Harry megdöbbenve ült. A fülében még csengett Ginny mondata: „Ha nem lenne igazam, talán nem így ülnénk itt!”. Nem értette mire akart kilyukadni. A gondolatai egymást kergették, de semmi reális magyarázat nem jutott eszébe. Óráknak tűnő percekig üldögélt az asztalnál. Egy idő múlva arra jutott, hogy megkeresi a Ginny által említett szobát, kinyitja magára az ablakot, majd bámul a semmibe. A sötétségbe való merev merengés és a hideg levegő mindig jótékony hatással volt élete talányainak megfejtésére.

Úgy is tett. A szobát könnyedén megtalálta, az ágy be volt vetve, így ablaknyitás után csak bele kellett zúgnia, ruhástól.

A várt isteni szikra azonban csaknem akart megjönni. Szép lassan egyszer csak arra lett figyelmes, hogy még mindig fogalma sincs a megoldásról, viszont a feje rettenetesen megfájdult. Mindössze addig jutott, hogy talán mégsem közömbös teljesen Ginny számára, de reménykedni nem mert. Úgy érezte az a legjobb, ha elteszi magát holnapra, hátha az új nap új gondolatokat ébreszt agyában. De nem tudott elaludni.

„Beszélek Ginnyvel” – gondolta. Felállt, kitapogatta a kilincset, majd kilépett a folyosóra. Találomra járkált az épületben, abban bízott, hogy a sajnálatos módon kevésbé nevezetes és hatásosabb férfi megérzés megsúgja neki, hogy melyik ajtó mögött bukkanhat szerelmére. Körülbelül öt perc bolyongás után egy fekete ajtó előtt nagyot dobbant a szíve, jelzésképp. „Ez lesz az!”. A fülét a fára helyezte, hallgatózni kezdett. Semmi jel. Halkan bekopogott.

- Tessék? – szólt ki egy vékony hang.

Harry benyitott.

- Ginny, bejöhetek?

Az ágyon ülő nő alig kivehetően bólintott. Térdeit átölelte, fejét nem emelte fel, rá se nézett a férfire A belépő alak meg akart szólalni, de Gin megelőzte.

- Jaj, Harry ne haragudj! Olyan bunkó voltam! Te mennyit segítettél ma, én meg így hálálom meg! Ne haragudj, csak mostanában annyira könnyű felhúzni! Te meg pont egy régi, begyógyulatlan sebet szabtál fel…

A férfi körbe vizslatta a szobát. Ülőalkalmatosságot keresett, de a helyiség igazi hálószoba volt; egy ruhásszekrény, tükör, egy gyönyörű baldachinos franciaágy, és két éjjeliszekrény állt benne. Csak az ágyra ülhetett.

- Leülhetek? – azzal a Ginny fekhelyének a szélére bökött.

- Persze.

- Köszönöm. És Gin, Te ne haragudj! Nem kellett volna azt a hibbant lelkizős témát szóba hoznom… Légyszi, hagyd végig mondanom – finoman a nő szájára tette az egyik ujját -, mert már olyan régóta el szeretném mondani Neked, csak valahogy soha nem mertem. Annyit azonban kérdeznék, mielőtt elkezdem, mire gondoltál lenn az étkezőben?

- Nem jöttél rá? Pedig egyszerű. Azért mondtam azt, hogy Te nem bízol bennem, mert akkor talán Dumbledore temetése után nem küldesz el… Ha megbízol bennem, ha megérted, hogy tudok vigyázni magamra, és magadban is megbízol annyira, hogy ha kell, meg tudsz védeni, nem itt tartanánk. Ha megbízol bennem annyira, hogy elmondod mi bánt, mit mondott Dumbledore, ha elmondod, hol járkáltál Ronékkal hetedéves korotokban, nem itt tartanánk. Annyi a ha, ebből is látszik, Te nem bízol bennem!

- Komolyan beszélsz?

- Igen.

- És miért nem szóltál akkor, amikor így viselkedtem Veled?

- Most én kérdezem: komolyan beszélsz? Neked ellent mondani? Semmi értelme, makacs vagy, mint egy öszvér. Különben is, ha azt mondom, hogy meséld el, merre jártok, elmondtad volna? Kétlem. Ha megérted, hogy fontos vagy nekem, és a Voldemort elleni háború teljesen hidegen hagy abból a szempontból, hogy együtt lehessünk? Megértetted? Nem. Megbíztál bennem? Nem. Na látod, ezért nem öntöm ki a szívemet. Mi bizonyítja, hogy most megtennéd?

- Akkor most hallgasd meg az én verziómat. Azért nem mondtam el a Dumbledoreral kapcsolatos dolgokat, mert ő kért meg a titoktartásra. Azért löktelek el, mert féltettelek. Utólag nem tenném, de sajnálom, akkor így látszott!!! A nyakamba varrják ezt a Kiválasztottságot, ami nagyon összetett dolog. Úgy éreztem, nem tehetem meg ezt veled. Kitegyelek Voldemort céltáblájának, utána meg ne is találkozzunk, ne is törődjek Veled?

Azért nem hittem abban, hogy meg tudunk ketten védeni Téged, mert magamban sem éreztem elég erőt! Jobb lett volna, ha hagyom, hogy meghalj az én hibámból? A problémáimat pusztán azért nem mondtam el, mert mind abból fakadt, amit az igazgatói irodában hallottam…

- Ha meghalok, miért a Te hibádból haltam volna meg? Miért hiszed azt, hogy ha valakit Voldemort megöl, az a te hibád? Azért, mert még nem vagy kész őt legyőzni? Ezt nem gondolhatod komolyan! Akkor még be se töltötted a tizenhetet! Azért, mert azaz idióta miniszter azt hitte, hogy neked ennyi idősen kötelességed lemészárolna magadat, azaz ő baja. A háborúnak később lett vége, na bumm! Legyőzted Őt! Aki addig halt meg, amíg te nem voltál igazi ellenfele Tudodkinek, az nem a te hibád! 23 évesen te vagy a földkerekség legnagyobb varázslója!! Ennyi idősen, érted?! Azt senki sem várta vagy várhatta el tőled, hogy 17 évesen megvédj minden egyes embert!

- Lehet, hogy igazad van… Sajnálom. De az időt nem tudom sajnos visszatekerni, hiába van ekkora varázserőm. Az időnyerővel meg kivitelezhetetlen lenne. Ne haragudj.

Ginny megnyugodott.

- Ez van Harry. De tudod mit, annyira nem is bánom. És köszönöm.

- Micsodát?

- Azért, hogy leordítottad a fejem. Egy kezemen meg tudnám számolni, hányan tették meg ezt velem az elmúlt két és fél évben. Köszönöm.

A férfi elmosolyodott. A vele szemben ülő vörös istennő nagy szemeket vetett rá hirtelen.

- Most ahogy nézlek… Nem fázol? Nem értem félre, nyugodtan mássz be a paplan alá!

- Kösz.

- Akkor kiveszekedtük magunkat?

- A részemről igen. De Gin, amikor beléptem az Abszol úton a műterembe, akkor egy haldokló unikornist láttam a földön kuporogni. Most valahogy nem látom.

- Azért nem látod, mert az részben a mélyre hatoló érzelmeim elfojtása miatt volt. De most már megtörted a jeget.

- Részben? És mi a másik?

- A katasztrofális szerelmi életem.

- Katasztrofális? Azt azért nem mondanám. Tízből tíz pasi járna veled.

- Súlyos tévedésben vagy. Nem velem, hanem Ginevra Weasleyvel, a világszerte keresett énekesnővel járna a tíz. Én igazi partnerre vágyom, nem egy trófeagyűjtőre, hanem olyanra, aki Ginnyvel szeretné tengetni a napjait akár élete végéig.

- És ismersz ilyet?

- Igen. Csak ő valamiért barátként tekint rám. Már ezernyi apró jelet küldtem felé, de ő nem akarja észrevenni.

- Ki az a szerencsétlen? – érdeklődött fura hangon a férfi. Hangja furcsaságát a gúny és a féltékenység egyvelege alkotta. – Ki az? Megátkozom. Hogy lehet ilyen zakkant? Tényleg meg kell átkoznom!

- Öngyilkos akarsz lenni? Mert ha te valakit megátkozol, az nem marad egyben…

- Parancsolsz?

- Mondom öngyilkos akarsz lenni?

- Hmm?

- Te vagy az, te gyagyás! Szerinted miért tavaly július 31-én volt az Irreplaceable premierje? Mert te vagy számomra pótolhatatlan. Miért akkor jelent meg a Girlfriend, amikor összejöttél Sammel? Minden sikerszámom rólad, vagy veled kapcsolatban íródott. Vajon miért van itt is, a Pontban is, a Griffeldél színei mellett smaragdzöld és fekete? Vajon miért kizárólag olyan színben lépek színpadra? Még sorolhatnám… Nem tűnt fel?

- Gin, ne szórakozz velem, mindezt komolyan mondod?

- Teljes mértékben. És te miért a barátot látod bennem, és nem a téged teljes szívéből, őszintén szerető nőt?

Harry nem mondott semmit. Közelebb hajolt szerelméhez, majd lágyan megcsókolta.

- Én benned elég régóta a szerelmemet látom, csak nem mertem bevallani. Hogy mikor volt a Pótolhatatlan bemutatója, bevallom, nem tudtam, de nem tudnám megmondani, hogy hányszor gondoltam arra, bárcsak én lennék az! A Girlfriend-et egyáltalán nem így vettem, de kétségkívül tetszett. Nagyon. A színek eleinte nem különösebben szúrtak szemet, utána meg több tippem volt, csak ilyen nem. Mentségemre szolgáljon, hogy férfi vagyok.

Gin elmosolyodott. Lassan megcsókolta szerelmét, majd az érzéki csókból egy igazán szenvedélyes lett.

- Ginny, szeretlek! – suttogta szerelem fülébe a férfi. - El se hinnéd mennyire…

- Az nem olyan biztos… Én is szeretlek.

Harrynek nevethetnékje támadt.

- Mi van? –nézett rá gyanakvóan Gin.

- Az jutott eszembe, szerinted erre mikor jövünk rá, ha Kingsley nem küld el hozzád?

Ginny is elmosolyodott.

- Van benne valami. De nézd, végül is mire nem jó egy megbízás?

Azzal megcsókolta Harryt.

VÉGE