A nap hátralévő része a Mézesfalás-láz jegyében telt el. A gyerekek egyre azt ismételgették, hogy csodás ötlet lenne megvenni az üzletet, de Harry és Ginny úgy döntöttek, hogy majd később, kettesben beszélik meg a dolgot.

Bár Lea elaludt ebéd után, a Potter szülőknek lefekvésig nem volt módja megvitatni a Mézesfalás témát, mert a hármas-ikrek, apjuk legnagyobb rémületére, kitalálták, hogy medimágust játszanak, és meg akarták operálni Dinkyt. Harrynek muszáj volt közbelépnie, hogy megmentse szegény házimanót a hasfelmetszéstől.

- Ha jobban belegondolok… egyáltalán nem hangzik rossz ötletnek – mondta Harry este, amint felhúzta a pizsama felsőjét, és bemászott az ágyba a felesége mellé. – A család Roxmortsba költözhetne, és akkor állandóan a közelemben lehetnél…

- Működik az a piszkos fantáziája, Potter úr? – nevetett Ginny.

- Piszkos fantázia? Neeem… - nevetgélt Harry, és megcsókolta Ginny orra hegyét. – De tényleg szeretném, ha a közelemben lennél… Majdnem minden este meglátogathatnálak…

- Tényleg piszkos a fantáziád – vigyorgott az asszony. –  A változatosság kedvéért tényleg szeretnék csinálni valamit… Szeretek itt lakni, és a gyerekekkel foglalkozni egész nap, de… szükségem van valami másra is. Dolgozni akarok Harry. Meg tudsz érteni?

- Persze, hogy meg tudlak érteni. Tudod, hogy modern felfogású fickó vagyok. Nem bánnám, ha dolgoznál, mézeskalács-hercegnőm.

- Mézeskalács-hercegnő? Ez aranyos – Ginny  magához húzta a férfi arcát és szenvedélyesen megcsókolta. – És most… mi is van azzal a piszkos fantáziával, én mézeskalács-huszárom?

* * * * *

- Nem kéne nektek ágyban lenni? – morogta Sirius a Harry és Ginny szobája előtt görnyedező, és fülüket az ajtóhoz tapasztó három alaknak.

- Sssss! – csitította Rose. – Anya és apa nem tudhatja meg, hogy hallgatózunk!

Black karba tette a kezét. – Elmondanátok, mi az ördögöt hallgattok?

- Anya és apa… játszik – mondta Robert émelyítően ártatlan képpel.

- És mit, hm… ’játszanak’? – vonta össze szemöldökét Sirius.

- Tarzant és Jane-t – suttogta Richard. – Tapaszd ide a füled, és meghallod a dzsungel-zajokat, amiket hallatnak.

- Nem tapasztok semmit sehova, de megígérem, hogy lelógatlak a plafonról, ha nem takarodtok az ágyatokba azonnal! – Sirius fenyegetően a gyerekek felé suhintott a pálcájával, ezzel szétrebbentette őket. Amint a három pár láb dobogása elhalt, Sirius valóban az ajtóra tapasztotta a fülét. Miután meghallotta az első mondatot (’Harry Potter, te vad oroszlán!’), úgy döntött, elmegy aludni, de csak azután, hogy egy kellemes hideg zuhanyt vett.

- Oroszlán? Azt hittem, rénszarvast fogsz mondani…- mosolygott feleségére Harry, nem is sejtve, hogy odakint hallgatóznak. Arckifejezése örömteliről hirtelen rémültre vált.

- Mi az? – kérdezte Ginny zavarodottan.

Harry nyelt egy nagyot, vérvörösre pirult, és felemelt valami… csepegő dolgot. – Asszem, elszakadt, drágám.

- Elszakadt? – felesége elsápadt, mivel pontosan tudta, hogy ez mit jelent.

- Én… nem tudom, hogy történhetett… még egyszer sem fordult elő… - hebegett Harry. – A fenébe!

Harry és Ginny lévén mindketten párszaszájúak, elképesztően termékenyek voltak. A párszanyelv enciklopédiája szerint, ha egy párszaszájú férfi egy párszaszájú nővel szeretkezik, elkerülhetetlen, hogy az asszony teherbe ne essen, nem számít, milyen fogamzásgátló bűbájt használnak. Attól fogva, hogy ezt megtudták, Harry és Ginny minden alkalommal óvszert használtak, amikor együtt voltak, mivel ez volt az egyetlen módja a terhesség elkerülésének. Nem mintha olyan nagyon szerették volna… óvszer nélkül határozottan kellemesebb volt, de egyszerűen nem volt más megoldás.

Harry még emlékezett arra az éjszakára, mikor a kis Lea fogant: Ginny és ő Floridában ünnepelték a hetedik házassági évfordulójukat. Miután Disneylandben töltötték a napot, Ginny szenvedélyesen megcsókolta őt, és azt mondta: - Tudod, Harry, ahogy a sok gyerek közt sétáltam a vidámparkban, azt gondoltam… nekünk is lehetne még egy. Nem voltam terhes már négy éve… és szinte hiányzik.

Harry akkor el volt ragadtatva az ötlettől… azt jelentette, hónapokig ’normálisan’ lehetnek együtt. A kisbaba születése után azonban folytatták a védekezést. Az utolsó terhesség nagyon kimerítette Ginnyt, és úgy döntöttek, Lea lesz az utolsó gyermekük.

De a sors közbeszólt.

- Akkor azt hiszem, elkezdhetünk neveket keresgélni… - suttogta férje fülébe a leendő anya.

Harry mélyen a szemébe nézett. – Gondolod, hogy meg tudsz birkózni még egy terhességgel, Gin? És mi lesz a bolttal? Tudod vezetni abban az állapotban?

Ginnynek nevethetnékje támadt. Harry olyan aggodalmasnak látszott: alsó ajkát harapdálva egy kisfiúra hasonlított. Olyan édes volt...

- Gyere ide – Ginny magához húzta, és megcsókolta. – Ne aggódj, szerelmem. Megoldom… együtt megoldjuk.

- Kétségkívül megoldjuk… - próbált mosolyogni Harry -… de el se merem képzelni, mit szólnak majd a gyerekek, amikor megtudják…

* * * * *

- Meghoztuk a döntésünket – jelentette be Harry a reggelinél.

- Ééééééés? – kérdezte kórusban Rose, Richie, Robert és Lea.

- Ha még nem adták el, megvesszük a Mézesfalást, és Roxmortsba költözünk – mondta az anyjuk.

- HURRRRÁÁÁÁÁÁ!!!

- Más bejelentenivalónk is van – tette hozzá Harry, hogy lecsillapítsa a felajzott Potter gyerekeket.

- Micsoda? – nézett rájuk kíváncsian Sirius.

- Nos… Ginny és én… - Harry megfogta felesége kezét és megszorította. - …babát várunk.

- MEGINT????????