H�tf� reggel az els�s griffend�lesek �s mardek�rosok els� �r�ja m�giat�rt�net volt Binns professzorral. Mivel a k�s�rtet �s tan�t�si m�dszere cseppet sem v�ltozott az eltelt �vtizedek alatt, tov�bbra is ez volt az elk�pzelhet� legunalmasabb �ra. L�v�n h�tf� reggel (melyet minden di�k sz�rnyen ut�lt), kimondottan szerencs�sek voltak, hogy els� �r�juk m�giat�rt�net volt: h�tf� reggel mindenki rosszkedv� �s �lmos, de Binns �r�j�n alhattak egy j�t, hogy kipihenj�k a h�tv�ge f�radalmait.

Csak egyvalaki volt �bren az oszt�lyban, Lancelot Weasley, aki buzg�n jegyzetelte a professzor szavait.

Amikor Binns �pp a h�rhedt m�regkever� var�zsl� testv�rp�r, a v�rfert�z�s b�n�ben �l� Cesare �s Lucretia Borgia sz�rny� tetteit kezdte ecsetelni, Kevin feje az asztalra bukott, �s horkolni kezdett. Az ikrek var�zsl� sakkot j�tszottak az asztal alatt (�ppolyan j�l sakkoztak, mit apjuk, Ron), �s nem figyeltek Binnsre, aki id�k�zben befejezte a Borgi�kr�l sz�l� el�ad�s�t �s �j t�m�ba kezdett a boszork�ny�ld�z�sr�l.

- Sz�val, mit mondott tegnap az ap�d? – k�rdezte Norbert a szuny�k�l� Danielt�l, aki erre kinyitotta a szem�t �s �s�tott egyet.

- Nos… �hm, mondott p�r �js�got…

- Mit? – er�sk�d�tt a bar�tja.

- Anya �gy d�nt�tt, megveszi a M�zesfal�st. Tudod, �ppen elad�.

Norbert szeme elkerekedett. – H�ha! A mam�d� lesz a legjobb bolt Roxmortsban!

Nyilv�n t�l hangosan nyilv�n�totta ki lelkesed�s�t, mivel Binns professzor les�jt� pillant�st vetett r�, �s tov�bb besz�lt Malleus Maleficarumr�l, arr�l a k�nyvr�l, melyet az a k�t dominik�nus szerzetes �rt, akik lelkesen meg�gettek minden boszork�ny-gyan�s asszonyt.

- Apa m�g valami m�st is mondott – s�gta Daniel a bar�tj�nak, aki �ll�t csukott m�giat�rt�net k�nyv�n nyugtatva lust�n s�rk�nyokat rajzolt a padra.

- Mit? – k�rdezte Norbert, �s m�g n�h�ny l�ngot rajzolt oda, jelezve, hogy a s�rk�ny �pp t�zet ok�d.

- Anya megint �llapotos.

- Mi?

- �ton van a hetedik Potter b�bi – felelte Daniel.

- Hetedik? A sz�leid nem… t�lbuzg�k egy kicsit?

- Na igen, de a nagysz�leimnek, Weasley�knek, is h�t gyerek�k volt. Anya �s apa csak az � p�ld�jukat k�veti.

- H�t nem vesztegetik az idej�ket – vigyorgott Norbert.

- Aha… de �n nem b�nom, hogy lesz m�g egy testv�rem.

Az ifj� Malfoy szeme felvillant. – J� neked. �n azt k�v�nom, b�r ne Draco lenne a b�ty�m. T�ls�gosan ideges�t�. �gy par�d�zik, mintha �v� lenne az eg�sz vil�gegyetem, csak az�rt, mert van az a nyavaly�s bankja!

Amikor Binns professzor Vad�c Vendelin �rdemeit kezdte ecsetelni az oszt�lynak, Iago Rosier oldalba b�kte Danielt.

- H�, Potter! Ez a tied! – �tadott Dannek egy kis pergamen darabot.

Dan kinyitotta, �s elolvasta az ismer�s k�z�r�st:

Menj�nk ma d�lut�n! Tal�lkozzunk f�l hatkor a f�lszem� banya szobr�n�l.

- Mi ez? – k�rdezte Norbert .

- Kevin, Viv �s Val a M�zesfal�sba akar menni ma. A t�rk�p seg�ts�g�vel.

- Mi�rt menn�nek a M�zesfal�sba? Z�rva van, nem?

- Igen… - b�lintott Dan. – De tal�n tal�lunk egy kev�s h�trahagyott �rut a pinc�ben… �s m�g ha semmit sem tal�lunk, akkor is meglesz az els� tekerg�-kalandunk.

L�tv�n Daniel lelkesed�s�t, Norbert nagyot s�hajtott. – Az unokatestv�reid persze nem akarj�k, hogy �n is veletek menjek, ugye? Meg�rtem…

Daniel nem tudta, mit feleljen. Kevin �s az ikrek term�szetesen nem rajongtak volna az �tlet�rt, hogy egy Malfoyt is bevegyenek tekerg�nek… m�sr�szt, Dan nem akarta megs�rteni �j bar�tj�t.

- Eb�dn�l besz�lek vel�k – mondta elt�k�lten. – R�besz�lem �ket, hogy elj�hess.

Norbert legyintett. – K�r a f�radts�g�rt, nem fogj�k engedni. Nem sz�m�t, t�nyleg…

Az ifj� Potter azonban m�r elhat�rozta mag�t: felt�tlen�l besz�l az unokatestv�reivel. Norbertnek nem is kell tudnia r�la, �s ha nem siker�l meggy�znie a Weasleyket, Norbert nem lesz olyan szomor� a visszautas�t�s miatt.

Amint Binns professzor bejelentette, hogy a k�vetkez� �r�n a kobold l�zad�sokr�l lesz sz� (val�sz�n�leg a hetedik �v v�g�ig), Dan v�lasz�zenetet k�ld�tt Kevinnek:

Tal�lkozzunk az �vegh�zakn�l eb�d el�tt. Meg kell besz�ln�nk valamit.

* * * * *

A mardek�rosok k�vetkez� �r�ja gy�gyn�v�nytan volt a hugrabugosokkal. Bimba professzor azzal kezdte els� �r�jukat, hogy megismertette �ket kedvenc ugr�l� k�k paradicsomaival, amelyek a tan�rn� szerint gy�gy�tj�k a depresszi�t.

Az �ra k�zep�n a kiss� t�tov�nak t�n� Aberforth Dumbledore jelent meg.

- �hm… Bimba professzor… - k�sz�r�lte meg a tork�t. – Elk�rhetn�m egy pillanatra… Julie Dumbledore-t?

Hirtelen minden fej a kis sz�ke hugrabugos l�ny fel� fordult, aki az �vegh�z legt�volabbi sark�ban �lt �s igyekezett olyan kev�s felt�n�st kelteni, amennyire az emberileg lehets�ges volt.

- Dumbledore kisasszony, elmehet Dumbledore professzorral – jelentette ki Bimba.

A sz�ke kisl�ny fel�re l�tszott zsugorodni. Aberforth b�tor�t�an r�mosolygott, �s ett�l �gy n�zett ki, mint egy j�s�gos T�lap�. – Gyere kis dr�g�m, ne f�lj.

Julie fel�llt �s k�vette az �regembert kifel� az �p�letb�l.

Hangos moraj futott v�gig az �vegh�zon, a di�kok kezdt�k megvitatni az esem�nyt.

- K�v�ncsi vagyok, milyen rokons�gban vannak a Dumbledore testv�rek ezzel a l�nnyal – mondta Dan, mik�zben a k�k paradicsom leveleit metszegette.

- Nem tudom – vont v�llat Norbert. – Tal�n az unok�ja, vagy d�dunok�ja valamelyiknek.

- Aberforth Dumbledore lesz�rmazottja, az biztos – sz�lt oda nekik Gilda Lockhart a szomsz�d asztalt�l.

- Mit�l vagy ilyen biztos benne? – vonta f�l szem�ld�k�t Norbert. – Az igazgat� lesz�rmazottja is lehet.

- Nyilv�nval� nem? – felelte Gilda. – Albus Dumbledore sosem volt h�zas, arr�l tudn�nk. Ez�rt nem lehet az � lesz�rmazottja a gyerek.

- Mi�rt ne? Vannak t�rv�nytelen gyerekek is, nem? – k�rdezte Dan.

- Egy�ltal�n nem – mondta a l�ny. – A t�rv�nytelen gyerekek nem viselik az apjuk nev�t, az anyjuk csal�di nev�t kapj�k… hacsak az apjuk �r�kbe nem fogadja �ket.

- Akkor… - Dan er�sen gondolkodott valamilyen megold�son, hogy bebizony�tsa ennek a bosszant� l�nynak, hogy nincs igaza. – Albusnak �s Aberforth-nak lehetett egy n�v�re, akinek t�rv�nytelen gyereke sz�letett: ez a Juile… �s akkor Julie a mam�ja csal�di nev�t kapta.

- Ahogy tetszik, Potter – Gilda vetett r� egy buta-�s-bosszant�-vagy-tal�n-m�gis-meg-kellett-volna-vernem-t�ged pillant�st �s elfordult. Daniel ugyanazt �rezte Gild�val kapcsolatban: hogy buta �s bosszant�. �s m�g vesz�lyes is.

- V�gre! – s�hajtotta Norbert – Az �r�letbe kerget ez a csaj.

- Engem is – �rtett egyet Daniel, �s k�zelebb hajolva Norberthez odas�gta: - �s fr�szt kapok t�le! Egy l�nnyal, aki �gy tud verekedni, nem szabad kukoric�zni.

- �n nem f�lek felbosszantani – felelte bar�tja. – K�l�nben is, csak a figyelm�nket akarja felkelteni.

- Lehet – vont v�llat az ifj� Potter, gondolatban �sszehasonl�tva Gild�t Liu Changgal. Ha Gilda Lockhartra (�s az � balhorg�ra) jutott esz�be, megborzongott, de ha Liura gondolt, tet�t�l talpig melegs�get �rzett. El is hat�rozta, hogy ha b�rmikor f�zna, csak Liura gondol majd.

Miut�n abbahagyta az �br�ndoz�st a csinos holl�h�tas kisl�nyr�l, figyelm�t �jra az odakint besz�lget� Aberforth-ra �s Julie-ra ford�totta. L�tta, hogy az �reg var�zsl� meg�leli a kisl�nyt, azt�n elmegy. Julie f�l�nk mosollyal t�rt vissza az �vegh�zba, de l�that�an jobb hangulatban volt, mint Aberforth �rkez�se el�tt.

* * * * *

- Te nem vagy magadn�l! – ki�ltott Kevin Weasley kedvenc unokatestv�r�re. – Nem vehetj�k be a tekerg�k csapat�ba!

- De mi�rt nem? Csak az�rt, mert Malfoynak h�vj�k? Arr�l igaz�n nem tehet! Nem tehet r�la, hogy az apja hal�lfal� volt, �s a b�tyja egy tet�! – Dan �gy �rezte, meg kell v�denie �j bar�tj�t �s be kell bizony�tania, hogy nem minden Malfoy gonosz. Norbert r�g elment a kast�lyba eb�delni, de Daniel elhat�rozta, hogy meggy�zi Kevint Norbert j� sz�nd�kai fel�l.

- �, t�rj m�r �szre, haver! – sz�lt Kevin. – Az igaz, hogy nem v�laszthatod meg, hogy milyen csal�dba sz�letsz, de ha a Malfoy csal�dban sz�letsz, az azt jelenti, hogy n�gy �ves korodra el vagy rontva. Ez a Norbert is biztosan olyan… alattomos k�gy�, �n mondom neked. El�g rendesnek t�nt a vonaton, de lefogadom, hogy csak megj�tszotta mag�t.

- �, m�r �rtem! – csattant f�l Dan. – Azt gondoltad, nem olyan rossz, m�g nem bar�tkozott velem! F�lt�keny vagy, ez a te bajod!

- F�lt�keny???

- Igen, f�lt�keny, mert t�bb id�t t�lt�k vele, mint veled! Tudod, hogy nem lenn�k a bar�tja, ha nem a Mardek�rba osztanak be! Nem tehetek r�la, vil�gos? Nem k�rtem, hogy mardek�ros legyek, nem akartam, hogy Norbert a bar�tom legyen, de a sorsnak m�s tervei voltak! A v�gzet akarata volt, hogy ne a Griffend�lbe ker�ljek, hogy egy Malfoy legyen a bar�tom, �s hogy r�j�jjek, az el��t�let marhas�g!

- Marhas�g? Nem, nem az! Mindig van valami alapja! – v�gott vissza Kevin.

- Az el��t�let megm�rgezi a sz�ved! – Dan hitetlenkedve r�zta a fej�t – Ha ennyire tele vagy el��t�letekkel, tal�n engem is el k�ne �t�lned… v�g�l is mardek�ros vagyok… tudod, olyan rosszfi�.

Kevin forgatta a szem�t. – Ugyan m�r Dan, ne kezdj filozof�lni el��t�letr�l �s f�lt�kenys�gr�l… Veled szemben sosem lenn�k el��t�letes, de Malfoy… � m�s t�szta. �… Malfoy, ez van, �s ez el�g ahhoz, hogy ne b�zzak benne. – L�tv�n Daniel arckifejez�s�t, fels�hajtott. – J�l van, j�l van, adjunk neki egy es�lyt. Vel�nk j�het a M�zesfal�sba, de rajta tartom a szemem. Csak a kedved�rt teszem, v�sd az eszedbe. Ha kider�l, hogy �rul� �s kikotyogja a t�rk�p titk�t, esk�sz�m, megfojtom.

- �ll az alku – b�lintott Dan, �s elindult a kast�lyba eb�delni, ut�na pedig leck�t �rni a k�vetkez� b�jitaltan �r�ra. Norbert azt is meg�g�rte, hogy seg�t neki gyakorolni a szikra-el�var�zsol� b�b�jt (Dan m�g mindig nem tudta t�k�letesen, de Norbert megtanulta a t�zolt� b�b�jt a h�tv�g�n, hogyha Dan l�ngra lobbantana valamit, el tudja oltani.)

* * * * *

M�g d�lut�n Dan �s Norbert b�b�jokat gyakorolt, a griffend�leseknek gy�gyn�v�nytan �r�juk volt a holl�h�tasokkal. Kevin besz�lt Viviane-nak �s Valentine-nak Dannel folytatott vit�j�r�l, �s az ikrek fel voltak h�borodva.

- Dan nem tudja, mit csin�l! – f�st�lg�tt Viv �s v�letlen�l let�rte az ugr�l� k�k paradicsom egy �g�t. A paradicsom d�h�s hangokat hallatott (paradicsomnyelven szitkoz�dott, �gy a di�kok egy sz�t sem �rtettek bel�le) �s (kis k�k �kl�kbe szor�tott) leveleit r�zta a l�ny fel�.

- Persze, hogy nem tudja! – mondta Kevin. – De nem tudtam meggy�zni. F�lek, hogy elvesz�tj�k a bar�ts�g�t, ha nem hagyjuk Malfoyt vel�nk j�nni. De azt is megmondom, hogyha ez a Norbert b�rmi bajt okoz nek�nk, �gy visszav�gunk neki, hogy komolyan megkeser�li.

Id�k�zben az �g kezdett beborulni, �s a nap vastag sz�rke felh�k m�g� rejt�z�tt.

Amikor Bimba professzor a k�k paradicsomok m�gikus tulajdons�gait kezdte sorolni, eleredt az es�.

A kellemes ny�rias id�t hideg sz�l kergette el, �s nagy cseppekben hullott az es� a roxforti birtokra. Id�nk�nt vill�mok sz�ntott�k az eget, pillanatokra megvil�g�tott�k a parkot, nyomukban hangos mennyd�rg�s hallatszott. �gy hangzott, mintha az �r tek�zne az angyalokkal a mennyorsz�gban.

D�lut�n f�l �tkor olyan s�t�t volt, mintha �jf�l lenne. A viharos sz�l vadul t�pte a Tiltott Rengeteg f�inak koron�j�t.

Amikor az �r�nak v�ge volt �s a di�kok kil�ptek az �vegh�zb�l. Igyekeztek min�l jobban beburkol�zni a tal�rjukba, �s futva siettek a kast�ly biztons�g�ba. Legt�bben m�r el is t�ntek az es� s�r� f�gg�nye m�g�tt, amikor a Weasley gyerekek m�g a szabad �g alatt botork�ltak. Lancelot lass�totta le �ket, mivel a fi� v�letlen�l gumil�b ront�st sz�rt mag�ra a reggeli s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�n. �gyetlens�g�nek h�la, csak s�ntik�lni tudott. Az ikrek �s Kevin r�g a kast�lyban lehettek volna, ha nem �rzik felel�snek magukat unokatestv�r�k ir�nt. �gy h�t k�t oldalr�l t�mogatt�k, hogy gyorsabb s�ntik�l�sra b�rj�k a viharban.

M�r b�rig �ztak, �s mindennek elmondt�k Lancelotot, aki el�g h�l�s volt a seg�ts�g�k�rt ahhoz, hogy visszatartsa mag�t, �s ne t�lja le �ket valah�nyszor valamelyik�k egy k�l�n�sen cifr�t k�romkodott.

B�r lassan, de k�zeledtek az �p�lethez. Majdnem f�l�ton j�rtak, amikor egy kentaur rohant ki az erd�b�l vadul integetve, �s odakiab�lt valamit, amit nem lehetett hallani a mennyd�rg�s robaj�t�l.

A n�gy Weasley gyerek meg�llt, amint a sz�ke kentaur lihegve odarohant hozz�juk. M�r j� ideje futhatott, mert teljesen kimer�ltnek l�tszott.

- H�la a csillagoknak, hogy tal�lok idekint valakit! – ki�ltotta, t�lord�tva a mennyd�rg�st. – Seg�tenetek kell!

- Seg�teni? Miben? – ord�tott vissza Kevin.

- Egy vill�ms�jtotta fa r�zuhant egy egyszarv�ra! Pr�b�ltam megmenteni, de egyed�l nem tudtam! A t�bbi kentaur elrejt�z�tt a vihar el�l, �s nem tal�lok senkit!

- Elszaladok az iskol�ba �s megk�rek egy tan�rt, hogy seg�tsen! – ki�ltotta Viviane.

- Lehet, hogy t�l k�s� lesz szerencs�tlen teremt�snek! R�gt�n tenn�nk kell valamit! – harsogta a kentaur.

- Rendben! – egyezett bele Valentine. – J�v�nk seg�teni!

- De… ez a Tiltott Rengeteg! – ellenkezett falfeh�rre v�lva Lancelot. – Nem szabad oda menn�nk!

- Neked nem kell j�nn�d, ne izgulj! – kiab�lta Kevin. – T�l lass� vagy. Viv, Val �s �n megy�nk!

Lancelot arca megr�ndult. – Ti… itt akartok hagyni? Egyed�l???

* * * * *

- El se hiszem, hogy az unokatestv�reid megengedt�k, hogy veletek menjek! – mondta vid�man Norbert, amint � �s Daniel felmentek az emeletre, hogy tal�lkozzanak a t�bbi tekerg�vel a F�lszem� boszorka szobr�n�l. Amint balra fordultak a sarkon, a d�h�s McGalagony professzor hangj�t hallott�k a tan�rib�l:

- Egyszer�en nem �rtem, Albus! A f�rjemnek m�r volt el�ttem egy feles�ge, de elv�lt, ez vil�gos… az asszony az �llamokba k�lt�z�tt, ez is rendben van. Ott nevelte f�l a gyermek�ket… meg�rtem. De mi�rt nem mondtad el Aberforth-nek, hogy apa lett? �s ha m�r ilyen sok�ig �rizted a titkot, mi�rt nem tartottad titokban �r�kre?

- Ugyan, ugyan, kedves Minerva… - felelte az igazgat� csillap�t� hangon. – Mi�rt van az az �rz�sem, hogy nem �r�lsz a kis Julie jelenl�t�nek?

- Nem arr�l van sz�, hogy nem �r�l�k neki, Albus, de ez az eg�sz nagyon v�ratlanul �rt… nem is tudom… csak meglep�dtem, amikor Julie nev�t kellett felolvasnom a beoszt�sn�l, mivel nem eml�keztem, hogy egy Dumbledore nev� gyereknek k�ldtem volna levelet… azt�n teljesen elk�pedtem, amikor kider�lt, hogy a f�rjem unok�ja! �ssze vagyok zavarodva, Albus. Hogyan kellene viselkednem? M�rges vagyok Aberforth-re, mert nem besz�lt a r�gi h�zass�g�r�l, m�rges vagyok r�d, mert nem sz�lt�l a f�rjem lesz�rmazottair�l… �s magamra is d�h�s vagyok…

- Magadra is? Mi�rt, Minerva? – Albus hangja meglepettnek t�nt.

- Mert… - a tan�rn� hangja elcsuklott, - mert valah�nyszor r�n�zek… Julie-ra… f�lt�keny vagyok.

- F�lt�keny?

- Igen. F�lt�keny, mert nekem nincs saj�t unok�m, �s f�lt�keny vagyok, mert versenyeznem kell!

- Versenyezni? Mi�rt?

- Aberforth szeretet��rt… - v�laszolta McGalagony nagyon halkan, majdnem suttogva, de a kint hallgat�z� k�t bar�t m�gis meghallotta.

- Minerva, Minerva… Azt gondoltam, sokkal �sszer�bben gondolkodsz enn�l – korholta szel�den az igazgat�. – Az �n bolond �cs�m szeret t�ged, �s biztosra veszem, hogy nem fog kev�sb� szeretni att�l, hogy a kisl�nyt is szereti.

- Tudom, Albus, tudom, m�gis… f�lek.

- Ne f�ljen, Minerva.

- Albus…

- Igen?

- A te �tleted volt, a Roxfortba hozni a kisl�nyt… ugye?

- Nincs �rtelme tagadni… az �n �tletem volt.

- De h�t… mi�rt?

Albus nem felelt mindj�rt, nyilv�n a v�lasz�t fontolgatta. – Figyeltem az �cs�met, mi�ta elvett t�ged, �s el kell, hogy ismerjem, te megv�ltoztattad �t. Nem nagyon, de k�ts�gtelen�l v�ltoztatt�l rajta. �gy t�nik, feln�tt… legal�bb egy kicsit. Azt gondoltam, el�gg� feln�tt ahhoz, hogy csal�dja legyen, kisgyereke legyen… azt is be kell ismernem, hogy egy kis bossz� is volt a dologban… igen, Minerva… mindig vissza akartam v�gni az �n kedves �cs�mnek az�rt a kecsk�s tr�f��rt, �s �gy gondoltam, legal�bb j�kora megr�zk�dtat�s lesz neki, ha idehozom  Julie-t.

- �n… �n nem gondoltam Albus, hogy te ilyen is tudsz lenni… �gy �rtem bossz��ll�... – mondta McGalagony �rnyalatnyit v�dl� hangon.

- Tudom… �s egy kicsit sz�gyellem is magam – felelte Dumbledore. – Azt hiszem, eln�z�st kell k�rnem… t�led. Rem�lem, nem tettem t�nkre a h�zass�god Julie Roxfortba hoz�s�val. Csak azt akartam, hogy Aberforth megd�bbenjen… �s azt is akartam, hogy v�gre megismerje a d�dunok�j�t. Alapvet�en j� sz�nd�k vezetett… egy kis cs�nytev�ssel a h�tt�rben.

- Ejnye, ejnye, Albus… n�ha annyira hasonl�tasz Aberforth-re! – ciccegett Minerva, de hangja m�r nem volt d�h�s, ink�bb megk�nnyebb�ltnek hangzott.

Daniel �s Norbert m�g tov�bb hallgat�dzott volna, ha Gilderoy Lockhart nem fordult be a sarkon, lila tal�rban �s sz�les vigyorral.

A fi�k, hallv�n a l�p�seket, elt�volodtak a tan�ri ajtaj�t�l, �s �gy tettek, mintha csak arra s�t�ln�nak.

- Szervusztok, fi�k – �dv�z�lte �ket Gilderoy.

- J� napot, tan�r �r – mondta Dan �s bar�tja k�rusban, majd folytatt�k �tjukat a F�lszem� boszorka szobra fel�.

- Teh�t akkor igaz. Az a Julie Aberforth d�dunok�ja, nem az igazgat�� – sz�lalt meg Dan.

- Ja… de ne mondd meg Lockhart l�ny�nak, hogy igaza volt… pont olyan bek�pzelt, mint az apja, �s ha bevalljuk neki, hogy igaza volt, m�g �nel�g�ltebb lesz.

- Nem is tudom… igaz, hogy bosszant� a csaj, de nem hiszem, hogy bek�pzelt. Ha olyan lenne, mint az apja, akkor hossz� g�nd�r�tett haja lenne, var�zslattal meghosszabb�tott szempill�i, r�zsozn� a sz�j�t, �s lakkozn� a k�rmeit. De semmi ilyet nem csin�l… - mondta Dan kiss� bizonytalanul. – Ink�bb olyan, mint egy fi�. Egy�ltal�n nem lockhart-szer�.

- Lefogadom, hogy a j� �reg Lockhart papa egy�ltal�n nem �r�l a harcias kisl�ny�nak – jegyezte meg Norbert, amikor oda�rtek a szoborhoz. – Nos, majdnem f�l hat van, a t�bbiek k�snek.

Dan az �r�j�ra n�zett. – Ja. Gy�gyn�v�nytan �r�juk volt negyed hatig. Biztosan b�rig �ztak a viharban… val�sz�n�leg �pp most melegednek �t �s vesznek fel sz�raz ruh�t.

- N�zz�k meg a t�rk�pen, �s megl�tjuk rajta, hol vannak. – javasolta Norbert.

- Ok�. – Az ifj� Potter k�r�ln�zett, hogy biztosan egy tan�r sincs-e a k�zelben, �s bekapcsolta a t�rk�pet. A fi�k a pergamen f�l� hajoltak, �s l�tt�k, hogy a Weasley gyerekek sehol sincsenek a kast�lyban. A pergamen fels� sark�ban azonban n�gy pont mozgott, h�rom k�z�l�k Weasley felirattal, egy pedig Firenze felirattal. �gy n�zett ki, az erd� fel� futnak.

- Bemennek a Tiltott Rengetegbe! – lehelte Daniel.

- Bolondok ezek? – k�pedt el Norbert, �s kikapta a pergament bar�tja kez�b�l. – Te j� �g, ezek t�nyleg arra mennek… Tudod, hogy bajuk eshet ott… az erd�ben vesz�lyes l�nyek laknak!

- Tudom. A sz�leim sokat mes�ltek r�la. V�rfarkasok �s �ri�s-p�kok vannak ott meg minden… Firenze kentaur, amennyire tudom, de mit akar az unokatestv�reimt�l? Mi van, ha bajba ker�lnek? M�g meg is halhatnak!

- Sz�ljunk egy tan�rnak! – javasolta Norbert.

- Egyet�rtek. – B�lintott Dan. Tal�n fel kell fedni�k a tr�kk�s t�rk�p l�tez�s�t, hogy megmenthess�k az unokatestv�reit, de a t�rk�p elveszt�se nem lenne olyan sz�rny�, mint Kevin �s az ikrek elveszt�se.

A fi�k visszafutottak a tan�ri szob�hoz, de nem tal�ltak ott egy lelket sem. Hol az �rd�gben van Albus �s McGalagony, amikor sz�ks�g�k van r�juk? Norbert �jra a t�rk�pre n�zett. Az “Albus Dumbledore” �s a “Minerva McGalagony” felirat� pontok Lockhart dolgoz�szob�j�ban voltak a kast�ly t�ls� v�g�n. Hermione Weasley a bagolyh�zban volt, Harry Potter a konyh�ban (besz�lgetett a “Dobby” felirat� ponttal)… �gy t�nt a fi�khoz legk�zelebbi tan�r Piton, aki a pinc�ben l�v� h�l�szob�j�ban tart�zkodott. A pince is messze volt, de m�g mindig hozz� voltak a legk�zelebb.

- Senki sincs a k�zelben, csak Piton.

- Piton? Van fogalmad r�la, mit csin�lna az unokatestv�reimmel? – ny�gte Dan. – Pont Pirtonhoz kell menn�nk az �sszes tan�r k�z�l?

- Ha nem akarod, hogy az unokatestv�reid meghaljanak, akkor igen. Nem vesztegethetj�k el az id�t – felelte Norbert, �s futni kezdett lefel� a l�pcs�n.

K�t perccel k�s�bb a k�t bar�t val�s�ggal berobbant Piton ajtaj�n.

- Mi az? A kopog�sr�l nem hallottatok m�g? – mordult r�juk a b�jitaltan tan�r, �s sietve hely�re r�ngatta tal�rja ujj�t. Nyilv�n valami ken�ccsel kenegette a bal karj�t, mert Daniel egy nyitott t�gelyt l�tott a professzor asztal�n.

- Bocs�nat tan�r �r, de a seg�ts�g�re van sz�ks�g�nk! – hebegte Norbert. – H�rom di�k most ment be a Tiltott Rengetegbe egy kentaurral! Nem tudjuk, mi�rt, de tal�n vesz�lyben vannak, �s…

Be sem fejezhette, mert Piton elsietett mellett�k �s azt morogta: - Idi�t�k! Az erd�be menni ebben az id�ben! – A k�t fi�hoz fordult, m�g felfel� futottak. – Honnan tudtok err�l egy�ltal�n? Ebben a felh�szakad�sban nem l�thatt�tok a kast�ly ablak�b�l!

Igaza is volt: ha az ember kin�zett az ablakon, semmit se l�tott a k�dt�l �s az es�t�l.

- Mi… m�shonnan tudtuk meg, uram – nyelt nagyot Daniel, tudv�n, hogy elvesz�ti becses t�rk�p�t, de az unokatestv�rei �lete fontosabb volt a sz�m�ra. Meg kellett mondania Pitonnak.

– Ebb�l.

Perselus csak egy pillant�st vetett a t�rk�pre, �s r�gt�n felismerte. – Add ide!

Dan vonakodva adta �t a pergament h�zvezet� tan�r�nak. Piton azonnal Leperex b�b�jt sz�rt a t�rk�pre, mik�zben el�rt�k a bej�rati csarnok ajtaj�t �s kirohantak az es�be.

- H�rom Weasley, amint l�tom – morogta Perselus, a t�rk�pet vizsg�lva. – Csoda, hogy te nem vagy vel�k, Potter. Nem lenn�k meglepve, ha ott lenn�l. De ne agg�dj, �gy is legal�bb akkora bajban vagy, mint �k. Tudom, hogy elloptad a t�rk�pet a b�bor szoba szekr�ny�b�l! Saj�t kez�leg z�rtam be oda �vekkel ezel�tt!

Dannek nem volt kedve v�laszolni, csak sietett, hogy l�p�st tartson Pitonnal. Norbert sz�r� oldal�ra szor�totta a kez�t �s lihegett, m�g Daniel szem�veg�t �sszemaszatolt�k az es�cseppek.

- Leperex! – az ifj� Malfoy bar�tja szem�veg�re szegezte p�lc�j�t, m�g �tfutottak a roxforti birtokon. Nyilv�n Pitont�l vette az �tletet, aki ugyanezt a b�b�jt alkalmazta a t�rk�pen.

Dan meg volt lepve, hogy a professzor nem mondta nekik, hogy maradjanak a kast�lyban, �s ne menjenek vele az erd�be, pedig sz�mos lehet�s�ge lett volna r�. Dan valahogy arra sz�m�tott, hogy Piton visszazavarja �ket a h�l�k�rlet�kbe, miel�tt elhagyj�k a kast�lyt, de nem. Akkor is visszak�ldhette volna �ket, amikor az erd� sz�l�re �rtek, de m�g akkor sem tette. �gy a k�t fi� k�vette a tan�rt a f�k k�z�.

A Tiltott Rengeteg f�i �s bokrai olyan s�r�n n�ttek, hogy majdnem lehetetlen volt k�zt�k el�rehaladni, �gy f�lre kellett h�zniuk az �gakat. Piton visszaadta a t�rk�pet Dannek, hogy a boz�t f�lre�tkoz�s�ra tudjon koncentr�lni, �s �tj�rhat� csap�st v�gjon maguk el�tt. B�r nehezen haladtak a s�r� aljn�v�nyzetben, egy el�nye az�rt volt: nem engedte �t a hideg szelet. A s�r� lombkorona felfogta az es�t, de m�r �gyis b�rig �ztak.

- Egy kicsit balra, tan�r �r – sz�lalt meg Daniel, a t�rk�pen k�vetve unokatestv�rei mozg�s�t. Szerencse, hogy az erd� is a roxforti birtokhoz tartozott, m�sk�nt nem lett volna rajta a t�rk�pen, �s fogalmuk se lett volna, merre keress�k az elk�borolt Weasleyket.

* * * * *