3. fejezet: Vihar után napsugár...
...
-De, Ginny…! –kezdte Harry, miközben lefelé loholtak a lépcsőn.- Minek öltöztél ilyen szépen ehhez a vallomáshoz?
-Sose hallottál még az öltözködési szabályinkról? –kacsintott cinkosan Ginny.- Ha egy csaj vallomást tesz, fontos, hogy bombázó legyen, ugyanis ez kissé felvidítja az esetleg szomorkodó fiút! Nah, jó, ez talán túlzás! De nem akarom, hogy Jack ezen túl még csúnyának is tekintsen!
Harry bólintott. Ginny megfogta a karját, mélyen a szemébe nézett.
-Téged szeretlek! –mondta határozottan, de gyöngén.
Harry nem szólt. Némán fürkészte a lány arcát, aztán –már sokadjára- magához ölelte és gyenge csókot lehelt az arcára. Ginny elégedetten mosolyodott, viszonozta a finom gesztust. Aztán észbe kapott, elindult Jack szobája felé. Még nem járt ott, csak annyit tudott, hogy Jack a száztizenhármas szobában lakik.
Be is kopogtak hozzá. Nem sokára nyílt az ajtó, Jack állt mögötte. Meglátta Ginny-t elmosolyodott, de mikor Harry-re tévedt a pillantása, elfelhősödött az arca. Aztán újra felderült, a felisemrés szikrái csillogtak a szemeiben. Vidáman megszólalt:
-Sziasztok! Aha, Ginny, ő a bátyád?
-Nem, és épp erről szeretnék veled beszélni! –válaszolta szomorúan Ginny.
-Mi az, hogy… ő nem a bátyád?! –értetlenkedett Jack.- Láttam, amikor odamentél hozzá…! Csak nem…?
-De igen –Ginny majd’ elsírta magát.- Nagyon sajnálom.
Jack felhősen nézett rájuk.
-Még reménykedek –mondta.- Gyertek beljebb!
Belépetk. Mikor Jack nem látta, Ginny odasúgta Harry-nek:
-Csitt! Kérlek most ne szólj! Hadd beszélejk én!
Harry bólintott. Jack hellyel kínálta Ginny, de Harry-vel nem törődött. Mindketten állva maradtak. Tudta mind a kettő: Kínos lesz ez a beszélgetés.
-Nos? –szólalt meg a vendéglátó.
-Mondani szeretnék valamit –mivel mindkét fiú hallgatott Ginny folytatta.- Jack… bevallom ő a barátom, Harry Potter. Hazudtam neked, és hidd el nagyon sajnálom. Először csak egy ütődött, flörtölni akaró bunkót láttam benned, aki csak csajozni akar. Ezért hazudtam. Szórakoztatónak találtam azt, ahogy engem próbáltál megfűzni. Azért hazudtam, hogy folytasd. De amikor bevallottad, hogy szeretsz, igazából felismertelek. Kisiettem a folyosóra, hogy ezt végiggondoljam. De Harry is ott volt. Mikor meglátott elszaladt és én nem sokára utána is mentem. Feljöttem a szobába, ahol megbeszéltük a dolgokat és én megígértem, hogy bevallok neked mindent. Sajnálom, és én szeretném még veled tartani a baráti kapcsolatot.
Miután befejezte, kifejezetten örült, hogy nem szakítottak félbe. Már csak az zavarta, hogy mindenki hallgat. De Jack hirtelen megszólalt:
-Értem. Csak a Te kedvedért megbocsátok. Ez fájt nekem. Tartom Veled a kapcsolatot, de most hagyjatok magamra.
Aznap még kínos érzés lappangott Ginny-ben, de ez másnapra feloldódott. Mivel az előző nap nem túl sokat hordta ezt a dögös ruhát, felvette következőnap is. (Persze fehérneműt váltott.)
Reggeli után elmentek a közeli városkába szuvenírt és mást vásárolni. Míg Harry a könyvesboltba ment, Ginny a szomszédos nőiruha boltba tért be. Vidáman válogatott a szebbnél szebb ruhák közt. Egyszer csak táblát vett észre, amin ez állt: ,,AKCIÓ! NŐI FEHÉRNEMŰ KIS ÁRON! ABSZOLÚT MEGÉRI! EGY SZETT TÍZ SARLÓ KÉT KNÚT!” Na, Ginny ezt már csak nem hagyhatta figyelem nélkül. Odasietett ehhez a csodaáruhoz. Meg is akadt a szeme egy két alsó és felső csipkefehérneműn. Odalépett hozzájuk és válagatott. Egyre gyűltek a kezében a ruhadarabok. Mikor úgy érezte, ennyi már elég, bevonult a próbafülkébe.
Lehúzta a ruháját és sorra próbálta őket. Mikor belepillantott a tükörbe, egyszer-egyszer önkétlenül is elmosolyodott és magában el ismerte, milyen jó alakja van.
Még egy fodrász hiányzik meg néhány extra dögös ruhadarab –egy igazán nem nagy top vagy egy kényelmes, de szupercsini szoknya egyaránt megteszi- és tapadni fognak rám a srácok!, gondolta kuncogva.
Szó, mi szó, Ginny próbált egy ideig. Egy különösen kényelmes darabot magán is hagyott, nem akarta levenni.
Még azért körül nézek!, gondolta magában. A beszédet tett követte: Ginny elindult a sorok között. Egyhamar rájött, hoznia kell egy nagyobbacska kosarat vennie. Ki is választott egyet. Már indult a pénztárhoz, mikor valamin megakadt a szeme: egy olyan szetten, ami igazán szép volt. Tartozott hozzá egy halásznadrág, amin afrikai minták voltak, egy hasonló póló és a teljesség kedvéért ilyen fehérneműk. Elbűvölőek voltak egy olyan lány számára, mint Ginny.
Már vette volna le őket, amikor beleakadt valamibe a jobb keze. Szúró fájdalmat érzett. Ránézett a tenyerére, amin egy vérző seb volt. Elért az ujja és a tenyere találkozásától a csuklóáig. Elöntötték szemét a könnyek, de ellenállt a zokogásnak. Kereste a seb forrását, de nem találta. Végül rájött, hogy az a hegyes vasrúd okozta, amin a szett lógott. Szitkokat szórt magában, de nem adta semmi jelét ezen kívűl a fájdalmának. Összeszorította a tenyerét, hogy ne látszódjék a vágás, majd bal kézzel ügyeskedve indult a pénztár felé. Otthagyta a csini szettet, lemondott a ruhákról. Mikor odaért a pénztárhoz letette a kosarat és várt.
A mogorva pénztárosnő szó nélkül kivette a ruhákat és elkezdte kiszámolni a fizetési összeget.
-Kaphatnék egy zacskót is? –kérdezte akadozva Ginny. Érezte, a vér összemaszatolja az egész tenyerét.
-Még öt knút –válaszolta monotonon a pénztáros. Tovább számolta az összeget. Mikor végzett, kijelenetette.- Tizenhét galleon, három sarló, két knút, plusz még a zacskó, tehát hét knút.
-Értem –Ginny fizetett.
Elvette a zacskót és az árut. Beletuszkolta a zacskóba és elindult a szomszédos könyvesboltba, ahol Harry tartózkodott.
Míg Ginny vásárolt, Harry a kviddicsről szóló könyveket olvasgatott. Talált egy különösen érdekeset, azt olvasta már fél órája. A címe ez volt: A kviddics évszázadai 2. Írta: Jhon Telmon. Most tartott a negyvenharmadik oldalnál. Éppen lapozott volna, de ügyetlenül fogta meg a lapot. Az alattomos papír pedig ugyanolyan sebet ejtett a kezén, mint Ginny-nek. Ugyanott kezdődött, ugyanott ért véget. Felszisszent a fájdalomtól.
-Aú! –kapta el a kezét. Ennek az lett a vége, hogy leejtette a könyvet. Neki a bal kezét sebezte meg, így hát jobb kézzel felemelte a könyvet.
Ekkor nyílt a bolt ajtaja. Mivel Harry az ajtóhoz közel állt, meghallotta, felkapta a fejét. Ginny állt ott, őt kereste a tekintetével. Harry integetett neki. Ginny odaszaladt hozzá, és köszönt:
-Szia!
-Szia! –válaszolt Harry.- Valami baj van? Nem látszol túl jókedvűnek.
Ginny keserves képpel megmutatta a sebet.
-Uh! –Harry elcsodálkozott. Megmutatta az ő karcolását is,- Nézd! Az enyém is pont ilyen…
Ginny a kezébe vette a fiú tenyerét. Mivel egyikőjüknek a bal, másiknak a jobb keze volt sabas, a két tenyér pont összeillett. Ginny összeillesztette a tenyerüket. Mélyen Harry szemébe nézett, és egy mondatot súgott a fülébe:
-Látod már, ebből is látszik, mennyire hasonlítunk!
|