„Lelki szemei előtt önmagát látta, amint a nevét hirdető talárban kiröppen a pálya fölé… elképzelte, milyen érzés lehet, amikor százezer ember kórusba köszönti őt, miközben a stadion falai között ott visszhangzik Ludo Bumfolt mennydörgő hangja: -Éééééés… Potter!-„

(Harry Potter és a Tűz serlege 120. old.)

- Éééééés Potter! – dübörgött a kommentátor hangja.

Harry csapattársait követve kiszáguldott seprűjén a pályára és egy hatalmas kört írt le felette. Több mint százezer torokból tört elő az üdvrivalgás. Ahogy elsuhant a pálya felett, Harry angol zászlók ezreit pillantotta meg, transzparensek tömkelege buzdította az angol válogatottat. Igen. Ez a kviddics világkupa döntője.

Harryt hihetetlen izgalom kerítette hatalmába. Miközben a bíró sípszavára várt, eszébe jutott az a sok-sok évvel ezelőtti döntő, mikor még egy sátorban álmodozott arról, hogy egyszer majd itt lehet. És most tessék! Ő az angol válogatott fogója és mindenki tőle várja a győzelmet. Azt a győzelmet, amit Anglia már nagyon rég nem mondhatott magáénak.

Adamson, a válogatott edzője – aki rendkívüli módon hasonlított Woodra – a meccs előtt kijelentette, hogy: „Angliának még soha nem volt ekkora esélye, hogy megnyerje a világkupát. Ezért kapd el azt a cikeszt, Harry és mutasd meg a világnak, hogy nemcsak Tudodkit tudod legyőzni, de az egész kínai válogatottat is!”

A kínai válogatott. Az utóbbi években másról sem lehetett hallani, csak a kínai válogatottról. Címvédőként érkeztek a világkupára és olyan játszi könnyedséggel jutottak el a döntőig, hogy az mindenkit ámulatba ejtett.

A sport szakértői mind azon a véleményen voltak, hogy Kína lenne az egyértelmű esélyes a győzelemre, ha nem lenne ott az angol válogatottban a világkupa legjobb fogója, Harry Potter. Az eddigi meccsek során Harry parádésan játszott. Egyetlen egyszer sem hibázta el a cikeszt, sőt! A Franciaország elleni csoportmérkőzésen egy perc után kapta el a szárnyas labdácskát, ez pedig a kviddics világkupák történetében még sohasem fordult elő.

A kínaiak, akik magabiztosan és egy kicsit talán nagyképűen is indultak neki a bajnokságnak, Harry teljesítményét látva, kicsit visszafogták magukat. Mao-Feng kínai csapatkapitány, Anglia, Egyesült Arab Emirátusok elleni elődöntője után elismerte, hogy Harry kiváló fogó és egy ilyen kijelentés még soha nem hangzott el egy kínai szájából.

A külföldi sajtó attól tartott, hogy túl nagy lesz Harryn a nyomás és pont a legvégén fog hibázni. Ám Adamson edző gondolt erre is. Az egész csapatnak kimenőt adott a döntő előtti este azzal a feltétellel, hogy az alkoholt mindenképp hanyagolják.

Persze Harrynek eszébe se jutott alkoholhoz nyúlni. Inkább bezárkózott a hotelszobájába az ő édes kis menyasszonyával és…

- Potter! Volnál szíves álmodozás helyett a meccsre koncentrálni?

Adamson hangja kizökkentette Harryt a gondolataiból. Gyorsan megrázta magát és figyelmét a bíróra irányította, aki épp akkor nyitotta föl egy faláda tetejét, melyből négy labda repült ki. Megszólalt a sípszó és mérkőzés kezdetét vette.

- És felszálltak! – kiáltotta a görög kommentátor (a döntőt ugyanis Athénban rendezték). – Johnson lepasszolja Heydennek, ő továbbadja Turnernek és… hoppá Teo-San egy ügyes csellel kilöki Turner kezéből a kvaffot és máris Kína támadhat. Teo-San, Chey, Natu és GÓÓÓL!!! 10-0 Kína javára.

A kínai tábor ujjongott, míg az angol tábor hangos nemtetszésének adott hangot. Harry egy pillantást vetett az eredményjelzőre, majd tovább kutatott a cikesz után. Tudta, hogy Turner karja sérült és nem fogja sokáig bírni. Cserére ugyan volt lehetőségük, Harry viszont nem szerette volna, ha Turnernek utána bűntudata támad, amiért sérülése miatt nem vette ki kellően a részét a csapatmunkából.

Mintha csak Harry gondolatait akarta volna igazolni, Turner ebben a percben dobta be Anglia egyenlítő gólját. Újra egálban voltak.

Egy órával később világosan látszott, hogy a fogók teljesítménye fogja eldönteni a meccs sorsát, ugyanis húsz pontnál sohasem volt nagyobb a különbség.

- Micsoda szoros meccs, hölgyeim és uraim! Ilyen szoros kupadöntő már emlékezet óta nem volt. Mindkét csapat bámulatosan teljesít. Most már a két fogón múlik minden. Vajon Mao-Feng, vagy Harry Potter kapja el a cikeszt? Hihetetlenül izgalmas, hölgyeim és uraim.

Harry úgy körözött a pálya fölött, mint egy sas, aki az áldozatát keresi. Hirtelen egy gurkó suhant felé. Előredöntötte a seprűjét és egy gyors bukfenccel kitért az útjából, de a váratlan feltűnt másik gurkót már nem tudta kikerülni. A tömeg felhördült. A labda Harry oldalának csapódott, aki egyensúlyát vesztve félig lecsúszott a seprűről. Mikor nagy nehezen visszakászálódott a Fényvillámra, már látta is, ahogy Norton és Coller – a csapat két terelője – ütőikkel más irányba terelik a gurkókat. Mao-Feng kárörvendően nevetett Harryn. A fiatal varázslót elöntötte a pulykaméreg.

- Hogy merészeled… - morogta maga elé, ekkor azonban észrevett valamit. Az aranycikesz ott lebegett közvetlenül Mao-Feng mögött. Harry ráhasalt a Fényvillámra és kilőtt a kínai felé. Amaz azt hitte, hogy az angol fogó meg akarja torolni rajta azt, hogy kinevették, így gyorsan kitért Harry útjából.

Harry elsuhant a kínai fogó mellett és üldözőbe vette a cikeszt.

- Te jó ég! – kiáltott fel a kommentár. – Hiszen ez a cikesz!

Mao-Feng arcáról végképp eltűnt a mosoly. Üldözőbe vette Harry, de mindenki tudta, hogy elkésett vele. Harry előnye túl nagy volt már. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt tőle, a cikesz hirtelen irányt változtatott és a föld felé kezdett száguldani. Harry azonnal lebukott a mélybe és követte. Tudta, hogy gyorsnak és ügyesnek kell lennie, különben könnyen a földhöz csapódhat.

A tömegből többen is felsikoltottak, mikor Harry alig egy méterrel a föld fölött kijött a zuhanórepülésből és a magasba rántotta a seprűjét. Magasba emelte a kezét és boldogan mosolygott: kezében ott csapkodott az aranycikesz. A közönség tombolt.

- Harry Potter elkapta a cikeszt! Vége a mérkőzésnek! Anglia győzött! A végeredmény 250-100 Anglia javára! Angliáé a világkupa! Micsoda meccs, hölgyeim és uraim! Harry Potter a nap hőse! Anglia világbajnok!!!

Harry körül egy szempillantás alatt ott termettek csapattársai és a nyakába borultak. Odalent a közönség hangos éneklésbe kezdett: csak úgy zengett az angol himnusz. Egyesek örömtáncot jártak és az egész stadion bevilágította a tűzijátékok fénye.

- És akkor kérnénk Anglia válogatottjának tagjait, hogy fáradjanak az emelvényre és vegyék át az érmeket és a kviddics világkupát!

A görög mágiaügyi miniszter már a kezében tartotta a kupát, mire Harry és csapattársai odaértek a díszpáholyhoz. Ott egyenként a nyakukba akasztották az aranyérmeket, majd a sor végén lévő Harry és Adamson a kezükbe kapták a kupát és közösen a magasba emelték. A tömeg örömujjongása közepette, konfetti eső kezdett hullani az égből és vörös, kék és fehér tűzijáték hullott alá. Harry, ahogy átadta a kupát boldogságtól nevető csapattársainak, egy embert keresett a tekintetével. Egy vörös hajzuhatag után kutatott. Nem lehetett messze, hisz tudta, hogy a díszpáholy közelében kapott helyet.

- Gyerünk Harry! – rikkantotta Turner. – Itt az ideje a tiszteletkörnek!

Harry újra a seprűjére pattant és követte a csapattársait, akik a kupát egymásnak adva repülték körbe a stadiont.

- És immár senki sem vitathatja azt, hölgyeim és uraim, hogy ki a legjobb fogó a világon, ahogy azt sem melyik ország csapata. Harry Potter és Anglia világbajnokok! Csodálatos csapatmunka és a végén egy csodálatos megmozdulás, ami eldöntötte a mérkőzés kimenetelét. Anglia megérdemelten győzött.

Harry ekkor vette észre, akit keresett. Ginny ott állt néhány emelettel a díszpáholy alatt Ronnal és Hermionéval és az arca sugárzott a boldogságtól. Tapsolt és szökdécselt, mint egy kisgyerek.

- Amint az várható volt, a csapat tagjai tiszteletkört tesznek a stadionban, ami… Egy pillanat. Potter meg hova megy?

Minden szem Harryre szegeződött, aki kivált az alakzatból és megindult a közönség felé. Ginny észrevette, ahogy Harry közeledik felé és elmosolyodott. Már épp szólásra nyitotta a száját, hogy gratuláljon a férfinak, mikor az odaért hozzá, magához rántotta és megcsókolta.

Ron az égnek emelte a tekintetét, Hermione csak kuncogott, a tömeg pedig ó-zott meg á-zott. Harry ez szemmel láthatóan mindez nem érdekelte, mert áthajolt a palánk felett, hogy még jobban magához tudja ölelni a kedvesét.

- Öhm… Úgy látom a legnagyobb jutalma mégiscsak Harry Potternek van. Legalább is… a legélvezetesebb jutalma biztosan!

Ezen aztán sokan elnevették magukat és még Harry is elmosolyodott, miközben továbbra is a menyasszonyát csókolta. Aztán halotta, amint valaki hangosan megköszörüli a torkát. Túlzottan ismerős volt a hang.

- Haver! Ne érts félre! Én borzasztóan örülök, hogy Anglia megnyerte a világkupát, de nem gondolod, hogy a húgom nyilvános lesmárolása mégiscsak túlzás?

Harry ránézett Ronra, majd megrázta a fejét.

- Nem Ron! Nem gondolom.

- Egyébként is, Ron! – szólalt meg Hermione is. – Neked ehhez semmi közöd!

- De…

Harry eközben visszafordult Ginnyhez.

- Szóval? – kérdezte a nőt. – Mi lesz a beígért jutalmammal?

- Beígért jutalom? – vonta fel a szemöldökét a nő. – Nem vagy te egy kicsit telhetetlen? Az a kupa, az aranyérem a nyakadban és az éljenző tömeg neked nem elég jutalom?

- Nem vagyok telhetetlen – vágta rá azonnal Harry. – De megígérted! – tette hozzá azzal a kiskutya tekintetével, amitől még a házsártos Mrs. Weasley is el szokott olvadni. – Én csak be akarom hajtani rajtad.

- Aha értem. Nos ha megígértem, akkor nincs sok választásom. Igaz?

- Bizony – suttogta Harry, majd újból megcsókolta a nőt.

- Harry! – kiáltott oda Adamson nevetve. – Nem akarjátok ezt későbbre halasztani? Mondjuk a szállodai buli utánra?

Harry lebiggyesztette az ajkát és tettetett daccal a csapatkapitányához fordult.

- Muszáj? – kérdezte.

- Hidd el, Harry! – suttogta halkan a férfi fülébe Ginny, de olyan érzékien, hogy Harry teste megfeszült. – Sokkal jobban jársz, ha Adamsonra hallgatsz. Én is ott leszek ám azon a bulin. És talán ízelítőt is kaphatsz a meglepetésből.

Megerősítésképpen Ginny megcsókolta Harry nyakán az ütőeret, mire a férfi szisszent egyet.

- Rendben. Megegyeztünk.

Másfél órával később már minden csapattag a szállodában ünnepelte a világbajnoki címet. Harry frissen zuhanyozva ült a világkupa mellett és egy sör kíséretében nézte ünneplő barátait, akik épp valami indiántánc félét produkálva mulattak.

Harry semmiképp sem akarta leamortizálni magát, mielőtt Ginny megérkezik. Félt ugyanis, hogy abban az esetben elmaradna a beígért jutalom. Az pedig cseppet sem lett volna az ínyére.

Mikor kinyílt a bulizásra kibérelt étterem ajtaja, minden tekintet a rajta belépő káprázatos nőre vetült. Harrynek is tátva maradt a szája. Volt ott jó pár lány, de ezt a nőt egyikhez se lehetett hasonlítani. Fekete pántos ruhát viselt és hozzá fekete csizmát. Vörös haja csillogó fürtökben omlott a vállára és az egyik ujján egy káprázatos gyűrű csillogott.

Többen is elismerően füttyentettek, mire Harryben felébredt a féltékeny oroszlán. Felállt és sebes léptekkel megindult Ginny felé. A nő láthatólag nagyon élvezte a sóvár tekinteteket, egészen addig, amíg valaki meg nem ragadta a kezét és magához nem húzta.

Ginnynek nem kellett a férfi arcába néznie, hogy tudja, ki merészelt így behatolni az intim szférájába. Ez a bódító illat csak egy férfiből áradhatott: és ez a férfi az ő Harryje volt. Felemelte a fejét és nem is kellett csalódnia: Harry állt előtte.

- Nem ajánlom, hogy játssz a tűzzel, Ginny!

- De hát én nem csináltam semmit Harry – vágta rá ártatlanul Ginny. – Talán bűn az, hogy a te kedvedért csinosan öltöztem?

- Álszent kis boszorkány! – suttogta rekedten Harry menyasszonya fülébe. – Tökéletesen tisztában vagy vele, hogy milyen hatással vagy rám, ugye?

- Hát persze! – simult a férfihoz Ginny és táncolni kezdtek egy lassú, romantikus dalra. – Szeretlek téged féltékenynek látni.

- Tényleg? És miért?

- Mert olyankor olyan szexi vagy! Hihetetlenül szexi. Mindig is úgy gondoltam, hogy egy férfinak jól áll, ha féltékeny… Bizonyos határokon belül.

“Honey you are a rock

Upon which I stand

And I come here to talk

I hope you understand”

- Bizonyos határokon belül? – vonta fel a szemöldökét Harry.

- Jaj már! Tudod, hogy értettem! – siklott Ginny keze a fekete hajba. – Ha féltékeny vagy, az azt jelenti, hogy szeretsz. És nekem csak ez számít.

“The green eyes

Yeah the spotlight

Shines upon you”

- Ma szinte végig rád gondoltam a meccsen – vallotta be Harry és becsukva a szemeit, Ginny hajába temette arcát.

- Nocsak. Ennek ellenére elkaptad a cikeszt?

- Persze! Hisz megígérted: ha megnyerem a meccset, jutalmat kapok!

- Na de Harry! – nevetett fel a nő.

“And how could

Anybody

Deny you”

- Mi rossz van abban, ha egy pasi az egész éjszakát a gyönyörű menyasszonyával akarja tölteni az ágyban?

- Nincs benne semmi rossz – felelte Ginny és Harry szemébe nézett. – De folyton erre gondolni?... Nem gondolod, hogy ez egy kicsi túlzás?

- Nos lássuk csak! – Harry úgy tett, mintha egy pillanatig nagyon elgondolkodna a válaszon, aztán habozás nélkül rávágta. – NEM!

- Harry! – nevette Ginny, majd hagyta, hogy Harry megcsókolja.

“I came here with a load

And it feels so much lighter

Now I met you

Honey you should know

That I could never go on

Without you

Green eyes”

Miközben nyelveik lágy táncot jártak, Ginnynek eljutott a tudatáig a dal szövege is. Mintha csak külön erre az alkalomra íródott volna: zöld szemek és szerelem. Ó igen! Soha nem tudna Harry nélkül élni. Soha!

Ginnyt teljesen hidegen hagyta a hatalmas tömeg. Harry ajkai az övén, a férfi karjai a dereka körül. Minden tökéletes volt. Érezte, amint vőlegénye belemosolyog a csókba. Először nem értette az okát, majd mikor kinyitotta a szemét, észrevette, hogy a zöld szemek huncutul csillognak.

- Mi az? – kérdezte Ginny a szerelmét.

- Semmi – suttogta Harry. – Csak észrevetted, miről szól a dal?

“Honey you are the sea

Upon which I float

And I came here to talk

I think you should know”

- Igen észrevettem – mosolygott most már Ginny is. – Mintha csak nekünk írták volna!

- Ez egy mugli együttes dala. Tudtad?

- Nem. De mivel egy mugli hotelban vagyunk, ez egyáltalán nem meglepő.

- Hmm. Jó a hajad illata. Ez… eper?

- Igen.

Ginny most Harry mellkasára hajtotta a fejét és szorosan a testéhez simult. Ha Harry azt mondta neki, Ginnynek, hogy jó a haja illata, akkor az az illat, ami Harryből áradt, egyenesen fantasztikus volt.

A férfias parfüm illata összekeveredett azzal az összehasonlíthatatlan illattal, ami maga Harry volt. Érezte azt is, hogyan izzad a férfi és ez az összetett illat úgy hatott az érzékeire, mintha egy jégkockát húztak volna végig a forró bőrén. Beleremegett a vágyba, ami keresztülfutott a testén. És ez még csak Harry illata, az Isten szerelmére!

“That green eyes

You're the one that I wanted to find

And anyone who tried to deny you,

Must be out of their mind”

Újra belenézett a smaragdzöld szempárba és abban a szempillantásban a szíve őrült tempóban kezdett verni. Azok a szemek!

- Harry! Most azonnal menjünk innen! – sóhajtotta Ginny.

- Ugyan miért? – kérdezte átható pillantással Harry. – Hiszen csak most jöttél.

- Azért mert őrülten kívánlak!

- Ez hízelgő – mosolyodott el Harry. – De nem tehetem azt a csapattársaimmal, hogy itt hagyom őket. Még egy órát illene itt maradnom!

- Az fél tizenkettő – szólt kétségbeesetten Ginny.

- Ne aggódj, kincsem! Gyorsan eltelik az!

Ezzel a szavakkal előre dőlt és újra megcsókolta a nőt.

“Because I came here with a load

And it feels so much lighter since I met you

And honey you should know,

That I could never go on

Without you”

- Hát asszem igaza volt a kommentátornak! Mégiscsak Harry kapta a legnagyobb jutalmat – mosolygott Turner.

- Gondolod?

- Ugyan már! Csak nézzetek rájuk! Süt róluk a szerelem! Ej de irigylem Harryt!

- Én meg azon csodálkozom, hogy még mindig itt vannak és nem az ágyban ünnepelnek! – kuncogta Adamson és kortyolt egyet a whiskey-jéből.

- Hülye! – rikkantották kórusban a többiek.

“Green eyes, green eyes, ohohoh...

Honey you are a rock

Upon which I stand.”

A dal véget ért, de Ginny és Harry továbbra is a táncparkett közepén álltak, szorosan egymáshoz simulva. Egészen addig élvezték egymás közelségét, míg fel nem csendült egy sokkal pörgősebb, latinos szám és a táncparkett hirtelen megtelt emberekkel.

Ginny rákacsintott Harryre, mire a férfi vette a lapot és ők is elkezdtek táncolni újra. Ezúttal azonban nem esett szó köztük, csupán élvezték, ahogy a tánc közben újra és újra egymáshoz dörzsölődik a testük, a legintimebb helyeken is.

- Na most aztán már elég! – kiáltotta Adamson. – Húzzatok innen!

- Ugyan miért? – kérdezte őszinte kíváncsisággal Harry.

- Mert túl sok itt a szerelem! Na nyomás az ágyatokba csicsikálni! Bár… kötve hiszem, hogy aludni fogtok.

Mindenki harsányan kacagni kezdett, még Harry és Ginny is, majd a pár nem teketóriázott és gyorsan elköszönve a társaságtól, kereket oldott.

Eltartott egy ideig, míg Harry és Ginny elérték a hotelszobát, ahol Harry lakott. Ugyanis akkor volt a tömeg a hotelban, hogy úton útfélen emberekbe botlottak, akik újra és újra gratulálni akartak Harrynek a zseniális megmozdulásáért. Aztán egyszer csak elfogytak az emberek és a két fiatal futásnak eredt a folyosón, hogy minél előbb Harry szobájának ajtajához érjenek. Ott egy gyors Alohomorával kizárták az ajtót, és szó szerint beestek a szobába. Harry ugyanis már alig várta, hogy kettesben legyenek és már Ginny nyakát csókolgatta, mikor az kinyitotta az ajtót.

- Harry drágám! – nevette Ginny. – Elég volt!

- Elég? – nézett fel döbbenten a férfi. – Azt hittem csak most kezdtük!

- Igen. De előbb jobb lenne, ha becsuknád azt az ajtót, és csak utána folytatnánk a dolgot.

- Ó! – nyögte Harry. – Persze!

Míg a varázsló elbíbelődött az ajtóval, Ginny felfedezőútra indult a szobában és nemsokára meg is találta azt, amit keresett. Egy üveg behűtött pezsgőt és két poharat. Mire Harry is odaért hozzá, már épp poharakba töltötte az italt.

- Ez igen! – dörmögte elégedetten Harry. – Ügyes vagy Wealsey! Vagy mondjam azt, hogy leendő Mrs. Potter?

- Ó! Ha tudnád mennyi mindenhez értek! – kuncogta Ginny és Harrynek nyújtott egy poharat. – A győzelemre!

- A világkupára!

Koccintottak, majd mindketten belekortyoltak a halványsárga gyöngyöző italba.

- Na és mondd csak! Hol van a meglepetésem?

Ginny letette a poharat az üvegasztalra és kihívóan Harryre nézett. A férfi abban a pillanatban úgy érezte, mintha még mindig a kviddicspálya fölött lebegne és most hajtott volna végre egy duplaszaltót. Aztán Ginny keze lassan, vészesen lassan elindult a ruhájának a pántjai felé és először az egyiket, majd a másikat is lehajtotta a válláról.

Harry nagyot nyelt és egy lépést tett a nő felé.

- Ginny! – szólt rekedten. – Kérlek, hadd segítsek ezzel!

Ginny azonban felemelte a kezét, jelezve, hogy esze ágában sincs igénybe venni Harry segítségét.

Lassan elkezdte lefelé húzni a ruhát a testén. Harrynek mindegy egyes másodperccel csökkent az önuralma. Ahogy egyre több vált láthatóvá Ginny hófehér bőréből, Harry úgy markolta egyre erősebben a mellette álló szék támláját. Ez a nő aztán értett hozzá, hogyan gyötörje őt.

- Ezt direkt csinálod, ugye? – kérdezte teljesen feleslegesen Harry, mire a nő mosolyogva bólintott. – Ez a meglepetés? Hogy halálra gyötörsz? Ez egyáltalán nem…

Ekkor azonban a torkára forrt a szó. A ruha ugyanis a földre hullt és alóla előtűnt egy fekete csipkés melltartó és bugyi. Ginny tudta, hogy Harry odavan a csipkéért, ezért is választotta ezt az egyedi darabot ma estére. A csizmák még mindig a lábain voltak és Harry már csodálkozott azon, hogy nem roppan össze a széktámla az erős szorítástól.

Ginny lassan megindult Harry felé és a férfi hevesen magához ölelte a nőt, hogy átvegye minden jutalmak legnagyobbikát: Ginny szerelmét.

…

Harry számára elég eseménydús nap volt a mai. Sajtótájékoztató, bemelegítő edzés, aztán a világkupa, a buli és most ez. Elégedett fáradsággal nyúlt el a párnákon. Ginny mellette feküdt és pihegve szorította magához a takarót.

- Csak nem fázol? – kérdezte Harry.

- Nem, de majd fogok. Eléggé leizzasztottál drágám.

- Ezt most úgy mondod, mintha te nem lettél volna aktív résztvevője ennek az egésznek!

Ginny kuncogott és ledobva a takarót magáról, Harryhez bújt. A kandallóban tűz pattogott, az üres pezsgősüveg előtte feküdt a szőnyegen.

- Szomjas vagyok! – jegyezte meg Ginny. – Megnézem, mi van a minibárban.

Azzal felállt és nem törődve azzal, hogy valamivel eltakarja magát, a bárhoz sétált. Harry a feje alá helyezte a kezeit és nézte, hogyan tölt ki Ginny egy-egy pohár vörösbort. Mindig is imádta nézni a nő tökéletes alakját. Most azonban, amikor Ginny megfordult, valami olyasmit vett észre a testén, ami eddig nem volt ott és úgy látszik egész éjjel elkerülte a figyelmét.

- Te jó ég, Ginny! Mi ez?

A nő megtorpant, és odanézett, ahová az immár könyöklő Harry mutatott. A nő csípőcsontja felett, egy apró szárnyas labdácska képe volt látható

- Miért? – mosolyodott el Ginny és továbbindult. – Minek látszik?

- Ez egy tetoválás!

- Az hát! – Ginny megállt közvetlenül az ágy mellett és odanyújtotta Harrynek az egyik poharat. – Miért, mit gondoltál? Egy matrica?

- Nem. Dehogy! – motyogta Harry. – Na de mégis miért? És miért pont egy cikeszt?

Ginny belekortyolt a borba, majd lerakta az éjjeli szekrényre. Végigsimított bőrének azon a kis részén, ahol a tetoválás volt, majd mélyen Harry szemébe nézett és azt mondta:

- Tudod arra gondoltam, ha már úgyis egy világbajnok kviddicsező felesége leszek, valamivel jeleznem kell, hogy az övé vagyok.

Harry testén borzongás futott végig, majd fátyolos tekintettel előre hajolt, hogy megcsókolja az apró cikeszt menyasszonya bőrén. Ginny beletúrt Harry hajába és becsukta a szemét, így élvezve a kényeztetést.

- Gyere! –suttogta rekedten Harry és szinte már feketék voltak a szemei a vágytól. – Hadd mutassam meg, mennyire vagy az enyém!

Bő fél órával később, miközben a heves szeretkezésük okozta károkat próbálták helyrehozni a szobában – a poharak lerepültek az éjjeliszekrényről és a vörösbor eláztatta a szőnyeget, a falról lehullott a vakolat ott, ahol az ágytámla nekivágódott és az ágy függönyei teljesen szétszakadva feküdtek a padlón –, Harry megkérdezte:

- Szóval! Szerinted tényleg jól mutatna a mellkasomon egy magyar mennydörgő?

Vége

A fanfiction-ben található dal /ami szerintem nagyon passzol a sztorihoz/, a Coldplay szerzeménye. A címe: Green eyes. Itt lejjebb található a dal szabadfordítása, ami szintén az én munkám eredménye. /Szóval csak kíméletesen azokkal a kritikákkal!!! :-)/

Zöld szemek

(Coldplay – Green Eyes)

Édes, te egy szikla vagy,

Melyen állok,

Azért jöttem, hogy beszéljünk,

Remélem megérted.

A zöld szemek.

Ó igen AZ a fény

Ragyog belőled.

És hogy tud

Bárki is

Visszautasítani téged?

Nagy teherrel jöttem ide

De most már minden könnyebb,

Mert találkoztam Veled.

Édes tudnod kell,

Hogy nem tudnék többé

Élni nélküled.

Zöld szemek

Édes, te vagy a tenger

Melyen hajózom,

Azért jöttem, hogy beszéljünk,

Úgy érzem tudnod kell!

Azok a zöld szemek.

Te vagy az, akit meg akartam találni,

És bárki, aki visszautasít téged,

Meg van őrülve.

Mert nagy teherrel jöttem ide,

De most minden könnyebb, mert találkoztam veled.

És édes tudnod kell,

Hogy nem tudnék többé

Élni nélküled.

Zöld szemek, zöld szemek, ohohoh…

Édes te vagy a szikla,

Melyen állok…