5. R.A.B

Harry aznap d�lut�n �szrev�tlen�l kisurrant az Od� konyh�j�b�l, majd amikor hall�t�vols�gon k�v�lre ker�lt, dehoppan�lt az erd�s�v mell�l. Rem�lte, hogy senkinek nem t�nik fel a t�voll�te. K�zvetlen�l az Id�tlen Id�k Erdeje mell� �rkezett, de miel�tt tov�bbment volna, m�g egyszer elolvasta Dumbledore �zenet�t, amit el�z� nap �rt.

Az Erd�be bel�pve kellemes d�lut�ni naps�t�s fogadta. V�gigsietett az �rny�kos erdei �sv�nyen, majd �tv�gott a r�ten, �s nemsok�ra el�rkezett a h�zhoz.
Dumbledore a kertben �lt, egy f�b�l k�sz�lt hintasz�kben, �s egy k�nyvet olvasott. Ahogy megl�tta Harryt, mosolyogva intett neki, �s fel�llt.
- J�, hogy id�ben �rkezt�l! El�g sok megbesz�lnival�nk van. – v�gign�zett Harryn – csup�n egyetlen napot volt�l t�vol?
- Honnan tudja a professzor �r? – k�rdezte meglepetten Harry.
- �h – kuncogott Dumbledore – ha annyit foglalkozt�l volna az id�vel, mint �n, akkor te is �szrevenn�d a m�l�s�t m�sok arc�n.

Harry mag�ban elismerte, hogy m�g nagyon sokat kell tanulnia a professzort�l. De �gy gondolta, hogy r�gt�n arra a t�m�ra tereli a sz�t, ami a legjobban �rdekli.
- Ma meg fogom tudni, hogy ki volt R.A.B? – k�rdezte Harry
Dumbledore r�n�zett a f�lhold – szem�vegek m�g�l.
- Rem�lem, mindketten meg fogjuk tudni. A m�sik vacsoravend�g�nk tal�n seg�t v�laszolni.
- Ki fog idej�nni? – k�rdezte Harry k�v�ncsian.

Az igazgat� titokzatosan mosolygott, �s k�zben elkezdte a h�z fel� terelni Harryt.
- Mint legut�bb c�loztam r�, ez is egy hossz� t�rt�net lesz. A vend�g�nk tal�n seg�t kibogozni. De �n n�lk�le kezdem el, azokat a sz�lakat, amiket ismerek. Tal�n folytassuk a besz�lget�st a nappaliban!
Dumbledore betess�kelte Harryt a h�zba. A k�vetkez� pillanatban Elanor t�nt fel a konyh�b�l, �s sz�les mosollyal k�sz�nt�tte �ket.

- �r�l�k, hogy megint itt vagy, Harry. Sokkal jobb a sz�ned, mint szerd�n – majd Dumbledore-hoz fordult – Albus, �ljetek csak le a nappaliban. Nekem m�g ki kell mennem a kertbe elrendezni a gy�gyn�v�nyeket, �s megetetni a g�t�ket.

- Rendben, mi bent lesz�nk – mosolygott az igazgat�, majd betess�kelte Harryt a folyos�r�l ny�l� nagy szob�ba, ahol el�z� alkalommal is besz�lgettek.

Harry ugyanabba a fotelbe �lt le, mint legut�bb, majd szinte bosszankodva n�zte, ahogy az igazgat� kom�tos lass�s�ggal rendezgeti a p�rn�kat a saj�t karossz�k�ben. Dumbledore mosoly�b�l l�tta, hogy a var�zsl� roppantul �lvezi a helyzetet. T�relmetlen�l f�szkel�d�tt egy kicsit, azt�n (nem is rem�lve, hogy egyenes v�laszt kap r�) nekiszegezte a k�rd�st Dumbledore-nak:

- Ki volt R.A.B., professzor �r?
Legnagyobb meglepet�s�re Dumbledore v�laszolt.
- Az R.A.B r�vid�t�s minden bizonnyal Regulus Albeus Black nev�t takarja.

Egy pillanatnyi cs�nd t�madt, m�g Harry mag�hoz t�rt a meglepet�sb�l. Enn�l valami sokkal rejt�lyesebbre sz�m�tott.
- Vagyis… Sirius testv�re puszt�totta el a Horcruxot?

Dumbledore mosolya m�g sz�lesebb lett a bajusza alatt.
- Nos… szinte biztos, hogy nem � volt – mondta, Harryre pillantva a f�lhold-lencs�k m�g�l – Mondtam, hogy ez a t�rt�net sz�vev�nyes �s rejt�lyes, �n sem l�tom �t minden sz�l�t. Abban viszont biztos vagyok, hogy Regulus m�r halott volt a Horcrux elt�n�s�nek napj�n, �s �let�ben val�sz�n�leg fogalma sem volt r�luk. Ne feledd Harry, Voldemort senkinek sem sz�lt a lelk�nek darabjair�l, m�g legh�s�gesebb hal�lfal�inak sem. S�t, t�l�k tartott igaz�n, �s szigor�an ellen�rizte minden l�p�s�ket. Regulus jelent�ktelen tagja volt a hal�lfal�k csapat�nak, �gy nem is szerezhetett tudom�st semmi ilyesmir�l.

- Akkor hogyan…?

- Nos, az el�bb azt mondtam, hogy Regulus jelent�ktelen hal�lfal� volt. Ez �gy is volt, legal�bbis a hal�la el�tt – v�laszolt az igazgat�, �s somolyogva n�zte Harry �rtetlen arckifejez�s�t – Szeg�ny fi�, valamilyen bolond lelkesed�sb�l be�llt hal�lfal�nak, �s k�t h�ttel k�s�bb meg is halt az els� k�ldet�s�n. Csakhogy mindannyian, akik l�tt�k aznap meghalni, a F�nix Rend tagjai voltak. Az eset �gy t�rt�nt, hogy hal�lfal�k egy csapata r�t�rt az akkori f�hadisz�ll�sunkra. A terv�k siker�lt is volna, ha Perselus nem figyelmeztet minket, �gy felk�sz�lten v�rtuk �ket.

Harry Piton nev�nek hallat�n felszisszent. Sokat gondolt az elm�lt napon a volt b�jitaltan�rra, �s r�j�tt, hogy m�g mindig nem tud megb�zni a f�rfiban, �s megbocs�tani sem tud neki. Dumbledore viszont sz�net n�lk�l folytatta a t�rt�netet.

- Az eg�sz Rend jelen volt, �s visszavert�k a t�mad�st. A hal�lfal�k, l�tv�n a t�ler�t, el�g gyorsan dehoppan�ltak, �gy egyik�j�k sem l�tta Regulust meghalni, akit val�sz�n�leg egy Mordonnak c�mzett k�bor �tok tal�lt el. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez kap�ra a j�tt nek�nk. V�letlen�l ugyanis - b�r a v�letlenben kezdek k�telkedni – �pp jelen volt egy metamorfm�gus is, aki akkor m�g nem volt a Rend tagja, de szeretett volna csatakozni hozz�nk. �s furcs�lltam a dolgot, mert j�l ismertem az illet�t, �s az „�rtelmetlen h�sk�d�s” nem volt az � st�lusa. Minden esetre felaj�nlotta, hogy k�pess�geit felhaszn�lva �tveszi Regulus hely�t a hal�lfal�k k�zt, �s k�mkedik nek�nk. Mi persze h�l�san elfogadtuk a seg�ts�get. Azt is j� �tletnek tartottam, hogy �gy legal�bb lesz valaki, aki rajta tartja a szem�t Perselus Pitonon.

- Ez val�ban j� �tlet volt – sz�lt k�zbe Harry mogorv�n, de Dumbledore csak egy villan� mosollyal reag�lta le, �s folytatta a t�rt�netet.

- �gy azt�n gyorsan hoppan�ltunk ide, az Erd�be, hogy megbesz�lj�k a tervet. El�sz�r is sz�ks�g�nk volt Regulus eml�keire. Ezt lehets�ges megszerezni m�g n�h�ny perccel a hal�l be�llta ut�n is, de sajnos fekete m�gia kell hozz�. A Rend �jdons�lt tagja szerencs�re szak�rt� volt ebben, �gyhogy az eml�keket meg tudta szerezni. �gy nem volt f�l�, hogy k�s�bb lebukik.

Harry �rdekl�d�s�t kezdte felkelteni ez a metamorfm�gus. Ki lehetett az illet�? Az volt az �rz�se, hogy Dumbledore sz�nd�kosan titkolja a szem�ly�t.
- Ki volt a k�m? – k�rdezte k�v�ncsian. Dumbledore mosolyogva f�rk�szte Harry arc�t a f�lhold-lencs�k f�l�tt.
- Valaki, akit �n – minden bogarass�ga ellen�re - kiv�l� tehets�g� var�zsl�nak ismertem. Olyasvalaki, aki megvetette a szokv�nyos �s h�tk�znapi dolgokat, �s nem szeretett m�sokra hasonl�tani. Ez az illet� nagyon makacs �s kisz�m�thatatlan volt. Ritk�n fedte fel a val�di arc�t, �s sosem haszn�lta az igazi nev�t. Szeretett a h�tt�rben maradni, �s el�nyben r�szes�tette…
Harry �sszerezzent. A szob�b�l a kertbe ny�l� ajt�n valaki kopogott.
- … a h�ts� ajt�kat – fejezte be a mondatot Dumbledore mosolyogva, majd fel�llt, �s kinyitotta.

Harry d�bbenten n�zett oda, �s az volt az �rz�se, hogy valami nagyon nincs rendj�n. Az ajt�ban egy p�tt�m kisl�ny �llt, piros k�penyben �s csukly�ban, �s a kez�ben egy uzsonn�skosarat szorongatott. Nagy k�k szemeivel f�l�nken n�zett Dumbledore-ra.
- Itt lakik a nagymama? – k�rdezte c�rnav�kony hangon
- Ugyan m�r, Aberforth – v�laszolta Dumbledore - Erre nincs semmi sz�ks�g.

A kisl�ny erre egy nagyon hozz� nem ill� vigyorral v�laszolt, majd hirtelen elkezdett n�ni. Egy pillanatig mintha k�pl�kenny� v�lt volna a teste, majd egy id�s, szak�llas var�zsl� �llt a hely�n, �s j�kedv�en vigyorgott.

- Nah�t Alby, remek sz�nben vagy – mondta kicsit g�nyosan – �gy �rtem, egy tisztess�ges hulla enn�l sokkal z�ldebb �s b�d�sebb… Legal�bb sz�lhatt�l volna, hogy ne menjek el a temet�sedre, t�nkrev�gta az eg�sz d�lel�tt�m.

- �n is �r�l�k, hogy l�tlak, Aberforth – mosolygott Dumbledore, majd a d�bbent Harryhez fordult – Harry, � a fiv�rem, Robert Aberforth Dumbledore, vagy ahogy mostan�ban nevezi mag�t, Arth Robertson.

Harry felismerte az arcot. Nem csak a temet�sen l�tta, ebben biztos volt…

- De maga a Sz�rnyas Vadkan csaposa! – mondta d�bbenten.
- A kett� tal�n kiz�rja egym�st? - mordult fel az �reg var�zsl� – Igen, a nagy Albus Brian sat�bbi Dumbledore testv�re s�r�ket m�r egy kocsm�ban.

- Nem �gy �rtettem… - sz�lt k�zbe Harry, de Aberforth nem t�nt megb�ntottnak. Egy s�haj k�s�ret�ben invit�l�s n�lk�l lehuppant az egyik karossz�kbe, �s tov�bb besz�lt.

- Egy�bk�nt j�n�h�ny keresztnevet kihagyt�l, Alby. B�r az eg�sz nevemet �n sem tudom – majd vigyorogva Harryhez fordult – Ap�nk az �sszes remek �s�nk nev�t r�nk hagyom�nyozta, any�nk csak egyet v�lasztott, �s k�vetkezetesen Robertnek �s Briannek sz�l�tott minket.

Dumbledore mosolyogva le�lt a b�tyj�val szemben, Aberforth pillant�s�t�l k�s�rve. A var�zsl� p�r pillanat ut�n �gy d�nt�tt, hogy (b�r ez feltett sz�nd�ka volt) m�gsem hagyja sz� n�lk�l a testv�re felt�mad�s�t.

- Felt�telezhetem, hogy ez a f�nixekhez f�z�d� szoros bar�ts�god k�vetkezm�nye? – k�rdezte unottnak tervezett hangon. Dumbledore b�lintott.
- �gy van.
- Gondolom probl�m�id ad�dnak, ha p�r m�sodpercn�l t�bb ideig pr�b�lsz emberi alakot �lteni – csevegett tov�bb.

- Ez is helyes k�vetkeztet�s, Aberforth – mosolygott az igazgat�. – A halhatatlans�gnak mindig van �ra.

A m�sik var�zsl� b�lintott, �s �gy l�tszott, hogy ezzel el is vesztette az �rdekl�d�s�t a t�ma ir�nt. Harrynek meg kellett �llap�tania, hogy Aberforth m�g az igazgat�n�l is furcs�bb alak. Megr�k�ny�dve n�zte, amint a f�rfi el�veszi a p�lc�j�t (furcsa, csontsz�n� p�lca volt, �rdekes farag�sokkal), �s a saj�t homlok�ra koppint vele. Egy pillanatra egy f�nyl� sisakot l�tott felvillanni a var�zsl� fej�n.

- Ne matass az eml�keimben, Alby. Mint l�tod, ezen te sem tudsz �thatolni. Ha sz�ks�ged van valamire, k�rdezz, �s vagy v�laszolok, vagy nem. Esetleg hazudok is, remek naprak�sz hazugs�gaim vannak.

- Nos rendben – mondta az igazgat�, �s l�tszott rajta, hogy �lvezi a helyzetet – El�sz�r arra lenn�nk k�v�ncsiak, hogy mit csin�lt�l Mardek�r nyakl�nc�val, amib�l Tom Horcruxot k�sz�tett.

Harry Aberforth-ra n�zett. A var�zsl� arca egy pillanatig �szinte meglepet�st t�kr�z�tt, majd ism�t felvette gunyoros st�lus�t.

- Azt hittem sosem j�ssz r�, hogy Voldemort t�bb Horcruxot is csin�lt. Arra is csak a napl�n�l j�tt�l r�, hogy hogyan �lte t�l az Adava Kedavr�t, de akkor azt rem�lted, hogy a napl� pusztul�s�val – a piszkos munk�t persze megint a fi� v�gezte - �r�kre elpusztult a gonosz is.

- Ez val�ban �gy van – felelte udvariasan Dumbledore – Meg kell mondanom, h�tr�nyban voltam veled szemben.

- Arra a zseni�lis k�vetkeztet�sre pedig – folytatta Aberforth - hogy tudok a Horcruxokr�l, gondolom a nyakl�ncban hagyott �zenet vezetett.

- Igen, az �zenet sok mindenre f�nyt der�tett, t�bbek k�z�tt az is kider�lt, hogy m�gis tudsz �rni – felelte bujk�l� mosollyal Dumbledore, de Aberforth nem reag�lt sehogy – Persze nagyon st�lusos volt az eg�sz. Felteszem volt n�mi sz�m�tas abban, hogy ezt a r�vid�t�st haszn�ltad. Az R.A.B takarja egyr�szt Remus Albeus Blacket, akinek az alakj�t felvetted, �s �gy hamarosan Voldemort legtehets�gesebb �s legh�s�gesebb hal�lfal�ja lett�l. Valamint jelentheti Robert Aberforth Boldemudert, ahogy akkor nevezted magad, amikor m�g Voldemortot tan�tottad.

Harry megr�k�ny�dve n�zett a m�sik k�t var�zsl�ra. Dumbledore arca fesz�lt figyelmet t�kr�z�tt, Aberforth viszont egy v�z�t n�zegetett az asztalon.
- Hogy �rti azt, hogy Voldemortot tan�totta? – k�rdezte Harry elf�l� hangon – maga is a Roxfortban tan�tott?
- Nem – v�laszolt Dumbledore a fiv�re helyett – azut�n tan�totta, miut�n Voldemort elhagyta a Roxfortot.

Aberforth Harry legnagyobb meglepet�s�re elkezdett kuncogni.
- Ez azt jelenti, hogy a fi� semmit sem tud r�lam? – vigyorgott – rendben Harry, �sszefoglalhatom p�r mondatban a t�rt�nteket, mert Albusnak legal�bb k�t napj�ba telne, mire elmes�ln�. Sz�val tizenk�t �vesen �gy d�nt�ttem, hogy semmi kedvem a Roxfortba j�rni, a sok lelkes h�lye k�z�, akiknek az a legfontosabb, hogy egereket v�ltoztassanak te�scs�sz�v�.
Ezzel persze kibor�tottam mindenkit a h�res Dumbledore fam�li�ban, ahol mindenkit majd sz�tvetett az �sz. �gyhogy nemsok�ra el is k�lt�ztem otthonr�l, majd az orsz�gb�l is, Boldemuder n�ven. Sokkal �rdekesebb dolgokkal foglalkoztam, a m�gia �si eredet�t kerestem, aminek semmi k�ze a te�scs�sz�khez �s az egerekhez. Tudtad, Harry, hogy a s�rk�nyok a F�ld els� var�zsl�nyei?

Harry megr�zta a fej�t, mire Aberforth h�mm�g�tt.

- Pedig el�sz�r �k tudtak var�zsolni. Sokkal t�bb esz�k van, mint egyesek hinn�k, csak neh�z vel�k kommunik�lni. Sz�val miut�n elhagytam az orsz�got, egy magyar mennyd�rg� csal�ddal �ltem egy j� ideig, �s m�gi�t tanultam t�l�k. Olyan m�gi�t, amir�l �lmodni sem mern�l Harry. Igaz�b�l a s�rk�nyok sem voltak tudat�ban ennek az er�nek, mert m�r r�g�ta nem haszn�lt�k, csak a faji eml�kezet�k �rizte meg az �si tud�st.
Egysz�val, �letemben el�sz�r remek�l �reztem magam. Azt�n felbukkant �vek m�lt�n egy s�t�thaj� h�sz�ves k�ly�k. � szint�n ki volt borulva otthon valakikre, hozz�m hasonl�an �sszekutyulta a nev�nek a bet�it, �s �rdekelt�k az �si var�zslatok. �gyhogy megtan�tottam p�r hasznos dologra – az Id� feletti uralom, az �t Elem-var�zslatok, elmekontroll, hal�lr�tusok… - dar�lta szinte unott hangon. Harry �gy gondolta, hogy ez fel�lm�lja a „p�r hasznos dolog” fogalm�t, �s �sszeszorult a torka a gondolatra, hogy Voldemort ilyesmiket tud. Neki m�g csak fogalma sem volt arr�l, hogy mik ezek, de nem sz�lt k�zbe.

- Azt�n kezdtem r�j�nni – folytatta Aberforth - hogy a k�lyk�t t�ls�gosan lek�ti a hal�l-t�ma, �s hogy nem is annyira a s�rk�nyokat, hanem a k�gy�kat kultiv�lja. R�mesen b�szke volt mag�ra, ami�rt tudott p�rszasz�ul. „Na �s”, mondtam neki, „�n minden �llattal tudok besz�lni, ha musz�j, de a k�gy�k p�ld�ul roppant h�ly�k tudnak lenni. Kicsi h�ll�agyuk van, tele ostoba er�szakkal” Azt hiszem ekkor kiborult r�m, mert m�snapra lel�pett. �r�ltem neki, �n is elk�ldtem volna hamarosan, mert kezdett ideges�teni, hogy �lland�an halhatatlan akar lenni. M�snak egy �let is el�g, mondtam neki mindig, de nem hallgatott r�m. H�t k�b� ennyi.

Ekkor hallgat�sba burkol�zott, �s ism�t tanulm�nyozni kezdte a v�z�t az asztalon. Harry hirtelen nem tudott mit mondani. Voldemort teh�t tud�sa legjav�t ett�l a f�rfit�l szerezte, aki kezdetben m�g rokonszenvet is �rzett ir�nta… Az igazgat�ra n�zett. Dumbledore a testv�re arc�t f�rk�szte, majd csendesen megk�rdezte.

- �s nem vitt el t�led valamit? Valamit, amit annak idej�n te magad lopt�l el a sz�l�i h�zb�l, �s ap�nk majdnem meg�r�lt, l�tva az elt�n�s�t?

Harry meglepet�s�re Aberforth vigyorogni kezdett.

- Gondolom, most Griffend�l var�zsp�lc�j�ra gondolsz. Nos, az t�nyleg sz�p darab volt - tudod Harry, grifftoll volt a magj�ban, �s s�rk�nycsontb�l k�sz�lt. Sajn�latos m�don az a szemtelen k�ly�k azt is leny�lta.

- Egy egyszer� tolvaj�z� var�zzsal lev�dhetted volna – mondta Dumbledore enyhe �llel a hangj�ban – persze az ilyesmit a Roxforti tan�rok, �s nem a s�rk�nyok tan�tj�k.

Harry hirtelen r�j�tt, mi�rt k�rdezett r� Dumbledore erre.
- �gy gondolj�k, hogy Horcrux k�sz�lt a p�lc�b�l? – k�rdezte.
Dumbledore b�lintott, �s Aberforth arca is elkomorult.
- Szinte biztos – mondta a var�zsl� – �s egy p�lc�b�l k�sz�lt Horcruxot k�l�n�sen neh�z lesz elpuszt�tani.

Dumbledore gondterhelten �sszevonta a szem�ld�k�t, majd m�g mindig nyugodt hangon sz�lt a b�tyj�hoz, mintha egy rosszcsont di�khoz besz�lne.

- Bolonds�g volt t�led, hogy nem vigy�zt�l egy ilyen �rt�kre, de m�g nagyobb bolonds�g volt, hogy nem sz�lt�l nekem a Horcruxokr�l.

- Ez az �n �gyem volt – mordult fel Aberforth – A k�ly�k t�lem tudta meg, hogy kell rendesen elv�gezni a var�zslatot. Magam akartam elsim�tani a dolgot.

- Amint l�tjuk, az nem j�tt �ssze. �s ez nem a te �gyed, Aberforth, hanem mindannyiunk�. Szeretn�m, ha mindent elmondan�l, amit tudsz a Horcruxokr�l.

Dumbledore hangja, b�r halk �s nyugodt volt, szinte parancsol�an zengett. Harry �szrevette, hogy Aberforth csak egy p�r m�sodpercig tudta �llni a pillant�s�t, azt�n les�t�tte a szem�t. �jra elgondolkozott azon, hogy mif�le ismeretlen er� szunnyadhat Dumbledore-ban, ha egy ilyen nagy tud�s� var�zsl�, mint Aberforth is k�nyelmetlen�l �rzi mag�t a tekintet�t�l.

- Nem sokat tudok a Horcruxokr�l. Persze azt siker�lt kider�tenem, m�g Blackk�nt Voldemortt�l, hogy mik azok. P�r gyenge pillanat�ban, harc k�zben az elm�je v�dtelenn� v�lt a leger�sebb m�gi�mmal szemben, �gy ki tudtam szedni bel�le ezt-azt. P�ld�ul �gy bukkantam r� a nyakl�ncra. Az �zenetet az�rt hagytam ott, hogy Blacket higgye a tettesnek - aki persze nem sokkal k�s�bb „meghalt” - �s esz�be se jusson engem piszk�lni. Sz�val a l�nyegre r�t�rve, mik is a Horcruxok? �s h�ny van bel�l�k?

- Ha j�l sejtj�k, h�t – mondta Dumbledore – ebb�l egyik a mostani test�ben.

Aberforth elismer�en h�mm�g�tt.

- L�tom nem vette el teljesen az eszed az iskola. Harry kipurcant�s�val akarta m�g egy t�rgyba �tt�lteni a hetes sz�m� l�lekdarabot. Nem tudom, hogy mi volt a t�rgy, de val�sz�n�s�tem, hogy ott tartotta a kez�ben, amikor kimondta a k�ly�kre az Adav�t. De nem j�tt �ssze neki. Irt� nagy m�kunk van egy�bk�nt, mert a hetes sz�mmal nagy bajban lett�nk volna.

- Nem mindegy, hogy hat vagy h�t Horcrux? – kotyogott k�zbe Harry. A var�zsl� most r�n�zett.

- H�t nagyon nem – v�laszolta Aberforth – h�t Horcrux ellen semmi es�ly�nk nem lenne. A hetes sz�m jelent�s�ggel b�r. Nagy val�sz�n�s�ggel er�s�ten�k egym�st, �s egyiket sem tudn�nk elpuszt�tani. Egy�bk�nt meggy�z�d�sem, hogy Harry megmenek�l�s�re az is nyom�s ok volt, hogy az egyens�ly a m�gi�ban felborult volna a h�t Horcrux �ltal biztos�tott hatalommal, �gy ez nem t�rt�nhetett meg. Megkock�ztatom, hogy nem lehet h�t Horcrux-gyilkoss�got elk�vetni.

- �rdekes elm�let – sz�lt k�zbe Dumbledore – De szerintem Harry megment�s�ben Lily var�zslata j�tszotta a legnagyobb szerepet.

- Vagy mindkett� egyszerre. Nekem t�k mindegy – vonta meg a v�ll�t Aberforth, minha Harry nem is lenne ott a szob�ban – a l�nyegre t�rve, az egyes sz�m� Horcrux persze a napl� volt, amit az apja meggyilkol�s�val k�sz�tett. Nem volt nagyon eredm�nyes, szinte semmi v�delemmel nem volt ell�tva, a fi� akkor m�g nem �rtette a dolog l�nyeg�t. Azt�n ott van a gy�r�…

- M�r nincs meg, elpuszt�tottam. A nagyapja h�z�ban volt – mondta Dumbledore – Rendesen meggy�lt vele a bajom.

- Gondolom – mondta savany� mosollyal Aberforth – Sz�p munka lehetett. Sajnos tan�tottam a k�ly�knek egy-k�t tr�kk�t. �s � maga is sokat tanult… Hol is tartottunk? Napl�, gy�r�… Azt�n ott van Holl�h�t ig�zettekercse, meg az a cs�sz�m�sz� d�g, a nyakl�ncnak m�r v�ge, b�r majdnem � k�sz�tett ki engem, �s sajn�latos m�don ott van Griffend�l p�lc�ja is.

Harry �szinte sajn�lkoz�st v�lt kihallani a hangj�b�l.

- Arra r�j�ttem, hogy olyan helysz�nekre rejtette el �ket, ahol k�l�n�sen nagy gy�zelmeket aratott… �n is j�rtam abban a romos h�zban, de nem tal�ltam meg a gy�r�t – Aberforth ezt egy �rnyalatnyi sz�gyenkez�ssel mondta – �s att�l tartok, hogy a t�bbi hellyel is �gy j�rtam. A k�gy�t persze tudjuk hol van, a gazd�ja mellett, de a p�lca �s az ig�zettekercs helye ismeretlen. Adhatok tippeket, de te legfeljebb csak k�rber�pk�dhetn�d a helysz�nt, �n meg m�r kifogytam az �tletekb�l.

Dumbledore finoman �ssze�rintette az ujjait �s mosolygott.

- Sajnos ez �gy van. Mivel nem sz�lt�l hamarabb, �n m�r nem tudok seg�teni. Ez�rt b�ztam a feladatot Harryre.

Harry mag�n �rezte Aberforth k�tked� pillant�s�t.
- H�t �r valamit ez a fi�?
- Sokkal t�bbet, mint sejten�d, Aberforth – mondta nyugodt hangon az igazgat� – Voldemort ereje �s az anyja sz�ve van benne. Azt akarom, hogy l�gy a seg�ts�g�re n�hanapj�n.

Aberfort felmordult, �s Harry m�r majdnem k�zbesz�lt, hogy nincs sz�ks�ge seg�ts�gre.
- Jobb dadust nem tal�lt�l? – k�rdezte a var�zsl� bar�ts�gtalanul.

- De, ami azt illeti, igen – felelte cseveg� hangon Dumbledore – Akartam is sz�lni, hogy m�g a hal�lom el�tt ideh�vtam Lilt, hogy tan�tson az iskol�ban.

Aberforth arc�t eltorz�totta a d�h, most el�sz�r a besz�lget�s sor�n.
- Hogy mer�szelted? – ord�totta – �s idej�n? A parancsom ellen�re?

Dumbledore arca nem �rult el �rzelmeket, Harry valahogy m�gis �gy �rezte, hogy d�h�s. � egyre zavartabb lett, f�leg mivel �lland�an olyan dolgok ker�ltek eml�t�sre, amikr�l fogalma sem volt, �s meg volt gy�z�dve arr�l, hogy a m�sik kett� tudom�st sem vesz a jelenl�t�r�l.

- Nem k�teles k�vetni a parancsaidat, Aberforth – modta Dumbledore – m�r majdnem harminc �ves. R�g volt az, amikor meg tudtad f�leml�teni p�r bar�ts�gtalan sz�val.
- Sosem kellett megf�leml�tenem! Mindig hallgatott r�m! – sziszegte d�h�sen a f�rfi.

- Szerintem te vagy az egyetlen apa, aki a Roxfort helyett a s�rk�nyokhoz k�ldi a l�ny�t – folytatta szenvtelen�l Dumbledore – Bolond v�nember volt�l m�r akkor is. Nemcsak elz�rtad az emberekt�l az a kiv�teles tehets�g� kisl�nyt, hanem hal�los vesz�lybe is sodortad. Gondolom, eml�kszel, hogy Voldemortnak is felt�ntek a mendemond�k, hogy egy nagyhatalm� m�gus �l Erd�ly hegyeiben, �s mivel azt hitte, hogy te vagy az, hal�lfal�kat k�ld�tt oda. Ha Perselus nem menti meg az �let�t, most nem lenne l�nyod. B�r ez sosem jelentett valami sokat neked.

Aberforth teljesen kikelt mag�b�l.

- �n szeretem a l�nyom! Ez�rt nem akartam, hogy ezek k�z�tt a marh�k k�zt n�j�n fel!
- A s�rk�nyok bizony�ra sokkal kellemesebb t�rsas�g voltak – mondta Dumbledore ideges�t� nyugalommal.

Harryt figyelme lassan elfordult a veszeked�s t�bbi r�sz�r�l. Szinte letagl�zt�k az �j inform�ci�k. Ez a Lil, Aberforth l�nya, s�rk�nyokn�l nevelkedett �s most SVK-t fog tan�tani? B�r, gondolt jobban bele, enn�l furcs�bb tan�runk is volt m�r. Elt�n�dve n�zte a k�t Dumbledore- fiv�rt. Aberforth mag�b�l kikelve ord�tozott, m�g az igazgat� bosszant� nyugalommal v�laszolt. Harry hirtelen nem is tudta, hogy melyik�k a f�lelmetesebb.

A k�t testv�r vit�j�nak v�g�l Elanor megjelen�se vetett v�get. A boszork�ny �gy l�tszik rendelkezett m�r n�mi tapasztalattal a Dumbledore-visz�lyok elsim�t�s�ban, mert egy narancsos di�tort�val �gyesen elvonta a k�t var�zsl� figyelm�t a veszeked�sr�l. A csel sajnos csak p�r percig m�k�d�tt: az igazgat� ugyanis a s�tem�ny kapcs�n csak �gy mell�kesen megjegyezte, hogy Lil-nek biztosan �zlene, a s�rk�nyok val�sz�n�leg rettenetes szak�csok (azok a nagy karmok meg sz�rnyak miatt) mire �jb�l kirobbant a veszeked�s.

Elanor megpr�b�lt Harryvel besz�lget�st kezdem�nyezni, h�tha a var�zsl�k is bekapcsol�dnak, de Harry ezt el�g rem�nytelennek l�tta. Egy s�hajt�s k�s�ret�ben n�zte jelenetet, amint Aberforth teljes hanger�vel bizonygatja az igaz�t, Dumbledore pedig kuncog k�zben. Elanor felemelte a hangj�t, hogy t�lkiab�lja a s�gor�t:

- Harry, azt eml�tetted, hogy valami b�b�jt akarsz megk�rdezni Albust�l.

Egy pillanatra cs�nd t�madt.
- Milyen b�b�jra volna sz�ks�ged, Harry? – k�rdezte azt�n az igazgat�.

Harry teljesen zavarba j�tt a hirtelen be�llt csendt�l.
- �hh, mivel szeretn�m beavatni Ront, Hermion�t �s Lupin professzort az �gybe, valami olyan var�zslat kellene, amivel le tudjuk v�deni…

- �hh, �rtem – b�lintott az igazgat�, majd a szak�ll�t simogatva gondolkozott – Ez sajnos nem olyan egyszer�… Nincs olyan titoktart�-var�zs, amit ne lehetne megt�rni… Viszont van egy, a Metoraliam-b�b�j, amit a s�t�t var�zsl�k nagyon nehezen vesznek �szre.

- �s? – k�rdezte izgatottan Harry – Megtan�tan� nekem?

Dumbledore h�mm�gve v�laszolt

- Beletelik p�r napba, de megtanulhatod…

Erre Aberforth d�h�sen felmordult.

- Ugyan m�r, Alby… Micsoda s�letlens�g? Csak nem szavakkal akarsz elmagyar�zni egy b�b�jt? A Roxfortnak mindig is ez volt a hib�ja – a var�zsl� fel�llt a sz�k�b�l - Na ide figyelj Harry: ez a b�b�j l�nyege.

Azzal, miel�tt Harry tiltakozhatott volna, a p�lc�j�t a fi� homlok�hoz �rintette.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Amikor Harry vissza�rkezett az Od�hoz, m�g mindig sajgott a feje. Azt el kellett ismernie, hogy Aberforth akci�ja ut�n val�ban tudta, hogy hogy kell elv�gezni a b�b�jt, de ez m�g a magol�sn�l is f�jdalmasabb m�dja volt a tanul�snak. �s azt sem felejtette el, hogy Dumbledore milyen d�h�s lett a fiv�r�re ezut�n.

Siker�lt �szrev�tlen�l visszasurrania a h�zba, �s r�gt�n megkereste Ront �s Hermion�t az emeleten. K�t bar�tja ugyan�gy sakkozott, mint amikor (sz�m�ra �r�kkal ezel�tt) kilop�dzott az Od�b�l, s�t, �gy l�tta, hogy Hermione ugyanazon a l�p�sen gondolkodik.

- Besz�dem van veletek – huppant le mell�j�k, de Ront �ppen bosszankodott.
- A k�vetkez� partit veled j�tszom, Harry. Hermione m�r legal�bb �t perce gondolkozik ezen az egy�rtelm� l�p�sen!

Hermione viszont r�gt�n vette a lapot.
- Csak nem megtal�ltad a m�dj�t annak, hogy hogy besz�lhess a tegnapr�l? – k�rdezte izgatottan.

Harry b�lintott.

- De igen. Metoraliam-b�b�jnak h�vj�k.

Hermione felsikkantott.

- Hallottam m�r r�la! Az egy nagyon �si b�b�j! Szinte legend�s, �s m�r feled�sbe mer�lt! Csak nem megtanultad?
Harry kicsit zavarba j�tt.
- �hh, fogalmazzunk �gy, hogy megtan�tott�k. – majd el�vette a p�lc�j�t. – K�szen �lltok?

- Mire k�szen? – k�rdezte Ron gyanakodva, de ekkor Harry m�r felemelte a p�lc�j�t, �s kimondta a var�zsig�t:

- Metoralio! – a hangja valahogy m�lyebben zengett, �s mintha egy barlang m�ly�r�l sz�lt volna. Azon nyomban tejfeh�r k�d vette k�r�l �ket, �s minden k�ls� zaj eln�mult. Csak h�rman �lltak ott, a feh�rs�g k�zep�n. Harry elrakta a p�lc�j�t.

- A b�b�j lehet�v� teszi, hogy b�rmi, amir�l itt besz�l�nk, titok maradjon mindazok sz�m�ra, akik er�szakkal akarnak hozz�f�rni. – a hangja mintha v�z al�l sz�lt volna - A titkot nem t�rhetik fel azok, akikben sok a gy�l�let, sz�val Voldemortnak val�sz�n�leg nem menne. �s amir�l itt besz�l�nk, azt nem is tudjuk sz�ba hozni ilyen emberek jelenl�t�ben.

Ron bizalmatlanul n�zett a feh�rs�gbe.

- Ugye vissza tudsz majd vinni minket innen? - k�rdezte szint�n tompa hangon.
- Rem�lem… - felelte Harry vigyorogva. Hermione ellenben teljesen el volt b�v�lve.
- Ki tan�totta ezt neked, Harry?

Harry nem v�laszolt r�gt�n. Hirtelen nem tudta hogy honnan kezdje a t�rt�netet.

- Haladjunk ink�bb sorj�ban, majd minden kider�l – mondta, majd s�hajtott egyet. �gy d�nt�tt, hogy egy mondatra t�l lesz mindenen, �s majd kifejti ut�na.

- Sz�val a legfontosabbak: Dumbledore �l, Piton a mi oldalunkon �ll, tudom ki volt R.A.B, �s mik a Horcruxok; Dumbledore unokah�ga, az �j SVK-tan�runk majd seg�teni fog megkeresni �ket.

Egy pillanatnyi cs�nd t�madt.

- Mii? – k�rdezte Hermione.

- Miii? – h�rd�lt fel Ron egy m�sodperccel k�s�bb.

Harry b�nb�n�an n�zett r�juk.

- Sajn�lom, de �n is k�b� ilyen gyorsan jutottam az inform�ci�khoz.
- Hogy �rted azt, hogy Dumbledore �l? – sikoltotta falfeh�ren Hermione.
- �s mit mondt�l Pitonr�l? – sz�delgett Ron.

Harry vett egy nagy leveg�t.

- Rendben van. Az eg�sz �gy kezd�d�tt, hogy k�vettem Pitont, amikor tegnap dehoppan�lt el�l�nk…

Harry mindent elmondott a bar�tainak. Mes�lt Piton eml�keir�l, azt�n az Id�tlen Id�k Erdej�r�l, majd mes�lt a tal�lkoz�s�r�l Dumbledore-al �s a feles�g�vel. Hermione el�sz�r akkor t�rt mag�hoz, amikor ahhoz a r�szhez �rt, hogy Dumbledore-�k hogy tanultak meg f�nixsz� v�lni. „De h�t azt nem lehet”, vetette k�zbe felh�borodottan, mire Harry elmes�lte az alk�miai tr�kk�t. Azt�n besz�lt a m�sodik l�togat�s�r�l is, Aberforthr�l, Regulus Blackr�l, a Horcruxokr�l… Hermione �s Ron n�m�n hallgatt�k, majd el�rasztott�k k�rd�sekkel.

- De akkor Dumbledore �s a feles�ge nem tud kij�nni az Erd�b�l? – k�rdezte Hermione.

- Emberk�nt nem – r�zta meg a fej�t Harry – De a professzor tan�tani fog a ny�ron, �s azut�n is vel�nk lesz f�nixk�nt.

- Piton meg�lte �t, de � m�gis megb�zik benne? – m�ltatlankodott Ron – �s Fawkes Dumbledore feles�ge? Ez �r�let!

- Fawkes Elanor l�nykori neve – mondta Harry – �s mint mondtam, Pitonnak Dumbledore adta az utas�t�st, hogy maradjon �letben… �gy gondolta, hogy imm�ron Piton t�bbet tud seg�teni nekem, mint �. – fejezte be savany� �br�zattal.

- �s mit lehet tudni err�l a Lilr�l? – k�rdezte Hermione.

- H�t nem sokat – felelte Harry – eddig s�rk�nyokkal �lt, egy magyar mennyd�rg� csal�ddal… csak rem�lhetem, hogy norm�lisabb mint az apja. Az a fick� szerintem besz�m�thatatlan. Minden norm�lis ember beavatta volna Dumbledore-t, ha tudom�st szerez a Horcruxokr�l. Dumbledore egy�bk�nt azt mondta, hogy csak egyszer tal�lkozott Lillel, de nagyon kedves l�ny, �s tehets�ges boszork�ny, sokat tanulhatunk t�le az �si var�zslatokr�l…

Most mindh�rman hallgattak.

- Legal�bb most pontosan tudjuk, hogy milyen Horcruxokat kell megkeresn�nk. – mondta Hermione – csak az a k�rd�s, hogy hol…

Ron egyre elkeseredettebb arcot v�gott.

- Harry, nekem t�l sok volt ez m�ra. Vigy�l ki minket ebb�l a szutyokb�l, �s majd holnap folytassuk!

Hermione is egyet�rt�en b�logatott. Mindketten le voltak tagl�zva a hallottakt�l.

- Rendben van – mondta Harry, �s el�vette a p�lc�j�t – Exmetoralio! – mondta, �s a k�d elt�nt. Ism�t a szoba falai vett�k k�r�l �ket.

- H�t akkor – fordult hal�ls�padt bar�taihoz Harry – Nem ugrunk ki kviddicsezni?