6. K�l�n�r�k

Harry a sz�nid� h�tralev� napjait sem csak pihen�ssel t�lt�tte. Szinte minden nap vend�geskedett p�r �r�t Dumbledore-�kn�l, �s var�zslatokat tanult az igazgat�t�l. Ugyan megk�rdezte t�le, hogy nem lehetne-e Aberforth p�lc�s m�dszer�vel be�getni az agy�ba a b�b�jokat, de Dumbledore-nak nem tetszett az �tlet. Azt mondta, hogy az ugyan gyorsabb lenne, de a m�dszer csup�n egyszer� agyminta-m�sol�s, �s Harry ugyan�gy tanuln� meg a var�zslatot, mint ahogy � tudja, vagyis nem lenne lehet�s�g a kibontakoz�sra…

Harry nem akart k�zbesz�lni, hogy neki teljesen megfelel, ha ugyan�gy tud egy var�zslatot, mint Dumbledore, mert az igazgat� nagyon elt�k�ltnek t�nt ebben az ir�nyban.

Teh�t saj�t mag�nak kellett r�j�nnie a Dumbledore-f�le szeretet-var�zslatok nyitj�ra. Nem is volt olyan neh�z, mint gondolta, �s gyorsan tanult – v�g�l is, mint k�zben r�j�tt, csak �rzelmeket kell haszn�lni var�zsl�s k�zben, �s azt eddig is gyakran haszn�lt. Egy egyszer� Capitulatus-�tkot ha �rzelmekkel tel�tenek, ak�r hal�lt is okozhat… A szeretet-var�zsok nagy r�sze viszont v�dekez�-b�b�j volt, amit Harry szint�n nagyon hasznosnak tal�lt. Gyakorolta a legilimenci�t �s az okklumenci�t is, k�s�bb Dumbledore sokat mes�lt neki az id�r�l, �s a term�szet rejtett m�gi�ir�l.

J�p�rszor elj�tt vele Ron �s Hermione is, hogy egy�tt tanuljanak, de nekik kev�sb� ment j�l. Hermion�t az bosszantotta, hogy nincsenek pontosan meghat�rozva ezek a b�b�jok, Ront pedig – Hermione cs�p�s v�lem�nye szerint – jobban lek�t�tt�k Elanor s�tem�nyei, mint a var�zslatok megtanul�sa.

Dumbledore k�rd�s�re Harry nem csak Lupint, hanem McGalagonyt is beavatta a titokba. Az igazgat�n� k�nnyekben t�rt ki, amikor �jra megl�tta Dumbledore-t, �s v�gig az hajtogatta, hogy „h�t m�g sincs minden elveszve!”. Harry nem sz�lt semmit, de �gy eml�kezett, hogy McGalagony �ppen �t vigasztalta a v�grendelet felbont�sa ut�n azzal, hogy az igazgat� hal�l�val m�g nem veszett el minden rem�ny.

A ny�r sosem rep�lt el ilyen gyorsan, mint ebben az �vben. Harry, Ron �s Hermione egyre komorabban n�zt�k a t�jat. Augusztus utols� napjai hideg fuvallatot, �s fojtogat� k�d�t hoztak �szakr�l, f�mjelezve a hal�lfal�k puszt�t�sait.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A sz�nid� utols� napj�n Harry Ron�k n�lk�l �lt Dumbledore-�k nappalij�ban, �s �ppen b�cs�zni k�sz�lt. Aznap el�gg� elf�radt – Dumbledore a Bar�ts�g-b�b�jra tan�totta meg, egy olyan var�zsaltra, amivel el tudja �rni az ir�nta eddig k�z�mb�s embereken, hogy a bar�tjuknak tekints�k �t, �s akik eddig gy�l�lt�k, p�r percre elfelejtik a gy�l�letet. A b�b�j neh�z volt, �s mire rendesen ment, Harry teljesen elf�radt, �s h�l�san fogadta el a limon�d�t, amit Elanor felaj�nlott.

- �r�l�k, hogy �sszej�tt a di�ks�g fele, �s kinyitj�k az iskol�t – mondta Elanor, �s lerakta a t�lc�t.

- Nem sokan m�lott – mormogott Harry – Ha p�r di�kkal kevesebb jelentkezett volna, nem lenne tan�t�s.
Dumbledore der�sen b�lintott.
- Nem baj. A f� hogy kinyitott az iskola, �s tan�raink is vannak. Aprop�, az unokah�gom holnap �rkezik, rem�lhet�leg �pen �s eg�szs�gesen.

Harry �rdekl�dve n�zett fel. Eddig nem sokat besz�lt Dumbledore Aberforth l�ny�r�l, k�rdezgetni meg nem akarta, de most a k�v�ncsis�ga gy�z�tt.

- Megk�rdezhetem, hogy ki az �desanyja Lilnek, professzor �r? – majd meg is b�nta, mert r�j�tt, hogy tal�n t�l messzire ment.

Dumbledore viszont sosem vette fel az ilyesmit.

- Nos… Lil egy alk�miai k�s�rlet eredm�nye – felelte vid�mnak t�n� hangon, de a szeme k�zben komoran csillogott – nincs �desanyja. A b�ty�m, mint l�ttad, kicsit bogaras term�szet�, mindig nehez�re esett az ismerked�s. �gyhogy m�s m�dszerekhez folyamodott az ut�dnemz�st illet�en.

Harry d�bbenten hallgatta.

- L�trehozni egy emberi l�nyt… nem a fekete m�gia r�sze? Hogy lehet egy�ltal�n ilyet csin�lni?

Dumbledore arca most m�r hat�rozottan komor volt.
- Bonyolult dolog ez, Harry. Az �si var�zslatokban nincsen feh�r, vagy fekete m�gia. Aberforth j�l ismert minden term�szet-k�zeli var�zslatot, �s ut�d l�trehoz�sa egyetlen emberb�l �si var�zs. Nagy tud�st, �s kiv�telesen hatalmas var�zser�t ig�nyel. Persze ha a Miniszt�rium r�j�tt volna, Lilt val�sz�n�leg meg�lik.

Harry sz�rny�lk�dve n�zett Dumbledore-ra.
- Megtett�k volna?

- Igen. Ma m�r szervesen a fekete m�gia r�sz�nek sz�m�t minden ilyen var�zslat, nem mintha sokan el tudn�k v�gezni. – majd kis sz�net ut�n hozz�tette – Valamit tudnod kell Aberforthr�l. Mindig is j� ember volt. Nem ismeri a hat�rt a fekete �s a feh�r m�gia k�z�tt, de sosem haszn�lta az erej�t rosszra.

- Akkor viszont – gondolkozott el Harry – Lil nem volt biztons�gban itt, Nagy-Britanni�ban.

- Aberforth is ezzel �rvelt – b�lintott Dumbledore - �s hogy a l�ny�t nem akarja az �ltala megvetett emberek t�rsas�g�ban l�tni. Ez�rt �t�vesen elvitte a s�rk�nyokhoz, �s a gondjaikra b�zta. Ekkor nagyon �sszevesztem vele.

Harry egyet tudott �rteni az igazgat�val. � m�r l�tott testk�zelben Magyar Mennyd�rg�t, de nem v�gyott �jb�li tal�lkoz�sra.

- �s l�tta valamikor azut�n?
Dumbledore b�lintott.

- Egyszer, amikor tizenn�gy �ves volt. K�zvetlen�l Voldemort buk�sa el�tt, miut�n megmenek�lt a csatl�sait�l. M�r akkor is nagyon �ntudatos h�lgy volt, �s tehets�ges boszork�ny. Akkor r�vid ideig itt volt Angli�ban, de egy h�nap m�lva, amikor Voldemortnak uralm�nak v�ge lett, Aberforth visszak�ldte �t. Ekkor is el�gg� �sszeveszt�nk.

Harrynek esz�be jutott, hogy mit mondott Dumbledore, amikor el�sz�r Lilr�l besz�lt, �s �gy gondolta, r�k�rdez.

- T�nyleg megmentette Piton az unokah�g�t? Ez valahogy… nem vall r�, hiszen mindig k�vette Voldemort kiv�gz�si parancsait… Ahogy � mondta, ha � nem teszi meg, megteszi valaki m�s...

Dumbledore mosolygott.

- Igen, Perselus val�ban �gy gondolkozott. �s m�ig nem tudom megmagyar�zni, hogy mi�rt mentette meg Lilt, csak halv�ny sejt�sem van. Mindenesetre Perselus meg�lte a m�sik k�t hal�lfal�t, akik meg voltak b�zva a feladattal, �s �lete kock�ztat�s�val elhozta hozz�m az unokah�gom. Akkor tudtam el�sz�r teljes bizonyoss�ggal, hogy megb�zhatom Perselusban. Addig sem gondoltam �gy, hogy ellen�nk van, ink�bb azt, hogy a saj�t oldal�n, �s ha �rdekei �gy dikt�lj�k, hagy minket ak�r elpusztulni is. De akkor l�ttam, hogy k�pes az �nfel�ldoz�sra.

Harry elgondolkozott. Megpr�b�lta elk�pzelni, amint Piton az �lete �r�n is megv�dene valakit, de nehezen ment. V�g�l a csendet Elanor t�rte meg.

- Azt hiszem ideje indulni, Albus – mondta a boszok�ny, �s a f�rje b�lintott, majd Harryre n�zett.

- Harry, veled tartunk hazafel�. Kezd�nk belef�radni az Id�tlen Id�kbe, �gyhogy m�t�l veled lesz�nk a kinti vil�gban. Sokmindent tanult�l m�r t�lem, �s Lil is j� tan�rod lesz, �gyhogy nem f�ltelek. �s mi ketten v�gig ott lesz�nk.

Harry nem v�laszolt r�gt�n. Valahogy sz�m�tott erre, nagyr�szt az�rt, mert napok �ta l�tta a f�radts�got Dumbledore-�kon. V�g�l lassan b�lintott.

- K�sz�n�k mindent, professzor �r. �s persze a finom s�tem�nyeket is – mosolygott Elanorra, �s a boszork�ny nevetett.

V�g�l mindh�rman elindultak az Erd� sz�le fel�. Dumbledore be sem z�rta a h�zat. V�g�l is, gondolta Harry, aki megtal�lja, meg�rdemli, hogy kirabolja. Azt�n a hat�r el�tt k�zvetlen�l Dumbledore �s Elanor m�g egyszer meg�lelt�k egym�st.

- Ez hagyom�ny n�lunk – mondta az igazgat�, majd Harryvel egy�tt �tl�pt�k a hat�rt. Egy pillanattal k�s�bb k�t f�nix rep�lt Harry v�ll�ra az alkonyod� erd�ben, �s bar�ts�gosan megcsipkedt�k a f�l�t.

----------------------------------------------------------------------------------------------------

M�snap a szok�sos kapkod�ssal telt el a d�lel�tt. Mrs Weasleynek m�g arra sem volt ideje, hogy megk�rdezze, honnan szerezte Harry a k�t f�nixet, de Hedvig bar�ts�gtalanul tekintett a j�vev�nyekre.

A Roxfort Expresszt alig �rt�k el, pedig a h�rom j�bar�t most m�r hoppan�lva �rkezett az �llom�sra. Ginny m�r hamarabb ott volt, Mr. Weasley vitte ki kocsival, �s el is t�nt a t�megben. A vonat m�r majdnem elindult, de az utols� pillanatban siker�lt felugrani r� a l�d�kkal, baglyokkal, macsk�kkal �s f�nixekkel egy�tt.

A vonat fele annyi kocsival indult, �gy a szok�sos zs�folts�ggal tal�lkoztak. Minden f�lke tele volt, �s hagyom�nyszer�en megb�mult�k Harryt, ha m�s�rt nem, a k�t hatalmas f�nix miatt.

Egyed�l az utols� kocsi volt majdnem �res. Csak egy l�ny �llt az ablak mellett, nekik h�ttal, �s kifele n�zett. Hossz� barna k�peny volt rajta, �s r�vid vil�gosbarna haja k�cosabb volt, mint Harry�. Hermione kinyitotta a f�lke ajtaj�t, majd jelent�s�gteljesen a fi�kra n�zett.

- �hhm, szabad a t�bbi hely? – k�rdezte v�g�l Harry. A boszork�ny megfordult. Ekkor vett�k �szre, milyen furcsa �lt�z�ket visel. A nyak�ban karmokb�l �ll� nyakl�nc volt, a f�lei m�g�tt pedig k�t befont hajtincse v�g�n t�zv�r�s mad�rtollat hordott. A szeme val�szer�tlen�l k�k volt, �s az arc�r�l nem lehetett meg�llap�tani a kor�t. Harry valahogy �gy �rezte, hogy nem sokkal id�sebb n�luk.

A legfurcs�bb m�gis a kez�ben tartott bot volt: feh�res csontsz�ne volt, �rdekes v�setekkel, �s a fels� v�g�n egy v�r�s krist�lyt z�rt mag�ba. A boszork�ny most elmosolyodott, �s �gy tett, mint ha nem venn� �szre a h�rom fiatal d�bbent arckifejez�s�t.

- Ti vagytok az els�k, akik meg mert�k k�rdezni. – v�laszolta j�kedv�en. Furcsa akcentussal besz�lt, Harry m�g sosem hallott ilyet.
- Nos, ha alkalmatlankodunk… - mondta zavartan.
- Ugyan m�r, Harry – v�gott k�zbe a boszork�ny – gyertek be �s �ljetek le.

Harry nem v�laszolt semmit, hanem Ron�kkal egy�tt bementek a f�lk�be. Hermione �s Ron kiss� feszengve le�ltek, m�g Harry a boszork�ny mosolyg�s arc�t f�rk�szte. Most m�r hat�rozott sejt�se volt arr�l, hogy kivel tal�lkoztak.

- Maga v�letlen�l nem az �j… - kezdte el a mondatot, de a boszork�ny ekkor r�b�mult a k�t berep�l� f�nixre. A botj�nak egy vill�mgyors suhint�s�ra becsap�dott a f�lke ajtaja, �s beh�z�dtak a f�gg�ny�k.

- Ezek val�j�ban nem… - mondta a boszork�ny zavartan, majd a bot rubintos v�g�t r�fogta az egyik mad�rra. Egy pillanattal k�s�bb Dumbledore �llt a mad�r hely�n.
- J� megfigyel�s, Lil – mosolygott a l�nyra, majd �jra f�nixsz� v�ltozott.

A boszork�ny elvigyorodott.

- Sz�p madaraid vannak Harry. Nem t�vedek, hogy a m�sik a nagyn�n�m?
Fawkes boldogan trill�zott, Harry pedig b�lintott, majd kiss� idegesen n�zett k�rbe.

- Err�l csak kevesen tudnak, �gyhogy �vatosan kellene…
- Ne agg�dj, lev�dtem a f�lk�t – mondta a boszork�ny, �s le�lt a t�bbiekkel szemben.
- Akkor maga Aberforth Dumbledore l�nya? – k�rdezte Hermione b�tortalan hangon.


Harry Lil mosoly�n �szrevette, hogy mennyire hasonl�t az igazgat�ra. S�t, ahogy v�laszolt a k�rd�sre, az is olyan volt, mintha Dumbledore-t hallan�.

- �h, h�t igen… Jobb sz� h�j�n annak nevezn�m magam – mondta, mik�zben a k�t f�nix halkan �nekelve letelepedett az �l�ben. Kedvtelve n�zegette �ket – �gyes tr�kk. �n nem szeretek f�nixsz� v�ltozni, ut�na mindig marad egy-k�t toll a h�tamon – kuncogott, �s a haj�ban lev� t�zv�r�s tollakra mutatott. – Azok persze rettenetesen f�jnak, amikor kih�zom �ket.

Harry d�bbenettel vegyes elismer�ssel n�zett a boszork�nyra. Az volt az �rz�se, hogy az igazgat�hoz hasonl�an � sem olyan �rtalmatlan, mint amilyennek l�tszik.

- Hogy ismerte fel, hogy nem igazi f�nixek? – k�rdezte Ron, aki m�g mindig hatalmas szemekkel b�mult a n�re, �s enyhe gyanakv�ssal m�regette a botj�t.

- Nem volt neh�z. �rtek egy kicsit az �llatokhoz – mondta szer�nyen mosolyogva, azt�n mintha Ron fej�be l�tott volna, el�tartotta a botot – Ez a…, hmm, var�zsp�lc�m, az hiszem �gy mondj�tok.

- Nem nagy az ahhoz egy kicsit? – k�rdezte Ron megd�bbenve, de Hermione lehurrogta.
- Nem csak f�b�l �s egyszarv�sz�rb�l lehet var�zser�t f�kusz�l� t�rgyat k�sz�teni. Ez a bot bizony�ra valami… var�zser�vel b�r� anyagb�l van – tette hozz� kicsit bizonytalanul. Harry r�sand�tott a bot sz�n�re.

- S�rk�nycsont – mondta, �s k�rd�n tekintett Lilre. A boszork�ny mosolygott.

- Mesteremhez tartozott valaha, �s megtisztel azzal, hogy holt�ban is seg�ts�gemre van.

Lil val�sz�n�leg nem volt tiszt�ban azzal, hogy milyen szokatlan dolgokr�l besz�l. El�gedett mosollyal n�zett ki az ablakon, �s kuncogott, ahogy az elsuhan� f�kat l�tta. Harry gyan�totta, hogy most utazik el�sz�r vonaton.

- Most utazok el�sz�r vonaton – jelentette ki a boszork�ny, �s somolyogva n�zett Harryre – arra is gondoltam, hogy… hmm, transzport�lok a kast�lyba, de ez �rdekesebbnek t�nt. �s �gy gondoltam, itt szemmel tarthatlak. A nagyb�ty�m megk�rt, hogy ahogy t�lem telik, vigy�zzak r�d. – mondta �szint�n.

- �hh, h�t k�sz�n�m – v�laszolta Harry kiss� zavartan – de �ltal�ban j�l elvagyok. A ny�ron csak k�tszer pr�b�ltak meg�lni - igyekezett azon, hogy a hangja vid�m legyen.

Ekkor Hermione sz�lt k�zbe, aki �gy l�tszik nem tudta figyelmen k�v�l hagyni Lil egy mondat�t.

- Hogy �rtette azt, hogy transzport�lni akart, tan�rn�? Nem hoppan�l�st akart mondani?

Lil egy pillanatig elgondolkozott.
- Hmm, hoppan�lni? �h, igen, hallottam m�r ezt a sz�t, tizenhat �ve, amikor itt voltam. Az ugye az, amikor meglehet�sen nagy zajjal �rkezel meg valahov�?

- Az a hoppan�l�s �s a dehoppan�l�s velej�r�ja – mondta Ron – egy pukkan�sszer� hang.

Lil b�logatott.

- Igen, l�ttam m�r olyat... Ez az�rt van, mert amikor elt�nsz, ahol az el�bb te volt�l, ott most nincs semmi, leveg� sem. Amikor a helyedre zuhan a sok leveg�, az csin�lja a zajt. A transzport�l�sn�l nincs ilyen. Ott fokozatosan jelensz meg �s t�nsz el. Ez el�ny�s harc k�zben.

Harry �rdekl�d�s�t felkeltette a t�ma. Eml�kezett Voldemort �s Dumbledore harc�ra, ahol mindketten hangtalanul hoppan�ltak.

- K�nny� megtanulni? – k�rdezte szinte moh�n.
- Att�l f�gg, mennyi tehets�ged van hozz� – mondta egyszer�en Lil, majd mintha elgondolkozott volna az el�z� kijelent�s�n, hozz�tette – Bocs�nat. Az el�z� l�togat�som sor�n is �szrevettem, hogy az itteni emberek sz�p�tik az igazs�got. �n sajnos k�ptelen vagyok erre. Nem akartam megs�rteni senkit.

Harry �gy �rezte, hogy teljesen meg�rti a boszork�nyt.

- Nincs semmi gond. Az �szintes�g sokkal jobb.
- Nem mindig – mosolygott a boszork�ny – az els� napomon Angli�ban szerintem siker�lt v�rig s�rtenem Albus b�csit, amikor megk�rdezte t�lem, hogy hogy fest rajta a d�sztal�rja.

Mindh�rman nevettek, Dumbledore pedig tiltakoz� hangot hallatott, �s bar�ts�gosan megcsipkedte Lil kez�t.

A vonat�t gyorsan eltelt. Harry sz�m�ra id�k�zben tejesen bizonyoss� v�lt, hogy ism�t szeretni fogja az SVK- �r�kat. Amikor lesz�lltak a vonatr�l Roxmortsban, �s Lil b�cs�zni k�sz�lt (� nem a fi�kerekkel akart utazni) meg is jegyezte neki:

- �r�l�k, hogy most m�r nem Piton tartja az �r�kat. B�r � biztos m�sk�pp v�lekedik.

Harry legnagyobb meglepet�s�re Lil arca egy pillanatra falfeh�r lett.
- Perselus… - suttogta – Tudsz valamit r�la? – a hangja aggodalmasan csengett, �s nyoma sem volt a boszork�ny szok�sos vid�ms�g�nak.

- Nem, de nem is �rdekel, mi van vele – hazudta Harry. Nem akart semmit sem elkotyogni egy nyilv�nos helyen, de Lil mintha �tl�tott volna rajta. A felismer�s �rny�ka v�gigsuhant az arc�n, �s n�m�n b�lintott. Majd mosolyogva biccentett Ronnak �s Hermion�nak is.

- Tal�lkozunk a kast�lyban – mondta, �s a k�p�nyeg�t meglobogtatva hangtalanul k�dd� v�lt.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Furcsa volt a Nagyterem fele annyi di�kkal. Harry szinte k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, nyomaszt� volt a kast�ly �ress�ge. A di�kok a tan�ri asztalhoz k�zelebbi helyeket foglalt�k el, �s senkinek sem volt t�l j� hangulata. A Teszlek S�veg p�lyafut�s�nak legnyomaszt�bb besz�d�t produk�lta, �s felt�n�en kev�s els�st osztott be a Mardek�rba. Lumpsluck professzor, aki a h�z vezet� tan�ra lett, ezt nem tette sz�v�.

McGalagony az igazgat�i sz�kben �lt, a szok�sos szigor� arckifejez�s�vel, de lopva r�mosolygott Harry�kre. Jobb oldal�n Lil �lt, aki �pp gyanakodva m�regette az aranyf�ny� ev�eszk�z�ket, majd r�vid t�preng�s ut�n k�zzel l�tott neki a marhah�snak, kiv�ltva az igazgat�n�t�l egy eredeti McGalagony-f�le „Nem-helyeslem-ezt-a-barb�r-viselked�st”-pillant�st. V�g�l a Roxfort �jdons�lt igazgat�n�je a vacsora v�g�n fel�llt a sz�k�r�l.

- Khmm. Kedves di�kok! – kezdte pattog�s hangon, de azt�n l�gy�tott rajta – �r�l�k annak, hogy a trag�dia ellen�re ilyen sokan jelentkeztetek. Az iskola v�delm�t, ha lehet, m�g jobban meger�s�tett�k, teh�t merj�k rem�lni, hogy nagyobb biztons�gban vagytok, mint otthon. �gyhogy szeretn�nk ezt az �vet rendesen megtartani, a vizsg�kkal egy�tt. Van n�h�ny bejelentenival�m.
Az els�t�l a negyedik �vfolyamig a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t �s a b�jitaltant is Lumpsluck professzor tartja. Az �t�dikt�l a hetedik �vfolyamig pedig ugyanezt a k�t tant�rgyat iskol�nk �j tan�ra, Lilith Boldemuder professzor tan�tja.

Harry�k d�rg� tapsa t�rte meg a csendet, �s a t�bbiek is csatlakoztak lassan.

- Nem is tudtam, hogy b�jitaltanb�l is… - vigyorgott Ron.
Lil szer�nyen mosolyogva fel�llt, �s biccentett a di�koknak. A legt�bben az�rt gyanakodva m�regett�k.

- Sz�l�tsatok csak Lilnek – mondta, de McGalagony megbotr�nkozott pillant�s�ra hozz�tette – �hh, Lil professzornak. – Majd gyorsan le�lt, McGalagony pedig folytatta.

- Argus Frics, iskol�nk gondnoka megk�rt…

Ekkor azonban kisebb k�zj�t�k szak�totta f�lbe a besz�det. Ugyanis ebben a pillanatban �rkeztek meg a falakon kereszt�l a Roxforti k�s�rtetek. A megszokott l�tv�ny �ltal�ban csak az els�s�ket k�pr�ztatta el, most azonban Lil a var�zsbotj�t megmarkolva felpattant.

- Bolyong� lelkek! – ki�ltotta d�h�sen, �s a bot �kk�ves r�sz�t a magasba tartotta. A var�zslat ereje mindenkin v�gigs�p�rt a teremben, a k�s�rtetek pedig azon nyomban megfagytak az elvar�zsolt mennyezet alatt. D�bbent csend t�madt. McGalagony kinyitotta, majd becsukta a sz�j�t. Beletelt p�r m�sodpercbe, mire visszanyerte az �nuralm�t.

- De… Boldemuder professzor, n�lunk nem szok�s az ilyen… elj�r�s alkalmaz�sa a k�s�rteteinkkel szemben!
Lil zavartnak t�nt, mintha azon t�prengett volna, hogy ki az, aki szellemeket tart.
- A maguk k�s�rtetei? Sajn�lom… - r�sand�tott a felh�k�nt sodr�d� Puf�k Fr�ter bar�ts�gos arc�ra - Ahonnan �n j�ttem, csak a legrettenetesebb emberek v�lasztj�k ezt az �letet a hal�l ut�n, �s… �hm… senki sem szokta tartani �ket.
B�nb�n� tekintettel n�zett k�r�l. Ron elfojtott egy kuncog�st, a legt�bben viszont agg�dva tekintetek a k�s�rtetekre.

- Visszacsin�ln� �ket, k�rem? – k�rdezte McGonagall zavartan, ugyanis abban sem volt biztos, hogy mi t�rt�nt vel�k. A k�s�rtetek megfagyott k�pei valahogy egyre halv�nyabbnak t�ntek, �s mindenkinek az jutott esz�be, hogy vajon mi t�rt�nik, ha teljesen eleny�sznek…?

- H�, h�t az neh�z lesz – mondta Lil t�prengve, �s s�hajtott – m�g sosem csin�ltam ilyet, de megpr�b�lhatom.

Azzal vett egy nagy leveg�t, k�t k�zzel megmarkolta a var�zsbotot, �s becsukta a szem�t. Mindenki �szinte d�bbenet�re egy furcsa dallamot kezdett d�dolni. Harry �gy �rezte, mintha bel�lr�l hallan�, ak�r Fawkes �nek�t.
Hirtelen megmagyar�zhatatlan m�don vid�mnak �s er�snek �rezte mag�t t�le. A t�bbiek szint�n csod�lkozva b�multak a boszork�nyra. Kisv�rtatva egy kollekt�v „�h” szakadt fel a t�megb�l, amint a var�zsbot v�g�b�l aranyf�ny� hull�mok indultak a mennyezet fel�. Amit el�rt�k a k�s�rteteket, r�gt�n mozgol�d�s t�madt a magasban. Az aranyf�ny ekkor megsz�nt, �s Harry d�bbenten n�zett r� Lilre. A boszork�ny t�rde megrogyott, �s kapkodva vette a leveg�t. Az arca elgy�t�rtnek t�nt.

- Seg�tsen neki valaki! – ki�ltott fel Hermione is, de Lil a saj�t l�b�n elbotork�lt a sz�k�ig �s le�lt. Mindenki n�m�n meredt r�, m�g a tan�rok is.

- Semmi gond – mosolygott f�radtan – Hiszen tudj�tok, mindig ez van, ha az ember a t�lvil�ggal alkudozik.

A r� visszan�z� t�bb sz�z �rtetlen arcb�l r�j�hetett volna, hogy nem tudj�k, de m�r nem l�tta �ket, mert h�trad�lt a sz�k�ben �s elaludt.
Szokatlan cs�nd telepedett a Nagyteremre, egyed�l a k�s�rtetek sutyorogtak zavartan. F�lig Fej N�lk�li Nick a Griffend�lesek asztal�hoz rep�lve d�bbenten szimatolgatni kezdett a vacsora maradv�nyai felett.
- �rzem a szagokat! – ki�ltotta boldogs�gt�l elf�l� hangon, de a b�nult tan�rok �s di�kok k�ptelenek voltak v�laszolni neki.