Egy év


Egy év. Mennyi minden történhet egy év alatt! Ginny Weasley számára az utóbbi egy év volt élete legszebb időszaka. Egy éve voltak együtt hivatalosan Harryvel. A háború után Harry végre megvallotta érzelmeit Ginnynek és szinte könyörgött, hogy a lány adjon neki még egy esélyt. És Ginny nem tudta ezt megtagadni tőle.

- Gondolod, hogy képes lennék visszautasítani téged? Azok után, amit a csata előtt mondtam?
- Én… Csak azt hittem, hogy azok után, ami a csatában történt, nem akarsz engem többet látni!
- Charley és Percy halála nem a te hibád volt, Harry! Ezt anyáék is tudják!
- Csak azért éltem túl a csatát, mert rád gondoltam! – váltott hirtelen szenvedélyes hangra Harry. – Azért harcoltam, hogy újra lássalak! És eközben megfeledkeztem minden másról!
- Ez nem igaz! Megmentetted Hermionét és Ront Malfoytól, Neville-t Bellatrixtól és engem… Voldemorttól…
- Nem tudtam volna elviselni, ha elveszítelek! Belehaltam volna!
Ginny letérdelt a reszkető Harry mellé és átölelte.
- De most már vége van Harry! Nincs tovább! Voldemort örökre eltűnt.
- NEM!!! – kiáltotta váratlanul Harry. – Hát nem érted? Ő itt él bennem! Minden egyes rémtette, minden egyes találkozás belém égett. Kísérti az álmaimat azoknak az embereknek a képe, akik miattam haltak meg hiába. Sosem fogok ettől megszabadulni. Soha!
Ginny elszörnyedve nézte mennyire megtörte a háború Harrryt. Zokogott, sírt, akár egy kisgyermek és az életkedv kezdett kihunyni a szemében.
- Nem hagyom, hogy feladd, Harry! Lehet, hogy nem fogod tudni elfelejteni ezeket a dolgokat, de megtanulhatsz együtt élni velük. Segítek, hogy elfogadd, nem te vagy a hibás! Te vagy ami megmentőnk Harry, de az a legszebb a szeretetben, hogy nemcsak a hős mentheti meg az embereket, de a hőst is meg lehet menteni.
Harry könnyes szemmel feltekintett Ginnyre és arcán először most lehetett egy halvány mosolyt felfedezni.
- Szóval szeretsz?
- Micsoda hülye kérdés ez? Nincs a földön ember, akit jobban tudnék szeretni, mint téged, Harry!

Egy év. Harry egy éve lépett a teljes lelki gyógyulás útjára. Ginny segített neki begyógyítani a lelki sebeket és ösztönözte, hogy valósítsa meg a céljait. Harry azóta az aurori akadémia hallgatója. ÉS minden egyes nap, Harry hálája és szerelme kiérződött minden szavából, mozdulatából, tettéből… Sziklaszilárd szerelem kötötte össze őket. Miután Ginny befejezte a Roxfortot, összeköltözött Harryvel. Egy londoni lakásban laktak, közel a Szent Mungóhoz, ahol Ginny pár hónapja kezdte meg a gyakorlatot.

Egy év. Ma van az egyéves évfordulójuk. Ginny zakatoló szívvel rohant fel a lépcsőn, közös lakásuk ajtajához. Remélte, hogy megelőzte Harryt. A lakásba lépve azonban rá kellett jönnie, hogy tévedett. Az egész lakás tele volt gyertyákkal, fehérrózsaszirmok hevertek a földön. Az asztal a szoba közepén két személyre volt igényesen megterítve.
- Gondoltam, hogy esetleg étterembe menjünk, de aztán rájöttem, hogy az első évfordulóhoz ez dukál – jött Harry hangja egy hatalmas fehérrózsa csokor mögül. – Ez sokkal bensőségesebb! Boldog évfordulót, Gin!
Harry átnyújtotta a hatalmas csokrot, Ginny pedig a nyakába ugrott.
- Harry! Ez gyönyörű!
- Nem gyönyörűbb, mint te! Gyere! Vacsorázzunk!
- De…
- Csitt! Hagyd, hogy kényeztesselek!
Leültek az asztalhoz. Bolognai spagetti volt a vacsora, hozzá könnyű vörösbor. Ginny nehezen nyelte a falatokat. Harry olyan áthatóan, olyan szerelmesen nézett rá, mint még soha. Ginny ereiben eddig soha nem tapasztalt módon forrni kezdett a vér.
Miután befejezték a vacsorát, Harry egy hosszúkás bársonydobozt húzott elő a belső zsebéből és átnyújtotta Ginnynek.
- Tudom, hogy nem szereted a drága ékszereket ezért egy egyszerűt választottam, amit mindig viselhetsz.
Ginny kinyitotta dobozt és elmosolyodott. Abban egy egyszerű aranykarkötő pihent. Ginny kivette a dobozból és gyönyörködött abban, ahogy a gyertyafény megcsillan az aranyon.
- Fordítsd meg!
Ginny megfordította a karkötőt és könnyek szöktek a szemébe. Az ékszer hátuljára a következő szavakat vésték:
„Annak, aki megmentette a hőst! Szerelemmel, Harry!”
- Ez csodálatos, Harry! Sosem fogom levenni!
Harry felcsatolta a karkötőt Ginny csuklójára és megcsókolta a lány kezét.
- Szeretlek, Ginny!
Ginny odahajolt Harryhez és a lehető legérzékibb hangon belesuttogta a fülébe:
- Nekem is van ám egy ajándékom!
- És mi lenne az?
- Azt hiszem eleget vártunk!
- Eleget vártunk? Mire? – értetlenkedett Harry.
Ginny lecsúsztatta a ruha pántjait, ami a földre hullott. Harry tágra nyílt szemekkel nézte őt. Még levegőt is elfelejtette venni.
- Szerelmeskedj velem, Harry!

Egy év. Harry egy éve várta már ezeket a szavakat.
- Szerelmeskedj velem, Harry!
Mióta elkezdtek járni Ginnyvel, ez volt az egyetlen dolog, amit még nem tettek meg. Ginny még nem érezte késznek magát erre a lépésre és Harry túlságosan szerette ahhoz, hogy erőltesse a dolgot. És most Ginny itt állt előtte egy szál fehérneműben és arra kérte, szerelmeskedjen vele.
- Ezt most komolyan gondolod?
- Igen.
- Teljesen biztos vagy benne?
- Igen Harry! Úgy érzem, végre készen állok rá! Veled akarok lenni! Azt szeretném, ha immár teljesen összetartoznánk!
Harry szaggatottan vette a levegőt, mikor odalépett a lányhoz. Kezeibe vette az arcát és szenvedélyesen megcsókolta.
- Esküszöm, hogy nem fogod megbánni! – mondta Harry, miután a karjaiba kapta a lányt.
- Tudom.
- Vigyázni fogok rád!
- Tudom.
- Ennyire bízol bennem?
- Persze! Te vagy az én hősöm!
- Akit te mentettél meg – suttogta Harry, majd újból megcsókolta.

Egy év. Egy éve még csak álmodozhatott erről a pillanatról. Ginny ott feküdt mellette az ágyban. Karcsú testén izzadságcseppek csillogtak, vörös haja szétterült a párnákon, szemei szerelmi kielégüléstől csillogtak.
- Harry! Ez csodálatos volt!
- Tényleg nem okoztam fájdalmat?
- Semmi olyat nem okoztál, amit utána nem tudtál jóvá tenni. Az természetes, hogy az első alkalom a nő számára fájdalmas, de te ezt a fájdalmat a lehető legkisebbre és legrövidebbre csökkentetted. Csak azt tudom mondani, amit az előbb is: csodálatos volt!
Harry odahajolt Ginnyhez és megcsókolta. Újra fellángolt bennük a szenvedély. Ginny odaadóan simult hozzá és bátortalanságát immár maga mögött hagyva, simogatni kezdte Harry testét. A férfi felnyögött.
- Tetszik ez neked?
- Óh, Ginny! Igen! Folytasd!
- Te már örömet okoztál nekem! Most taníts meg, én hogyan okozhatok neked örömet!
És persze Harry boldogan vállalta a tanító szerepkörét.

Egy év. Mennyi minden történhet egy év alatt! Harry Potter egy év alatt boldogabbá vált, mint eddig bármikor is volt. És egy újabb év múlva? Vajon akkor mi lesz?


Vége