2. Hope

Ginny egyed�l �ld�g�lt a Szent Mungo gyermekoszt�ly�nak folyos�j�n. Jobb kez�t domborod� has�n nyugtatva v�rta, hogy j�jj�n egyik kolleg�ja, aki a gy�gy�t�ja is volt egyben.

El�gedetten n�zte az �j�t�sokat, amelyeket az�ta csin�ltak, hogy � h�rom h�napja abbahagyta a munk�t. De minden h�ten bement legal�bb egyszer – a vizsg�latra, �s szem�gyre vett mindent. Sok v�ltoztat�st � javasolt. T�bbek k�zt a s�rga falakat, �s a j�tsz�terem berendez�s�t is.

Mivel nagyon k�v�ncsi volt az ut�bbi helyis�gre, �s Crissy, a gy�gy�t�ja m�g nem ker�lt el�, �gy d�nt�tt, megn�zi. P�r ajt�nyira volt csak t�le. Odas�t�lt, �s csendesen benyitott.

Nagyon meglep�d�tt, hogy a korai �ra ellen�re nincs egyed�l. Egy fekete, g�nd�r haj� kisl�ny t�rdelt neki h�ttal, n�h�ny mugli �p�t�kocka mellett.

Ginny v�letlen�l megr�gott egy b�g�csig�t, ami hangos cs�r�mp�l�ssel gurult arr�bb. A hirtelen zajra a kisl�ny, aki m�g h�l�ingben volt, megfordult, �s k�v�ncsian n�zett a n�re hatalmas z�ld szemeivel. Fekete f�rtjei csak �gy repkedtek k�r�l�tte.

-         Mondd, mi�rt nem alszol m�g? – k�rdezte Ginny kedvesen.

-         Az apuk�mat v�rom – k�z�lte a kisl�ny komoly hangon.

-         Hogy h�vnak? – �rdekl�d�tt tov�bb.

-         Hope. �s t�ged? – k�rdezett vissza a cs�pps�g, majd elpirult, mert megkordult a gyomra.

-         Ginny. Mondd, Hope, nem vagy �hes?

A kisl�ny b�lintott, mire a n� kiment �s k�t perc m�lva egy t�l eperrel,  �s egy �veg must�rral t�rt vissza. Nemr�g v�s�rolt be a mugli Londonban. Mostan�ban mindig kor�n kelt.

Letelepedett Hope mell�, lerakta az epret, �s kinyitotta a must�rt.

- Te azt megeszed? – k�rdezte a kisl�ny fintorogva, mikor l�tta, hogy Ginny belem�rt egy epret a must�rba.

- Meg – jelentette ki mosolyogva a n�. – Szerintem finom. De te edd csak az epret.

- J�.

P�r perc m�lva a must�r fel�re cs�kkent, a zamatos gy�m�lcs mind egy szemig elfogyott, Hope pedig Ginny �l�ben �lt.

-         Mi�rt ilyen nagy a hasad? – �rdekl�d�tt naivan a kisl�ny. – Tal�n t�l sokat eszel?

Ginny cseng� hangon elnevette mag�t.

-         Az�rt, mert kisbab�m lesz – v�laszolta. – Te is benn volt�l anyuk�d pocij�ban kilenc h�napig.

-         Apa azt mondta, az a n�, aki sz�lt engem, nem az anyuk�m – jelentette ki komoly, szinte m�r komor hangon. – � b�ntott engem �s aput. Miatta ker�ltem be ide.

Ginny teljesen led�bbent. Az anyja k�pes volt megverni, vagy ami m�g rosszabb, meg�tkozni ezt az �rtatlan gyereket. Sajn�lta ezt a pici l�nyt, aki alig lehetett �t �ves, de �gy viselkedett, mint egy igazi feln�tt.

-         Apa azt mondta, kapok egy �j anyuk�t. �s kistestv�rt is. – folytatta Hope. - De �n nem akarom! Azt szeretn�m, ha te lenn�l az anyuk�m! – fakadt ki hirtelen.

A n� m�g jobban megd�bbent. �t�lelte az apr� kis testet, de nem volt k�pes megsz�lalni. Egyetlen hang sem j�tt ki a tork�n.

Sajnos az idilli pillanatnak hamar v�ge szakadt, mert bel�pett Crissy. Mosolyogva n�zte �ket p�r m�sodpercig, azt�n megsz�l�totta p�ciens�t.

-         Gyere Ginny, megvizsg�llak! Hope, te pedig menj vissza a szob�dba! Apuk�d nemsok�ra j�n.

A kisl�ny felpattant, �s k�sz�n�s n�lk�l elrohant. Ginny is fel�llt, egyik kez�be fogva a t�lat �s az �veget. K�vette Crissyt egy m�sik szob�ba.

A helyis�g egyik fele vizsg�l� volt, a m�sik pedig egy parav�nnal elv�lasztott �lt�z�. Ginny le�lt egy sz�kre, m�g mindig az �j, angyali kis bar�tj�n gondolkodva.

- Mi�rt ker�lt be a kisl�ny? – k�rdezte gy�gy�t�j�hoz fordulva.

- Ismered a V�gzet K�nnye b�jitalt? – �rdekl�d�tt sz�ntelen hangon a n�.

- Azt, amelyikre nincs ellenszer? Ha j�l tudom, a hat�sa �t �vig tart. Bele kell rakni az ital egyik fel�be egy k�nnycseppet. Ha a fiola, amiben azt t�rolj�k, elt�rik, akkor az illet�, aki� a k�nny, �s akivel megitatt�k a b�jital m�sik fel�t… meghal – v�laszolta holts�padtan Ginny. – A kisl�ny… Hope… �vele… megitatt�k?

- Igen, de az apja megtal�lta az ellenszert egy �kori egyiptomi k�nyvben. M�r be is adta neki. Igazi csoda… A kisl�nyt az�rt hozta be, mert el volt t�rve mindk�t keze, �s az egyik l�ba – t�j�koztatta a gy�gy�t� komoran. – Az anyja adta be neki a b�jitalt alig p�r h�napja.

Ginny s�padtan, lehajtott fejjel sz�nakozott Hope-on �s az apj�n. Mereng�s�t egy hirtelen felvillan�, piros f�ny szak�totta f�lbe. Crissy kark�t�j�b�l j�tt.

-         Az egyik gyerek rosszul van – ugrott fel a n�. – Mindj�rt j�v�k – azzal elrohant egyed�l hagyva Ginnyt szomor� gondolataival.

T�relmetlen�l dobolt ujjaival az asztalon. Mi�ta terhes lett, egyre ingerl�kenyebb� v�lt. Sokkal gyakrabban hozta ki valami a sodr�b�l.

Ajt� csap�dott, de nem Crissy t�rt vissza – ahogy rem�lte. A szomsz�d helyis�gben k�t ember tart�zkodott.

-         Gyere, kicsi angyalk�m! Cs�ccs fel az �gyra! Fel�lt�ztetlek. – M�ly, er�teljes, de gyeng�d f�rfihang volt.

-         J�l van, apuci – csacsogott egy kisl�ny. Ginny felismerte, hisz alig p�r perce besz�lt vele. – Az a n�… - remegett meg a hangja – ugye m�r nincs a h�zunkban?

-         Nincs – v�laszolta a f�rfi komoran. – Soha t�bb� nem b�nthat t�ged. – Ginny er�sen megmarkolta a sz�k karf�j�t, m�g az ujjai is belefeh�redtek.

-         T�ged sem, ugye apu?

-         Engem sem. Kicsik�m… figyelj csak!

-         Igen, apu? – Hope hangj�b�l ki�rz�d�tt a f�rfi ir�nti tisztelete, �s m�rhetetlen rajong�sa.

-         Ma elmegy�nk ahhoz a kedves h�lgyh�z, akir�l besz�ltem neked. Ha… elfogad minket, akkor � lesz az �j anyuk�d, �s lesz egy testv�red is.

-         De, apaaa! – nyafogott a kisl�ny. – �n nem akarom �t! M�r tal�ltam egy �j anyuk�t! � is nagyon kedves! �s kisbab�t is v�r! M�g a pocakja is nagy!

-         Hope… nem vehetem �t feles�g�l, ak�rmennyire is kedves. Hiszen az � kisbab�j�nak nem �n vagyok az apja! – botr�nkozott meg a f�rfi.

„Sz�val, megcsalta a feles�g�t…” – gondolta Ginny. Valamilyen szinten meg is �rtette. Hisz az a n� egy sz�rnyeteg. A kisl�ny ragaszkod�sa pedig nagyon j�l esett neki, de � ahhoz a f�rfihoz tartozott, akinek a gyermek�t hordta a sz�ve alatt.

-         Apu! Mi�rt vetted el azt a gonosz n�t, ha r�gen is ezt a m�sikat szeretted? – �rdekl�d�tt Hope.

-         Kicsik�m… - mormolta gyeng�d, t�relmes hangon az apja, figyelembe sem v�ve az el�bbi k�rd�st. – Meg kell �rtened, hogy Ginny nem tudja: a bab�j�nak �n vagyok az apja. Nem eml�kszik, mert kit�r�ltem az erre vonatkoz� eml�keit. Sajnos nem mondhattam neki semmit. Az any�d… az a sz�rny� n�szem�ly �t is azzal az �tokkal s�jtotta, amivel t�ged.

A n� a parav�n m�sik oldal�n k�zel volt a rosszull�thez, �s most nem a terhess�g miatt. Forgott k�r�l�tte minden. Az ismeretlen f�rfi alig p�r m�terre van t�le, egy angyali kisl�nnyal, aki tal�n az � gyermeke lehet, ha igent mond.

Megvan a v�lasz arra is, mi�rt nem kereste a f�rfi: a V�gzet K�nnye b�jital. Egyetlen alkalmat tudott csak, mikor megszerezhett�k a k�nny�t: mikor elrabolt�k. A b�jital hat�sa teh�t lej�rt, ez�rt kellett alkalmazni Hope-on is.

Ginnynek fogalma sem volt r�la, de m�s valakit is �rdekl�d�ssel t�lt�tt el a neve: Hope �gy vigyorgott, mint a vadalma, mik�zben �desapja felh�zta a cip�j�t. R�j�tt, hogy mindenkinek teljes�lhet a k�v�ns�ga.

-         Apu… - mondta vigyorogva a kisl�ny. – Van egy �tletem!

-         Ne n�zz �gy r�m! – sz�lt r� a f�rfi. – Ez a n�z�s nem jelent j�t!

A kisl�ny rend�letlen�l, angyalian mosolygott.

- Hope Angela Potter! Mit forgatsz abban az �des kis fejedben?

Ginny majdnem sz�vrohamot kapott. Mindenre megvolt a magyar�zat… Olyan gyorsan ugrott fel, ahogy a hasa csak engedte. A f�gg�nyh�z l�pett, �s egy lend�letes mozdulattal elh�zta.

Nem t�vedett… Ott �llta a kisl�ny, �s �lete nagy szerelme…

-         Harry! – sikoltotta odarohanva a f�rfihoz.

Harry Potter m�g soha nem lep�d�tt meg ennyire. K�t puha, de er�s kar �lelte �t a nyak�t, valami nagy, g�mb�ly� dolog nyom�dott a has�hoz, �s mindent bebor�tott egy v�r�s hajzuhatag.

-         Gi…Gin? Te vagy az? – k�rdezte elcsukl� hangon.

-         Mindent hallottam – jelentette ki rekedten, k�t cs�k k�z�tt a n�.

-         Ne haragudj, kicsim – �lelte �t a f�rfi is. – Nem hagyhattam, hogy te vagy Hope meghaljatok. Roxanne k�pes lett volna szemrebben�s n�lk�l a hal�lba k�ldeni titeket.

Hope odal�pett hozz�juk, �s olyan hevesen �lelte meg �ket, ahogy csak tudta.

-         Apu! �r�l�k, hogy Ginny lesz az anyuk�m! � az a kedves n�ni, akir�l besz�ltem – csacsogott a kisl�ny. – Ginny… - n�zett le a f�ldre – te… bepisilt�l?

Harry �s a n� is odan�ztek. A nagy izgalomban nem vett�k �szre, hogy elfolyt a magzatv�z.

-         Sz�lni fogok! – s�padt el Ginny.

-         Hope! Fuss el egy gy�gy�t��rt! – utas�totta Harry a l�ny�t, majd szerelme fel� fordult. – Ne agg�dj, Gin. Minden rendben lesz. Megsz�l�d a kisbab�nkat, �s boldogok lesz�nk – mondta a f�rfi.

A n� b�lintott, �s megpr�b�lt mosolyogni, de csak egy f�jdalmas fintorra futotta.

- Harry! Szeretlek!

- �n is t�ged.

Ekkor rontott be a kisl�ny egy fiatal gy�gy�t�inassal, akit Ginny m�g soha nem l�tott ezel�tt. A fi� odal�pett hozz�, �s megfogta a kez�t.

-         K�rem j�jj�n velem – mondta ideges hangon. – Csak p�r m�ter.

L�tszott, hogy nincsen semmi gyakorlata. Ginny nagyon megijedt, ahogy Harry is. Ennek ellen�re a n� elment a gy�gy�t�inassal.

10 perc m�lva m�r a sz�l�szob�ban voltak. Harry pedig Hope kez�t szorongatva r�m�lten, tehetetlen�l dekkolt az ajt� el�tt. Odabentr�l kiab�l�s hallatszott, �s ez egy�ltal�n nem nyugtatta meg.

H�tulr�l megsz�l�totta egy kedves, k�z�pkor� boszork�ny, aki l�that�an gy�gy�t� volt.

-         J� reggelt! Mi ez a zaj? Meg tudn� mondani? Tudja, betegn�l voltam.

-         H�t, Ginnynek elfolyt a magzatvize. Azt�n j�tt egy gy�gy�t�inas…- mondta idegesen. De csak eddig jutott, mert a fent eml�tett gy�gy�t�inas verejt�kez� homlokkal rontott ki az ajt�n.

-         Madame Tanner! Ez a n� odabent �gy �v�lt, mintha ny�zn�k. Azt kiab�lta, hogy, ha nem engedem be ezt a f�rfit a sz�l�shez, �s nem h�vom ide mag�t, akkor rep�l�k innen. Erre �n pr�b�ltam vele meg�tetni, hogy maga nincs itt, idegent meg nem engedhetek be, csak akkor, ha a f�rjr�l van sz�. De nem akarja meg�rteni.

-         Nick, Nick… Ezt j�l elsz�rta, fiam – mondta Crissy. – Az a n� ott bent val�sz�n�leg p�r �ven bel�l az eg�sz gyermekoszt�ly vezet�je lesz. Az egyik legjobb gy�gy�t�, akit ismerek. Viszont azt t�nyleg nem �rtem, mi�rt akarja, hogy maga… - itt Harryre n�zett – benn legyen a sz�l�sn�l.

Az ajt�n kereszt�l kiab�l�s megint kiab�l�s hallatszott. Ez m�sodszor is belefojtotta a sz�t Harrybe.

-         Crissy! Te vagy ott kint? Azonnal mondd meg annak a h�lye tanoncnak, hogy engedje be Harryt!

Madame Tanner nem v�laszolt, csak a f�rfira n�zett.

-         Harry! - hallatszott ism�t Ginny hangja. – Azt akarom, hogy itt legy�l mellettem, amikor megsz�l�m a bab�nkat! – sik�totta.

F�l �ra m�lva

-         Gy�ny�r� kisl�ny. Gratul�lok! – mosolygott Crissy. - Mi lesz a neve?

-         Cordelia Lily Potter – jelentette ki Ginny.

-         Gin… ez… az �desany�mr�l nevezted el a bab�t?

-         Igen.

-         Mondj�tok csak, hogy lehet az, hogy � – mutatott Harryre – a baba apja?

-         Hossz� t�rt�net – nevette el mag�t Ginny.

Egy �v m�lva

-         Elf�jhatom a gyerty�kat, anyu?

-         De, Hope! Ez a h�god sz�linapja! – feddte meg Harry a kisl�nyt.

-         Nem t�ged k�rdeztelek, hanem any�t! – feleselt Hope.

-         Rendben. F�jd, kincsem – mosolygott Ginny.

-         Nagyi�k mikor �rkeznek? – �rdekl�d�tt a kisl�ny.

-         Nemsok�ra. Ron, Hermione �s az ikrek is j�nnek.

-         Szuper!

Este…

-         Harry… - suttogta Ginny az �gyban fel�lve.

-         Igen, dr�g�m?

-         �r�ln�l m�g egy bab�nak? – k�rdezte a n�.

-         Csak nem…? – lep�d�tt meg a f�rfi.

-         Csak de – mosolygott Ginny.

A f�rje meg�lelte, �s olyan szorosan h�zta mag�hoz, mintha soha nem akarn� elengedni. Most m�r �sszetartoztak.

- Vele minden m�sk�nt lesz – jelentette ki a n�. – Azt akarom, hogy ne szenvedje annyit, mint Hope, �s �n. Azt, hogy soha meg ne tudja, mi is az a b�nat.