Este 6 óra volt. Az eső úgy zuhogott mintha dézsából öntötték volna. Egy lélek sem járt kinn ilyen rémes időben. De várjunk… ott volt egy… lány. Hosszú, vöröses és vizes haját fújta a tavaszi hideg szél. Ginny Weasly volt az. A lány bőrig ázva ücsörgött a zuhogó esőben. Az időjárás Ginny kedvéhez illő volt.

  Az egész Harry miatt volt. A lány már hetek óta próbálkozik nála, de valahogy nem sikerül összehozni a semmit. Eddig mindenki, akivel jár azonnal felfigyelt Ginnyre, Harry viszont más volt. Ő úgy viselkedett mintha Ginny nem is létezne. Akármit is tett jól vagy rosszul Ginny, Harry nem szól semmit. Kviddics edzéseken sem beszél vele. Ez már mindenkinek feltűnt. Ginny múltkor nem is ment el edzésre és Harry szó nélkül beállított helyette valaki mást. Mi lehet a baja?

  Ginny kicsit közelebb húzódott a tóhoz. Fejét térdeire hajtotta. Olyan volt mintha gondolkoza valamin. Hirtelen Hermione bukkant elő a semmiből. Hagridhoz készült,mivel otthagyta a könyveit nála. A tópart szélén sétálva meglátta Ginnyt a vizes füvön ülni és… sírni. Szinte meghasadt a szíve, hogy így látja a legjobb barátnőjét. Odament Ginnyhez.

- Hé!- szólt lágyan hozzá- Ne sírj! Semmi baj…

- Hagyj békén Hermione!- kiabált rá a lány.

- De Ginny! Csurom vizes vagy! Gyere! Menjünk be a kastélyba, mielőtt megfázol!- mondta aggodalmasan Hermione.

  Ginny mérges lett. Felpattant és még közelebb ment a tóhoz.

- Ginny ne!- kiáltott utána Hermione, de már késő volt. Ginny beleugrott a fagyos tóba ruhástól. 5 perc múlva jött ki, amikor Hermione háttal állt neki. Gyorsan elszaladt. A kviddicspálya felé tartott, ahol szintén nem volt senki.

Leült a pálya közepére és tovább sírt. Elege volt mindenből és mindenkiből. A kviddicspálya még jobban felzaklatta, a múltkor történtek miatt, amikor nem ment el az edzésre és Harry már nem csak az edzéseken engedte, hogy más játsszon, hanem a meccseken is. Ginny levetette talárját majd pulóverét és cipőjét is. Egy fehér ingben, fekete szoknyában és Griffendéles nyakkendőben állt a pálya közepén. Forogni kezdett körbe-körbe. Karjait széttárta, fejét az égbolt felé fordította. Ekkor egy ismerős, lágyan szóló hangot hallott a háta mögött.

- Ginny! Hát te mit keresel itt ilyen időben?- kérdezte az ismeretlen fiú.

Ginny hátrafordult és látta, hogy az ismeretlen nem más, mint…

- MALFOY?- mondta meglepődötten. Pont rá nem számított- Ezt én is kérdezhetném tőled…- mondta Ginny.

- Á, csak azért jöttem ki, mert az időjárás pontosan olyan, mint…amit én érzek, most- mondta Draco és evvel rettentően kíváncsivá tette Ginnyt.

- Miért? Ezt hogy érted? - kérdezte.

- Előbb te mondd meg, hogy te miért vagy idekint!- válaszolt Draco.

- Hát… mert… ugyan azért, mint te. Kedv- mondta Ginny.

- Potter miatt van, ugye? - kérdezte a szőkeség és próbált olyan tapintatos lenni amennyire csak tudott. Ginny nem volt hajlandó válaszolni.- Ha te nem mondod el nekem, hogy mi bánt, akkor én miért mondjam el neked?- kérdezte végül Draco.

- Rendben. Elmondom. Az bánt, hogy… Harry mostanában levegőnek néz. Nem is szid le, de nem is dicsér meg. Mintha nem is léteznék- mesélte szomorúan Ginny. Mafoy nagyon örült, hogy a lány bizalmába férkőzött, így talán van neki is egy cseppnyi esélye Potterrel szemben. Maga sem értette, hogy ő most miért is örül annak, hogy Harry ügyet sem vetve sétál el naponta a lány mellett,de örült. Szinte repülni tudott volna a meglepő érzéstől. Ugyan ki nem állhatta a lepkéket, de most tökéletesen azt érezte, hogy ott repkednek a gyomrában.

- … és ez már azóta megy, hogy az idióta bátyám elmondta az összes diáknak. Malfoy, figyelsz te rám egyáltalán?

- Persze, hogy figyelek!- mondta mosolyogva a fiú- Csak azt nem értem, hogy miért foglalkozol vele, amikor tudod, hogy ekkora bunkó?

- Mert… szeretem. De most te mondd el, hogy te mért vagy szomorú- kíváncsiskodott Ginny.

- Hát, van egy lány, aki bejön nekem, de neki más tetszik, és nem érdekli, hogy az a valaki, aki tetszik neki, bunkó vele - kezdte Malfoy, gondolta hátha rájön Ginny, hogy kiről is van szó.

- De ő tud róla, hogy tetszik neked?- kérdezte Ginny mit sem sejtve arról, hogy az a lány éppen ő.

- Most próbálom tudtára adni…- mondta Draco.

- Akkor ne csak próbáld! Mondd meg neki szemtől szemben!

- Hát jó… ha szerinted, ez segít rajtam… Ginny én… szeretlek!- mondta Draco.

Ginny elmosolyodott, bár erre kicsit sem számított. Az eső elállt Ginny mosolyát követően. A lány megölelte Dracot, de semmi több. Nem volt biztos az érzéseiben. Kedvelte Dracot, de nem tudta, hogy mi a következő lépés. Mástól várta a segítséget. A legjobb barátnőjétől… Hermionétől.

- Draco én most azt hiszem bemegyek, mert rettentően fázom. Holnap találkozunk- mondta édesen a lány.

- Várj még egy pillanatot!- szólt utána Malfoy - Szeretnél… járni velem?

- Ezt most… nem tudom még! Holnap mindent megmondok!- mondta Ginny, majd elszaladt. A kastély egy titkos járatán ment, amit Fred és Georg mutatott még neki, amikor még az ikrek a Roxfortba jártak. A titkos jártat nagyon sötét volt, így pácájával fényt varázsolt:

- Lumos!- mondta. A járat végén lévő lépcsőn felment és a Griffendél torony lépcsői előtt találta magát. Felrohant a végtelennek tűnő lépcsőn, be a klubhelyiségbe. A szoba üres volt, így felment hálószobájába, ahol Hermione várt rá…