DUMP...DUMP...DUMP...

Harry ökléből ömlött a vér, ahogy újra lesulytott a nehéz kőfalra.

DUMP!

Egy elhagyatott szobában volt, a falak csupasz kőtéglából álltak. A durva fal előtt egy tükör állt, hatalmas tükör. Harry tudomást sem vett róla, a düh elvakította. Tombolt. Ki kellet engednie a szörnyeteget amely a testében lakozott, mert hanem, érezte, belepusztulna.

Keserűség, kétségbeesés, vad düh.... Újabb árulás!

De ezúttal nincs menekvés!

***

Hermione némán ült a zöld selyemmel borított ágyon és bámulta az ablakot, melyen átsütött a holdvilág. Könnyei lassan és fájdalmasan gördültek végig arcán. Hogy mászik ki ebből?

Mielőtt még kigondolhatta volna az ajtó kinyílt majd hatalmas csattanással bezárult, megremegve a tokjában.

A belépőre pillantva elszörnyedt.

Harry mindkét kezéből vér csöpögött mélyvörös pöttyöket ejtve a padlóra. Smaragd szemei éjsötétek voltak, s a pillantása maga volt a pokol. Fekete tincsei félig eltakarták a szemét, s mégis a tekintete szinte keresztül döfte Hermione szívét.

Démoni sziluetje lassú léptekkel közeledett a lány felé, aki érezte itt a vég.

Képtelen volt mozdulni, Harry tekintete rabul ejtette, nem tudott gondolkodni. Csak a rettegés volt ami a koponyájában dörömbölt, egyre hangosabban és hangosabban.

A fiú lágy vonásai megkeményedtek mint a szikla.

Harry kinyújtotta a kezét, s Hermione érezte, ahogy egy láthatatlan erő felfelé emeli. Harry elé lépett, olyan közel hogy az orruk szinte összeért, majd hirtelen megragadta a torkát s a falnak taszította. A feje erősen koccant a fallal, azt hitte elájul az ütéstől.

Tudja, gondolta, valahonnan rájött!

Próbált motyogni valamit , de nem hagyta el hang a torkát.

Harry dühében felordított és az ágyra lökte őt, egy pillanatig nem kapott levegőt, ahogy a hátára zuhant.

Rettegés, ez csillogott hatalmas borostyán szempárban, Harry érezte, ahogy a bosszú édes íze szétárad a vénájában.

Hermione gyorsan feltáámaszkodott, meg akarta fogni a fiú kezét, de az elhúzódott. Lesütött szemekkel próbált felállni, de Harry olyan erővel vágta pofon, hogy rögvest elterült az ágyon.

arcához kapta a kezét és könnyes szemmel meredt bántalmazójára. Leengedte a kezét.

- Harry...

PUFF!

Újabb pofon csattant felszakítva a Harry által ejtet sebet, melyből most szivárogni kezdett a vér.

- Utolsó szajha vagy!- sziszegte, hangja érdes volt - Gerinctelen áruló! - ordította. Hangja visszahangzott a szobában, az üvegek megrezdültek.

Harry fölé emelkedett, átvetette a lábát rajta és két térdét a csípőjéhez szorítota, egyik kezével lefogta a karjait, s a feje fölé tartotta. Képtelen volt szabadulni. Kétségbe esetten próbált vergődni, magyarázkodni.

- Harry , én nem...- rázta a fejét ijedten - én nem akrtalak elárulni, el akartam mondani.., hogy..., hogy közösen kitaláljunk valamit....

- Persze - mosolygot Harry gúnyosan - Most is csak hazudsz!

- Nem! Hallgass meg!

A fiú ajkai erőszakal tapadtak az övére. Éreztte, ahogy megnyalja a száját. Undorodva fordult el, Harry most az arcán futatta végig a nyelvét.

- Mi van ? Nem tetszik? Pedig ez az amibe beleegyeztél, és addig nem menekülsz, amíg meg nem teszed, amit az apámnak ígértél.

Hermione felnyögött.

Az események kezdtek felgyorsulni.

Harry kigombolta az ingjét és ledobta a földrre, amit hamarosan Hermione blúza és ruhája követett. A fiú percek alatt letépte róla a fehérneműjét, míg nem ott feküdt alatta meztelenül. Tehetetlenül várva, hogy a fiú elégtételt vegyen rajta.

Harry meglazította az övét és kigombolta a nadrágját...

Hermione sosem érzett még ehhez hasonló fájdalmat. Sikított, nyögött, miközben szeméből könnyek hulltak a hajára, melyek most vad hullámokban terültek széjjel a párnán. A bőrét érintette Harry csupasz bőre, a testük szorosan fonódott össze elválaszthatatlanul. Felette Harry mozgatta a csípőjét, magához szorítva őt félkézzel míg a másikkal támaszkodott. Erős volt, hisz képes volt megtartani őt annak ellenére hogy teljesen elhagyta magát. Egy órája gyötörte már , időközönként érezte, ahogy megfeszül a fiú teste, ahogy felnyög, majd újd ránehezdik. Percek múlva azonban kezdődöt az egész előrről, és ő érezte az égető fájdalmat a combjai közt. Hermione szorosan behunyta a szemét, nem akarta a látni, de egy kéz megradta a haját a tarkóján.

- Nyisd ki a szemed! - parancsolta a fiú a fülébe lihegve. Hermione alig láthatóan megrázta a fejét. Harry megragadta a csípőjét és még beljebb hatolt. A lány újra felsikoltott a kíntól.

- Nyisd ki! - sziszegte. Hermione kinyitotta a szemét. Maga előtt látta a smaragd szempárt, amelyet még talán sosem látott. Telve vággyal, dühvel és elégtétellel.

- Ezt akartad? - kérdezte, miközben végig simította a lány csupasz kebleit. Végig csókolta a nyakát a fülét, az állát. Mire az ajkait elérte volna Hermione elfordult, aminek újabb pofon volt az eredménye. Hermione ajka felszakadt, s a vér vékony csíkban végig folyt hófehér bőrén. Harry hüvelykujjával letörölte.

- Annyi éven át csak erre vágytam, hogy érezzelek magam alatt meztelenül... - lihegte gúnyosan vigyorogva, miközben Hermione combjai belső felét simogatta - de soha...egyetlen egyszer sem gondoltam volna, hogy így történik majd meg. Felemelkedett, s az ágy szélére ült és öltözködni kezdett. Mintha nem történt volna semmi, míg Hermionéban egy világ dőlt össze.

- Nem adtad fel hamar - Hermione láttta a barázdákat, melyeket körmei vájtak a hátába. - még sem voltál elég erős. Legyőztelek, megaláztalak és összetörtelek!

Felállt és megfordult, egyenesen a szemébe nézett.

- Azt kaptad amit velem tettél! Jobb ha tudod, ez még csak a kezdet nem hagyom, hogy meghallj szolgálni fogsz engem!

Azzal bevágta magamögött a ajtót, magára hagyva az ájulással küszködö Hermionét.

***

Pár szobával arrébb Ginny kapálózott zokogva, miközben Draco próbálta hátulról visszafogni őt. Hallották Hermione sikolyait és a nyögéseket. Ginny azonnal barátnője segítségére akart sietni, de Draco nem engedhette, akárhog ypróbált is szabadulni. Végül a lány elgyengült a sírástól és a földre zuhant.

Draco nem tudta mit tegyen, szívet tépő volt hallani a zokogását, annyira emlélezetette rá...az anyjára.

Még mielőtt Roxfortban lakott volna számtalanszor hallotta a szülei hálójából kiszűrődő hangokat. Ahogy az apja részegen jött haza és kényszerítette az anyját, hogy szeretkezzen vele. A sikolyok a káromkodás... sosem lesz képes kiverni a fejéből.

Legugolt Ginny mellé és bizonytalanul átölelte, a lány azonnal közel húzódott hozzá és beletemette arcát a nyakába. Így ültek percekig míg a fiú nedves ajkakat nem érzett a bőrén, ahogy a nyakán és az állán haladnak végig. Először megdermedt, majd ahogy kezdte átjárni a kellemes bizsergés a teste működésbe lépett. Automatikusan cselekedett, mintha egész életében ezt csinálta volna. Átfonta karját Ginny derekán s az ölébehúzta őt. A lány beletúrt a szőke tincsekbe és közelebb húzta Draco fejét, míg nem az arcuk öszeért. Mámorító érzés töltötte el mindkettőjüket.

Egyikük sem érzett még ehhez foghatot, ez az érzés egyszerűen...tökéletes volt.

Gondolataik kezdtek elszállni, a fiú lassan hátra dőlt s magával húzta Ginnyt. A szőnyegen fekve vadul csókolták egymást, mint szomjazó egy csepp vízért, úgy kapaszkodtak egymásba. Vágyból vagy vigaszként? Talán mindkettő. De mégis mit számít?

A lány ujjai a fiú övével babráltak mikor gyors kopogás kíséretében Lucius Malfoy lépet be az ajtón.

A férfit fogadó látvány nem volt mindennapi. Maga a gondolat is taszította, hogy fia egy Weasleyt érintsen, hát még látni mindezt.

A két fiatalt mintha villamcsapás érte volna, felugrottak. Ginny szeplői alatt elvörösödött és lehajtotta a fejét. Draco még csak el sem pirult, de ahogy Ginnyre nézett alig bírt visszatartani egy mosolyt. Olyan ártatlanul nézett fel rá sügárzó kék szememivel, a szívét átjárta a melegség.

- KHMMM...

- Mit akarsz? - kérdezte nyersen Draco, apjához fordulva.

- Beszélni veled! - felelte a lányt fikszírozva, akinek ettől menten futhatnékja támadt.

- Most nem érek rá, mond itt és most vagy várnod kell holnapig....

- Hogy merssz ilyen hangon beszélni velem? - Lucius tekintete baljósan fúródtt bele fia nem törődöm szemeibe.

- Úgy beszélek veled, ahogy aka...

Váratlanul arany fény tört elő Lucius pálcájából a falnak repítve fiút.

- Tisztelj, vagy megjárod! Holnap este kilencre legyél az előcsarnokban!- sziszegte a férfi, majd sarkon fordult és eltűnt.

Ginny azon nyomban oda sietett Dracohoz, felsegítette és az ágyhoz kísérte.

- Miért vagy ilyen az apáddal? - Naivság sugárzott a hangjából.

- Mert nem méltó rá, hogy másként viselkedjem vele. - Draco szemei előtt újra felelevenült az az éjszaka.

- Mit tehet egy apa, amivel képes ennyi utálatot kicsikarni a fiából?

- Ez nem apa, ez egy szörnyeteg. Lelketlen és hataloméhes!

- Mit tett? Kérlek mondd el!

- Képtelen lennék - hajtotta le a fejét - de megmutathatom.

Egy nagy fekete szekrényhez lépett, mikor megfordult kezében egy faragott edény volt . Egy merengő.

Letette az asztalra s odaintette magához Ginnyt is, majd megragadta a kezét és mindketten eltűntek a kavargó fények örvényében.

Aztán váratlanul földet értek. Egy magas impozáns elcsarnokban voltak.

- Ez a Malfoy kúria.

Ginny körve járatta tekintetét a berendezésen, minden gyönyörű volt.

- Ez csodaszép! - nyögte a lány álmélkodva.

- Az! - lehelte Draco, akit Ginny arca tartott rabságban. - Csodaszép! -Ginny némán pillantott rá, s szemük összekapcsolódott. a pillanatnak egy nő velőt rázó sikolya vetett véget.

Ginny ösztönből megragadta a fiú karját és egy sötét zug felé akarta húzni.

-Hagyd csak, nem látnak minket.

Draco ezerszer is végignézte már ezt a jelenetet kínozva magát.

Ekkor a folyosó végén két alak jelent meg, ahogy beértek a fáklyák fénykörébe, a lány megdermedt.

Lucius Malfoy a csuklójánál fogva vonszolta magával a tiltakozó Narcissát. A nő szürke szemei vörösek voltak a sírástól, sikoltott de férje nem engedett a szorításon.

- Ne tedd! Nem nem bánthatod őt! A fiad! - a hangja elcssuklott.

- Tévedsz nem bántani fogom, meg kell ölnöm. A nagyúr parancsa.

- De hát miért?

- Gyanakszik rá a Nagyúr, nem akar egy gyenge láncszemet sem.

A pár belépett a nappaliba, Dracoék követték.

Bent kis kört formálva halálflók álltak s köztük Voldemort. Bellatrix egy szőke hajcsomót szorongatott, ami a két évvel fiatalabb Dracohoz tartozott.Hátra feszítette a fejét s késként szegetzte pálcáját a nyakához.

- Elárultál minket valld be! - kiáltotta Bella.

- Nem! Soha!

- Hazudik a vak is láthatja!

Ginny könnyes szemmel nézte, ahogy kínozzák a fiút.

- Akkor még nem dolgoztam Dumbledore-nak. - A mellette álló Draco hangja érdes volt és elhaló.

- Sajnálom! - suttogta a lány és beletemette arcát a fiú vállába. Draco csak bámult merev tekintettel nézte, ahogy megkínozák, majd kimondják a halálos ítéletet. Nézte ahogy az apja elé áll s a halálfalók körbeveszik őket, majd az anya térdeborult és magára válalta az áruló szerepét. Látta az paja arcán a döbbenetet, de nem habozott a zöld fénynyaláb elérte az aszonyt, aki holtan rogyott össze fia szemei előtt.