M�r m�sodik napja tart a csata hol a s�t�t, hol a vil�gos oldal kerekedik fel�l. S am�g talpon van a k�t vezet� nincs meg�ll�s. Hisz ’ nem �lhet egyik m�g �l a m�sik Az �l�k sz�ma j�csk�n megcsappant mindk�t oldalr�l, s m�r-m�r halottaikon harcoltak. F�rfi, n�, gyerek…mindegy volt m�r… csak az sz�m�tott, hogy kinek az oldal�n �ll. A s�lyos s�r�ltek a hal�l�rt k�ny�r�gtek, nem volt rem�ny�k a t�l�l�sre, mert a gy�gy�t�kat, akik vel�k j�ttek, lem�sz�rolt�k. Nem tudt�k, hogy egy kiv�l� n�, ell�thatn� sebeiket, ha tudn� merre is vannak, ha nem lenne parancsba adva neki, hogy maradjon ott, ahol van.

Ginny Weasley szeme hajnalban kipattant, majd macska m�dj�ra ny�jt�zkodott egyet, majd �lomittasan lebattyogott a konyh�ba, hogy megreggelizzen. A sebes�ltek k�t�seit lecser�lte, beadta a gy�gyul�sukhoz sz�ks�ges f�zeteket, majd utolj�ra hagyva Iant, hozz� ment be.

-         J� reggelt! – v�laszul csak valami mormog�st kapott.

-         Ezeket be kell vennie – lerakott n�h�ny sebforraszt� �s er�s�t� f�zetet, majd a k�t�st n�zte meg. Sokat javult az �llapota.

-         Hogy van? F�j a keze?

-         Nem. �s nem is �zott �t. Seg�tett az a f�rtelmes �z� l�tty, amit tegnap adott – fintor�totta el a sz�j�t, amire Ginnyinek mosolyoghatn�ka t�madt.

-         H�t igen… ha meg akar gy�gyulni, nem t�kl� �z� f�zeteket v�rjon. Hoztam mag�nak reggelit. Ha v�gzett csak rakja le a t�lc�t az asztalra. Majd m�g ben�zek

-         K�sz�n�m – azzal hozz� is fogott az ev�shez.

Az es� m�r nem esett, csak az �g maradt ugyanolyan, mint tegnap. Ginny a gy�gyn�v�nyeket szedte h�tul a kertben, amikor vagy egy tucat s�lyosan megs�r�lt var�zsl� �s boszork�ny �rkezett az udvarra. Els� megd�bben�s�ben csak n�zett r�juk, majd gyorsan �sszekapta mag�t, �s sorban bevitte �ket egy-egy �gyra. S�lyoss�g szerinti sorrendben ell�tta �ket, s mire v�gzett �s mindenki elfogadhat� �llapotba hozott, m�r sz�rk�let volt. De m�g nem v�gzett. Vacsor�t kellet gyorsan �sszehoznia a k�zel negyven embernek, majd adagokra osztva sz�tosztania. Azt�n meg a r�gebb�ta ott l�v� betegeket ellen�rizte, nem kell e k�t�st cser�lni �s a f�zeteket is, beadta nekik. �jf�l k�r�l j�rhatott m�r az id�, amikor azt mondhatta, hogy mindennel v�gzett. Felment a szob�j�ba lefek�dni, de nem j�tt �lom a szem�re. ’ Honnan j�tt ez a sok s�r�lt?’ ’ H�t a csat�r�l te �t�d�tt’ ’ igen. Val�sz�n�leg… de h�t f�l tucat gy�gy�t�t is vittek magukkal… veszt�sre �llunk, ha annyian nem k�pesek ell�tni minden s�r�ltet �s ennyien jutottak m�g ide is.’ ’ vagy mindegyik�k meghalt’ ’ nem ilyenre gondolnom sem szabad.’ ’ �s ha m�gis? Ha m�r Harry is halott? Meg Ron�k?’ ’ nem, nem, nem! Ilyenre gondolnom sem szabad’ Mindannyian biztos j�l vannak!’ ’ �s ha nem?’ ’ de igen!’ ’ ha te mondod…’ ’ igen! �n mondom! Tiszta h�lye vagyok, hogy egy hanggal vitatkozom!’ ’ h�t igen… hangokat hallani az �r�let els� jele’ ’ Fogd be!’

Az �jszaka nyugodtan telt. A sebes�ltek ny�sz�r�gtek, vagy s�rtak, de egy ispot�lyban ez megszokott. Reggel, amikor Ginny megtette a k�r�t a betegek k�z�tt, f�zeteket beadva, k�t�seket cser�lve, arra lett figyelmes, hogy megint kevesebben vannak, mint ahogy este hagyta �ket. Iszony� d�h�s lett a gondolatra, hogy m�g meg sem gy�gyultak �pphogy ell�tta �ket, de m�r mennek is vissza, harcolni. Neki meg egy sz�t sem sz�lnak! Ian is elment. Ezt sajn�lta a legjobban. Kedves f�rfi volt �s � volt az egyetlen, akivel tudott besz�lgetni. Megint egyed�l maradt. Csak legyen egy besz�dre k�pes ember �s kifaggatja, hogyan is �llnak a dolgok.

M�g Ginny a dolg�t v�gezte, Harry egyre f�radtabban harcolt az �let��rt, a szerettei�rt �s a vil�gos oldal�rt. Term�szetesen, mint �ltal�ban a csata s�r�j�ben volt. M�r 48 �r�ja talpon volt, s nem kev�s hal�lfal�t siker�lt harck�ptelenn� tennie, s � volt az, aki a s�lyos s�r�lteknek r�gt�nz�tt egy zsupszkulcsot. Nem l�tta Voldemortot sehol. Pedig m�r v�get �rhetne ez a csata �gy, vagy �gy. De m�rt is lenne ott, ahol imm�r t�r�keny �let�t elveszthetn�. Hal�lfal�ja meg van el�g, aki meghal �rte. Ki gy�vas�gb�l, ki k�nyszerb�l, ki h�s�gb�l. Harry tekintete �sszetal�lkozott egy feket�n csillog� szemp�rral, ami az egyik hal�lfal� csuklya al�l n�zett r�. Sz�z k�z�l is felismern� azt a szemp�rt, hisz annyi szenved�st okozott neki… de mikor �szrevette, hogy a szemp�r tulajdonosa szinte �szrev�tlen�l, �gymond „t�rsai” sor�t ritk�tja, b�lintott fel� egyet, majd �jb�l belevetette mag�t a k�zdelembe. Imm�r biztosan tudhatta, hogy Dumbledorenak ebben igaza volt. Perselus Piton val�ban az � oldalukon �ll. A szarkasztikus b�jitalmester, aki annyi �ven �t megvetette, g�nyolta �s annyiszor megal�zta, ah�nyszor lehet�s�ge volt r�. Mindenesetre azt el kellet ismernie, hogy a professzornak nem mindennapi ereje, �szj�r�sa �s b�tors�ga van. Hisz nem lehetett egyszer� dolog a Nagy�r el�tt titokban tartania, hogy hol is �ll val�j�ban. M�g ezt v�giggondolta eddigi ellenfel�n fel�lkerekedett, majd megk�t�zve, elk�b�tva elk�ldte a rend egyik cell�j�ba. Nem akarta kock�ztatni, hogy akiket legy�znek, miut�n fel�brednek, esetleg be�lljanak �jb�l a csat�ba harcolni, ink�bb arra utas�tott mindenkit, hogy amint megnyernek egy p�rbajt, k�ldj�k az egyik cell�ba p�lca n�lk�l volt ellenfel�ket. Amikor k�rben�zett, �jabb hal�lfal� ut�n kutatva, arra lett figyelmes, hogy bek�t�z�tt fej�, kar� t�rsai is vannak. ’ Ezek szerint Ginny sikeresen ell�tta �ket �s visszat�rtek, hogy seg�tsenek. Igaz�n j�l v�gezte dolg�t, Ginny ha m�r ma l�bra tudtak �llni… mennyire d�h�s lehetett, amikor ma �szrevette, hogy megcsappant a betegei sz�ma.’ Ekkor tompa f�jdalmat �rzett sebhely�ben. ’ Megj�tt” Kutat�n n�zett k�rbe, s megl�tta, akit keresett. Szinte �tl�tsz� h�feh�r b�r, hossz�, p�kszer� ujjak, v�r�s szemp�r. Voldemort Nagy�r k�zeledett fel�, s szinte akad�lytalanul el is �rte. Az emberek szinte egyszerre hagyt�k abba megkezdett p�rbajaikat, s sz�les k�rt �lltak a „Kiv�lasztott” �s a S�t�t Nagy�r k�r�l. A v�r�s �s a smaragd szemp�r �sszekapcsol�dott, s a testv�rp�lc�k �jb�l egym�s ellen lettek ford�tva. A k�t m�gusb�l �raml� t�m�ny energi�t�l vibr�lt a leveg�, s a s�ri cs�ndet Voldemort szavai t�rt�k meg

-         H�t elj�tt az �ra, amire m�r oly r�g�ta v�rtam! –h�zta gonosz viccsorra sz�j�t Tom Denem

-         Elhiheted nekem is sokkal egyszer�bb lesz, ha m�r v�gezt�nk. Ak�r �gy, ak�r �gy –vonta meg a v�ll�t Harry

-         De az�rt ne v�rd, hogy csak �gy feladom, csakhogy v�ge legyen – n�zett fel a Gonosz szem�be

-         � azt nem is v�rtam t�led. A Kis Kiv�lasztott nem fogja mag�t hagyni. T�l Griffend�les vagy!

-         H�t, akkor kezdhetn�nk is nem?

-         H�t, ha ennyire siettetni akarod a hal�lt, �m legyen!

Ezzel elkezd�d�tt a mindent eld�nt� p�rbaj a S�t�t Nagy�r �s Harry Potter k�z�tt.

„Egyik�k meghal a m�sik keze �ltal, mert nem �lhet az egyik, m�g �l a m�sik…”