-Ginny.- kiáltotta Emily, ahogy Gin belépett a klubbhelységbe. Dennis épp akkor pattant fel, és hamarosan el is tűnt a fiúk lépcsőjén. Em megcsóválta a fejét, majd újra barátnőjéhez fordult.

-Ne is törődj vele, egyszer úgy is megbékél. Na, de mesélj, csak nem vele voltál eddig.-lépett oda Ginnyhez a kíváncsi lány.

-Hát…-motyogta Ginny. Mivel Emily addig nem nyugodott, míg mindent el nem mondott neki, így kötélnek állt. Persze a gyűlést kihagyta belőle, annyira még nem ismeri Emilyt, hogy beavassa őt e dologba.

*

Február 14-e egy szép napos reggelre virradt. Vakítóan fehérlett a táj a rajta elterülő hó miatt, melynek fehérségét csak fokozták a nap sugarai.

Ginny Linda és Sarah csevegésére ébredt.

-Jó reggelt.-pillantott fel egy könyvből Em.

-Jó reggelt.- hangzott el egyszerre az ébredő és másik két szobatársuk szájából is.

-Mit terveztek mára?- ült fel Ginny.

-Hát mindeképp lemegyünk Roxmortsba, ugyanis…- Linda itt hatásszünetet tartott, de a mondat végét már Sarah mondta el.

-…Dennis elhívott minket. –minketten boldog kacagásban törtek ki.

-Akkor ez már biztos nem randi.- mondta csendesen Ginny. A két lány mérgesen fordult felé.

-Főleg, hogy Dennis beléd van zúgva.- tett még egy lapáttal oda Em. Két perc múlva Lindának és Sarahnak hűl helye maradt, és a szobában marad másik két lánynak zúgott a feje a sok szidalomtól melyet a fejükhöz vágtak. Mire Ginny elkészült már Emily is lement, így a lány egyedül lépdelt le a lépcsőn. A klubhelységben elvétve akadt csak ember, Ginny savanyú arccal lépett oda a Dennissel beszélgető barátnőjéhez.

-Sziasztok!

-Szia! –köszönt neki Dennis furcsa csengéssel.

-Szia Gin! Képzeld Dennis elhívott Roxmortsba.- újságolta Em.

-Az remek. Mikor indultok? –kérdezte Ginny mosolyogva. Örült nekik, legalább fennakadás nélkül lemehet Dracohoz.

-Reggeli után. Akkor akár indulhatnánk is a nagyterembe. –felelte a fiú.

-Jössz Gin?- kérdezte Em. A szólított bólintott, majd hármasban elindultak a nagyterembe.

-S te mit csinálsz ma? –érdeklődött Dennis.

-Meglátogatom a könyvtárt, ideje elkészítenem Binnsnek a dolgozatot.- felelte egykedvűen.

Kicsit furdalta a lelkiismerete, mivel készen volt már azzal a bizonyos dogával, de nem akarta még jobban magára haragítani a fiút. Már az előcsarnokon vágott át, természetesen a pinceterem felé, mikor nekiment valakinek. De ugyanezzel a lendülettel lepattant az illetőről és a földön találta magát.

-Oh, bocsáss meg Ginny. Hát te hogy-hogy itt vagy? –brummogta Hagrid, és egy könnyed mozdulattal felállította Ginnyt.

-Semmi gond. Nem volt kedvem lemenni a faluba.- motyogta, mert a nagydarab fickó segítségébe beleroppant a térde.

-Nincs kedved meginni velem egy teát? –kérdezte a vadőr.

-Hát az az igazság, hogy a könyvtárba indultam volna…-hebegte Ginny.

-De hisz a könyvtárba nem erre kell menni. Jól van, no, nem kell magyarázkodni. Viszlát!- mondta Hagrid, hangjából kicsengett a szomorúság, meg egy kis sértődöttség is.

-Várj Hagrid. Ráér később is az a dolog.- kiáltotta a lány, és a vadőr után sietett.

-Áll még az a tea meghívás? –csicseregte a lány.

-Hogyne. –felelte Hagrid kedvesebb hangnemben. Ginny már régen beszélt Hagriddal, így nagyon hamar telt az idő. De mikor hármat ütött az óra, Ginny nagyon hamar meglépett a vadőrlakból. A diákok, akik nem a Valentin-napot ünnepelték, már szállingóztak vissza Roxmortsból. Ginny gyors léptekkel szelte át az előcsarnokot, és hamarosan már a pince felé vezető lépcsőkön haladt.

-Állj! Ki van ott?- torpant meg a sötét folyosók egyikén ijedten a lány.

-Ezt én is kérdezhetném!- jött a felelet, és a sötétből kibontakozott Draco Malfoy alakja.

-Ó, csak te vagy. Épp téged kerestelek.- de mire a mondat végére ért, a fiú már beráncigálta egy faliszőnyeg mögé, a „bárki meghallhat minket” kiáltással.

-Oh. –döbbent meg a lány, ahogy körbenézett a szobában. A falakat méregzöld festék borította, a bútorok fénytelen fekte színűek voltak. A szoba kísérteties sötétségbe volt burkolva, és sütött róla a fekete mágia imádata.

-Piton nem tudott összecsomagolni, mikor itt hagyta az iskolát. –hangzott Draco magyarázata.

-Miért kerestél?- azzal lehuppant egy fotelba.

-Mi volt tegnap az apáddal?- tért a lényegre a lány.

-Tegnap hallhattál mindent. Csak megfenyegetett. –legyintett egyet, nyomatékot adva a szavainak.- Nincs kedved lemenni Roxmortba? –terelte a témát a fiú.

-Hé, most le akarsz rázni? –kérdezte felháborodottan a lány.

-Úgy gondoltam, hogy velem nem jönnél el.- somolygott a fiú.

-Ja vagy úgy.- pirult el a lány.- Mehetünk.

Ginny először próbálta megjegyezni az utat, de végül feladta. Alig hitte el, hogy a Roxfort alatt ilyen pincealagút rejtőzik. A vizes falakon a fáklyák fényei táncot jártak, és a csendben csak Ginny és Draco lépteinek zaja hallatszott.

-Mikor érünk oda? –tudakolta a lány, mikor Draco egy fal előtt pihenőt fújt, legalábbis így gondolta Ginny.

-Most.- vigyorgott a fiú, és a falon megjelent egy rejtekajtó. A faluban, egy sikátorszerűségnél bújtak ki, és kis séta után a főutcán kötöttek ki.

-Merre?- torpant meg a fiú. S ezt az egészet már nem is gondolta olyan jó ötletnek.

-Hát a Három Seprűben biztos tömeg van, a Szárnyas Vadkan sem a legjobb hely, és van még egy kávézó, de én oda be nem teszem a lábam. –fejtette ki véleményét Ginny.

-Akkor menjünk a Fekete Özvegybe, ott nem sokan fordulnak meg a Roxfortból. Bár kicsit elvont a hely.

-Nem hallottam még róla, akkor indulás.

-Rendben.- Draco karon ragadta Ginnyt, és elvezette egy kis mellékutcába, még kanyarodtak jobbra-balra, végül megpillantották a kiszemelt hely cégérét. A tábla egy fekete özvegyet ábrázolt pálmaleveles mintákkal. Ginny inkább magába fojtotta a levegőt, és belépett a helyre.

Belépve a lány szemei rögtön a pálmafalevelekkel mintázott falakra esett. A Fekete Özvegyben kellemes meleg levegő kavargott. Az épület általuk látható részeit sok kis két személyes asztal foglalta el, kerek asztallappal, melyen „pókháló” terítő volt.

A következő pillanatban Draco azt vette észre, hogy a lány görcsösen kapaszkodik belé, és kitágult szemekkel mered egy pont felé. Draco is követte pillantását, és egy asztalnál meglátta a furcsán feszengő Hermionét és Ront, akik a hirtelen jött figyelemre feléjük kapták tekintetüket.

-Nyugi, nem lesz semmi gond .- mosolygott rá Ginnyre, akinek pupillái eredeti méretükre csökkentek, és a szorítása is egyre lazult.

Ginny visszamosolygott a fiúra, és a kezét Draco kezébe süllyesztette és elindult bátyja, és barátnője asztalához.

-Sziasztok!- köszöntek egyszerre, amikor a házaspár asztalához értek.

-Sziasztok!- köszönt Mio is egy mosolyt villantva összekulcsolt kezeikre.

-Sziasztok!- köszönt Ron is, aki láthatóan valamin nagyon törte a fejét.

~Rajtunk!- suhant át a gondolat Draco fején. S alig gondolta ezt végig, Ron arca pirosra vált a méregtől, ahogy szeme kezeikre siklott.

-Ti együtt vagytok?- kérdezte Ron felháborodottan. Dracoból előbújt a kisördög, és piszkosul vigyorral felemelte a kezét, melyben Ginny kezét is tartotta.

-Amint láthatod.- tűzte még hozzá.

-Ron, ugye nem akarsz jelenetet rendezni?- suttogta Hermione, ahogy Ron felpattant.

-Kérlek!- suttogta Ginny is. Ám Ront, ez nem hatotta meg, paprikavörös arccal húzta elő varázspálcáját. De Draco sem volt rest.

-Carbunculus!- kiáltotta a vörös hajú fiú.

-Capitulatus!- kiáltotta ezzel egy időben a szőke hajú is, és az átkok összeütközve, a két varázsló között repült el jobbra, és balra. Ron átka elől egy piszkavas varázsló elhajolt. Draco átka hatására egy kövér varázsló kezéből kirepült a villa.

-No, de kérem! Azonnal távozzanak!- kiáltott egy hang, és a két varázslót két alak kifelé kezdte tuszkolni. A két lány mögöttük masírozott, Hermione szomorúan, Ginny pedig könnyeivel küszködve.

-Ginny mégis, hogy jöhettél össze ezzel a vadbarommal! Lehet, hogy átállt a mi oldalunkra, bár ezt kétlem! De akkor sem kell a karjaiba omlanod! Egy büdös halálfaló ivadék! Lemerném fogadni, hogy ő maga segített az apjának megszökni!- ordibált Ron, mire Ginny csak még jobban zokogni kezdett. Hermione szomorúan ölelte a lányt, és próbálta csitítgatni. Draco vidámsága egy pillanat alatt elszállt, és most maga elé meredve fogta Ginny kezét. Mikor Ron szóáradata elkezdődött erősen szorította a lány apró kezét, ám lassan engedni kezdett, és most oldala mellé hanyatlott.

-Ez mind szép és jó, DE csak hazugság! Ébredj fel végre Ron!- szakította félbe az újabb szóáradatot Draco, és sebes léptekkel elindult az utcán. Pár lépéssel már a saroknál állt, majd onnantól eltűnt a Fekete Özvegy előtt álló hármas elől.