Csak fekszem az �gyban, �s meredek a mennyezetre. Pr�b�lom lecsillap�tani v�gt�z� gondolataimat, igen kev�s sikerrel. Min�l ink�bb er�sk�d�m vel�k szemben, ann�l ink�bb �tveszik f�l�ttem az ir�ny�t�st. Hi�ba minden, egyre fesz�ltebb leszek. Aludjak m�r el, az Isten�rt!

Semmi nem seg�t. �r�k �ta �rl�d�k, hogy valami elfogadhat� �rzelmi �llapotba verg�dhessek, vajmi kev�s sikerrel. A fejem m�r hasogat a g�rcs�s er�lk�d�st�l, hogy ne gondoljak semmire, ami persze egy�ttal fizikai k�ptelens�g; a szememet pedig alig b�rom nyitva tartani az egyre nagyobb m�reteket �lt� f�radts�gt�l. �gy ker�ltem m�sf�l �r�val ezel�tt az �gyra; el�sz�r csak le�ltem, �s pr�b�ltam megnyugodni a Sz�rke H�lgy pr�dik�ci�j�t k�vet�en, majd az abban rejl� igazs�gok s�ly�t�l megt�ntorodva v�gig kellett ny�ljak rajta. Most pedig, tekintve, hogy id�k�zben beesteledett, s�t mi t�bb, hamarosan �j nap kezd�dik, jobb h�j�n beb�jtam a k�ts�gbeejt�en hideg �s bar�ts�gtalan �gyamba. Azok a fr�nya gondolatok csak nem hagynak b�k�t nekem, s�t, ha ez elk�pzelhet�, m�g er�sebben ostromolj�k egyre fogy� ellen�ll�somat �s egyre n�vekv� v�gyakoz�somat. Pr�b�ltam nem t�l nagy jelent�ss�get tulajdon�tani annak a t�nynek, hogy ezt a p�rharcot a j�zan �sz �s az �rzelem k�z�tt mennyire felgyors�totta az a bagatell kis semmis�g, hogy a p�rn�ban m�g mindig �rz�dik egy nagyon finom �s halv�ny vir�gillat… amit term�szetesen egy l�ny hagyott maga ut�n, gy�tr� eml�knek. Istenem, mit tett�l velem, Violet…

Hirtelen t�madt h�vvel megfordulok, abban rem�nykedve, hogy a huzat m�sik fel�n nem �rz�dik semmi... ehhez foghat�. Egy darabig �gy is van; azt�n �jra az orromba k�szik a f�lreismerhetetlen illat. D�h�dt er�vel szor�tom �ssze a szemeimet, �s egyik karomra t�maszkodva hevesen �tford�tom a p�rn�t a m�sik oldal�ra. Visszarogyok r�, s arcom m�lyen belef�rom. �gy viszont lass�, t�tova l�gz�sem kezd zavarni; ezt az �szt�nt hatsz�z �vnyi szelleml�t sem volt k�pes kiirtani bel�lem. Mik�zben az �rzelmeknek engedelmeskedve �jra megford�tom a p�rn�t, az �sz sem t�tlenkedik, s eml�ket id�z a gondolataim k�z�. Violet, egyetlen sz�l t�r�lk�z�ben… nem csak a l�gz�s �szt�ne maradt bennem… nagyot nyelek. Erre nem szabad m�g gondolnom sem! � egy gy�ny�r�, fiatal l�ny, �n pedig csak egy hatsz�z �ve k�s�rt� halott vagyok. �jabb k�p �tlik a gondolataim k�z�: ahogy szinte az �lemben �lve emeli fel�m k�nnyekt�l cs�kos arc�t, egyik kopott ingemb�l kil�g a f�l v�lla; s azok a s�t�t szemek szinte megbabon�znak… Hogy lehet valaki m�g s�r�s k�zben is ennyire gy�ny�r�, gondolom magamra m�rgesen, majd eg�szen az orromig h�zom a takar�t; holott tudom, �gysem fogok elaludni. Majd’ meg�r�l�k, de m�r nem b�rom a hadakoz�st saj�t magammal, �s be kell ismernem: hi�nyzik Violet - m�ghozz� borzaszt�, elemi er�vel… Minden porcik�m megborzong, ha eszembe jut, tegnap ilyenkor m�r a karjaimban fek�dt… Egy pillanatra be kell hunyom a szemem, hogy �rr� legyek az �rzelmeimen.

Vajon mit csin�l most? Akaratlanul is elk�pzelem, ahogy �lmatlanul fekszik az �gy�ban, hossz� tincsei k�cosan ter�lnek sz�t a p�rn�n… Borzong�s fut v�gig rajtam. Nem! Ez m�r sok. Valamit tennem kell…

Kinyitom a szemem, �s plafonra f�ggesztett tekintettel pr�b�lom rendezni gondolataimat, amelyek �gy csaponganak, mint sz�lben a felkapott avar. Minden, de minden Violethez k�thet�, most m�gsem tiltakozom; s�t, szinte megadom magam egy id�re. Csak egy eg�szen kicsit. K�pek tucatjai �tlenek fel agyamban: elm�ly�lten �r valamit a k�nyvt�rban; a nagyteremben ev�s helyett olvas; az utols� pillanatban h�z�dik el a fel� l�k�tt serleg �s tartalma el�l, de mikor az a Cordelia m�r mell�cs�szik, �s �gy akarja le�nteni, hihetetlen gyorsas�ggal ki�ti a kancs�t a l�ny kez�b�l, �s felnevet; arc�n eln�z� mosollyal t�ri, hogy egy d�bbenetesen s�t�t hajtincs�t �jra �s �jra felcsavarjam az ujjamra �s j�tsszak vele; a tanterem ajtaj�b�l n�zem, ahogy kicsit �lmosan jegyzetel; s�rva borul a karomba, �s boldog vagyok, hogy �n vigasztalhatom meg, �s t�r�lhetem le a k�nnyeket az arc�r�l; a korl�tra k�ny�k�lva, n�m�n n�zi a felh�ket, s meg sem merek mozdulni, csak b�mulom; a vacsor�ja felett v�ratlanul az ajt� fel� n�z, pedig m�g szinte meg sem �rkeztem, s r�m nevet; mell�m cs�szik, �s ugyan�gy felh�zott t�rdekkel kezd olvasni, mint �n, s mikor v�gez a k�nyv�vel, m�g k�zelebb b�jik, fej�t a v�llamra hajtja, �s tov�bb olvassa az eny�met; csak �l velem szemben, �s n�z r�m, azokkal a d�bbenetesen s�t�t szemeivel… „T�l sz�p vagy, semhogy a s�r kincse l�gy, t�lem messze, m�sokhoz t�l k�zel, �n nem dics�rlek, nem vagyok kuf�r, nincs vesztes�gem, �s a gy�sz csak �lom…,  Koldus-szeg�ny kir�lyi gazdagon, r�szeg vagyok �s mindig szomjazom”, villan �t gondolataim k�zt egy rak�s Shakespeare id�zet, fogalmam sincs, mi�rt, mert a romantikus enyelg�sek nem tartoznak a kedvenceim k�r�… Hacsak…

�sszer�zk�dok, azt�n egyszerre el�nt a m�ly, forrong� d�h; hiszen nem megmondtam �n el�re, hogy ez lesz a v�ge, h�t nem pont ellenszeg�lni akartam ezeknek a gondolatoknak?! Inger�lten fel�l�k, �s teli er�b�l a falhoz v�gom azt az idi�ta p�rn�t. A falr�l m�g visszapattan, s majdnem a k�sz�big elcs�szik. M�rgesen f�juk egyet, �s karba fonom a kezeimet; �m az ajt� ebben a pillanatban kiny�lik, s egy igen f�l�nk Sir Nicholas les be. Egy pillanatra felvonja a szem�ld�k�t, azt�n csak beljebb j�n, �s becsukja maga m�g�tt az ajt�t, mik�zben tekintete a l�bai el�tt hever� p�rn�ra siklik.

-         Fiam? – n�z r�m k�rd�n. M�r zavarba j�nni sem tudok. �gyis mindent megbesz�ltek a Sz�rke H�lggyel… Hossz� m�sodpercekig nem v�laszok, csak n�zek valahov� a h�ta m�g�, mik�zben lassan a f�lem m�g� t�r�m a hajam.

-         Nicholas – kezdem halkan; ez a lehet� legszem�lyesebb megsz�l�t�s, �s egy�ttal utal�s is a k�rdeznival�m komolys�g�ra. – Mit… mit lehet tenni a szerelem ellen?

A k�s�rtet elgondolkozva t�masztja meg �ll�t, �s percekig csak hossz� bajsz�t simogatja; a v�g�n m�r �rzem, k�pes lenn�k hidegv�rrel lev�gni, mikor v�gre valah�ra megsz�lal.

-         Nem, fiam – r�zza meg lassan a fej�t. – Nem; att�l f�lek, tehetetlenek vagyunk.

M�r meg sem pr�b�lom analiz�lni a bennem el�ml� �rzelmek �rj�t, helyette ink�bb ny�gve v�gigd�l�k az �gyon. Sir Nicholas hirtelen t�madt bele�rz� k�pess�gr�l tan�bizonys�got t�ve nem k�rdezi meg, sz�ks�gem van-e a p�rn�mra, csak n�m�n sarkon fordul, �s kilebeg a szob�b�l.