A falak nem a kintr�l j�l ismert Griffend�l sz�nekben, hanem sz�nfeket�ben �s smaragdz�ldben pomp�ztak. A padl� Harry p�lc�j�nak f�j�b�l, magyalb�l k�sz�lt. A terem meglep�en hasonl�tott a Kiv�lasztott k�ls� jegyeire.

De mindez szinte fel se t�nt Harrynek. Ann�l ink�bb szemet sz�rt neki Ginny. Ez nem a di�k�veib�l, vagy az esetleg az �js�gokb�l j�l ismert Ginny volt. Nem ez a Gin, egy sz�nalmat kelt� Gin volt.

L�that�an a f�ldre rogyott, karjai term�szetellenes p�zban helyezkedtek el, hossz� haja f�nytelen�l ter�tette be a v�ll�t.

A n� k�s�rteties volt.

Ahogy Harry k�zelebb l�pett, m�g ink�bb nem akart a szem�nek hinni. A l�ny mindig karcs� alakkal rendelkezett, de most m�s volt. V�szesen lefogyott, csontjai szinte �tsz�rt�k a v�ll�t. A n� l�tv�ny�t legink�bb egy haldokl� unikornis l�tv�ny�hoz lehetett hasonl�tani.

 A f�rfi �gy �rezte, ha nem sz�l, menten els�rja mag�t.

 - Ginny… - kezdte halkan. Gondolat�t nem folytathatta, mert az eml�tett felkapta a fej�t, �s megsz�lalt.

 - Harry??? Te mit keresel itt? –k�rdezte s�r�st�l rekedten.

A k�rdezett nem felelt semmit, csak mell� guggolt, �s hosszasan szeml�lte szerelme arc�t. Nem akarta elhinni, hogy a k�t h�napja m�g eg�szs�gt�l kicsattan� l�ny most ilyen �llapotban van. De jobban belegondolt, s visszaeml�kezve kar�csonyra, megjelen�se mintha m�r akkor se lett volna gondtalan.

Nem sz�lt semmit, csak figyelte sz�ve v�lasztottja arc�nak rezd�l�seit. Az arc tulajdonosa nem b�rta tov�bb visszatartani r�g kit�rni k�sz�l� s�r�s�t. Keserves zokog�sba kezdett. Harry mag�hoz �lelte, �s hagyta, hadd s�rja ki mag�t…

Egy id� m�lva Ginnynek esz�be villant, hogy tulajdonk�ppen most kinek is a v�llg�dr�ben van az arca. Hirtelen felkapta fej�t, �s vigasztal�ja szem�be n�zett.

- Harry… Ne haragudj, mit sem sejtve idej�ssz, �n meg �gy let�madlak…

- Nem t�rt�nt semmi. Haza k�ne menned…

- Persze, csak gondolom Adam kint v�r… Nem szeretn�m, ha �gy megl�tna… - suttogta szomor�an, mik�zben v�gig mutatott mag�n.

- Ahogy gondolod… De ha szeretn�d, sz�vesen idehozom a cuccaidat, azt�n innen hoppan�lunk.

- K�sz�n�m. A folyos� m�sik v�g�n egy smaragdz�ld sz�rnyas ajt� az irod�m bej�rata. A t�sk�m ott van az asztalon – mondta Ginny halkan.

- Egy pillanat – s azzal Harry kil�pett a teremb�l.

Gin mindek�zben teljes m�rt�kben �ssze volt zavarodva. Nem �rtette, hogy ker�l ide Harry; a lelk�t nemcsak Adam taposta �ssze, hanem Harry is, igaz �nk�ntelen�l. �gy �rezte, Harry k�ts�gtelen�l bar�tk�nt j�tt ide, �s �gy is �lelte meg, azzal megint kis�t�l az �let�b�l. Arra a bel�t�sra jutott, ha ez �gy van, ahogy gondolta, akkor r�vid �ton v�gez mag�val. M�g mindig sajg� sebk�nt gondolt vissza �t�d�ves kor�ra, amikor k�t mesesz�p h�t ut�n Harry ell�kte mag�t�l. Haragudott mag�ra, hogy mi�rt hagyta, mi�rt nem �llt ki mag��rt, az �rz�sei�rt, kettej�k�rt, �s az �ta mi�rt nem besz�lt Vele, mi�rt, mi�rt, mi�rt??? � m�g ann�l is jobban szerette Harryt, mint ahogy akkor, pedig az alatt a n�h�ny nap alatt �gy �rezte, enn�l jobban m�r senki sem k�pes szeretni. T�vedett. T�l tudta sz�rnyalni. Naponta v�gy�dott ak�rcsak egy �rint�sre, n�ha, elkeseredett �llapotban, b�rkit�l. De az a f�rfi, akit�l �lete minden perc�ben, minden pillanat�ban �lmodott, rem�lt egy �rint�st, egy cs�kot, a szerelmet, az Harry volt.

Most m�g ink�bb keser� �rz�s sz�llta meg, mert fogalma sem volt, hogy Harry m�gis mit keres itt, �s mi�rt seg�t neki.

Elm�lked�s�nek a f�rfi l�pteinek hangja z�kkentette ki.

- Tess�k – azzal egyik kez�vel Ginny fel� ny�jtotta a t�sk�t, a m�sikkal fel�ll�totta a f�ld�n kuporg� l�nyt.

- K�sz�n�m – mondta a kor�bbin�l kicsit er�teljesebb hangon. – De ism�t a seg�ts�gedet kell k�rnem… Az �p�letnek csak az aul�j�ban nincs hoppan�l�sg�tl�-t�r; de tal�n ketten �t tudjuk t�rni, mert most senkivel nincs kedvem tal�lkozni…

- Szerintem te most tartsd meg a var�zser�det, �gy is el�g gyenge vagy. Tal�n egyed�l is menni fog, ha meg nem ott a j� �reg ki�br�nd�t�-b�b�j. Fogd meg a karom! – azzal a n�nek ny�jtotta a bal kez�t.

Gin engedelmeskedett. Ujjain �rezte a f�rfib�l �rad� m�gia els�pr� erej�t. N�h�ny pillanat erej�ig meg is r�m�lt t�le, de Harry megsz�lalt, hangja pedig �gy hatott Ginnyre, ak�rcsak egy nagy adag nyugtat�.

- Gin, most jut eszembe, nem mostan�ban j�rtam n�lad. Hol laksz?

- Ugyanott, ahol r�gen. Pemberleyben. A v�ltoz�s csak annyi – ezt hallhattad any��kt�l -, hogy egy kicsit �t lett alak�tva a h�z – felelt halk k�zs�ggel Gin.

- Szuper. Akkor kapaszkodj meg j�l! Egy… Kett�… H�rom! – egy egyszer� pukkan�s keret�ben elt�ntek a teremb�l, mintha az m�g nem is hallott volna a hoppan�l�sg�tl�-t�r l�tez�s�r�l.

N�h�ny pillanat m�lva pedig Harry�k m�r �szak-Angli�ban �lltak. A f�rfi t�tott sz�jjal n�zett hol a h�zra, hol Ginnyre. Ut�bbi k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, �gy ink�bb kedvesen, �s finoman meg�rdekl�dte a meglep�d�st kiv�lt� okot.

- Mi van? Harry!

- EGY KICSIT??? Gin, ez nem kicsit! – emelte fel meglepett n�h�ny decibellel Harry. – Azt mindig is tudtam, hogy j� �zl�sed van, de soha nem gondoltam volna, hogy ennyire �gyesen tudod megval�s�tani!

Elt�n�dve figyelte meg szerelme apr�l�koss�g�val �lmai otthon�t a n�. K�r�lbel�l h�rom pillant�s alatt bel�tta, hogy a mellette l�v�nek igaza van. A h�z, s�t ink�bb kast�ly igencsak hasonl�tott a Roxfortra, de valahogy m�gis egyedi, „Gin-szer�” volt. Az �p�letn�l m�r csak a park ter�lt hatalmasabb ter�leten. Az eg�szet f� lepte be – illetve csak lepte volna, r�v�n, hogy febru�r volt – szab�lyos k�z�kben, k�l�nb�z� alakokban pedig �gy�sok helyezkedtek el, k�rbe s�t�ny futott, valahol a park t�voli cs�csk�ben pedig mintha kviddicsp�zn�k emelkedtek volna ki a lemen� nap horizontj�b�l. Az eg�sz �gy festett, mint egy darab Sohaorsz�gb�l.

- Harry, bej�ssz? – k�rdezte a m�g mindig �mul� tekintet� f�rfit Gin.

- ���… - mondta igaz�n �rtelmes motyog�ssal a k�rdezett. – Ha nem zavarlak, sz�vesen.

- Ink�bb �r�l�k, hogy nem kell eg�sz este egyed�l dekkolnom. K�l�nben is, ha zavarn�l, mi�rt k�rdeztem volna?

- Puszta udvariass�gb�l.

- Na j�, ink�bb gyere!

Azzal Ginny c�lir�nyosan a bej�rat fel� vette az ir�nyt. A f�rfi n�m�n k�vette.

Ha odakint el�llt a szava, most �jra kellet �leszteni Harryt. A falak a Griffend�l sz�neiben pomp�ztak – ak�rcsak a Pontban -, n�hol �zl�ses smaragdz�ld �s sz�nfekete be�t�ssel. A b�torok sz�nben domin�l�ak, praktikusak, emellett felt�n�en k�nyelmesek voltak. Mindent bet�lt�tt a h�z tulajdonos�nak egyszer� b�ja �s sz�ps�ge.

- �r�l�k, hogy tetszik –fordult Harryhez Gin.

- Az nem kifejez�s…

Ginny halv�nyan elmosolyodott.

- �hes vagy?

- Nem akarok fal�nknak t�nni, de az eb�dsz�netet Kinsleyn�l t�lt�ttem. Vagyis igen.

- Tedd le magad, r�gt�n k�sz�tek vacsor�t –s azzal az egyik kanap�ra mutatott.

Harry sz�t fogadott. Am�g v�rt azon t�n�d�tt, hogy mi�rt nem b�zik benne Ginny. Ahhoz k�pest, hogy a Pontban egy haldokl� unikornissal lehetett volna azonos�tani, most – b�r el�g halkan besz�lt – nem �gy festett. Ebb�l a f�rfi arra k�vetkeztetett, hogy oly m�rt�kben bizalmatlan vele szemben szerelme, hogy m�g a f�jdalm�t sem mutatja ki ir�ny�ba.

T�preng�s�b�l Ginny l�pteinek zaja z�kkentette ki.

- K�sz van a kaja, az eb�dl�ben ter�tettem meg.

- K�sz.

Harry most m�r annyira meg se lep�d�tt az �tkez�helys�g l�tv�ny�n. L�tsz�lag. A gondolatai nem t�rtek magukhoz. „Ez most komoly? Olyan, mint a Nagyterem, Roxfortban. B�r az igazat megvallva, a b�torok szebbek, k�nyelmesebbek lehetnek – nem nagy kunszt… -, �s valahogy otthonosabb. De hogy csin�lta? �n is roxforti be�t�st szerettem volna magamn�l, csak valahogy nagyon nem lett olyan.”

Mindketten le�ltek. Els�k�pp a n� sz�lalt meg.

- Harry, te tulajdonk�ppen, hogy a Merlinbe ker�lt�l az Abszol �tra?

- Megb�z�sb�l. Kingsley k�ld�tt, hogy megbesz�ljem Veled, meg szeretn�nk h�vni az aurori partira. J�lius 23-�n lenne.

- Aha. Tudtommal az a nap m�g szabad. Majd besz�lek Adammel. M�g egy k�rd�s: �s a pr�baterembe hogy ker�lt�l?

- Amikor fel�rtem az emeletre, m�g pr�b�ltatok. �n meg kint �csorogtam, mert Seamusszal nagyon nem akartam tal�lkozni. Azt�n meghallottam a besz�lget�st. T�l k�v�ncsi voltam ahhoz, hogy tov�bb �lljak. Azt�n el�sz�r kij�tt az a h�rom egyed, majd a menedzsered. � k�ld�tt be, mondv�n, hogy tudom�sa szerint – az � szavaival �lve -, „valamilyen fokon” a bar�tod vagyok.

- �.

Ginny a tov�bbiakban hallgatott, de a vele szemben �l�t nagyon zavarta a bizalmatlans�g.

- Gin, l�gy sz�ves ne legy�l ilyen!

- Milyen? – n�zett r� k�rd� tekintettel a k�rdezett.

- Ilyen bizalmatlan. Mi�rt nem b�zol bennem? Pr�b�lod elnyomni magadban a lelked v�rz� sebeit, mert nem b�zol meg bennem olyannyira, hogy kimutasd a f�jdalmadat, elmond, megoszd velem a b�natod ok�t. T�ny, hogy Adam szavai v�ltott�k ki, de m�gis vezetett id�ig? Hidd el, jobban fogod �rezni magadat, ha elmondod valakinek azt, ami k�noz – a f�rfi b�tor�t�an n�zett szerelm�re.

- Lehet, csak az a valaki nem Te vagy – sz�lt csendesen.

Harry csak pislogott.

- Tess�k? – ny�gte ki v�g�l.

- J�l hallottad. Mi�rt b�zn�k meg benned, ha te se teszed ezt meg nekem. L�gy sz�ves ne pr�b�ld meg tagadni, az �vek sor�n el�g nyilv�nval�v� v�lt, hogy te sem b�zol meg bennem!!! – kiab�lt r� Harryre Gin. – Ne n�zz �gy r�m! Ha nem lenne igazam, tal�n nem �gy �ln�nk itt!!!

- De…

A n� vett egy m�ly leveg�t.

- Bunk� nem leszek, nem zavarlak el, ha m�r egyszer beh�vtalak. Hogy l�sd azt, hogy h�l�s vagyok a seg�ts�ged�rt �s a vigasztal�sod�rt, maradj �jszak�ra. Kipr�b�lhatsz b�rmit. A szob�d a m�sodikon a l�pcs�t�l az els� bord� ajt� – Gin m�r az �tkez� ajtaj�ban �llt. – J� �jszak�t! – azzal bev�gta maga m�g�tt az ajt�t, �s felrohant a szob�j�ba.