Végéhez közeledett a harmadik nap. Ginny idegesen rohangált fel-alá a szobájukban, ruhákat, törölközőket, cipőket és egyéb felszereléseket szedegetve a földről. Harry a közértben volt, venni valamit az útra. Jack pedig még mindig nem jelentkezett… Nemsokára nyílt az ajtó és Harry lépett be rajta (ki hitte volna?!), Jack társaságáan. A szőke srác rögtön Ginny elé ugrott, megragadta a lány két kezét és szenvedélyesen hadarva beszélni kezdett:

            -Ginny! Édesem! Meg van minden bocsátva –sötét oldalpillantást vetett Harry-re-, ne félj nem haragszom! Köszönöm, hogy elmondtad…

            És ez így folytatódott hosszú perceken keresztül, mialatt Harry türelmetlenül toporgott, és Ginny –akinek Jack még mindig a kezét szorongatta-, néha elnéző pillantásokat vetett kedvesére. Mikor Jack a monológ végére ért, furcsán közelített Ginny-hez: Először mintha meg akarta volna csókolni (ezt Harry  egy rémült és egy féltékeny pillantás keverékével konstálta), de aztán meggondolta volna magát és inkább csak egy nagyon szájmelletti puszit ad a lánynak. Harry-nél most telt be a pohát. Mint valami tigris, Jack és Ginny közé ugrott, és ez előbbit szelíd(?!) erőszakkal eltolta a lánytól.

            -Mivan?! –tajtékzott erre Jack.- Már megint mit csináltam, te…

            -Engedd el őt, te alamuszi… -vágott a szavába Harry, de azt már nem tadhattuk meg, hogy alamuszi mi Jack, mert Ginny Harry mellé ugrott, megrróagadta a két karját és szelíden megcsókolta –Jack erre elfintorodott.

            -Harry –suttogta a lány, hogy csak az említett hallhassa.- Hagyd, az ő problémája!

            -Nem hagyom, hogy elcsábítson tőlem! –vágta rá dühösen Harry.

            -Jaj Istenem! –kiáltotta Ginny és átölelte Harry-t. Aztán alig hallhatóan azt suttogta.- Nem fog, Harry, nem fog!

            Harry diadalmas pillantást vetett Jack-re Ginny mögül, és azt mondta, nyugalmat eröltetve a hangjára:

            -Kérlek, menj ki, Jack!

            Az még kissé habozott, majd szó nélkül elhagyta a helyiséget. Ginny suttogott még valamit Harry-nek, majd Jack után szaladt elbúcsúzni. Mikor utolérte, megfordította és mélyen a szemébe nézett.

            -Viszlát, Jack! –mondta.- Mi Harry-vel holnap korán reggel elutazunk. Nem hiszem, hogy találkozunk még. De írhatsz nekem nyugodtan. Bagolypostán mindig megtalálsz.

            -Hiányozni fogsz –válaszolta kurtán Jack, majd sarkon fordult és elmasírozott.

            De, Jack! Kiáltotta hangtalanul Ginny. Könnyek szöktek a szemébe. Ilyen könnyen elveszteni valakit…

         A büszkeséged fog a sírba vinni, Jack!, gondolta keserűen Ginny. Kicsit azért elérzékenyülhettél volna…!

            Szomorúan ballagott vissza a szobába.

            -Mi a baj? –kérdezte rögtön Harry.

            -Semmi –hazudta Ginny és újból nekilátott a pakolásnak.

            -Látom rajtad! –ellenkezett a fiú.

            -Mondom, hogy semmi!

            -Talán megbántott az a tuskó, tapló, férges, gülü…

            -Csitt! –intette le Ginny.- Annyit se mondott, bikkmakk, és elment! –panaszolta.

            -Na, majd adok én neki…!

            -Inkább ne tedd! –nevetett Ginny.

            -Ginny… -kezdte óvatosan Harry.

            -Igen?

            -Nem indulhatnánk el most azonnal…? Tudod, van otthon valami, amit nagyon meg akarok mutatni Neked…

            Némi győzködé után, Harry rávette Ginny-t, hogy még aznap induljanak el. A lány kelletlenül felmordult, mikor megszületett a nem épp közös döntés, de nem ellenkezett. Kicsit sajnálta itt hagyni Jack-et, mert titokban abban reménykedett, hogy reggelinél még találkoznak. Harry-t viszont annyira fellelkesítette ez a késő esti út, hogy pikk-pakk be is pakolt, csak pár percbe tellett. Vidáman indult kifelé, de Ginny kicsit lemaradt. Írni akart egy papírfecnit Jack –nek, hogy emlékezzen rá. Egy füzetből kitépett lapra írni is kezdett:

,,Kedves Jack!

         Sajnos már nem talákozhatunk, mert inkább még ma este elmegyünk. Csak annyit szeretnék Neked elmondani, hogy ne játszd itt a büszkét, mert tudom, a lelked méléyn hiányzom majd. Fölösleges úgy tenned, mint egy büszke oroszlán, ha közben sebesült orrszarvú vagy. Nem akarok ezzel én beképzeltnek látszani, de így van. Sajnos, én már rátaláltam a Nagy Ő-re, Harry személyében. De biztos vagyok benne, hogy Te is találsz majd magadnak valakit, akit igazából szeretsz. Ismerem annyira a nőket, hogy tudjam: Egyikőjük sem bukik a képmutatós pasikra. Viszont Te helyes srác vagy és jófej is, csak egy a lényeg: Mindig add önmagad. Fogadd el magad, úgy, ahogy vagy, mert ha jobban magadba nézel, rájössz: Az igazi éned nem is olyan rossz. Szurkolok Neked, hogy megtaláld az igazit. És köszönöm Neked, hogy megtanítottál rá, ne csapjak be másokat puszta szórakozásból.

êKöszönettel és tisztelettel, Ginny Weasleyê

            -Jól van, megyek már! –kiáltotta Ginny, mikor Harry sürgetni kezdte.

            -Mit csináltál? –kérdezte türelmetlenül a fiú.

            -Csak… -Ginny hazudni próbált.- Csak… csak írtam egy levelet Jack-nek.

            -Hadd nézzem meg! –csattant fel a másik.

            -Nyugalom! –csitította Ginny, majd előhúzta a levelet, megrázta, amitől az kinyílt.

            Harry kritikus szemmel nézte végig, de mivel nem talált semmit benne, ami neki nem tetszett volna, visszaadta. Egyetértően hümmögött, de nem szólt…

            Megnyikordult az ajtó, mikor Ginny-ék beléptek Harry házába. Sötét volt, ezért a lány rögtön lámpát gyújtott. Harry furcsa, csillogó pillantást vetett rá. Várt egy pillanatot, majd ölbe kapta kedvesét és felszaladt vele az emeleti szobájába. Mikor letette, gyengéden megcsókolta és simogatni kezdte. Aztán hirtelen eltávolodott tőle és maga elé bámult, tekintete a földhöz ragadt. Ginny várakozóan nézett rá. Ekkor Harry előkapott a zsebéből valamit, ami egy kis dobozkához hasonlított leginkább.

         Hajnali négyet harangoztak. Gang.

            Harry nem mozdult. Ginny lépett közelebb. Gang. A fiú megérintette a lány kezét és kissé felemelte. Gang. Úgy, hogy az ne láthassa, mi van benne, kinyitotta a dobozkát. Gang. Majd a benne lévő, napfelkeltében csillogó valamit ráhúzta a lány ujjára. Gang…

            Elhalt a harangozás. Ginny csillogó szemmel nézett Harry-re. Szelíden megérintette ajkával a nyakát, a száját majd a fülét, miközben ezt suttogta:

            -Igen.

            Megállt a levegő. Felforrósodtak az érzések. Vibráltak az idegességtől, miközben szinte fénylettek a boldogságtól…

Egy év múlva…

            -Harry! –kiáltott nevetve Ron fekete öltönyös barátjának.- Nem hittem volna, hogy eddig elmész!

            -Jaj, Ron! –intette le Hermione, aki Ron kezét fogta.- De ez tényleg hihetelen! Gratulálok! Harry Potter és Ginny Weasley! Ilyet! –elmosolyodott.- No de nem akarlak én megsérteni az esküvőd napján!

            -Hermione! –nevetett Harry.

            -Hol van Ginny?

            -Öh… Öltözik –válaszolta tétován Harry.

            -Hm. Biztos?

            -Nem –vallotta be kelletlenül a fiú.

-Hanem? –csodálkozott a lány.

-Hááát… Igazából már rég kész van. Most és Mr. és Mrs. Weasley-t igyekszik meggyőzni, hogy igen, tetszik neki a ruhája… (Mrs. Weasley nagyon izgatott!) –nevette el magát.

-Nem csodálom –morogta Ron.

-Ugyan! –nevetett Hermione.- Ron csak irigykedik.

-Én?! Dehogyis!

-Jól leplezi –suttogta oda Harry-nek Hermione, amin mindketten nagyot kacagtak.

Hirtelen olyan hang hallattszott, mintha egy egész elefántcsorda trombitált volna egyszerre. Nemsokára megérkezett a hang tulajdonosa, aki egy lepedőnyi zsebkendőbe szipogott éppen.

-Szerbusztok –köszönt Hagrid és vállon veregett Harry-t, amitől a fiú térdre esett.

-Azt a mindenit! –suttogta hirtelen Ron és csettintett a nyelvével.- Ginny…!

Valóban volt min csodálkoznia: Hirtelen egy ekrü-ruhás tünemény jelent meg Harry és Ginny közös házának ajtajában. A menyasszony lángvörös haját Mrs. Weasley elegáns konyba csavarta, de Ginny arcát még így is kereztezte néhány hullámos hajtincs. A ruhájából kilátszott a válla és a szoknyája alja a földet söpörte (most felfogta, hogy ne piszkolódjon össze). Zsemle színű, térdig érő, magas sarkú csizmája most jól látszott. A kezén kesztyű volt, ami alul csuklóig ért, de felül még elment a mutató és a és a középső ujja közé, háromszög alakban.

-Ginny! –kiáltotta boldogan Harry és odaszaladt kedveséhez.

Egy csókkal köszöntötték egymást.

-Izgulsz? –kérdezte halkan a lány.

-Kicsit –felelte Harry.

Felkapta menyasszonyát és elvitte a barátaiig. Ahol most Harry és Ginny laktak, az csak egy kibérelt ház volt, aminek az udvarában tartották az esküvőt.

Hamarosan megjelent az anyakönyv vezető és üdvözölte őket.

-Jó napot! Mindenki itt van. Kezdhetjük?

Ginny és leendő férje zavartan bólintottak, mire Hagrid, Ron és Hermione eltűntek a főleg Weasley-kből álló tömegben. Harry és Ginny pedig elindultak a magas pódium felé, hogy elkezdhessék életük legszebb szakaszát…