n a h�z ir�ny�ba indult, de p�r l�p�s ut�n meglepetten megtorpant. A h�z k�m�ny�b�l f�st kacskaring�zott az �g fel�.
Tal�n valaki van a h�zban? - futott �t Harry agy�n a gondolat, �s megszapor�zta l�pteit. Lehet, hogy Hagrid az, rendbentartja Dumbledore kunyh�j�t…?

Most m�r szinte futott a h�z fel�, �s siet�s l�ptekkel ker�lte meg a hatalmas lomb� t�lgyf�t, ami eddig teljesen eltakarta a kunyh� el�kertj�t. Amikor ki�rt a fa m�g�l, Harry egy magas f�rfit pillantott meg az udvaron, aki biztosan nem Hagrid volt. A f�rfi hossz�, s�t�tbarna hajat viselt, �s vir�gmint�val d�sz�tett b�borsz�n� tal�rt. H�ttal Harrynek a falra felfut� tear�zs�t metszegette, �s a var�zsp�lc�j�val a falhoz k�t�zte a rakonc�tlan �gakat.
Harry megtorpant, �s elszorult a torka. Ismer�s volt a f�rfi mozg�sa, m�g a tarka tal�r is, amit viselt… P�r m�sodpercig csak �llt, �s n�m�n meredt r�. Ekkor azonban a var�zsl� megfordult, mosolyogva intett neki, mintha sz�m�tott volna az �rkez�s�re.
- �h, Harry. �r�l�k, hogy elj�tt�l. Kicsit k�st�l, te�ra v�rtunk.

Harry mozdulatlann� dermedt a d�bbenett�l, �s a sz�ve majdnem kiugrott a hely�r�l. Ismerte ezt az arcot, �s a hangot is… De hogyan lehets�ges…? Minden idegsz�la c�folni akarta, amit l�tott, de nem tudta, ez val�s�gosabb volt b�rmilyen l�tom�sn�l… Fiatalabb sokkal, mint ahogy eml�kezett r�, de a haja, szak�lla, �s f�leg a szeme… �sszeszorult a torka, �s �nk�ntelen�l t�rtek fel bel�le a szavak.

- Dumbledore professzor? – suttogta remeg� hanggal. A var�zsl� letette a metsz�oll�t, �s mosolyogva k�zelebb l�pett Harryhez, aki m�r eg�sz test�ben remegett.
- �n vagyok az, Harry. Nagyon �r�l�k, hogy l�tlak – mondta, �s megfogta a fi� v�ll�t. – Tal�n most ez egy kicsit ijeszt�nek t�nik, de mindent megmagyar�zok…
- �n.. – suttogta Harry – Maga nem lehet… �n l�ttam, hogy meghalt… Az Adava Kedavra… Lezuhant a toronyb�l… ott fek�dt holtan, minden csontja �sszet�rt, meghalt… - a hangja elcsuklott. Minden porcik�j�ban remegve n�zett bele az ismer�s k�k szemekbe, �s valahol m�lyen �rezte, hogy a var�zsl� igazat mond. – azt hittem meghalt… - modta elcsukl� hanggal. A fogait �sszeszor�totta, de a k�nnyeit m�r nem tudta visszatartani. Az elm�lt h�napok fesz�lts�ge felsz�nre t�rt benne. Minden �sz�rve ellentmondott annak, amit maga el�tt l�tott, de olyan er�sen �rezte Dumbledore jelenl�t�t ebben a f�rfiban, hogy nem tudta nem elhinni, hogy � az. K�nnycseppek hullottak a tal�rj�ra. A var�zsl� arca el�rz�keny�lt, �s egy suta mozdulattal �t�lelte a fi�t.

- Tudom, Harry, �s mindent elmagyar�zok. Gyere be a h�zba, be kell mutatnom neked valakit, �s nemsok�ra tal�n elk�sz�l a vacsora…
Harry nem k�rdezte meg, hogy kir�l van sz�. A fej�ben t�madt z�rzavar g�tat szabott minden r�ci�nak. Sz� n�lk�l hagyta, hogy Dumbledore bevezesse a k�h�zba, de �gy �rezte, �sszeesne, ha a var�zsl� nem szor�tan� a v�ll�t. Annyi k�rd�s cik�zott a fej�ben, hogy hirtelen egyet sem tudott volna feltenni. �gy �rezte, egy �lomba cs�ppent, �s nem csod�lkozott volna, ha hamrosan fel�bred.

Bent a h�zban f�tt kukorica �s s�lt csirke illata terjengett. A falakon puha sz�ttesek voltak, �s bekeretezett var�zsk�pek. A konyh�b�l egy l�mpa s�rga f�nye sz�r�d�tt ki, �s Harry egy csilingel� n�i hangot hallott �nekelni. Mindez alig hatolt el a tudat�ig, az m�r csordultig volt az esem�nyekkel. Dumbledore egyenesen a konyh�ba vezette �t, ahol Harry megpillantott egy harminc �v k�r�li, hossz� v�r�s haj� boszork�nyt, amint a p�lc�j�val t�ny�rokat var�zsolt az asztalra.

- L�tom meg�rkezt�l Harry – mosolygott a n� a fi�ra. Aranybarna szeme furcs�n ismer�s volt - Be sem mutatsz engem, Albus?
- Dehogynem – mosolygott Dumbledore – Harry, � Elanor Dumbledore, a feles�gem.
Harry nem tudott megsz�lalni. �gy �rezte, ez az inform�ci� m�r v�gk�pp sok volt, figyelembe v�ve az eddigieket. Pr�b�lt mondani valamit, de csak annyit �rt el, hogy kinyitotta a sz�j�t, �s nyitva is felejtette.
- Tulajdonk�ppen ismered – folytatta ked�lyesen az igazgat� – bizony�ra felt�nt neked egy gy�ny�r� f�nix az irod�mban.
- Fawkes?… - sz�lalt meg Harry furcs�n rekedtes hangon.
- Az a l�nykori nevem – mosolygott a n�, majd r�n�zett Harry s�padt arc�ra, �s enyhe szigorral a f�rj�re pillantott.
- Albus, azt hiszem vacsora el�tt elmagyar�zhatn�d Harrynek a helyzetet. Hal�lra van r�m�lve, �s nem �rt semmit.
Dumbledore b�lintott.
- Sz�nd�komban �llt. Gyere Harry, azt hiszem a nappaliban sort ejthet�nk erre a besz�lget�sre. – mondta, �s szel�d er�szakkal bevezette Harryt a szomsz�d szob�ba. Ott k�nyelmes barna fotelek voltak, sz�nes takar�kkal �s p�rn�kkal. Harry az igazgat� invit�l�s�ra le�lt az egyikbe, �s igyekezett �sszeszedni a gondolatait. Minden porcik�j�ban �rezte, hogy a magas var�zsl�, aki most dudor�szva letelepedett egy m�sik fotelbe �s egy kock�s takar�t ter�tett a t�rd�re, val�ban Dumbledore. Ugyanaz az er� �s vid�ms�g sug�rzott bel�le, mint az igazgat�b�l. De nem �rtette mik�nt lehets�ges ez.

Dumbledore mosolyogva n�zett r� �gsz�nk�k szemeivel.
- Nem akartalak megijeszteni, Harry. Csak nagyon �r�ltem, hogy �jra l�tlak. Tal�n m�shogy kellett volna kezdenem. De a gyors magyar�zkod�snak nincs �rtelme, ez egy hossz� mese.
Harry belen�zett az igazgat� ismer�sen csillog� szemeibe.
- Hogyan lehets�ges ez…? – k�rdezte m�g mindig bizonytalan hangon.
- Mint mondtam, a t�rt�net el�g hossz�… sok-sok �vre ny�lik vissza. De ha megaj�nd�kozol egy kis figyelemmel, v�gz�nk vele, m�g a vacsora kezdet�ig – mondta Dumbledore mosolyogva – Azt m�r l�tom, hogy elhiszed, �n vagyok �n. �reztem, hogy – val�sz�n�leg �ntudatlanul – beletekintett�l az elm�mbe. Sz�p teljes�tm�ny – mondta b�szkes�ggel a hangj�ban – Err�l teh�t nem gy�zk�dlek tov�bb. Sok minden m�st viszont meg kell oszanom veled. A t�rt�net t�nyleg hossz�. Hatvan �vre ny�lik vissza. Akkoriban kezdtem el tan�tani a Roxfortban, �s akkort�jt h�zasodtunk �ssze Elanorral. Nem csoda, hogy meglep�dt�l, sosem besz�ltem r�la. Az iskol�b�l tal�n csak McGalagony professzor eml�kszik r�. M�g a Roxfortban szerett�nk egym�sba, �s miut�n �n elv�geztem az aurork�pz�st, � pedig a medim�gus-tanfolyamot, �sszeh�zasodtunk.

Az igazgat� Harryre n�zett, aki m�g mindig holts�padtan, szobormerev arccal �lt, de egy finom b�lint�ssal jelezte, hogy eddig vil�gos.
- Nos, - folytatta Dumbledore - mindketten lelkes k�s�rletez�k voltunk, f�leg ami az �tv�ltoztat�stant �s az alk�mi�t illeti… K�z�s bar�taink voltak Nicolas �s Perenelle Flamel, akik, mint tudod, a b�lcsek k�v�nek egyetlen birtokosai. Meglehet�sen sok id�t t�lt�tt�nk egy�tt. Sokszor l�togattak meg minket ebben a h�zban, de akkor az erd� m�g nem volt elvar�zsolva. T�bbek k�zt volt egy �rdekes „szakmai” vit�nk. Mi Elanorral �gy gondoltuk, hogy a haland�s�g nem csak a b�lcsek k�v�vel gy�zhet� le, hanem – m�g a feh�r m�gi�n bel�l maradva – egy bonyolult transzform�ci�val is. Eg�sz pontosan azt �ll�tottuk, hogy halhatatlann� v�lhatunk, ha megtanulunk f�nixsz� v�ltozni.

Az igazgat� itt sz�netet tartott. Harry n�mileg mag�hoz t�rve csod�lkozva n�zett r�, �s felr�mlett benne egy iskolai eml�k.
- De h�t… – vetette ellen – nek�nk McGalagony professzor azt tan�totta, hogy az anim�gi�t nem lehet var�zsl�nyekre alkalmazni… Pontosabban, a var�zsl�ny tulajdons�gait nem vehetj�k fel…

- Ez �gy van – mosolygott Dumbledore – csakhogy mi nagyon elbizakodottak voltunk, �s mint mondtam, j�l ismert�k az alk�mi�t. Tudtuk, hogy ha a v�r�nket hasonaltoss� tessz�k a f�nix-v�rhez, tal�n lehets�gess� v�lik a transzform�ci�. Elanor �s �n k�t �vig tanulm�nyoztuk a f�nixeket, m�g elk�sz�tett�k a b�jitalt, amit mindketten bevett�nk. A v�r�nk a b�jital hat�s�ra �talakult. Ezut�n hossz� gyakorl�ssal �s a f�nixek figyel�s�vel m�g egy �v�nkbe ker�lt, m�g t�nylegesen siker�lt f�nixsz� alakulnunk. �talakult form�nkban rendelkezt�nk ezeknek a l�nyeknek minden var�zstulajdons�g�val: hatalmas s�lyokat tudtunk felemelni, a k�nny�nk gy�gy�t� hat�s� volt… �s sokkal jobban �nekeltem, mint emberk�nt – tette hozz� bujk�l� mosollyal - Elanor k�v�ncsis�ga ezen is t�lmutatott, �s k�t toll�t odaadta Ollivandernek, hogy k�sz�tsen bel�le p�lc�t. Mint tudod, a p�lc�k m�k�dnek…

Harry szava elhalt a csod�lkoz�st�l. B�r ezer k�rd�se volt, �gy gondolta, egy egyszer�bbel kezdi.
- Nem �rtem, hogy mit keresett akkor Elanor f�nixk�nt �nn�l? Tal�n nem siker�lt egyszer visszav�ltoznia?

Dumbledore arca elkomorult, mintha egy f�jdalmas eml�k t�rt volna felsz�nre benne.
- Nem, err�l sz� sincs. M�s volt az oka… Sajnos azt, hogy halhatatlann� tesz-e a transzform�ci�, hamarabb megtudtuk, mint akartuk. Elanor meghalt h�rom �vvel k�s�bb, egy k�l�n�sen m�rgez� s�rk�nygy�k harap�s�t�l. Akkort�jt medim�gusk�nt �j b�jital-alapanyagok el��ll�t�s�val foglalkozott, �s m�rget akart levenni a s�rk�nygy�kt�l. A seg�ts�g t�l k�s�n �rkezett…

Dumbledore szem�be szomor�s�g k�lt�z�tt.
- Aznap �jszaka m�gikus t�zben el�gettem a holttest�t… �s a le�gett hamu k�z�tt ott tal�ltam Fawkest, a f�nixmadarat.
Az igazgat� elhallgatott, mintha a m�ltba tekintett volna.
- De akkor siker�lt a transzform�ci�, nem? – kock�ztatta meg a k�rd�st Harry – hiszen a feles�ge �jj�sz�letett a hamvaib�l…
- Nem eg�szen – felelte Dumbledore – �jj�sz�letett ugyan, de nem tudott visszav�ltozni emberr�. Minden tud�somat bevetettem, a leger�sebb szeretet-m�gi�mat haszn�ltam, de a legt�bb, amit el�rtem az volt, hogy p�r m�sodpercre emberi alakot �lt�tt. Ez�rt �gy d�nt�ttem, az a p�r m�sodpercet teszem v�gtelenn�. Amint l�thattad, a h�zunk k�rny�k�n elvar�zsoltam az id�t. Azt bizony�ra nem vetted �szre, hogy az �l�l�nyek itt, az Id�tlen Id�k Erdej�ben nem v�ltoznak: egyik fa sem �regszik, egyik f�sz�l sem lesz hosszabb… l�legeznek, t�pl�lkoznak, de nem �regszenek. Az �reged�s, mint minden testi v�ltoz�s a kinti id� m�l�s�hoz van k�tve, mert a Term�szet nem enged meg olyasmit, hogy bej�ssz ide az erd�be, ittmaradsz egy f�l ember�lt�nyit, �s ugyanabban a pillanatban �regk�nt t�rsz vissza a val�di vil�gba… ez ellentmond minden t�rv�nynek, amit az �let m�gi�ja �r.

- Teh�t amint bel�pek az Erd�be… Nem �regszem egy percet sem, mint ahogy kinn is megfagyott az id�, de kedvemre tehetek dolgokat…?
- Pontosan – mosolygott Dumbledore – A var�zslat az esem�nyeket gyors�tja fel – v�gtelen gyorsra – amik az emberrel t�rt�nnek. Merem �ll�tani, hogy ez az egyik legbrili�nsabb var�zslatom, �s nem kev�s id�mbe ker�lt, m�g l�trehoztam.
- De hiszen, akkor ez �nmag�ban halhatatlans�got jelent! – mondta Harry v�giggondolva a dolgokat – minek kell akkor f�nixnek lenni?

Dumbledore b�logatott.
- A k�rd�s nagyon j�, nemsok�ra v�laszt kapsz r�, de haladjunk sorj�ban. Sz�val idehoztam Fawkest �s az Erd� sz�l�n �tv�ltoztattam emberr�, majd gyorsan �tl�pt�k az Erd� hat�r�t, miel�tt visszav�ltozott volna. Azt terveztem, hogy feladok mindent, �s �r�k id�kre itt maradunk, nem t�r�dve a vil�ggal… De mint mondtam, az �let m�gi�ja relyt�jes. �szrevett�k, hogy k�ptelenek vagyunk h�rom h�napn�l t�bb id�t elt�lteni itt. A l�lek valahogy elf�rad a felgyors�tott temp�ba, �s a kimer�lts�g v�g�l kihajt minket a val�s id�be. Ez�rt megbesz�ltem Elanorral a dolgot. Egy f�nix �letciklusa n�gy �vig tart: megsz�letik, feln�, meg�regszik �s meghal, ezut�n �jra kezd�dik minden. Elhat�roztuk, hogy minden �letciklus�ban, amikor f�nixk�nt el�ri a hozz�m hasonl� kort, elt�lt�nk itt h�rom h�napot. �t az Erd� sz�l�n visszav�ltoztatom emberr�, �s �nnepk�nt �l�nk meg minden egy�tt t�lt�tt percet. Ez maradt nek�nk, h�rom h�nap n�gy �vente, de boldogok voltunk. Az id� t�bbi r�sz�ben velem volt, a Roxfortban.

- �s mi t�rt�n most ny�ron…? - k�rdezte elf�l� hangon Harry, felt�ve a legfontosabb k�rd�st – Amikor Piton…
- Meg�lt engem? – Seg�tette ki Dumbledore – H�t igen. Meghagytam kor�bban Minerv�nak, hogy m�gikus t�zben �gessen el… A l�ngokban �bredtem ism�t �ntudatra, f�nixk�nt. El�sz�r kis, csipog� fi�ka voltam, de a t�zben sokkal gyorsabban fejl�dnek a f�nixek, tal�n egy percbe sem telt, �s sz�rnyra tudtam kapni.
- L�ttam valamit a f�stben – ki�ltott fel Harry – mintha egy f�nix lett volna, de azt hittem, csak k�pzel�d�m…

- Nem, az val�ban �n lehettem. Igaz�b�l sz�m�tottam a hal�lomra, �s el�re elterveztem mindent. Elanor legut�bb tavaly volt fi�ka, teh�t tudtam, hogy emberi l�pt�kben huszon�t-harminc �ves lehetett. Addig maradtam a m�gikus l�ngokban, m�g a t�z erej�t�l �n is abba a korba l�ptem, azt�n kirep�ltem, �s megkerestem �t. Az Erd� sz�l�re besz�lt�nk meg tal�lkoz�t. Ott mindkett�nket visszav�ltoztattam emberr� - be kell vallanom, nem volt konny� p�lca �s var�zsszavak n�lk�l - majd gyorsan bel�pt�nk, �s az�ta itt vagyunk.
Harry m�g mindig csod�lkozva n�zett az igazgat�ra, aki most mintha �jra az eml�keibe mer�lt volna.

- De h�t akkor – pr�b�lta �sszerakni a gondolatait – amikor kimennek innen, akkor ny�r elej�re ker�lnek vissza?
- Nem – mondta Dumbledore – a kinti vil�g k�pe megv�ltozik, amint bel�p valaki a mi id�nkbe – mondjuk te. Amint �tl�ped a falat, mi ugrani l�tjuk a kinti id�t. Te most a saj�t jelenedbe fogsz visszamenni – ha nem t�vedek, a sz�let�snapod van ma odakinn. – mondta mosolyogva - Ha ezut�n mi is kimenn�nk – persze csak f�nixk�nt tudn�nk – akkor szint�n a sz�let�snapodra jutn�nk ki. Ha viszont addig megl�togat minket valaki, akkor ism�t ugrani fog a kinti id�.

Harry b�lintott, �s k�ts�gbeesetten pr�b�lta �sszerakni az igazgat� szavait.
- �s ha �n visszaj�v�k, hogyan tal�lok ide, ebbe az id�be?
- �, h�t ez�rt �rtam a levelet. M�gikus �tmutat� volt, nem csak a h�zunk hely�hez, hanem az idej�hez is. Amikor bel�pt�l ide, a h�zat keresve, a megfelel� id�be �rkezt�l.
Harry ker�lte Dumbledore tekintet�t.
- Igaz�b�l el�sz�r Pitont k�vetve �rkeztem ide… - mondta kicsit feszengve.

Dumbledore felvonta a szem�ld�k�t, �s elgondolkozva n�zett Harryre.
- Nocsak… �s, mi t�rt�nt k�ztetek? – k�rdezte kicsit �vatosan, �s Harry tudta, hogy mit�l tart, l�tva hogy � �letben van.
- Nem �ltem meg – mondta gyorsan – igaz�b�l p�rbajra sem ker�lt sor. Miut�n lefegyvereztem, bet�rtem az elm�j�be, hogy inform�ci�hoz jussak, �s f�leg a ny�r elej�n t�rt�ntek magyar�zat�ra. Ekkor l�ttam meg azokat az eml�keket, amiket maga rejtett el.
Dumbledore el�gedetten mosolygott.
- Igen, tudtam, hogy te k�pes lehetsz r�. �gy l�tom, sokat tanult�l a ny�ron – egy pillanatig elid�z�tt a tekintete Harry arc�n, �s csak �gy sug�rzott bel�le a b�szkes�g - Akkor h�t l�ttad, hogy mi�rt tettem mindezt. Perselus kulcsszerepl� az egyik Horcrux fellel�s�ben, �s n�lk�l�zhetetlen sz�vets�gesed Voldemort meggyilkol�s�ban. Nem szabadott meghalnia.
Harry felmordult.
- �nnek sem szabadott volna. Piton seg�ts�ge feleannyit sem �r, mint a professzor �r t�mogat�sa…

Dumbledore megcs�v�lta a fej�t, �s hossz� ujjait �ssze�rintve mosolygott Harryre.
- Nem �rtek egyet. N�zz magadra, Harry. Most, hogy magadra volt�l utalva, rengeteget tanult�l a seg�ts�gem n�lk�l, ha j�l sejtem a k�nyveimb�l. A siker�nk szempontj�b�l csak az eml�keim voltak fontosak sz�modra, azokat pedig m�r �tadtam neked.
Harry nagyot nyelt, �s nem n�zett az igazgat� szem�be.
- Sz�rny� volt meghalni l�tni �nt. Amikor ma megl�ttam Pitont, meg akartam gyilkolni. K�vetni tudtam, amikor hoppan�lt ide…
- Nos igen, szerencs�s, hogy nem vitted v�ghez a terved. Piton egy�bk�nt m�s id�t haszn�lhatott, mert mi nem l�ttuk meg�rkezni. Mint mondtam, ez a h�z nem csak a t�rben, hanem az id�ben is el van rejtve. Felteszem, kiment�l az Erd�b�l, miel�tt a h�zunk keres�s�re indult�l.

Harry b�lintott.
- Igen, kil�ptem, �s ut�na �jra bej�ttem. Amikor bel�ptem, m�s volt a napszak, tal�n az �vszak is. Itt mintha k�s� tavasz lenne…
- Amikor m�sodszor bel�pt�l, akkor �rkezt�l ebbe az id�be. Azzal a sz�nd�kkal j�tt�l be, hogy megkersed a h�zat. �s megtal�ltad, t�rben �s id�ben is, az �tmutat�som alapj�n.

Harry �sszevonta a szem�ld�k�t. Valahol iszonyatos oks�gi paradoxont sejtett, de nem tudta pontosan, hogy hol, ez�rt ink�bb nem f�z�tt hozz� tov�bbi k�rd�seket a t�m�hoz. T�l sok k�rd�se volt m�g, de nem tudta mindet feltenni egyszerre. Elgondolkozva halgatott egy p�r pillanatig, miel�tt �jra megsz�lalt.
- Mi lesz most, professzor �r? – k�rdezte, �s az igazgat� arc�t f�rk�szte.
- Nos, n�h�ny perc m�lva egy remek vacsor�t sejtek. – mondta Dumbledore bujk�l� mosollyal – de ha a k�z�s �gy�nkre gondolsz Voldemorttal, ezut�n is �lvezni fogod minden t�mogat�somat, csak sajnos fizikailag nem sokat tudok seg�teni. Legfeljebb f�nixk�nt lehetek veled a kinti vil�gban.
Harry b�lintott. Ezt el�re tudta, de m�lys�ges nyugalommal t�lt�tte el m�r az is, hogy Dumbledore nem t�nt el v�glegesen az �let�b�l.

- Viszont - f�zte tov�bb a sz�t az igazgat� - ragaszkodok hozz�, hogy ben�zz n�ha te�ra. Van n�h�ny dolog, amit a k�nyveimb�l nem tanulhatsz meg. A szeretevar�zslatok leger�sebbjeit kell elsaj�t�tanod, ha le akarod gy�zni Voldemortot. Az �let legbels� m�gi�j�t kell megtanulnod t�lem, �s persze magadt�l. �n tudom, hogy k�pes leszel r� – mondta az igazgat�, �s Harry v�ll�ra tette a kez�t – att�l a napt�l fogva, hogy csecsem�k�nt a kezemben tartottalak, tudtam, hogy a j�v�nket l�tom benned.
Harry zavartan ker�lte az igazgat� tekintet�t, majd m�gis belen�zett a mosolyg�s, �gsz�nk�k szemekbe.

- Megteszek mindent, amit tudok. – mondta komolyan – B�rmibe is ker�lj�n...
- �, nem, Harry – sz�lt k�zbe Dumbledore – a boldogs�godba nem szabad ker�lnie. L�thattad Voldemort t�rt�net�t: � csak t�volr�l ismeri ezt az �rz�st, �gy ez �rz�s a legnagyobb fegyvered ellene, majd magad is bel�thatod. Ez az els� leck�m sz�modra: l�gy boldog!
Harry elmosolyodott amint az igazgat�ra n�zett. Egyre ink�bb �gy �rezte, hogy m�zs�s s�lyok szakadnak le a v�ll�r�l, amit ny�r eleje �ta cipelt, �s m�r teljesen elmorzsolt�k minden erej�t. Olyan �rz�se volt, mintha hossz� id� ut�n most l�legezne el�sz�r.
- Igyekszem megtanulni a leck�t. Igaz�b�l m�r percek �ta boldog vagyok, hogy �lni l�tom �nt…

Dumbledore v�laszra nyitotta a sz�j�t, de azt�n �jra becsukta. Meghatottan n�zett Harryre (aki most hirtelen �gy tett, mintha nagyon �rdekeln� a vir�gcsokor az asztalon) majd szem�b�l gyorsan kit�r�lt egy k�nnycseppet. A be�ll� csendet az ajt� ny�l�sa zavarta meg, �s Elanor l�pett be a nappaliba.

- Abbahagytad m�r a gyerek k�nz�s�t, Albus? – mosolygott a boszork�ny r�juk – Azt hiszem, Harryre r�f�r egy kiad�sabb vacsora, csak nem hagyjuk a sz�let�snapj�n �hezni…

Dumbledore most ism�t mosolyogva b�lintott, �s mindketten k�vett�k Elanort a konyh�ba. Az asztalon m�r ott g�z�lg�tt a kukorica, a s�lt h�s, �s egy nagy kancs� sz�n�ltig volt tel�tve s�t�t�kl�vel. Mindh�rman le�ltek az asztalhoz, mik�zben Harry a boszork�ny arc�t f�rk�szte, �s meg�llap�totta, hogy a szemei ugyanolyanok, mint Fawkes-�. S�t, valahogy a mozdulataiban is volt valami ismer�s. Elanor mindh�rmuknak mert az �telb�l, �s a s�t�t�klevet is poharakba t�lt�tte.
- �h, nincs senki, aki finomabb s�lt csirk�t csin�lna n�lad, kedvesem – mondta Dumbledore beleszippantva a t�ny�rj�b�l felsz�ll� g�zbe �s megcs�kolta a feles�g�t.

Harry gyorsan lekapta r�luk a tekintet�t, �s a t�lat n�zte, majd bekapott egy falatot a csirk�b�l. El�g szokatlan volt ilyen szitu�ci�ban l�tni az igazgat�t, de Dumbledore szemmel l�that�an egy cseppet sem zavartatta mag�t. Elanor mosolyogva n�zett a f�rj�re.
- Ugyan m�r, Albus… Tudom �n, hogy milyen �gyesek a h�ziman�k Roxfortban. – mondta, majd Harryhez fordult - T�nyleg, ki fog nyitni az id�n az iskola?
Harry gyorsan lenyelte a falatot, miel�tt v�laszolt.
- Ez att�l f�gg. Ha a tanul�k fele vissza akar menni, akkor kinyitj�k.
- Valami ilyesmire sz�m�tottam - mondta Dumbledore, majd f�rk�sz� tekintettel n�zett Harry szem�be – �s te visszam�gy, Harry?
A fi� ker�lte Dumbedore tekintet�t.
- �gy terveztem, hogy a Horcruxok keres�s�re indulok.
- Ez nagyon d�cs�retes, Harry – mondta a var�zsl� – de eml�kezz, mit mondtam az el�bb: ne tedd t�nkre magad ez�rt a c�l�rt. Fontos megtal�lnod �s elpuszt�tanod �ket, de ugyanilyen fontos �pnek �s eg�szs�gesnek maradnod.

Harry kiss� meglepetten n�zett az igazgat�ra.
- �gy �rti, menjek vissza az iskol�ba, uram? Tudom, hogy van m�g mit tanulnom, de meg kell tal�lnunk min�l el�tt a Horcruxokat. Nem tan�thatna egyed�l �n?
Dumbledore megr�zta a fej�t, �s �that� pillant�s�val Harryt m�regette.
- Sok minden fontosat tan�thatok neked, de boldogg� nem tehetlek. Tudom, hogy az iskola falai k�zt mindig otthon �rezted magad. Nem ragaszkodhatsz ennyire g�rcs�sen a c�lodhoz, mert m�g a v�g�n elfeledkezel arr�l, hogy mi�rt is k�zdesz. Voldemort is annyira kereste a halhatatlans�got, hogy k�zben elfelejtett �lni �s boldognak lenni. Vissza k�ne menned az iskol�ba, Harry. Van m�g n�h�ny dolog, amit a j� �reg Roxfort megtan�that neked, �s ha McGalagony az utas�t�saimat k�veti, a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t ez�ttal t�nyleg szak�rt� kezekre b�zza, extra �rasz�mmal.

Harry elgondolkozott, �s mag�ban el kellett ismernie, hogy nagyon v�gyik visszamenni a kast�lyba. Eddig elk�pzelni sem tudta, hiszen Dumbledore eml�ke l�pten-nyomon ott k�s�rtett volna a lelk�ben, ak�rh�nyszor r�n�zett volna az igazgat�i el�tt �ll� k�sz�rnyre, vagy a nagyteremben az �reg var�zsl� �res sz�k�re. De most hogy tudta, hogy Dumbledore �l, valahogy m�sk�ppen tekntett a visszat�r�s�re. Esz�be jutottak azok a boldog �r�k, amiket Ronnal �s Hermion�val t�lt�tt el, �s tudta, hogy nehezen lenne k�pes lemondani err�l.
- Rendben van, visszamegyek – mondta mosolyogva, �s meglepetten vette tudom�sul, hogy egy �jabb m�zs�s s�lyt�l szabadult meg. Majd egy kicsit elkomorodva tette hozz� – de a Horcruxok keres�se sok id�met el fogja venni.

- Ezt elismerem – mondta Dumbledore egy falatot lenyelve – de azt hiszem id�n nem kell a kit�n� bizony�tv�ny�rt k�zdened. Ami viszont nagyon fontos, hogy nem z�rk�zhatsz el a harcodban, mint ahogy Voldemort mindig is tette; te ne f�lj m�sok seg�ts�g�t k�rni. Most a bar�taidra �s a F�nix Rendre gondolok. Persze j�l fontold meg, kinek mit �rulsz el, mert nem �l�nk biztons�gos id�ket...
- �s mi is veled fogunk tartani – sz�lt k�zbe Elanor – ugyan csak f�nixk�nt, de j�l j�n n�ha egy f�nix t�rsas�ga… h�t m�g kett��! - mondta mosolyogva a boszork�ny, �s Harrynek el kellett ismernie, hogy igaza van: Fawkes t�bbsz�r is kih�zta m�r a cs�v�b�l. H�l�s mosollyal n�zett a boszork�nyra.
- K�tszer is megmentette az �letemet m�sodikban. Ha nem vak�tja meg a Baziliskust, semmi es�lyem nem lett volna… �s ut�na semleges�tette a m�rget a k�nnyeivel… M�g nem is k�sz�ntem meg.

Elanor legyintett.

- Harry, ugyanolyan fontos vagy nekem, mint Albusnak. Nincs sz�ks�g r�, hogy megk�sz�nd. K�l�nben is, gy�gy�t� vagyok, k�teless�gem volt seg�teni – tette hozz� cinkosan mosolyogva, majd fel�llt a sz�k�r�l – Nos, ha v�gezt�nk a vacsor�val, azt hiszem ideje meg�nnepeln�nk a tizenhetedik sz�let�snapodat. M�g besz�lgettetek, �sszedobtam egy csokitort�t. �gy eml�kszem, �zlett neked tizenhat �ve…

Harry meglepetten pislogott a boszok�nyra, aki most kuncogva rakta az asztalra a semmib�l el�ker�tett sz�let�snapi tort�t (amelynek kin�zete m�g Petunia n�ni felfog�sa szerint is j�val fel�lm�lta a „csak-�gy-�sszedobtam”-kateg�ri�t).

- Hogyhogy? Tizenhat �ve…? – hebegte meglepetten.
- Itt �nnepelted az els� sz�let�snapodat – mondta Dumbledore mosolyogva – James �s Lily sokszor elhoztak t�ged ide, amikor itt voltunk Elanorral. Ha j�l eml�kszem, tizenhat �ve is csokitorta volt, amivel te egyenletesen bekented az arcodat, �s a b�torzat egy r�sz�t...

A k�t feln�tt kuncogni kezdett az eml�k hat�s�ra, m�g Harry zavartan pislogott r�juk. Ekkor kezdte meg�rteni eddigi gyan�s jeleket.

- Sz�val voltam m�r itt… �s ez�rt volt olyan ismer�s nekem az erd� �s a r�t…
Dumbledore mosolyogva b�lintott.
- Sokszor j�rt�l itt a sz�leiddel az els� sz�let�snapod k�rny�k�n. Egyed�l �k tudt�k Elanor t�rt�net�t. – mondta az igazgat�, majd elmerengve tekintett vissza a m�ltba - Meggy�z�d�sem, hogy azt hitted, a nagysz�leid vagyunk. – ism�t kuncogni kezdett – legal�bbis erre k�vetkeztettem abb�l, hogy pap�nak sz�l�tott�l �s folyton a szak�llamat h�zkodtad.

Harry zavart mosollyal figyelte, ahogy a m�sik kett� nevet az eml�keken. Szinte k�nyelmetlen�l �rezte mag�t a tizenhat �ve sz�tkent csokitorta �s a szak�llh�zkod�s miatt (az �ltala Dumbledore-ra ruh�zott nagypapa-szerepr�l nem is besz�lve). Eddig nem tudta, hogy ismerte Dumbledoret r�gebbr�l, b�r valahogy mindig �rzett egy l�thatatlan �rzelmi k�tel�ket, ami �sszek�t�tte �ket. �s a h�z val�ban ismer�snek t�nt a sz�m�ra. Figyelte, amint Elanor v�g egy szelet tort�t, �s odaadja neki.

- K�sz�n�m – mondta, majd b�nb�n� mosollyal folytatta - Ez�ttal igyekszem udvariasabban enni…

Most mindh�rman nevettek. P�r m�sodpercig n�m�n ett�k a tort�t, ehhez nagyban hozz�j�rult az, hogy a torta val�ban mennyei finom volt.

K�zben Harry azon t�prengett, hogy ha ennyire j�l ismert�k a sz�leit, akkor a hal�luk ut�n mi�rt nem fogadt�k �r�kbe �t? De tudta, hogy Dumbledore azzal indokoln�, hogy nem lett volna biztons�gban n�la, �s valahogy �gy �rezte, szomor�v� tenn� az igazgat�t a k�rd�ssel, ez�rt ink�bb hallgatott.

Ezalatt a Nap teljesen lement az Erd�ben. Ennek ellen�re valahonnan az elvar�zsolt f�k m�g�l egy kis f�ny sz�r�d�tt �t a val�s id�b�l, ahol m�g mindig ver�f�nyes d�lut�n volt. Harry elfogadott m�g egy szelet tort�t, �s k�zben elmes�lte, hogy mi minden t�rt�nt ny�r eleje �ta. Elmondta, hogy Lupin �s Tonks egy�tt j�rnak (- M�r �pp ideje volt – kuncogott Elanor) Majd mosolyogva hallgatta, amint Dumbledore-�k tov�bbi t�rt�neteket mes�lnek a gyerekkor�r�l. �gy �rezte, mintha otthon lenne, mintha ez a k�t ember lenne a csal�dja, �s p�r percre elfeledkezett minden nyomaszt� probl�m�j�r�l. Kuncogott a t�rt�neten, amit Dumbledore adott el� – �ll�t�lag annyira tetszettek Harrynek a r�ten a lepk�k, hogy tudat�n k�v�l Baziteo-b�b�jt v�gzett el rajtuk, mire szinte mindegyik k�tm�teresre n�tt.

- Azok a sz�rny� nagy lepk�k agyonlap�tott�k a vir�gokat, amin �ppen �lltak – sz�lt k�zbe kacagva Elanor – Albus percekig rohang�lt ut�nuk, m�g mindegyiket visszav�ltoztatta…
- H�t igen, �g�retes b�b�j volt egy olyan ifj� var�zsl�t�l – mosolygott Dumbledore, majd az ablakon �t kitekintett a s�t�t f�kra – Viszont azt kell mondanom, hogy lassan be k�ne fejezn�nk az anekdot�k mes�l�s�t. R�d m�g egy hossz� nap v�r odakinn a val�s id�ben, Harry. Mondan�m, hogy add �t �dv�zletemet a t�bbieknek, de jobbnak v�ln�m, ha nem tud�dna ki ez m�g egy j� ideig.

Harry b�lintott.
- Mikor tal�lkozunk legk�zelebb? – k�rdezte gyorsan.
- Beugorhatn�l p�ntek d�lut�n – v�laszolt Dumbledore – m�rmint, ami nek�nk p�ntek, ma szerda van. Ez a te id�dben b�rmikor lehet, amikor kedved van hozz�, csak �rok egy cetlit, hogy idetal�lj – mondta, majd r�gt�n el�vett a polcr�l egy darab pergament, �s r�b�k�tt a p�lc�j�val. Tintacs�kok futottak v�gig a pap�ron, �s megform�zt�k az igazgat� j�l ismert hossz�k�s bet�it. Az igazgat� odany�jtotta Harrynek a pergament, amin ez �llt:

„�r�ln�nk, ha megl�togatn�l minket p�ntek d�lut�n n�gy �rakor a h�zunkban. Albus Dumbledore”

- �gy biztos idetal�lsz. B�rmikor j�hetsz a te id�d szerint, csak ne t�l k�s�n, nem szeretn�nk semmir�l sem lemaradni.
Harry elrakta a pap�rt, �s b�lintott. Mosolyogva n�zett a m�sik k�t m�gusra, �s tudta, hogy p�r napn�l tov�bb biztos nem fog t�volmaradni.
- Hamarosan itt leszek – mondta, majd hirtelen az arc�ra fagyott a mosoly. Annyira lek�t�tte Dumbledore visszat�r�se, hogy megfeledkezett arr�l, amir�l mindenk�ppen be kelett sz�molnia a var�zsl�nak – A legfontosabb dologr�l m�g nem besz�ltem. – hadarta - A nyakl�nc, igazgat� �r… nem volt igazi Horcrux.

Dumbledore b�lintott, �s s�hajtott egyet.

- Tudtam, amint kivettem az ed�nyb�l. Csak nem akartam akkor sz�lni neked. Most bizony�ra arra vagy k�v�ncsi, hogy tudom-e, ki az az R.A.B.
Harry buzg�n b�logatott.

- Nos – v�laszolta az igazgat� – csak sejt�seim vannak, �s tal�lgat�sokba ink�bb legk�zelebb bocs�tkozok. Ehhez is egy hossz� t�rt�net tartozik, �s jelenleg nem l�tfontoss�g�. P�nteken megbesz�lj�k. Addig is �lvezz n�h�ny napot a ny�rb�l, Harry – mondta Dumbledore, �s megveregette Harry v�ll�t. – Kik�s�r�nk az erd� sz�l�re.

Harry nem sz�lt semmit, de igaz�b�l jobban szerette volna, ha Dumbledore err�l is besz�l. Azt viszont el kellett ismernie, hogy egyre f�radtabb lett, mik�zben a val� vil�gban m�g mindig d�lut�n n�gy �ra volt.

Dumbledore �s Elanor k�penyt vettek fel, mert a tavaszi leveg� igencsak leh�lt az Erd�ben. A boszork�ny Harry tiltakoz�sa ellen�re az � v�ll�ra is ter�tett egy sz�les gyapj�s�lat, majd mindannyian kil�ptek az �jszak�ba.

- Nem tudn�k innen hoppan�lni? – k�rdezte Harry az igazgat�t�l.
- Az nem olyan k�nny� – v�laszolt Dumbledore, mik�zben �tv�gtak a harmatos f�v�n – nem csak a t�rben, hanem az id�ben is ir�ny�tanod kellene.

Harry elgondolkozott.
- Amikor bej�ttem Pitont �ld�zve, k�zvetlen�l az erd�be hoppan�ltam.
Dumbledore elismer�en h�mm�g�tt.
- Azt hiszem, nem lesz t�l sok gondod a hoppan�l�s vizsg�n. – majd kuncogva folytatta - K�pzelem, milyen arcot v�gott Perselus, amikor megl�tta. Nem lehetett ez t�l vid�m nap a sz�m�ra. Mint bizony�ra �szrevetted, sosem volt elragadtatva t�led. Most viszont ne kock�ztassunk, neh�z innen kinavig�lni, m�g �n sem tenn�m, ha nem musz�j. Ha j�l sejtem, a sikeredben nagy szerepet j�tszott az, hogy elk�peszt�en d�h�s volt�l.

Harry b�lintott. K�nytelen volt beismerni, hogy a f�lelem vagy a d�h gyakran sokszorozta meg teljes�t�k�pess�g�t. Mik�zben folytatt�k az �tjukat Dumbledore p�lc�j�nak f�ny�ben, Elanor belekarolt a var�zsl�ba, �s Harry l�tta, hogy mindkett�j�knek csak �gy ragyog az arca a boldogs�gt�l. �r�lt, hogy �gy l�tja Dumbledoret. Valahogy mindig sejtette, hogy az �reg var�zsl� �let�ben ott lappang egy trag�dia, amit �gyesen elrejt a gondtalan vid�ms�g �larca m�g�.

K�zben egyre ink�bb megk�zel�tett�k az Erd� sz�l�t, �s lassacsk�n nem volt sz�ks�g a vil�g�t�sra. A megdermedt k�lvil�gb�l ide is be�ml�tt a d�lut�ni napf�ny. Amikor el�rtek a f�ny �s az �rny�k, mozg�s �s mozdulatlans�g hat�r�t, Dumbledore �s Elanor megtorpantak.

- Vigy�zz magadra, Harry – mondta Elanor, �s b�cs�z�ul megcs�kolta a fi� arc�t. Harry sz�ve valahogy �tmelegedett.

- V�runk p�nteken – f�zte hozz� Dumbledore mosolyg� szemmel – egy p�r napig ne gondolj a Horcruxokra, r�df�r egy kis pihen�s. Viszont arra k�rlek, l�gy mindig r�sen, de juusson az is eszedbe, hogy sokan vannak, akik szeretnek �s t�mogatnak t�ged, �s ne f�lj t�maszkodni r�juk. Ezt a terhet nem cipelheted egyed�l a v�lladon.

- Nem fogom elfelejteni – v�laszolta Harry, majd �gy �rezte, ha m�g egy percig itt maradna vel�k, tal�n nem is akarna visszamenni a val�s id�be. Gyorsan biccentett h�t, majd megfordult, �s egy hat�rozott l�p�ssel �thaladt a megfagyott id� hat�r�n. Azon nyomban a langyos ny�ri napf�nyben f�rd� erd�ben tal�lta mag�t. Visszan�zett, �s most megint elmos�dott foltk�nt l�tta az elvar�zsolt t�jat.

Valahogy k�nny� lett a sz�ve, �s ez olyan �rz�s volt, ami m�r egy j� ideje elker�lte. Dumbledore-ra �s Elanorra gondolt, �s nem tudta megl�llni, hogy elmosolyodjon

- Ez volt a legszebb sz�let�snapi aj�nd�kom – mondta csak �gy mag�nak, majd felid�zte Weasley�k h�z�t, �s hoppan�lt.