Ginny Weasley szomor�an �lt a kertj�kben l�v� f�zf�r�l lel�g� hint�n. El�re, s h�tra f�jta �t a sz�l, v�r�s haja lobogott. Az eget cs�nya, borong�s, sz�rke felh�k fedt�k. Az es� kezdett cseperegni. Ginnyt azonban ez zavarta legkev�sb�. �pp az el�bb veszekedett Harryvel. Mostan�ban egyre t�bb volt k�zt�k a vita. Ma azon vesztek �ssze, hogy Ginny nem ment el Harry megb�z� level��rt, amit tegnapel�ttig lehetett �tvenni a Rendn�l. Ginny azonban elfelejtett elmenni �rte, �s nem is mondta k�s�bb Harrynek hogy nem ment el �rte. �gy a megb�z�lev�l nem ker�lt Harryhez, aki �gy lemaradt egy k�ldet�sr�l:

- Nem hiszem el Ginny! Tudod milyen fontos ez sz�momra! – kiab�lta Harry.

- Persze! Ez fontos! Mindig csak a munka! Velem meg m�r nem is t�r�dsz, mi? Mit �rdekel t�ged, hogy �n mit �rzek! Mit gondolsz mi�rt nem mentem el az�rt a nyavaly�s megb�z� lev�l�rt? Nem gondolod, hogy esetleg m�s dolgom volt? Vagy csak egyszer�en el felejtettem? J�l van Harry! Bocs�nat! Bocs�ss meg, hogy nem hoztam el a leveledet! Elfelejtettem. M�s dolog j�rt a fejemben.

- M�s mi? Mi lehet enn�l fontosabb? Cserbenhagytam a Rendet! Dumbledore mit gondolhat most r�lam! Ez a Te hib�d! – ord�totta az utols� mondatot Harry paprikapiros fejjel.

- Sajn�lom! – ki�ltotta Ginny m�r k�nnyekkel az arc�n. – Sajn�lom! – Majd kiszaladt az udvarra. M�g hallotta, ahogy Harry egy kis pukkan�s k�s�ret�ben elhoppan�l. R��lt a hint�ra, hagyta, hogy haj�ba t�pjen a sz�l, �s zokogott. P�r perccel k�s�bb megnyugodott. Most m�r nem a k�nnyei, hanem az es� mosta az arc�t. �t azonban ez nem �rdekelte. Hagyta, hogy a zuhog� es� el�ztassa. Amikor m�r nagyon f�zott, bement a h�zba. Meggy�jtotta a kandall�t, oda�lt el� a sz�nyegre, felh�zta a l�bait �s �tkulcsolta a kez�vel. A percek teltek-m�ltak, a fali�ra engedelmesen kattogott. Hirtelen kicsap�dott az ajt�, �s bel�pett egy b�rig�zott feketehaj� f�rfi. Amint bel�pett elmorgott egy megsz�r�t� var�zslatot, kab�tj�t a fogasra akasztotta, �s elindult a konyh�ba. Hirtelen azonban megtorpant, mert �szrevette a kandall� el�tt alv� Ginnyt. Hi�ba haragudott a l�nyra, odament, �s egy puszit nyomott a feje b�bj�ra. Azt�n bement a konyh�ba vacsor�zni. Mikor befejezte az ev�st, elindult felfel� a h�l�szob�jukba. A 3. l�pcs�fokon j�rt, amikor:

- Harry?

- Hm?

- �n vagyok a hib�s. Elfelejtettem. M�s dolgom is volt, �s a vele j�r� gondok ki�zt�k a fejemb�l ezt. Sajn�lom – suttogta Ginny.

- Besz�ltem Dumbledore-ral. Azt mondta, m�g lesz m�sik k�ldet�s, amire elmehetek. Nem haragszik r�m. – fordult vissza Harry. – �s milyen dolgod volt? – k�rdezte, mik�zben Ginny fel� k�zeledett.

- Orvosn�l voltam. Csak rutinvizsg�latok. �gy �reztem, nincs rendben minden idebent – mutatott a has�ra. -, de megnyugtattak, hogy nincs semmi baj.

- Akkor j� – guggolt le Harry Ginny mell�.

- M�g mindig haragszol r�m?

- Nem. Ne haragudj, hogy kiab�ltam veled. De ideges voltam. Szerettem volna elmenni erre a k�ldet�sre. De m�r elfogadtam. �s meg�rtem, ha ideges volt�l a vizsg�latok miatt. M�s is elfelejt dolgokat. Mit mosolyogsz?

- Boldog vagyok – �lelte �t Ginny Harry nyak�t. – Nagyon boldog – lehelt egy apr� cs�kot a sz�j�ra.

- Mert? – h�zta fel a szem�ld�k�t Harry.

- H�t tudod az orvos azt mondta, minden rendben van idebent, az amit �reztem eg�szen m�s volt.

- Nem mondod komolyan?

- De – b�lintott Ginny. – Kisbab�nk lesz. – Harry nem sz�lt semmit, csak mosolygott szerelm�re, majd megcs�kolta. – Szeretlek Harry.

- �n is t�ged!