Mikor a fiúk leértek a lépcsőn Mrs.Potter egyenként megölelte őket, majd ezt mondta: 
- Vigyázzatok magatokra, és ne keveredjetek bajba! - búcsúzott az asszony.
Remus megköszönte a vendéglátást, majd oldalba bökte Siriust, aki így észbe kapott, és ő is megköszönte a vendéglátást.
Mikor kiértek az utcára Mr.Potter épp elő vette a pálcáját.
- Álljatok hátrébb - szólt, majd kinyújtotta a pálcát tartó kezét. Erre a jelzésre hirtelen megállt előttük egy kétemeletes busz.
- Üdvözöljük a Kóbor Grimbuszon! - kezdte a kalauz.
- Köszönjük, de már kívülről tudjuk... - mondta Mr.Potter, majd a fiúkhoz fordult - ti keressetek helyet, én addig fizetek.
A busz aljában még alig ültek, viszont a hangokból ítélve feljebb többen voltak.
- Úgy vélem jó ötlet volna hátra ülni, ott több a kapaszkodási lehetőség... - mondta Remus, barátai pedig egyet értettek vele, így hátra mentek, és leültek, úgy, hogy Mr.Potternek is maradjon hely. A busz elindult.
- Szerintem a sofőr megdöntötte a rekordját, - mondta vigyorogva Sirius, mikor már a King's Cross pályaudvaron a kilences és a tízes vágányt elválasztó fal előtt álltak - csak kilencszer estünk hátra.
Miután átmentek a falon rögtön megpillantották a Roxfort Expresszt. Hála Mrs.Potternek még alig álltak kint, és James az ablakokra pillantva azt is észrevette, hogy a vonaton sincs túl sok diák. Mivel kevesen álltak a  
peronon James hamar észrevette, hogy Lily nincs itt.
- Lehet,hogy már a vonaton ül - gondolta. Harmadik év elején, induláskor megkérdezte Lilyt, hogy a lány már előző nap fel szokott-e szállni a vonatra, vagy mi, mert a szinte még üres volt a vonat, amikor Lily már rajta  
ült.
- Na, fiúk úgy látom találtok majd helyet - mondta Mr.Potter, majd egyenként elbúcsúzott tőlük. - Jók legyetek, nehogy valami rosszat haljunk rólatok.
A fiúk felvitték a ládáikat, illetve James és Sirius ládáját, Remusé ismét gondot okozott. Mr.Potter már elment, úgyhogy ő sem segíthetett. Ekkor megjelent Peter az édesanyjával, aki szigorú volt, de nagyon erős is.  
Látva fia barátainak erőlködését oda ment, és minden nehézség nélkül felrakta a ládát.
- Köszönjük - mondták a fiúk.
Az asszony azonban rájuk sem nézett, éppen fiát kérdezgette: - Mindent beraktál? Tudod, hogy nem szeretem utánad küldeni dolgaidat...
- Igen anya, legalábbis remélem. - felelte Peter. 
- Na, jól van - mondta fiának. - Légy jó, ne keverj galibát, és ha baj van írj!
- Jó anyu! - mondta türelmetlenül Peter, mivel barátai a vágány ajtajában vártak rá.
- Szia! - búcsúzott az asszony.
- Szia! - hangzott a türelmetlen válasz.
Miután Peter hallótávolságon tudta anyját így szólt: - Hellóztok. Bocsi, hogy ennyit kellett várnotok, csak, hát anyu...
- Szia! - köszönt James. Egy kis türelmetlenség csengett a hangjában, mert, már nagyon szerette volna látni Lilyt.
- Helló Féregfark! - köszönt szinte egyszerre Remus és Sirius.
- Na indulás! - mondta James, miután felvonszolták Peter ládáját is.
Hamar találtak egy üres kupét, leültek, majd félórán keresztül a nyáron történt dolgokról beszéltek. Észre sem vették, amikor a vonat elindult. Pár perccel a Roxfort expressz indulása után,Sirius hirtelen felállt.
- Indulás felfedezőútra.
A többiek egyetértettek Siriussal, így elindultak, ám Remus azt mondta, hogy ő inkább maradna.
Eleinte csak Hollóhátas, Hugrabuggos és néhány Griffendéles diákot láttak, de 1-2 perc séta után James megpillantotta Lilyt, két barátnője, Tina és Susan 
társaságában. Sirius idén nyáron vallotta be Jamesnek, hogy tetszik neki Susan. James nem tudott mit mondani erre, mert már negyedik óta mindenki tudta, hogy James 
szerelmes a vörös hajú lányba, ám Lily rá sem hederített.
James megbökte az előtte haladó Sirius vállát, és a kupéra mutatott. Sirius bólintott, és egy másodperc múlva már benn álltak.
- Jól utaznak hölgyeim, nincs szükségük egy kis vidításra? - kérdezte James.
- Míg be nem toppantál Potter, addig remekül éreztük magunkat - felelte Lily.
- Mi a baj Evans? - kérdezte James.
- Te - hangzott a tömör felelet Tinától.
- Meg a barátaid - folytatta Susan.
- A legnormálisabb barátod hol maradt Potter? - kérdezte Tina.
- Biztos a Szent Mungóban van, mert bele őrült, abba, hogy folyton megfékezze ezeket a diliseket - mondta Susan.
- Én nem Lupin hiányán csodálkozom - mondta Lily. - Hanem azon, hogy ezeket még nem rúgták ki.
- Tudod Evans, idén tényleg nagyon jók voltunk - mondta James.
- Remus pedig teljesen egészséges, épp új átkokat keres nekünk... - fordult Sirius Susanhoz.
- Ennek nagyon örülünk, most pedig tünés! - kiáltotta Tina.
- Viszontlátásra - köszönt Sirius.
- Remélem, hamarosan ismét találkozunk hölgyeim! - mondta James, és meghajolt.
Miután kimentek a kupéból az hangosan becsapódott mögöttük.
- Hát ez nem ment túl jól - morogta Sirius.
James nem válaszolt. Még Lilyn járt az esze. 
Miután üdvözölték néhány barátjukat, és Pitont, útnak indultak visszafelé. Hirtelen eléjük ugrott Lucius Malfoy.
- Helló Potter, Black és hűséges alattvalójuk... - mondta a mardekáros fiú.
- Húzz el innen Malfoy... - mondta James, miközben Siriusszal eggyütt pár átkot küldött Luciusra. Pitonon kivűl Lucius Malfoyot utálta a legjobban.
Malfoy egy átok kivételével az összeset kikerülte. Ennek az egy átoknak köszönhetően Lucius balett ruhát kapott. Az undok fiút annyira dühítette a ruha, hogy csak 
vaktában küldött egy átkot, majd berohant a kupéba. James és Sirius sikeresen félre ugrott az átok elől, ám Peter nem volt elég gyors így őt találta el.
James ránézett Peterre, majd miután nem látott semmi különöset a fiún, megkérdezte mi történt. Barátja azonban csak tátogott.
- Siperus - mondta Sirius az ellenátkot, ám az nem segített. - Nem silencio volt...  de akkor mi?
Egészen a kupéig ezen töprengtek. Mikor meglátták Remust, rájöttek a megoldásra. Pontosabban megtalálták azt az embert, aki szinte biztos, hogy tudja a megoldást.
Elmesélték Remusnak mi történt, mire ő egy kicsit gondolkodott, csak aztán szólalt meg.
- Ez a félórás átok - mondta - nincs ellenátok, és mint a neve is mutatja félóráig tart.
Peter rémülten nézett.
- Téged nem Remus Lupinnak, hanem Remus Lexikonnak kéne hívni - mondta elismrően James.
Ezután hárman beszélgettek, majd fél óra múlva Peter is bekapcsolódott, bár hangja még egy kicsit rekedt volt. A négy fiú észre sem vette, hogy múlik az idő, mígnem egyszer csak megállt a vonat.
- Megérkeztünk... - kezdte James.
- a csínytevések színhelyére,... - mondta Sirius
- a tanulás kastélyába - folytatta Remus.
- a csodás Roxfortba - fejezte be Peter.
Ezt a mondatot másodikas korukban találták ki, és azóta minden évben elmondták. A négy barát kiment a folyósóra, társaikhoz, majd leszállt a vonatról, és elindult a 
fiákerek felé. Remus a lovakra nézett, amit barátai nem láttak, habár tudtak róluk. Remus maga nagyon megijedt, amikor másodikas korában meglátta a thesztrálokat.
Előtte nyáron látta ugyanis meghalni nagyapját.
Beültek az első üres fiákerbe, és elindultak a kastély felé.