R�vid l�pcs�m�sz�s ut�n kezdte mag�t jobban �rezni. Tal�n csak egy kis mozg�sra volt sz�ks�ge, �s m�r nem is kell az iskolai n�v�rhez mennie.

�pp azon volt, hogy visszafordul a h�l�term�be, amikor hirtelen �tlete t�madt: mi lenne, ha megint visszamenne a t�k�rh�z?

K�l�nben is csak p�r m�terre volt a “b�bor szob�t�l”…

Vetett a t�rk�pre egy pillant�st, hogy ellen�rizze, nincs-e valaki a k�zelben �s a z�rt ajt�hoz l�pett.

- Alohomora! – suttogta, ez�ttal a megfelel� sz�tagot hangs�lyozva.

Az ajt� kiny�lt.

Dan az asztalra tette a t�rk�pet �s odaszaladt a t�k�rh�z, melyet most nem bor�tott b�borsz�n� lepel.

Belen�zett, �s f�lig meglepett, f�lig csal�dott volt. T�k�rk�pe nagyon Harry Potter-szer� volt, csak�gy, mint p�r �r�val azel�tt, �s tov�bbra is griffend�les oroszl�nnal d�sz�tett tal�rt viselt.

Ez azt jelenti, hogy m�g mindig griffend�les akarok lenni, gondolta keser�en. Mindegy, milyen j� bar�tja Norbert, m�gis arra v�gyik, hogy az unokatestv�reivel legyen.

Egy pillanatig elk�pzelte, milyen lenne griffend�lesnek lenni: nemcsak egy bar�tja lenne, hanem t�bb. Nem lenne zavarban, ami�rt a legegyszer�bb b�b�jt sem tudja v�grehajtani rendesen, a Griffend�lben ugyanis megengedett, hogy kicsit �gyetlen legyen az ember, m�g a Mardek�rban ez megbocs�thatatlan b�n… Ha griffend�les lenne, nem b�nn�, ha a mardek�rosok kinevetn�k, mert cser�be ut�lhatn� �ket.

�sszer�ncolta a szem�ld�k�t. T�nyleg tudn� gy�l�lni Norbertet?

Val�sz�n�leg nem.

Megmagyar�zhatatlan m�don sosem tal�lta ellenszenvesnek az ifj� Malfoyt. Nem tudta volna pontosan meghat�rozni, de mintha valami k�tel�ket �rzet volna kett�j�k k�z�tt. De fogalma sem volt, mi lehet az.

Nem t�n�dhetett rajta tov�bb, mert valaki megk�sz�r�lte a tork�t a h�ta m�g�tt.

Daniel ereiben megfagyott a v�r. Nagyot nyelt, lassan megfordult �s szembe tal�lta mag�t… az apj�val.

Harry Potter hanyagul az ajt�f�lf�nak t�maszkodott, �s a karj�n �l� Abut simogatta.

- Nos? – k�rdezte.

- Ah… - Dan csak ennyit tudott mondani. – Mit keres itt Abu?

- K�vetett t�ged – vont v�llat Harry �s Abu leugrott a kez�b�l. – Tudod, pontot k�ne levonnom a Mardek�rt�l, de tekintve, hogy m�g nincs mib�l levonnom… - H�ta m�g�tt �sszekulcsolt k�zzel k�zelebb l�pett. – Azt hiszem, fur�n n�zne ki, ha a Griffend�l �s a Mardek�r is m�nuszponttal kezden� az �vet, �gy eltekinthet�nk ett�l. Ami a b�ntet�sedet illeti, fiatalember…

- Apa, �gy �rtem… Potter professzor, meg tudom magyar�zni.

- Hagyd a professzor r�szt, n�gyszemk�zt vagyunk. – felelte Harry mosolyogva. – Mindazon�ltal, igaz�n szeretn�m hallani, mi�rt nyitottad ki ezt az ajt�t k�tszer is, �s mi�rt nyitottad ki a szekr�nyk�t, loptad el a t�rk�pet, �s j�tt�l vissza most…

Daniel zavartan pislogott. – Honnan tudsz a t�rk�pr�l?

Harry az asztalra mutatott. – El�sz�r is ott hagytad az asztalon bekapcsolva, ami nagy felel�tlens�g a r�szedr�l.

- Nem tudtam kikapcsolni! – v�gott k�zbe Dan. – Azt sem tudom, hogyan kapcsoltam be, honnan tudn�m kikapcsolni?… ��, sajn�lom. – Lehajtotta a fej�t, amint r�j�tt, milyen udvariatlanul f�lbeszak�totta az apj�t.

- Azt hiszem, v�letlen�l kimondtad: esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok, �s ezzel kapcsoltad be. A kikapcsol�shoz azt kell mondanod, hogy cs�ny letudva! - felelte Harry szigor� arccal. – �s ha megengeded, szeretn�m folytatni. Teh�t az els� nyom a l�that� helyen hever� t�rk�p volt, a m�sodik: mikor eb�did�ben l�ttam, hogy a szoba ajtaja ki van t�rva, �szrevettem, hogy a szekr�nyke ajtaja is nyitva van. �s mit tal�ltam a szekr�nyk�ben? Vesz�lyes �s elkobzott dolgokat. Csak�gy, mint Frics szob�j�ban annak idej�n… - �lmodoz� kifejez�s jelent meg Harry arc�n, amint esz�be jutott l�togat�sa a r�gi gondnok szob�j�ban a m�sodik roxforti �ve alatt. – Nem tudtam, hova tett�k a t�rk�pet, miut�n az �l-Mordon elvette t�lem, de a tan�rok r�sz�r�l �sszer� volt a t�bbi elkobzott holmi k�z� rakni… Dumbledore tudta, hogy a t�rk�p az eny�m, de nyilv�n azt gondolta, nem lenne helyes visszaadni nekem… �gy t�nt volna, mintha kiv�telezne velem, �s m�g t�bb szab�lyszeg�st engedne meg nekem. Az hiszem, Dumbledore-nak igaza volt, hogy nem adta vissza… Sz�val, amikor l�ttam, hogy a szekr�nyke ajtaja nyitva van, r�j�ttem, hogy aki itt volt, id�ben el tudott t�nni… nyilv�nval� volt, hogy valaki megtal�lta a t�rk�pet. Tudtam, hogy az ajt� z�rva volt, mert a nagyterembe menet l�ttam, �s felt�teleztem, hogy a “tettesek” egy perccel azel�tt hagyt�k el a szob�t, miel�tt �n oda�rtem, pl�ne, mert a l�bdobog�st is hallottam… pont akkor t�nhettetek el szem el�l, amikor oda�rtem, de a l�p�seitek m�g visszahangzottak a folyos�n. Nem t�nhettetek volna el, ha nem tudj�tok, hogy j�n valaki. �s honnan tudhatt�tok? A t�rk�pr�l. – L�tv�n fia d�bbent arc�t, Harrynek nevetnie kellett. – Daniel… egy teljes �vig haszn�ltam ezt a t�rk�pet, �s a seg�ts�g�vel t�bb alkalommal is siker�lt megl�gnom Piton el�l.

- De honnan tudtad, hogy �n voltam itt eb�did�ben?

Harry el�h�zott a tal�rja zseb�b�l egy eleg�ns sastoll penn�t. – Ezt itt felejtetted. Szerencse, hogy �n tal�ltam meg, �s nem mondjuk Piton.

Daniel �tvette a penn�t az apj�t�l, �s el�tkozta saj�t butas�g�t. Meglepet�s�ben ejthette el, amikor a t�rk�p “r�ki�ltott”.

A penn�ra, melyet  Harryt�l kapott a sz�let�snapj�ra, m�g a nev�t is r�v�st�k.

Zavart pirul�ssal tette zsebre. – K�sz, apa.

Harry b�lintott. – Csak egy tan�cs: legk�zelebb, ha �jjeli s�t�ra indulsz, gondoskodj r�la, hogy a majmod nem menjen ut�nad, mert gyan�s lehet a tan�roknak. F�l szemed mindig tartsd a t�rk�pen, hogy ne �rjenek kellemetlen meglepet�sek.

- Ez azt jelenti, hogy megtarthatom? – ragyogott fel Dan arca.

Harry ajka mosolyra h�z�dott. – Nem hiszem, hogy �n olyan j�l tudn�m haszn�lni, mint te. Tan�rk�nt el kellene koboznom, de egykori tekerg�k�nt csak b�tor�thatlak a haszn�lat�ra. De ha b�rmely tan�r elkap a zsebedben a t�rk�ppel, jegyezd meg, hogy nekem fogalmam sincs, honnan szerezted. �rtetted?

- Term�szetesen – b�lintott buzg�n Dan. – Fogalmad sincs, hogy megtal�ltam a t�rk�pet.

- Rendben. Haszn�ld, de igyekezz ker�lni a bajt.

Dan vigyorgott. – Mivel a te fiad vagyok, k�tlem, hogy el tudom ker�lni a bajt.

- Legal�bb pr�b�ld meg – mondta Harry, most m�r komolyabb arcot v�gva. – Ami a t�kr�t illeti…

- �n… nagy var�zsl�k�nt l�ttam magam… �s griffend�lesk�nt, mint te – b�kte ki Dan. �gy �rezte, el kell mondania valakinek - valakinek, aki nem mardek�ros, mint �… �s ki �rten� meg jobban, mint a saj�t apja?

- Nagy griffend�les var�zsl�k�nt? – visszhangozta Harry.

- Igen… - hajtotta le a fej�t Dan. – De ez mindig �gy marad… csak v�gy, nem a val�s�g.

- Nos, r�szben. – felelte Harry, fia mell� l�pve. Most, hogy mindketten a t�k�rbe n�ztek, norm�l k�p�ket l�tt�k. A t�k�r v�g�l is egyszerre csak egy ember v�gyait mutathatja.

- R�szben? – k�rdezte Dan.

- Igen – felelt az apja, kez�t a fi� v�ll�ra t�ve. – Azon nem v�ltoztathatsz, melyik h�zba osztottak, de m�g mindig lehet bel�led nagy var�zsl�.

- Hogyan? – s�hajtotta Dan. – Nem vagyok el�g tehets�ges, �s soha nem is leszek.

- A tehets�g nem minden. – r�zta fej�t Harry. – Sok tehets�ges var�zsl� elvesztegette a k�pess�g�t, �s m�sok, akik nem annyira tehets�gesek, igaz�n j�nak bizonyulnak.

- Nevezz meg egyet. – mondta a fi� lemond�an.

- Neville Longbottom, p�ld�ul – felelte Harry. – Jobb p�ld�t nem is tal�lhatsz. Mondhatom, kicsit sem volt tehets�gesebb n�lad, �s n�zd meg mi lett bel�le! H�res kviddics j�t�kos, �s most professzor.

A fi� r�ncolta a homlok�t. – Asszem ett�l jobban k�ne �reznem magam… de nem megy.

- Nem vigasztal�sk�nt mondtam, fiam – v�laszolt Harry szigor�an. – Az�rt mondtam, hogy eszedbe jusson majd, ha elj�n az ideje. �s hidd el, hogy egyszer el fog j�nni.

Daniel nem igaz�n �rtette a l�nyeget, de b�zott az apj�ban, aki b�lcs �s �sszer� dolgokat mondott neki. De m�gis… egy apa/tan�r, aki seg�ts�get ad fi�nak/di�kj�nak a szab�lyszeg�shez, tekinthet�-e b�lcsnek �s �sszer�nek?

- Apa… - sz�lalt meg v�g�l a fi�. – Mit l�tsz a t�k�rben, ha belen�zel?

- Jelenleg… kett�nket.

Dan od�bb akart l�pni, hogy apja szembes�lhessen sz�ve legh�bb v�gy�val, de Harry maga mellett tartotta, kez�t a fi� v�ll�n pihentetve.

- Nem akarok belen�zni t�bb�. Neked sem k�ne. Sokan elsorvadtak, n�melyek m�g meg is �r�ltek ez el�tt a t�k�r el�tt.

- T�nyleg? – k�pedt el a fi�.

- Igen. Egy b�lcs �regember szavait id�ztem… azt jelenti, hogy rossz �ton j�r, aki �lmokb�l �p�t v�rat, �s k�zben elfelejt �lni. Soha ne felejts el �lni, fiam.

A fi� kiss� bizonytalanul b�lintott. – F�lsz, hogy meg�r�lsz?

- �n? Nem. – Harry elmosolyodott – T�l sok minden van, amit k�v�nok… �s t�l sok olyan, amir�l azt k�v�nom, b�r sosem t�rt�nt volna meg… nem �n �r�ln�k meg, hanem a t�k�r, ha megpr�b�ln� megmutatni az �sszes nagy v�gyamat.

Daniel tudta, hogy apja lez�rtnak tekinti a t�m�t, �s ell�pett a t�k�r el�l. – �, n�zd Abut! – mutatott a majomra, amely a t�k�r el�tt illegette mag�t, �s ny�ladzott. – Lefogadom, hogy egy hatalmas ban�nhaj�t nyalogatva l�tja mag�t! – lehajolt �s megfogta a majmot, amely vis�tani kezdett, nem akarv�n ott hagyni a t�kr�t �s a ban�nhaj�t. – Gyer�nk, Abu!

- Mondtam, hogy bajkever� – jegyezte meg Harry. – Otthon kellett volna hagynod.

- Sz� sincs r�la. Hi�nyozn�k szeg�nynek… ugye, Abu? – cir�gatta Dan a majmot, amely jobban-hi�nyzik-a-ban�n-haj�-mint-te k�pet v�gott. – �s meg�g�rem, hogy nem j�v�k vissza – tette hozz� elfojtva egy �s�t�st.

- Ez t�bb, mint val�sz�n� – Harry �tny�jtotta neki a pergament. – �s most gyer�nk lefek�dni, ifj� tekerg�!

- Mi lesz a b�ntet�semmel? – vonta fel a szem�ld�k�t Dan.

Harry nevetve r�zta a fej�t. – Kifel�, kis csirkefog�. �s figyeld a t�rk�pet, ha nem akarsz beleszaladni Pitonba!