Reggel, mikor végre nem az ébresztőóra ébresztette Ginnyt és Harryt (mivel, hogy hétvége volt), Harry ébredt fel elsőként. A napsugarak beragyogtak a szobába, megvilágítva Ginny arcát. Harry lágyan végigsimított a bársonyos bőrön. Érezte, hogy most életében talán először igazán, igazán nagyon szerelmes. Ott feküdt mellette egy lány, érezte annak minden lélegzetvételét. Látta, hogy lebben meg egy-egy hajtincse, mikor a nyitott ablakon befúj egy kis szellő. Harry azt kívánta, bárcsak ne érne véget ez a pillanat. Bár sose érne véget. Ginnyn, Harry egyik elnyűtt pólója volt, ami nem igazán ért tovább a lány combjánál. Most azonban ez a póló föl volt csúszva. Kilátszott Ginny alsóneműje. Harry azonban tudta, a lány nem szeretné, hogy az alsóneműjét bámulják, így ráhajtotta a lepedőt. Erre azonban Ginny felébredt. Kiscicásan kinyitotta egyik szemét, majd a másikat. Nagyot ásított, nyújtózkodott, majd észrevette Harryt. Elmosolyodott. Harry visszamosolygott. Magához húzta Ginnyt és megpuszilta.

- Jó reggelt nyuszi!

- Jó reggelt! – motyogta a lány. – Régóta vagy fent?

- Pár perce.

- Értem. Mennyi az idő?

- Kb. fél kilenc lehet. De ma végre nincs suli, lustálkodhatunk. – Tovább ölelte Ginnyt és megcsókolta. Lágyan, szerelmesen. Ginny érezte, a fiú tényleg szereti. Hozzásimult és visszacsókolta. Így maradtak hosszú percekig. Egymás karjában csókolózva. – Szép a hálóinged – nevetett Harry.

- Kösz, a legújabb divat. Legközelebb már komolyan beteszem a hálóingem a tancuccaim közé. Úgyis mindennap itt kötök ki.

- Akkor ne csak a hálóinged hozd. Hozz mindent ide!

- Ez most egy összeköltözési- ajánlat?

- Hát valami olyasmi. Úgyis mindig itt vagyunk. Ott az aurorképző, napjaink nagy részét ott töltjük. Utána már csak az alvásra marad időnk. Na meg persze ott vannak a hétvégék. De azokat úgyis együtt töltjük, nem? Persze nem erőltetem rád. Csak gondoltam hátha...hátha szeretnél minél többet velem lenni.

- Harry! Igen! Igen szeretnék ide költözni! – kiáltott Ginny a boldogságtól, majd megcsókolta szerelmét. Harry szeme is csillogott a boldogságtól. Hiszen szerelme hozzá költözik!

- Úgy örülök! Nagyon szeretlek Ginny!

- Én is szeretlek Harry.

- Akkor talán fel is kelhetnénk, nem? Vár ránk ez a gyönyörű nap – kiáltotta. Kiugrott az ágyból és széthúzta a függönyt. Nyújtózkodott egyet, majd Ginnyre nézett. A lány mosolyogva nézett Harryre. – Miért mosolyogsz?

- Nem értem, hogy lehet valakinek ilyen kócos a haja – nevetett a lány.

- Jah, hogy az? Örökölt. Talán nem tetszik? – húzta ki az ágyból Ginnyt.

- De nagyon... – suttogta a lány, mikor már csak néhány centi választotta el őket egymástól.

- Tényleg tetszik? – suttogta Harry megbabonázva.

- Igen... És a szemeid... Zöldek... Gyönyörűek, teljesen elveszek bennük.

- Tényleg? – Megcirógatta Ginny vörös haját. – Imádom a hosszú hajad, ahogy megcsillan rajta a fény. Gyönyörű vagy Ginny! Én vagyok a világ legszerencsésebb férfija.

- Mert?

- Mert te vagy a barátnőm.

- Akkor a barátnőd most elmegy és letussol, jó? – suttogta még mindig Ginny.

- Jó. Menj csak! – Mire Harry felfogta, mit mond, már csak a fürdőszoba ajtajának becsapódását hallotta. – A csudába. Pedig ez szép pillanat volt! – motyogta magának. Mikor Ginny kijött a fürdőből, ott állt Harry előtt a tegnapi ruhájában. Haja lágyan borult a vállára. Mogyoróbarna szemei világítottak, cseresznye ajkai csókra vártak. Harrynek tátva maradt a szája.

- Nos Harry, ha becsuktad a szádat, hazamegyek a holmimért.

- Mi? Hova mész? Jah, jó! Elkísérjelek?

- Nem kell, addig tusolj le. Pár perc és itt vagyok. – Azzal elhoppanált. Otthon gyorsan összeszedte a ruháit, tisztálkodó szereit, tankönyveit, személyes cuccait és visszahoppanált. Épp akkor ért vissza, mikor Harry meztelenül, vizes hajjal kilépett a fürdőből. Most Ginny tátotta el a száját és kiejtette a kezéből a cuccait. Érezte, hogy elpirul, le akarta venni a tekintetét a fiúról, de nem ment neki. Vonzotta őt a szépen kidolgozott felsőtest, melyen megcsillantak a vízcseppek. Haja még kuszábban állt, mint szokott. Na és hát igen, alul sem volt olyan dolog, amit szégyellni kellett volna. Harry meg akart szólalni, de végül meggondolta magát. Inkább szó nélkül átsétált a szobán egyenesen Ginnyhez. Egy méterre megállt tőle és látta a lány szemében a tüzet. A vágy tüzét. Közelebb lépett, és megcsókolta a lányt. Lassan simogatta. Az ágy felé kezdte vezetni, közben Ginny blúzát gombolta ki. Lassan lehúzta róla, majd a nadrágjával kezdett el foglalkozni. Mikor az is lekerült a lányról, és már csak fehérnemű volt rajta, ledőltek az ágyra. Nyelveik meg sem álltak, lázasan kergetőztek egymással. Harry kibontotta a melltartót, majd letolta a bugyit is. Így már mindketten meztelenek voltak. Szorosan ölelték egymást. Majd fordultak egyet, és Ginny került alulra.

- Még nem voltam senkivel – szólt a lány.

- Tudom.

- De...

- Cssssssssssss! – Amilyen gyengén csak tudott belehatolt a lányba, aki felsikkantott. Szemébe könnyek szöktek.

- Fáj – nyöszörögte. – Nagyon fáj.

- Szeretnéd, ha abbahagynám?

- Nem. Folytasd.

- Rendben, mindjárt jobb lesz. – Lassan elkezdett mozogni a lányban. Hihetetlen lassan. Harry nagyon gyengéd volt, és ez Ginnynek is tetszett. Kezdte élvezni a dolgot, a fájdalom elmúlt, nyögései már nem a fájdalmat jelezték....

* * *

- Köszönöm Harry, ez csodálatos volt.

- Te is csodálatos voltál. Nem fordultál vissza, mikor más megtette volna. Hősiesen kiálltál – mosolygott a fiú.

- Hősiesen kiálltam? Mi vagyok én, katona? – nevetett a lány. – Most mehetek megint zuhanyozni.

- Menjek veled? Talán nem fogsz unatkozni.

- Oké! – Együtt lezuhanyoztak, ami pajkos tussolásba ment át. Mikor megtörülköztek, kopogtak.

- Na ez ki? – morgolódott Harry. Kinyitotta az ajtót, és ott állt Ron és Hermione.

- Szia Harry!

- Sziasztok! Hát ti?

- Jöttünk téged meglátogatni, haver – szólt Ron. – Bejöhetünk?

- Persze.

- Ginny! Te mit csinálsz itt? És mi ez a rengeteg cucc itt? - Jujj de ciki!- pirult el Ginny.

- Hát... Én...Ideköltöztem.

- Mert? Mi lett a lakásoddal?

- Semmi.

- Akkor meg?

- Harry és én összejöttünk.

- Tényleg? – képedt el Hermione.

- Igen és megkért, hogy költözzek ide.

- Khm, ez tök jó. – nyögte Ron. Örült Harryéknak, csak most készült összeházasodni Hermionéval és nem akarta, hogy ezt valami a háttérbe sodorja.

- Mi meg nektek gratulálunk. Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Ginny. Ron fellelkesült.

- Még nem tűztük ki! De nézzétek meg Hermione gyűrűjét!

- Eljegyzési gyűrű? Jujj, Hermione mutasd már! – sikította Ginny. –Ezek bolondok. - nézett össze Ron és Harry? – Köves? Jahj, de szép! Fehérarany? Csodaszép.

- Gyere Ron üljünk le. Ellesznek egy ideig.

- Az biztos. Halljam csak, mikor jöttél össze Ginnyvel?

- Aznap, mikor hazavittem hozzám, mikor eltűnt.

- Értem és máris összeköltöztök?

- Nem bírjuk egymás nélkül.

- Na ezt hallaná Hermione. Kicsordulna a könnye a meghatottságtól – nevetett Ron és vele Harry is.

- Mit terveztek mára fiúk?  

- Még nem tudjuk. Mit szólnátok négyes programhoz?

- Felőlem oké!

- Felőlem is – szólt Ginny. Úgy döntöttek, kimennek a szabadba piknikezni. Jól érezték magukat, este mindenki a maga párjával bújt ágyba.

* * *

Beköszöntött a nyár. Hermione, Ron, Harry és Ginny sikeresen befejezték az utolsó évüket az Aurorképzőben. Teltek, múltak a napok közeledett Ron és Hermione esküvője. Hermione Ginnyt kérte fel koszorúslánynak. Így, a napok nagy részét együtt töltötték (már amikor nem volt suli) és az esküvő pontos részleteit tervezték.

- Milyen legyen a díszítés? – kérdezte Ginny.

- Hát... a kedvenc virágom az orchidea.

- Szuper! Akkor tehát mindenhol orchideák lesznek. Gondolom a csokrod is – erre Hermione csak bólintani tudott. Annyira meg volt hatva, hogy Ginny így segít neki. – Ülésrend? Az étkezés menüje? Hermione itt vagy?

- Igen, itt. Az ülésrendet már megcsináltam, a menüt is összeállítottam. Meghívókat kiküldtük, már csak a ruha van hátra.

- Akkor talán neki is láthatnánk belevetni magunkat az esküvői szalonok rengetegébe, nem?

- De, menjünk!

- És milyen ruhát szeretnél? – kérdezte Ginny, mikor már az Abszol utat járták.

- Hát, nem habos-babos ruhát. Csak valami szép, letisztult, selyemruhát. Fehéret, vagy tört fehéret.

- Értem. Nézd, itt egy esküvői szalon. Gyere! – Berángatta Hermionét a boltba. – Jó napot kívánok! Ez a hölgy az esküvőjére készül. Neki szeretnénk ruhát.

- Jó napot! Milyenre gondol? – kérdezte az eladó Hermionét.

- Hát, valami szép letisztult selyemruhát szeretnék.

- Rendben, akkor mutatnám a ruhákat. Ha nem nyeri el egyik sem a tetszését, akkor akár tervezhetünk is egyet.

- Köszönöm. – Hermione és Ginny nekilátott egytől-egyig átnézni a ruhákat. Néhányat fel is próbált Hermione, de végül egyik sem nyerte el a tetszését. – Lehetne esetleg, hogy tervez nekem egyet? – érdeklődött elpirulva a lány.

- Hát persze. 3 nap múlva jöjjenek vissza. Megtudhatom a nevét?

- Hermione Granger.

- Rendben, akkor 3 nap múlva.

* * *

Három nap múlva az eladónő eszméletlenül gyönyörű ruhát tervezett Hermionénak. Mikor a lány felpróbálta, mindenki látta, hogy tökéletesen passzol mindenhol. Megvették a ruhát és távoztak a boltból.

- Mit szólnál Hermione ha én sminkelnélek ki és én csinálnak a hajad?

- Megtennéd? Köszönöm – hálálkodott a lány. – Most pedig, ne haragudj Ginny, de itt találkozom Ronnal, megyünk jegygyűrűket nézni. Elvinnéd a ruhámat haza?

- Persze, menj csak! – Elváltak és Ginny hazaindult. Harry is otthon volt, épp könyvet olvasott. Nem hallotta, hogy Ginny megérkezett. A lány a háta mögé lopózott és befogta a szemét.

- Te vagy az, Ginny? – érdeklődött.

- A csudába is! Azt hittem, nem találod ki.

- Érzem az illatod – fordult felé Harry. Felállt a fotelből és átölelte Ginnyt. – Merre jártál?

- Hermionéval voltam. Esküvői ruhát vettünk.

- Aha értem. És te milyen ruhában leszel?

- Azt még nem tudom. Még nem beszéltük meg.

- Aha, nem lenne kedved elmenni sétálni valahová?

- De, menjünk. Hová?

- Hát, gondoltam elhoppanálhatnánk valami mesebeli helyre. Úgy hallottam ezt szeretik a lányok.

- A lányok igen, de a fiúk nem. Inkább menjünk olyan helyre, ahol te is jól érzed magad.

- Köszi. Mit szólnál, ha beülnénk valami kávézóba beszélgetni?

- Rendben. – Így is tettek, leültek egy kis kávézóban, rendeltek maguknak kávét, és beszélgettek. Kis idő múlva egy pár belépett a kávézóba. Hermione és Ron volt. Mosolyogva odaültek Harryékhez.

- Sziasztok!

- Sziasztok! Épp erre jártunk és bejöttünk ide. Nem tudtuk, hogy itt vagytok. Nem akarunk zavarni, csak gondoltuk idejövünk köszönni.

- Nem zavartok, maradjatok csak. Amúgy Hermione neked nem kéne már otthon pihenned? Holnap lesz az esküvőd – kérdezte Ginny felháborodva. – Semmi kedvem holnap eltűntetni a szemed alatti táskákat.

- Jól van na! Úgysem tudnék aludni az izgalomtól. Még bármi történhet, mondjuk Ron lemondja az esküvőt.

- Mi van velem? Na nem! Nem fogom lemondani. Vagy talán szeretnéd?

- Nem, nem szeretném. A feleséged szeretnék lenni.

- Akkor meg miért égetsz a barátaink előtt? Ha?

- Nyugi, nyugi! – szólt közbe Harry. – Csak az idegesség beszél belőletek. Nehogy épp most vesszetek össze.

- Ne haragudj Hermione. Nem úgy gondoltam.

- Semmi gond Ron. Asszem mi tényleg megyünk, ki kell pihennünk magunkat. Sziasztok!

- Hát ez gyors volt – szólt Harry.

- Olyan édesek együtt nem? Nagyon izgulnak. Várom a holnapot.

- Én is. Szerintem mi is menjünk, holnap korán kell kelnünk. – Hazamentek, és lefeküdtek aludni.

* * *

Ébresztő Ginnyyyyyyyyyyyyy!

- Jaj! Már reggel van? – motyogta magának Ginny. – Harry! Harry! Harry Potter! Emeld fel a feneked és kelj fel! Megyünk az esküvőre.

- Micsoda? Nem megyünk sehova, aludni akarok!

- Harry! A legjobb barátod megnősül és te nem akarsz ott lenni?

- Mi? Dehogynem! Na gyerünk! Menj a fürdőbe Ginny, én addig előszedem a ruháinkat.

- Megyek már! Az előbb még ki se akartál mászni az ágyból, most meg rohanjak a fürdőbe? Oké, megyek – válaszolta Ginny, látva Harry arckifejezését. Felöltöztek, majd Ginny elsietett Hermionéhoz a templomba, hogy felkészítse a lányt. Mikor odaért a lány elég feldúlt állapotban volt.

- Veszekedtünk.

- Kivel?

- Ronnal.

- Miért?

- Nem tudom. Idegesek vagyunk nagyon. Anyáék sincsenek még itt, olyan ciki. Pont az örömszülők. Te is késtél! – ripakodott rá Ginnyre.

- Ne haragudj rám Hermione, elaludtunk. Figyelj – kezdte, miközben hozzálátott Hermione felöltöztetéséhez. -, szerintem békülj ki Ronnal. Bármin is veszekedtetek, nem éri meg, hogy amiatt ne legyen esküvő.

- A fejemhez vágta, hogy csak azért vesz el, mert én annyira akarom.

- Hupsz. Ron te hülye. Vedd föl a ruhát, én megkeresem Ront.

- Ne! Ginny ne! – Szavai azonban már nem jutottak el Ginnyhez, aki kivágtatott a szobából. Kis keresgélés után megtalálta bátyját.

- Ron!

- Szia Ginny!

- Miért kellett azt mondani Hermionénak, hogy csak azért veszed el, mert ő nagyon akarja? Te talán nem akarod?

- De...Én is akarom. És megbántam, hogy azt mondtam. De nagyon ideges vagyok. Még a szülei se jöttek el.

- El fognak jönni. Ha pedig megbántad, akkor miért állsz még itt? Szegény lány ott ül a szobában és zokog. Na jó ez túlzás, de nagyon szomorú. Menj és kérj bocsánatot.

- Oké... Megyek Ginny. - Na ezzel megvolnánk. Hol lehet Harry? Áh, ott van!

- Harry!

- Ginny, mizujs?

- Hermione és Ron összevesztek. Reményeim szerint épp békülnek.

- Reménytelenek. Remélem a mi esküvőnkön nem fogunk összeveszni.

- Miért? Lesz esküvő? Azt mondtad, ne számítsak rá.

- Azt mondtam, most még ne számíts rá.

- Jah értem. Örülök, de most megyek, mert még egy csomó dolgunk van Hermionéval.

Pár perccel később Ginny bekopogott Ronékhoz.

- Bejöhetek? – mivel nem hallott semmit, benyitott. Odabent Ront látta, amint lágyan átöleli Hermionét és ringatja. A lány Ron vállába fúrta a fejét. – Bejöhetek? – tátogta újra Ginny.

- Igen – tátogott vissza Ron. Erre már Hermione is felkapta a fejét.

- Öhm... Nem akarok zavarni, de készülődnünk kéne Hermione.

- Oké, persze – vált el a lány Rontól. – Menj ki Ron! Nem láthatod a ruhámat.

- Rendben.

- Nah, látom minden oké.

- Bocsánatot kért. Olyan édes volt, láttam, hogy tényleg bánja. Annyira szeretem.

- Ezért vagyunk itt ma. Na vedd föl a ruhád mostmár tényleg! – Miután felöltöztette a lányt, megcsinálta a haját és a sminket is elkészítette, s mikor elkészültek kopogott valaki.

- Ki az? – kérdezte Hermione.

- Én vagyok az, kicsim!

- Anya! – sikkantott fel a lány és beengedte anyját.

- Kicsim! Gyönyörű vagy! – És valóban így volt. A hófehér ruha lágyan simult a lányra. Barna haja, lágy hullámokban omlott a vállára, szemeit arany festék díszítette, ajkai enyhén csillogtak a szájfénytől. Varázslatosan szép volt. A csokra fehér orchideákból készült.

- Azt hittem nem jössz el, anya!

- Hogy hihetted ezt? Kihagynám az egyetlen lányom esküvőjét?

- Megijedtem.

- Mostmár itt vagyok. Ginny Weasley, ha nem tévedek?

- Igen, Ginny vagyok Mrs. Granger.

- Gyönyörű lett a lányom. Köszönöm. És te is gyönyörű vagy Ginny. Ez a halványzöld ruha nagyon illik hozzád.

- Köszönöm.

- Hölgyeim, indul az esküvő! – dugta be a fejét Harry az ajtón. – Azta Hermione! Nagyon csinos vagy!

- Köszi Harry! Menjünk! – Azzal Hermione kisietett anyjával a szobából.

- Ginny! Nekem hova kell ülnöm?

- 2. sor, 3-as szék.

- Köszi. Te Hermione előtt leszel ugye?

- Igen.

- Rendben, akkor menj!

Mikor mindenki elfoglalta a helyét, elindult a zene, és megjelentek a koszorúslányok. Elől ment Charlie kislánya, Lorena. Utána Bill lánya Joanna, aztán jött Ginny. Mindhármukon halványzöld selyemruha volt. Mivel mindhárom lány vörös volt, csodásan néztek ki. Kezükben a csokrok szintén orchideákkal voltak tele. Végül megjelent Hermione az apjával. Mindenki felállva csodálta a lányt, de a legjobban Ron lepődött meg. Tudta, hogy gyönyörű a menyasszonya, na de hogy ennyire! A pap összeadta őket, majd kezdődött a lagzi. Hajnalig mulattak. A csokrot Ginny kapta el. Reggel, mikor bezuhantak az ágyba, már beszélgetni sem volt erejük. Annyira kimerítette őket az esküvő.

* * *

Késő délután ébredtek fel.

- Fáj a fejem! – nyöszörögte Ginny.

- Nekem a lábaim. De jó Ronéknak! A Kanári- szigeteken napoznak biztos.

- Ne is mondd! Jahj... Még jó, hogy nyár van. A baj csak az, hogy mi nem utazhatunk el, mert dolgozunk.

- Igen sajnos. De azért egy hétvégén leugorhatnánk valahová fürödni, nem?

- De, majd lemehetünk.

- Ki kellene szállni az ágyból – szólt Harry.

- De olyan jó itt – fordult Ginny szerelme felé. A fiú magához ölelte a lányt. Nem csókolóztak, csak ölelték egymást. Jó érzés volt tudni, hogy ott van mellettük az, akit szeretnek. – Annyira szeretlek! – szólalt meg végül Ginny.

- Én is téged nagyon! De tényleg fel kéne kelni.

- Jó! Keljünk fel! – szólt sóhajtva Ginny. Aztán eszébe jutott valami. – Enyém a fürdőszoba! – kiáltott és elszaladt a fürdőszobába. Harry csak nevetett. Mikor meghallotta, hogy csurog a víz, elmerengett. Eszébe jutott, mit szólt Mrs. Weasley és férje, mikor megtudták, hogy Harry és Ginny egy pár:

- Szia anya! – szólt Ginny.

- Ginny! Harry!

- Üdv, Mrs. Weasley.

- Kicsim, egyedül jöttél az esküvőre. Nem találtál senkit?

- Öhm... Anya pont ezzel kapcsolatban akarok mondani valamit.

- Igen?

- Hát tudod...Nem egyedül jöttem az esküvőre.

- Tényleg? És ki a választottad? Mutasd meg!

- Itt áll előtted.

- Ki? Harry? Harryvel jöttél? Harry és te egy pár vagytok? – ragyogott fel Mrs. Weasley arca.

- Igen – sütötte le a szemét Ginny.

- Jaj, úgy örülök nektek!  - Azzal magához ölelte Harryt és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcára.

- Az igazság az, hogy már...öhm...össze is költöztünk.

- Ilyen komoly a dolog? Gratulálok nektek! Arthur! A lányod és Harry egy pár, már össze is költöztek!

- Tényleg? – kérdezte Mr. Weasley. – Gratulálok. A többiek tudják?

- Nem, még nem Mr. Weasley – válaszolta Harry.

- Akkor szóljunk nekik! – Azzal megkocogtatta a poharát, hogy mindenki rá figyeljen, és bejelentette Harry és Ginny kapcsolatát. Mindenki örömmel fogadta. Az ikrek hátba veregették Harryt, és biztosították, ha valami bántódása esik a húguknak, azt nagyon meg fogja bánni. Charlie és Bill gratuláltak. A többi vendég, nem igazán szólt bele, csak mosolyogtak.

- Harry! Te nem mész a fürdőszobába? – zökkentette ki Ginny Harryt a bambulásból.

- De megyek azonnal. Figyelj, Ginny! Ma délelőtt el kell mennem a városba, nem gond?

- Nem, mehetek veled?

- Hát, tudod, ezt most inkább egyedül intézném.

- Mit intézel?

- Nem érdekes.

- Jah, értem, menj csak – válaszolta Ginny szomorúan. Szerette Harryt, de még nem bízott benne teljesen. - Mit akarhat egyedül elintézni? Ugye nem más lányokkal találkozgat? - gondolkozott kétségbeesetten Ginny. Leült az ágyukra és tenyerét arcába temette. Nem akart sírni, mert nem szerette volna, ha Harry sírva látja. Akkor el kellene mondani miért sír. Akkor, pedig kiderülne, hogy nem bízik benne.

- Akkor elmentem Ginny. Légy jó és vigyázz magadra. – Megcsókolta szerelmét és kilépett az ajtón. Meg fogok őrülni a kíváncsiságtól. Jaj, Harry miért teszed ezt? - Eközben Harry az Abszol úton találkozott Lunával és Ginny többi barátnőjével és barátjával. Beültek egy kávézóba, és nekiláttak a nagy tervezéshez...