- H�, Draco! Draco cica kelj fel! – hallatszott egy ny�vog� l�ny hang a mardek�r klubhelyis�g�ben. A hang gazd�ja Pansy Parkinson volt.
- Mi van? – hangzott a nem �ppen kedves k�rd�s Malfoyt�l – mi az m�r megint?
- Lehetn�l egy kicsit kedvesebb is, nem gondolod? – ny�vogta Parkinson.
- Nem, m�rt k�ne?
- Mert a bar�tn�d vagyok! Tal�n az�rt! – sip�totta a l�ny.
- J�l van, higgadj le. Ink�bb azt mondd meg: m�rt keltett�l fel hajnalok hajnal�n? Kicsim… - az utols� sz�t nagy nehez�re esett ki mondani a fi�nak.
- Jaj! Hiszen mindj�rt becs�ngetnek!
- Mi? Az nem lehet!
- Dehogynem. Itt aludt�l el a kanap�n, ha sietsz, m�g be tudunk ugrani a nagyterembe neked egy kis pir�t�s�rt.
- Megtenn�d, hogy hozol nekem kaj�t? �n addig �sszekapom magam – mosolygott most �szint�n a l�nyra.
- H�t persze, Malfoy – mondta kedvesen Pansy, mik�zben az utols� ejtette ki ravaszul kacsintott, azt�n sietve elrohant.

- Ezt meg mi lelte? Soha �let�ben nem h�vott m�g a vezet�knevemen – t�n�d�tt hangosan Draco. Am�g a fi� ezen gondolkodott, Pansy el�gedetten somolyogva s�t�lt a nagyterem fel�. R�n�zett az �r�j�ra �s m�g nagyobb el�gedetts�g t�lt�tte el, m�g csak h�t �ra volt. Ekkor haja v�r�sleni kezdett, keze is megny�lt alkata egy�rtelm�en kezdett fi�ss� v�lni. �gy l�tta jobb lesz igyekezni, a griffend�l toronyba miel�tt m�g a t�bbiek fel�brednek, �gy h�t futni kezdett. A portr�lyuk el� �rve a K�v�r D�ma igen csak elcsod�lkozott, hi�ba is Ron Weasley el�g fur�n mutatott egy mardek�ros, r�ad�sul n�i tal�rban.

- Jelsz�? – k�rdezte v�g�l a molett h�lgy.
- Oroszl�n – felelte a griffend�les �s m�r indult is.
- V�rj egy kicsit, fiacsk�m! Gyere vissza! – tart�ztatta fel a festett n�.

- Igen?
- Mi�rt az a g�nc van rajtad? Hiszen ez l�ny ruha!
- S mardek�ros is, tudom – legyintett Ron, majd folytatta volna �tj�t.
- Ah, k�pes… volt�l az… ellens�ges h�z… tal�rj�t magadra… �lteni? M�gis mi�rt? - kapkodott leveg� ut�n a d�ma.
- Hossz�… Bemehetn�k v�gre? – t�relmetlenkedett Weasley.
- Oh, hogyne – jutott esz�be eredeti feladat k�re a h�lgynek – Jelsz�? – k�rdezte.
- De h�t egyszer m�r mondtam! – h�borodott fel Ron.
- �, val�ban? Akkor mondd m�g �jra.

- Oroszl�n – v�gta r� a fi� fogait csikorgatva.
- Nem is az!
- De igen!
- J� val�ban az. Csak vicceltem! Tess�k – intett a n� azzal szabadd� v�lt az �t a griffend�l toronyba.
- H�l�s k�sz�netem – vetette oda Ron, majd felrohant a h�l�k�rlet�be. Ek�zben a d�ma a fej�t r�zta, �s ezt mormogta:

- Ezek a mai fiatalok!
De ezt term�szetesen Weasley nem hallotta, � ekkor m�r a szekr�ny�ben kutatott egy tiszta tal�r ut�n. Szerencs�j�re minden szobat�rsa m�g aludt.

- Meg van! – motyogta mikor megtal�lta amit keresett, gyorsan felh�zta a ruhadarabot, azt�n felkapta az iskolat�sk�j�t, �vatosan becsukta mag m�g�tt az ajt�t, lement a l�pcs�n, s a klubhelyis�gb�l kifel� vette az ir�nyt.

Mikor egy gy�m�lcs�t �br�zol� k�p mellet haladt el, megtorpant, szembe fordult a festm�nnyel �s megcsiklandozta rajta a k�rt�t, annak a hely�n egy kis kilincs jelent meg. Lenyomta ezut�n a konyh�ban tal�lta mag�t, ott azonnal k�r�l sereglett�k a h�ziman�k.
- Miben seg�thetek uram?
- �hajt valamit?
- Mit parancsol?

- Esetleg �hes? Van itt minden, tess�k v�lasztani…
- K�sz�n�m de �n csak Dobbyt keresem – felelt udvariasan az apr� l�nyeknek.

Ezut�n egy ki�lt�s hallatszott:
- Dobby! Gyere! Ez az �rfi itt t�ged keres! – abban a pillanatban egy nagy k�t�tt sapka torony jelent meg a man� tenger k�zep�n. (B�r Hermione m�r r�g�ta nem k�t�tt ilyen sapk�kat, Malfoy�k r�gi szolg�ja m�g mindig sz�vesen hordta �ket.)
- Igen? – �rt ide a man� – �h, maga Harry Potter uram V�zije.
- �hm, ja – mondta nem t�l �rtelmesen Ron.
- Mit parancsol? Mi�rt h�vatta Dobbyt?
- Arra szeretn�lek k�rni…, hogy betenn�d ezt a mosni val� tal�rok k�z�? S�rg�s lenne – ny�jtotta Dobby fel� a ruhadarabot.

- Term�szetesen – a man�nak csak elkerekedett szem �rulta el csod�lkoz�s�t, de nem sz�lt egy sz�t sem – M�r viszem is – Azzal elt�nt a t�bbiek k�z�tt.
- K�sz�n�m Dobby! – ki�ltott m�g ut�na Ron, majd kiment a konyh�b�l. �gy gondolta bar�tai m�r biztosan az �tkez�ben vannak, az�rt a nagyterem fel� igyekezett. Bel�pv�n a griffend�les asztaln�l meg is pillantotta �ket. Oda sietett hozz�juk, majd lehuppant mell�j�k.
- Szevasz haver! – k�sz�nt Harry.
- Szia Ron! – �dv�z�lte Hermione is.
- Hol volt�l? – tette fel a k�zen fekv� k�rd�st a fekete haj� fi� – Reggel nem l�ttalak az �gyadban.
- Akadt m�g egy kis elint�zni val�m – mondta Ron, majd a lekv�ros �veg�rt ny�lt jelezve ezzel, hogy nem k�v�n t�bbet besz�lni a dologr�l. Harry �s Hermione k�rd�n �sszen�ztek, de nem firtatt�k tov�bb a dolgot.

A v�r�s haj� fi� lopva a mardek�ros asztal fel� pillantott. �r�mmel l�tta, hogy Malfoy �s Parkinson veszekednek. Sajnos egy sz�t sem �rtett, de Pansy utols� mondat�t az eg�sz terem tiszt�n halhatta:
- Gy�va ny�l vagy Malfoy! Semmi t�bb! – ki�ltotta vis�t�san, majd s�rt�d�tten kivonult az �tkez�b�l. Ezek ut�n nagy sustorg�s t�madt, mindenki elkezdte megvitatni az el�bb hallottakat. (Hi�ba is, a Roxfort az egyik legjobb pletyka „gy�r”.) A griffend�les el�gedetten mosolyogva lenyelte a falatot, majd elindult a b�jitaltan terem fel�. Ott szok�s�hoz h�ven zajongott a t�meg, de a mardek�ros �s griffend�les csoport j�l elk�l�n�lt egym�st�l. Ron h�t�t a falnak vetve v�rakozott, fej�ben csak �gy cik�ztak a gondolatok. H�la Parkinson utols� mondat�nak biztos elfog j�nni. Csak, hogy bebizony�tsa annak ellenkez�j�t. De v�rjunk csak… Biztos, hogy ezt akarom? Biztos… Hisz nincs m�s v�laszt�som. Piton �r�ja bizonyult a legjobb alkalomnak arra, hogy �tadja az �zenetet Malfoynak. Ekkor d�ng� l�ptek hallatszottak, majd suhog� tal�rral a b�jitaltan tan�r utat t�rt mag�nak az �csorg� di�kok k�z�tt. Kinyitotta, az ajt�t s beengedte tan�tv�nyait. Harry�k gyorsan lehuppantak a legh�ts� asztalhoz, azt�n el� vett�k a felszerel�s�ket.
- Ezen az �r�n, egy rendk�v�l k�nny� – Igen k�nny�. Mit kell ezen csod�lkozni? – b�jitalt fognak elk�sz�teni. A hozz�val�kat �s az elk�sz�t�si m�dot, a t�bl�n l�thatj�k – sz�lt Piton mik�zben p�lc�j�val a t�bl�ra koppintott – B�r egyeseknek ez a f�zet is gondot okozhat – tette hozz� egy gonosz vigyor k�s�ret�ben.
Ron s�hajtott egyet, majd meredten n�zni kezdte Malfoy k�nyv�t, s er�sen a mondanival�j�ra koncentr�lt. P�r m�sodperccel k�s�bb, a mardek�ros k�nyv�n a k�vetkez� szavak rajzol�dtak ki: Te �s �n senki m�s, ha nem vagy gy�va ny�l elj�ssz. B�lints, ha beleegyezel. �n l�tlak.

A sz�ke haj� fi� erre �sszevissza forgatni kezdte a fej�t, keresve kik�ldte neki ezt az �zenetet, v�g�l b�lintott.
- Nos, Mr. Malfoy, akkor halljuk! – mondta Piton.
- Tess�k, tan�r �r? – k�rdezett vissza �rtetlen�l Draco.

- Bizony�ra az�rt b�lintott, mert tudja a k�rd�semre a v�laszt.
- De �n nem – kezdte volna a mardek�ros, de jobbnak l�tta ha hallgat.
P�r asztallal arr�bb, egy v�r�s haj� fi� el�gedetten mosolygott…

- Tudnod, kell Malfoy, hogy csak a k�teless�g miatt teszem ezt – mondta egy sz�ntelen hang.
- Weasley? Mi van Potter t�ged k�ld�tt maga helyett? Azt hittem enn�l m�lyebbre s�llyedhet, ezek szerint t�vedtem – g�nyol�dott a mardek�ros, b�r sz�ve a tork�ban dobogott.
- Nem, senki sem k�ld�tt maga helyett. �n �rtam bele a k�nyvedbe, �n h�vtalak ide. De ezt felt�tlen�l el kell mondanom m�g neked: Innen csak egyik�nk megy ki… �lve – az utols� sz�t annyira halkan mondta, hogy alig lehetett hallani.
- Mi bajod van? P�rbajozni akarsz? Te meg�r�lt�l! – mondta imm�ron k�ts�gbe esve Draco.
- T�vedsz Malfoy, sohasem tudtam m�g ennyire j�l, hogy mit teszek.
- Nem mondod komolyan, hogy egyik�nknek meg kell �lnie a m�sikat? – k�rdezte f�lve a mardek�dos.
- �ppen ezt pr�b�lom elmagyar�zni te t�kkel �t�tt. Ezek szerint nem hallott�l m�g a csal�djaink k�z�s t�rt�net�r�l? – k�rdezte kiss� kem�ny hangnemben a griffend�les.
- Nem – hangzott a t�m�r felelet. – M�gis mi lenne az?
- Nyugi nem olyan nagy sz�m az eg�sz. De nekem nagyon fontos.
- Ok. Mondan�d v�gre? – nyerte vissza a hangj�t Malfoy.
- A Weasley �s a Malfoy csal�d ami�ta csak l�teznek, ut�lj�k egym�st. T�rt�nt egyszer, hogy a Malfoyok kisemmizt�k a Weasleyket. Akkor az egyik f�rfi Weasley, k�ts�gbees�s�ben egy j�sn�h�z fordult seg�ts�g�rt, tudni akarta v�r e m�g valami j� erre a csal�dra. A n� ezt mondta neki, hogy ”egyszer – ak�r �vsz�zadok m�lva – sz�letik egy gyermek, aki k�pes lesz bossz�t �llni a Malfoyokon. Err�l a gyermekr�l senki sem gondoln�, hogy � a csal�d kiv�lasztottja. Viszont mindez csak akkor k�vetkezhet be, ha a most �l� Weasleyk, leteszik a megszeghetetlen esk�t. ” a f�rfi rohant vissza a csal�dj�hoz, hogy elmondja nekik mi a teend�.
- �s ennek mi k�ze van hozz�nk? – v�gott k�zbe Malfoy.
- Ha hagytad volna, hogy elmondjam, m�r tudn�d – mondta sz�r�san a m�sik.
- J�. Csak folytasd m�r!
- Sz�val az �seim letett�k helyettem a megszeghetetlen esk�t. – Mindezt, hogyan tett�k, arra m�ig se j�ttem r�. – Teh�t a l�nyeg az, hogy �n vagyok a csal�dom kiv�lasztottja. Ha nem �llek meg, nem csak �n, hanem az eg�sz csal�dom meghal – mondta Weasley szomor�an.
- S mi�rt pont engem kell meg�ln�d?
- Mert velem egykor�val kell megk�zdenem az�rt! – ki�ltott fel a m�sik.
- S ha �n �llek meg t�ged, akkor mi lesz? – k�rdezte nyugodtan Malfoy. (Hihetetlen mennyire term�szetesen besz�lgettek, err�l a cseppet sem h�tk�znapi t�m�r�l.)
- Akkor az eg�sz Weasley nemzed�k elt�nik a f�ldfelsz�n�r�l. Nem ellenkezhetsz Malfoy. Ez az �let�nk, a sorsunk, a v�gzet�nk... Akkor p�lc�t fel!
Mindketten arcuk el� emelt�k a p�lc�jukat, h�tat ford�tottak egym�snak majd a terem k�t v�ge fel� vett�k az ir�nyt. Ezek ut�n visszaindultak, majd a terem k�zep�re �rve meghajoltak egym�s el�tt.
- H�t akkor rajta! – rikkantotta Malfoy, s m�r k�ldte is az els� �tk�t ellenfel�re. De amaz f�lre ugrott el�re.
- Petrificus totalus! – hallatszott Weasley hangja.
- Protego! Capitulatus!
- Jaj Malfoy! Tudsz te enn�l jobbat is!
- Te akartad Weasley! Sectumsempra! - az �tok c�lt t�vesztett, vissza pattant az egyik kup�r�l, s Malfoyt tal�lta el. Annak meglepet�s�ben, s f�jdalm�ban kiesett a kez�b�l a p�lc�ja. A halkan koppan� t�rgyat s a padl�t lassan kezdte elbor�tani, „arany”v�re. A v�r�s haj� nem habozott.
- Invito p�lca! - ki�ltotta �s m�r kez�ben is tartotta ellenfele fegyver�t.
- Most… vagy… soha – ny�gte a sebes�lt.
- Igazad van, most vagy soha – suttogta halkan a m�sik.
A t�rl�k alatt elsunnyog� patk�ny csak egy z�ld villan�st �szlelt. P�r pillanattal k�s�bb a sz�ke haj� mardek�ros �lettelen�l csuklott �ssze.
- Sajn�lom Malfoy, de arra sz�lettem, hogy gy�l�ljelek – sz�lt a gyilkos majd oda dobta a p�lc�t �lettelen tulajdonos�nak. Ronald Weasley suhog� tal�rral t�vozott a Tr�fea Teremb�l…