Ginny �gy d�nt�tt, amint apja haza�r a munk�b�l, bel�le is megpr�b�l kih�zni valamit Harry Potterrel kapcsolatban. A dobozban tal�lt m�g n�h�ny nyomot, amik mind arra utaltak, hogy � nagyon is ismeri Harry Pottert. Szerelmeslevelek, napl�bejegyz�sek, rajzok - ezek mind azt mutatt�k, hogy tetszett neki a fi�. Viszont olyan eml�ket nem tal�lt, ami arra utalna, hogy Harry viszonozta az �rzelmeit. Ginny nem hagyta nyugodni a dolog, az azonban m�g jobban zavarta, hogy nem tudta, hogy felejtette el a fi�t, akivel nyilv�n sokat foglalkozott, mert egy terjedelmes cikk gy�jtem�nyt is tal�lt r�la. Egyel�re visszapakolt a dobozba, �s a kis cetlire koncentr�lt. Elhat�rozta, hogy valamelyik nap elmegy Lun�hoz, h�tha a l�ny seg�t valamelyik probl�m�j�n.
Ginny nem is tudta, hogy agg�d� �desanyja p�r perce bepillantott szob�j�ba �s l�tta, hogy Harryvel kapcsolatos eml�keket �rizget. Mrs Weasley most f�rj�vel besz�lgetett.
- Mit csin�ljak? Nem akarok kutatni sem a szekr�ny�ben, sem abban a dobozk�ban, sem a napl�j�ban, �s az eml�kezet�ben meg pl�ne nem. Fogalmam sincs, mit tehetn�nk. Az biztos, hogy nem sokat tud, �s m�g idej�ben el kell kapnunk a dolgot, hogy nem legyen baj. Te mit gondolsz Arthur?
- Molly, �n nem tudom. Ha most hagyjuk, akkor az eg�sz k�rba v�sz �s csak t�bbet szenved mind az Oblivego n�lk�l. Azt hiszem el�ad�st tartok neki, arr�l, hogy vigy�zzon a napl�szer� dolgokkal, �s majd  �tsodr�dunk arra, hogy bizonyos jelszavakat id�nk�nt meg kell v�ltoztatni. Azt�n ki kell nyomoznod, hogy megv�ltoztatja-e, �s ha igen ut�n mondasz r� egy kis exmemoriam-et, �s akkor elfelejti az �j jelsz�t...  Szerinted?
- Megpr�b�lhatjuk. De fenn �ll a vesz�ly, hogy nem v�ltoztatja meg a jelsz�t. �s tudod, hogy a sok eml�kezet kit�rl�s k�ros�tja az eml�kez� k�pess�get.
- Ha nem v�ltoztat, akkor megv�ltoztatjuk mi, azt mondtad hallottad a jelszav�t - felelte Mr Weasley, majd hozz�tette. - Megyek is.

----

Ginny az �gy�n fek�dt gondolataiba mer�lve. A kis cetlit szorongatta a kez�ben, b�r egyel�re nem tudta mihez kezdjen vele. Ekkor kopogtak az ajt�n. �pp csak arra volt ideje, hogy p�rn�ja al� rejtse titk�t, apja m�ris benyitott. V�ltottak n�h�ny sz�t, majd Mr Weasley elmondta a tervezett kisel�ad�st. Nyomott egy puszit l�nya arc�ra, majd ki ment a szob�b�l. Ki�rve �gy tett, mintha lemenne a l�pcs�n, val�j�ban azonban az  ajt� el�tt maradt �s cs�ndben hallgatott.
Ginny �gy d�nt�tt, megfogadja apja tan�cs�t, �s jelsz�t v�ltoztat. Azonban, mintha �rezte volna mi fog t�rt�nni a kis fecnit ink�bb mag�n�l tartotta. Amint megv�ltoztatta a jelszav�t Mr Weasley bel�pett szob�ba.
- Nem hagytam itt egy levelet kicsim? - k�rdezte. - Megn�zn�d nem esett-e az �gy al�?
- Nem tudom, de megn�zem - felelte Ginny. Amint lehajolt Mr Weasley elsuttogott egy exmemoriam - et, majd kil�pett a szob�b�l.
Ez�ttal val�ban lement a l�pcs�n, majd gyorsan besz�molt az esem�nyekr�l feles�g�nek. Mrs Weasley felsietett a l�pcs�n l�ny�hoz, f�rje pedig le�lt az asztalhoz. Undorodott mag�t�l. K�pes volt kit�r�lni a saj�t  l�nya eml�keit. Aljas csellel h�tba t�madta az egyetlen l�ny�t.

----

Ezalatt Harry Pottert is hasonl� gondolatok foglalkoztatt�k. �r�k �ta egy fotelben �lve gondolkodott. Mind�ssze egyszer �llt fel �s s�t�lt el az ablakhoz. Az ablakhoz, amely az �p�let hetedik emelet�n volt, �s amely  egy forgalmas utc�ra n�zett. Mikor Harry oda�rt lassan elkezdte kinyitni az ablakot. M�r a l�b�t emelte az ablakp�rk�nyra, amikor esz�be �tl�tt egy sz�:
- �nz�...
El�sz�r csak eg�sz halkan hallotta, de azt�n egyre er�s�d�tt, �s visszhangzott, mintha valaki a fej�ben kiab�lta volna. Hiszen Harry �gy �rezte, az � feje most pont olyan, mint az a bizonyos barlang. �res, s�t�t, visszhangos. A barlangr�l azonnal Voldemort jutott esz�be, az aki miatt most m�r teljesen �rv�n �ll itt. Csup�n k�t bar�tj�ra t�maszkodhat, �ket azonban m�r mindenn�l jobban f�lti, n�luk csak Ginny fontosabb, 
Ginny aki... Az �ngyilkoss�ggal csak mag�n seg�tene, cserbenhagyn� a vil�got, a bar�tait �s Ginnyt. Ha most kiugrana az ablakon, azzal pont olyan �nz�en viselkedne, mint ahogy Voldemort szokott. Ett�l a  gondolatt�l Harry �gy feld�h�d�tt, hogy teljes erej�b�l bev�gta az ablakot. Az �vegek hangos cs�r�mp�l�ssel zuhantak apr� darabokban a f�ldre. Erre a zajra m�r Hermione is bekukkantott a szob�ba. M�sodpercek  alatt felm�rte a helyzetet, majd egy p�lcaint�ssel helyre tette a sz�tt�rt darabokat. Harry egy apr� biccent�ssel viszonozta a gesztus, Hermione pedig visszament az agg�d� Ronhoz.
- T�l van a d�h�ss�g, most m�g j� darabig b�natos lesz, azt�n majd kij�n mag�t�l - komment�lta a l�ny az esem�nyeket.
Harry szomor�an rogyott vissza a fotelbe.

----

Ginny aznap m�sodszor esett �t eml�kezet kit�rl�sen illetve m�dos�t�son. Mikor ism�t mag�hoz t�rt �gy �rezte mag�t, mint akit j�l fejbecsapott egy troll. Azon a t�r�n t�nyleg j�l meg�thette mag�t, ez a sok  eszm�letveszt�s m�r nem norm�lis. De hol is tartott miel�tt el�jult? Mit is csin�lt? � igen! Jelsz�t m�dos�tott. De mire?
- �, te j� �g! Olyan lyukas lett az agyam, mint Frics d�sz�lt�zete - suttogta maga el�.
R�ad�sul minden �rt�kes bizony�t�ka arra, hogy ismerte azt a fi�t a dobozban volt. V�g�l �gy d�nt�tt pihenteti a dolgot egy kicsit. Tapasztalatb�l tudta, hogy egy ilyen elfelejtett jelsz� n�ha csak �gy visszas�t�l az  ember eml�kezet�be. De nem akkor, ha nagyon akarja, �s er�vel t�ri rajta a fej�t, hanem ha m�r nem is figyel r�, akkor szokott bevillanni. Esz�be sem jutott, hogy ez a jelsz� nem fog csak �gy visszas�t�lgatni, �gy  pedig a bizony�t�kok is elvesznek.
A titokzatos Harry Potter - akit ismer, �s m�gsem, akibe tal�n szerelmes volt - gondolata azonban nem hagyta nyugodni. �gy�n �lve sorra gy�rtotta a szerelmi t�rt�neteket, kereste a magyar�zatokat. �pp egy  k�l�n�sen dr�mai t�rt�neten gondolkozott, amikor esz�be jutott az a szerelmeslev�l. Mintha valami olyasmi lett volna benne, h szak�tottak Voldemort miatt. Akkor h�t m�gis szereti �t a fi�? De akkor �, Ginny mi�rt  nem eml�kszik r�? Ekkor d�bbent r�, hogy elfelejtett apj�n�l is puhatol�zni ez �gyben. Lement h�t a konyh�ba ahol szerencs�j�re csak �desapja tart�zkodott.
- Szia apu. Az el�bb el is felejtettem k�rdezni, hogyhogy ilyen kor�n itthon vagy? - k�rdezte.
- Scrimgeur minden alkalmazottnak biztos�t havonta egy szabad f�l napot. Azt mondja, hogy ez alatt pihenj�k ki magunkat - felelte egy s�haj k�s�ret�ben apja. - Mi�ta Tudodki ny�ltan harcol sokkal t�bb a munka a  miniszt�riumban.
- Igen, olvastam a Reggeli Pr�f�t�ban, hogy egyre szaporodnak az elt�n�sek... Meg arr�l is olvastam, hogy Harry Pottert elt�ntnek hiszik - tette hozz� csak �gy mellesleg. Ginny figyelm�t nem ker�lte el a riadt  villan�s apja szem�ben.
- A Pr�f�ta sok mindent �r... - mondta Mr Weasley r�vid hallgat�s ut�n.
- Mondd csak apa �n ismertem �t? Tudod a t�ra miatt nem eml�kszem n�h�ny dologra...
- Iskolat�rsak voltatok. Biztos ismerted - t�rt ki a v�lasz el�l Mr Weasley. - Azt hiszem, lepihenek egy kicsit.
- J�. Anya merre van?
- Kint eteti a ty�kokat - sz�lt vissza a l�pcs�r�l apja.
- K�szi. - Ginny �gy d�nt�tt nem adja fel, �gy kiment a kertbe.
Odakint �desanyja m�r befejezte az etet�st, a ty�kok el�gedetten kapirg�ltak, � pedig egy padon �lt gondolataiba mer�lve. Mikor Ginny elindult fel� �pp egy k�nnycseppet t�r�lt le az arc�r�l. A l�ny csak n�zte �t. Nem tudott mozdulni, megsz�lalni, b�rmit is tenni, annyira leb�n�totta a hirtelen fell�ngol� szeretet �desanyja ir�nt. �s egy kis sajn�latot is �rzett ir�nta. Tudta, hogy �desanyja minden percben att�l retteg, hogy egy  csal�dtag hal�l h�r�t kapja, hogy ha �desapja k�s�bb �rt haza a munkaid� v�gezt�n�l - teh�t mindig, hiszen folyton t�l�r�znia kellett -, � azonnal a legrosszabbt�l tart. Tudta, hogy percenk�nt r�n�z az �r�ra, ami  mindig ugyanazt mutatja: hal�los vesz�ly, hogy �desanyja minden percben a csal�d�rt im�dkozik, �s t�bbsz�r l�tta m�r �t s�rni. V�g�l kicsit h�tr�lt, megk�sz�r�lte a tork�t, id�t hagyva az asszonynak k�nnyei  let�rl�s�re.
- Szia kicsim, hogy vagy? - k�rdezte kicsit rekedt hangon �desanyja.
- Voltam jobban is. Mondd csak anya �n ismertem Harry Pottert? Tudod a t�ra miatt sok dolog kiesett a fejemb�l, �s most teljesen �sszezavarodtam - mondta Ginny. �gy d�nt�tt, ha t�le is kit�r� v�laszt kap, akkor  mindent elmond. Tapasztalatb�l tudta, hogy egy sokkol� igazs�g roham gyakran megoldja m�sok nyelv�t.
- Nos biztos. Iskolat�rsak voltatok, �s � Ron �s Hermione oszt�lyt�rsa volt. Biztos ismerted, meg h�t kviddicsben is helyettes�tetted �t n�ha, �gyhogy csak besz�ltetek n�ha... - motyogta Mrs Weasley.
- Anya, �szinte leszek. �n szerelmes voltam bel�? J�rtunk?
- Nem kicsim. Mindig rajongt�l �rte, tal�n kicsit szerelmes is volt�l bel�, de ennyi. Tudod, milyen h�res, meg h�t helyes fi�cska is, de sosem volt semmi t�bb - felelte anyja a kellet�n�l kicsit hamarabb.
- Ha l�d, legyen k�v�r - gondolta Ginny, majd folytatta:
- De anya, �n tal�ltam r� bizony�t�kot. Leveleket �rtam neki, az egyikben azt �rtam szak�tottunk. �s m�g sok hasonl� dolgot tal�ltam.
- �n is �szinte leszek hozz�d kicsim. Mint mondtam, nagyon rajongt�l �rte, de � maximum mind bar�tra - ha - gondolt r�d. T�ged ez b�ntott, �s annyira szeretted volna, hogy igaz legyen, hogy szeret, hogy n�ha m�r  magad is elhitted. �s gyakran �lmodozt�l r�la, k�pzelted el milyen lenne ha j�rn�tok, elj�tszottad magadban. Mint kiskorodban, mikor hercegn�t j�tszott�l �s a j�t�khoz koron�t meg ilyeneket k�sz�tett�l. Bizony�ra  �lmodoz�s k�zben �rtad ezeket a leveleket - hazudta �desanyja.
- K�sz�n�m, hogy seg�tett�l anya - mondta Ginny �s visszaindult a szob�j�ba. �tk�zben a hallottakon gondolkodott:
- Ez sajnos mind igaz lehet, hiszen az el�bb is t�rt�neteket gy�rtottam. Sz�val val�ban nem volt semmi k�zt�nk. Hogy is lett volna, hiszen � h�ress�g �n meg egy senki. K�l�nben is mikor j�rtunk volna? Michael volt az els� pasim, ut�na Dean �s ut�na m�r senkivel sem j�rtam. M�gis a Deannel val� szak�t�s ut�ni id�szak eml�ke olyan sz�p. Akkor igaz�n boldog voltam. De mi�rt? Na, mindegy. Ha ez a Harry Potter probl�ma megold�dott, akkor ideje lesz a cetlire koncentr�lni. Hova is tettem? Csak nem a dobozba? De a jelsz� m�g mindig nem jutott eszembe...
- Nem baj addig is �rok egy levelet Lun�nak...