Első rész

A tanulmány

Hermione Granger már vagy ötödször fordult meg az ágyában aznap éjjel. Dühös volt. Mégis hogy lesz képes kipihenni magát a holnapi mágiatörténet dolgozata előtt, ha a szobatársai éjszakába nyúlóan vihognak valamin? Fogalma sem volt, mi lehet a kacarászás konkrét tárgya, de Parvatit és Lavendert ismerve egy bizonyos témához biztos köze volt. A pasik!

Hermione végül nem bírta tovább, és gyorsan felült az ágyon, riadt menekülésre késztetve Csámpást.

A két lány Parvati ágyán ült, rengeteg pergamen között és időről időre lejegyzeteltek valamit a papírjaikra.

- Ezt a kategóriát nem szabad kihagynunk! – suttogta Parvati. – Írd le ezt is!

Hermione hangosan megköszörülte a torkát, mire a két lány felkapta a fejét.

- Ó Hermione! Te is ébren vagy? – kérdezte Lavender.

- Tudod, elég nehéz úgy elaludni, hogy folytonos hangzavar vesz körül.

- Bocs, Hermione! – mentegetőzött Parvati. – De épp egy fontos tanulmány kellős közepén állunk. – Bizonyítékként meglobogtatott egy lapot.

- És ez a „tanulmány” nem várhat reggelig?

- Nem – felelték a lányok.

- Miért nem?

- Mert olyan izgi!

- Akkor is halasszátok az izgis dolgaitokat nappalra – morogta Hermione. – Valaki aludni szeretne. Holnap dolgozatot írunk, ha nem felejtettétek volna el.

- Nem felejtettük el! – vágta rá Parvati, és újra a lap fölé hajolt. – Csak rajtad kívül mindenki kipuskázza a dolgozatot.

Hermione felháborodva horkantott egyet. Nem elég, hogy a háború miatt mindenki egy évvel később fejezhette csak be a tanulmányait, de nagyon úgy tűnt, hogy ez egyáltalán nem izgatja ezt a két libát.

- Ugyan már Hermione! – nézett újra a lányra Parvati. – Egy kicsit te is lazíthatnál néha!

- Így igaz. Például ez a tanulmány nagyon élvezetes kikapcsolódás.

- És megtudhatnám, hogy mi ez a titokzatos tanulmány, ami ennyire leköt titeket?

- Oh! – mosolyodott el Lavender. – A tanulmány címe: Roxforti Hódítók.

- Hogy mi? – hökkent meg Hermione.

- Melyik szót nem érted? – kérdezte Parvati.

Hermione megforgatta a szemeit. Kibújt az ágyából és odasétált a lányokhoz. Ekkor vette észre, hogy a lapok nem mások, mint listák. Listák, amiken különböző tulajdonságok szerepelnek.

- Legfeszesebb fenék? – hökkent meg a lány. – Ez most valami vicc?

- Miért lenne az?

- Hogyan függ ez össze a tanulmányotokkal?

- Ugyan már Hermione! Az évfolyamelsőtől többet vártam volna – rázta meg a fejét csalódottan Parvati. – A tanulmány célja az, hogy kiválasszuk Roxfort legszex… illetve leghelyesebb pasijait, különböző kategóriák alapján.

- Aha. Világos. És mik ezek a kategóriák? – érdeklődött Hermione.

- Csak nem lettél kíváncsi? – mosolyodott el Lavender.

- Ami azt illeti, kezd érdekelni.

A lányok elmosolyodtak és átnyújtottak Hermionénak egy darab papírt.

- Eddig, ezeket a kategóriákat gyűjtöttük össze. De ha van esetleg javaslatod, mi nyitottak vagyunk rá!

Hermione elvette Lavendertől a lapot, és olvasni kezdte.

Kedves Unatkozó Barátnőink!

Ugye nektek is unalmas már a tanév? Hát mi most kitaláltunk valamit, amivel izgalmasabbá tehetjük. Meghirdetjük a „Roxforti Hódítók” című versenyt, ahol is megválasztjuk az iskola legszexibb pasijait. Te is hozzájárulhatsz a végeredményhez, ha leadod a szavazatodat kedvencedre (vagy esetleg álmaid hercegére), az alábbi kategóriákban:

Legjobb haj: _______________

Legigézőbb szemek: _______________

Legszexibb hang: _______________

Leghelyesebb orr: _______________

Legszebb kéz: _______________

Legizmosabb karok: _______________

Legcsábosabb mosoly: _______________

Legérzékibb száj: _______________

Legfeszesebb fenék: _______________

A legszexibb pasi, szerintem: _______________

A kitöltött szavazólapot kérjük a házatok Bizottsági tagjainak leadni! Ünnepélyes díjátadó gála, február 14.-én lesz a nagyteremben!

Üdv! Az RH Bizottság!

- Na? – kérdezte Parvati. – Hogy tetszik?

- Ez… ez…

- Briliáns?

- Inkább a szexista lenne a helyes kifejezés.

- Szexista? – rántotta ki Hermione kezéből a papírt Parvati. – Hát benned cseppnyi feminizmus sincs, Hermione?

- Hogy jön ide a feminizmus?

- Pedig logikus – tárta szét a karját Lavender. – Figyelj! Szerinted, mi a pasik kedvenc témája?

- A szex – vágta rá gondolkodás nélkül Hermione, majd rögtön ezt követően el is pirult.

Parvati kuncogott.

- Na jó! – mosolyodott el Lavender is. – Akkor felteszem máshogy a kérdést. Mi az, amit egy pasi először megnéz egy nőn? Vagy inkább, mi az, amiről a férfiak óráknak tűnő percekig el tudnak dumálni, ha egy jó nő elhalad mellettük?

- Hogy milyenek a mellei, a lábai, a haja, a szeme… - kezdte sorolni Parvati.

- Kösz ennyi elég! – intette le Lavender. – Na! Ez nem szexista?

- Ö… de – ismerte el Hermione.

- A pasik szinte folyton azt analizálják, hogy hány pontot kapna egy nő egy 1-től 10-ig terjedő skálán – mondta Lavender. – Nálunk ugyan 1-től 10-ig terjedő skála nem lesz, de…

- Most az egyszer megfordítjuk a dolgokat! És most szépségkirálynő helyett, megkeressük a Roxfort legszexibb pasijait – húzta ki magát büszkén Parvati.

- A legvonzóbbakat…

-…a legnagyobb szívtiprókat…

-…a legellenállhatatlanabbakat…

-…a…

- Jól van! Jól van! Értem!

- Szóval segítesz? – kérdezték a lányok.

- Én? – hökkent meg Hermione.

- Kell valaki, aki jól tud számolni. Hiszen a végén a szavazatokat összesíteni kell!

- És te számmisztikára jársz!

- Ö… hát…

- Mi az? – kuncogott Parvati. – Nem akarod, hogy a te imádott Weasleydnek is legyen esélye?

- Nem az Én Weasleym, és nem imádom – vörösödött el Hermione. – De… minden esetre… azt hiszem, segítek!

- Nagyszerű!

- És kik fognak szavazni? Úgy értem, csak a griffendéles lányok, vagy mások is?

- Természetesen mások is – felelte Lavender. – Minden ház. A hétvégére összehívtunk egy találkozót a szükség szobájába, ahova meghívtunk minden házból három-négy lányt. És képzeld! Még a mardekáros lányokat is érdekelte a dolog!

- Persze, hogy érdekelte őket – vágott közbe Parvati. – Hisz ott van nekik Draco Malfoy! És nem hinném, hogy csak úgy hagynák, hogy egy griffendéles, hollóhátas, vagy esetleg egy hugrabuggos fiú lekörözze a… „Mardekáros Szívtiprót”!

- Ne igyunk előre a medve bőrére! – intette le Lavender. – Szóval szombatra összehívtuk a lányokat. Ők lesznek a bizottsági tagok. Ők fogják kiosztani és összeszedni a szavazólapokat, és megszervezni a díjátadód, ami Valentin napon lesz.

- Jaj! – nyögte Hermione.

- Igen, szerintem is zseniális időpont – bólogatott Parvati. – De az még messze van! Kerek öt hetünk van rá, hogy mindent lebonyolítsunk! És ha minden jól megy, az elég is lesz!

Második rész

Bizottsági munka

Szombat este hat órakor, egy helyes kis társalgó képét vette fel a szükség szobája. Tizennégy lány érkezett meg a találkozóra.

Hermione, Lavender, Parvati, Demelza Robbins és Ginny Weasley, elsőként hagyták el a nagytermet, ott hagyva a döbbent Harryt és Ront az asztalnál.

- Hova mentek? – kiáltott utánuk Ron.

- Ó! Csak megvitatunk egy-két nagyon érdekes témát. – Ginny huncut mosollyal az arcán rákacsintott Harryre, mire a fiú elvörösödött.

Olyan helyes ilyenkor – gondolta Ginny. – Az ember azt hinné, hogy Voldemort legyőzőjének kötélből vannak az idegei, erre tessék!

Kiléptek a lányokkal a nagyteremből, és a szükség szobája felé vették az irányt, de Ginnynek még mindig Harry járt a fejében.

Kétségtelen, hogy sokat izmosodott a háborúban, de mindig is a kisfiús sármja volt az, amivel levette az embereket a lábukról.

Beléptek a szükség szobájába, leültek egy-egy kényelmes fotelba, és várták a többiek érkezését.

Kifejezetten jobb ez az új szemüveg a réginél! Sokkal inkább előtérbe kerülnek a szép szemei. Egy pillanat! Ginny hagyd már abba! Te Deannel jársz! Viselkedj is úgy! Már túltetted magad Harryn! De akkor miért olyan átkozottul nehéz nem gondolni rá?

Nyílt az ajtó, és megérkeztek a többiek. A mardekáros küldöttséget maga Pansy Parkinson vezette. Tényleg meglepő volt a mardekáros lányokat együtt látni más ház tagjaival, de Parvatinak úgy tűnik igaza volt, és Draco Malfoy esetleges győzelme tényleg nyomós indok volt, hogy elviseljék mások társaságát.

A hurgrabuggból képviseltette magát Susan Bones és Hannah Abott, a hollóhát csapatát, pedig Padma Patil és - nem kis meglepetésre – Luna vezette. Mikor mindenki helyet foglalt a fotelokban, Parvati felállt.

- Üdv mindenkinek! – köszöntött széles mosollyal mindenkit. – Azt hiszem, mindenki tudja, hogy miért vagyunk itt. Az itt lévő lányok fogják alkotni az RH Bizottságot, ami le fogja bonyolítani az egész versenyt. Az első feladatunk az lenne, hogy jóváhagyjuk azt a listát, amit Lavenderrel közösen állítottunk össze a kategóriákról, amikben megrendezzük a versenyt.

Lavender és Hermione elkezdték szétosztani a papírlapokat a jelenlévők között. Mikor mindenki kezében volt már egy lap, Parvati újból megszólalt.

- Mint látjátok, egyelőre ezek a kategóriák kerültek fel a listára, de természetesen ez a lista még módosítható.

- Legcsábosabb mosoly és legérzékibb ajkak? – kérdezte Pansy. – Ez nem ugyanaz?

- Már hogy lenne ugyanaz? – döbbent meg Lavender. – Egy pasi mosolyoghat szépen, attól még nem biztos, hogy meg is akarod csókolni.

- Ja. Világos.

- A nehéz felfogásúak kedvéért ne írjuk oda, hogy legcsókosabb száj? – vetette közbe Padma. – Egyáltalán, lehet egy pasira ilyet mondani?

- Jajistenem! – temette a kezeibe az arcát Ginny.

- Mi lenne, ha azok kedvéért, akiknek lassabb a felfogása zárójelben odaírnánk, hogy: Tudod! Akit szívesen csókolnál meg!

Hannah ötletére helyeslő moraj volt a válasz. Többen el is nevették magukat, majd visszafordultak a lapokhoz.

- Ez a lista…- kezdte hosszas tanulmányozás után Susan. – Nekem olyan hiányos.

- Miért?

- Mert csak külső tulajdonságok szerepelnek itt. Nem lehetne egy pár belső tulajdonság is, mint például: a legokosabb, vagy a leghumorosabb?

- Egyetértek – kiáltották többen is.

- Akkor a leghumorosabb és legokosabb felvéve a listára – morogta Parvati írogatás közben. – Még javaslat?

- Szerintem is bedobhatnánk még egy-két kategóriát! – szólalt meg szokásos álmodozó hangján Luna.

- De van is valamilyen javaslat? – emelte meg a hangját Parvati.

A teremben kitört a sustorgás. Mindenki a mellette ülővel próbálta megvitatni a kérdést. Hermione is odafordult Ginnyhez:

- Tényleg! Te mit néznél meg még egy pasin? Vagy mi lenne az, ami imponálna neked?

- Hát… talán… nem lenne hátrány, ha lovagias lenne… vagy legalább is udvarias.

- Ez tényleg jó! Hé lányok! – kiáltotta a barna hajú lány. – Mit szólnátok ehhez: a leglovagiasabb?

- Igen! Igen, ez jó – bólogatott Padma.

- Valóban. Előreenged az ajtóban, felajánlja a kabátját, ha fázol… - sóhajtotta egy hollóhátas lány. – Igaz, hogy ritka az ilyen fiú manapság, de azok nagyon kelendőek.

Többen is nevetve bólogattak, és Parvati ezt a kategóriát is felírta a lapjára.

- Mi szólnátok a legjobb énekhanghoz? – kérdezte Susan.

- Ugyan már, Bones! – kiáltotta Pansy Parkinson. – Azért mert a múlt héten Seamus Finnigan szerenádot adott neked, nem kell rögtön azt hinned, hogy megnyerne egy ilyen versenyt!

- Nem is adott szerenádot! – vörösödött el Susan.

- Dehogynem!

- Nem.

- De.

Az igazság természetesen az igen volt. Susannak valahogy teljesen kiment a fejéből, hogy még jó páran lézengtek a nagyteremben, mikor az említett esemény lezajlott. Ginny kuncogva gondolt vissza arra az estére. Ugyanakkor a vita következtében kialakult csípős hangulatot valahogy oldani kellett, és Ginnyben meg is fogalmazódott a tökéletes ötlet.

- Mit szólnátok a… - hatásszünetet tartott. –… leghosszabb „varázspálca” kategóriához?

Egy pillanatig mindenki meghökkenve nézett Ginnyre, majd kitört a nevetés. Egyedül Luna volt az, aki értetlenül nézte kacagó társait.

- Leg… hosszabb va… varázspálca – nevette a könnyeit törölgetve Parvati. – Hogy ez miért nem nekem jutott eszembe!

- Na de Ginny! – dorgálta meg játékosan barátnőjét Hermione. – Mit szólna ehhez a bátyád?

- Én ezt az egészet nem értem – tárta szét a karját Luna. – Hiszen ezt olyan könnyen el lehet dönteni! Nincs is szükség szavazásra. Csak össze kell őket mérni!

Ezután akkora nevetés tört ki a szobában, hogy egyesek még le is estek a székükről, és a földet kezdték püfölni. Ginny a hasát fogva, összegörnyedve kacagott, mire Padma nagy nehezen, két nevetőgörcs közepette, felvilágosította Lunát:

- Nem arról a varázspálcáról van szó, hanem a másikról!

- Óh!

Miután lecsillapodott a nevetés – ez számos percig tartott – Lavender végül felolvasta a véglegesített listát:

- Tehát! A versenyben részt vevő kategóriák a következők: legjobb haj, legigézőbb szemek, legszexibb hang, leghelyesebb orr, legszebb kéz, legizmosabb karok, legcsábosabb mosoly, legérzékibb száj (Tudod! Akit meg is csókolnál!), legfeszesebb fenék, a legokosabb, a leghumorosabb és a leglovagiasabb. És természetesen a legszexibb pasi. Egyetértetek?

Mindenki bólogatott.

- Van kérdés?

- Nekem van – tette fel a kezét Hannah. – Mit szól mindehhez az igazgatónő?

- McGalagony beleegyezett – felelte Lavender. – Tegnap beszéltem vele a tanáriban. Igazság szerint, Bimba professzor még sajnálta is, hogy nem vehet részt a szavazásban!

Újból kuncogás söpört végig a társaságon. Ginny elképzelte, amint Bimba professzor a szavazólappal a kezében sétál be az üvegházakba, és órán hímnemű diákjait mustrálva rágja a pennája végét. Uh! Na ne!

- Na szóval! Mielőtt elmennétek, még csak annyit – szólt a szedelőzködő lányokhoz Parvati. – A kész szavazólapokat hétfő reggel vehetitek át a nagyteremben. Kérem, hogy mindenki adja tovább a háza tagjainak! Csak lányoknak! Fiúknak tilos! Bár úgyse látnának semmit, hiszen Hermione meg fogja bűvölni a lapokat úgy, hogy csak lányok láthassák a rajta lévő szöveget.

- Na már most! Hétfőtől számítva tíz nap áll mindenkinek a rendelkezésére, hogy leadja a szavazatát –vette át a szót Lavender. – A tizedik nap estéjén, kérjük azoktól is szedjétek össze a szavazólapokat, akik addig nem adták le! Másnap reggel pedig adjátok át nekünk az összest! A továbbiakról, majd később kaptok értesítést! Ennyi volt lányok! Kösz, a közreműködést, és jó éjszakát!

A lányok most már tényleg kezdtek szálingózni kifelé az ajtón. Ginny is követte barátnőit kifelé.

- Ginny igyekezz már! – kiáltotta Parvati a folyosó végéről, meglobogtatva a kezében a lapokat. – Még dolgunk van!

- Megyek már! – kiáltotta vissza Ginny, és futásnak eredt.

- Ne arra Ginny! – jött a közelből Harry hangja. – Éppen most lett…

De elkésett a figyelmeztetéssel. Hermione és Parvati felsikoltottak, mikor Ginny megcsúszott a hatalmas víztócsán. A lány becsukta a szemét, úgy várta, hogy a padlóra zuhanjon.

Nem zuhant a padlóra. Helyette erős karok kapták el, és állították újra talpra. Mikor Ginny kinyitotta a szemét, egy igézően zöld szempár nézett vissza rá. Igézően zöld…

- Ha… Harry!

- Nem kellett volna úgy rohannod! Azt akartam, mondani, hogy épp most lett felmosva a padló.

- Oh! Kösz, Harry! Nem is tudom, mi lett volna velem, ha nem kapsz el!

- Bármikor állok a szép hölgyek rendelkezésére! – mosolyodott el Harry.

- Milyen lovagias!

Ginny figyelmét nem kerülte el, hogy Harry egy pillanatra sem engedte el azóta, hogy elkapta. Most pedig egyre szorosabban húzta magához.

- Tudod, milyen helyes vagy, mikor így mosolyogsz? – suttogta Ginny.

- Tényleg? – Arcuk csupán már pár centire volt egymástól.

- Igen. – felelte Ginny. Már csak pár milliméter. – És a szád…. a szád…

Itt fojtotta bele a szót Harry csókja.

Istenem! De jó érzés! – gondolta Ginny. Milyen jól csókol! Miért nem próbáltam ki ezt eddig?

Ujjaival beletúrt a sűrű, fekete hajba.

Milyen selymes!

A csók csak mélyült és mélyült, mígnem Harry nyelve félénken bebocsátást nem kért a szájába és aztán…

- Ginny! Ébresztő! – rázta meg Hermione a vállát. – Ha álmos vagy, menj fel lefeküdni, és ne itt álmodozz!

- Hogy? Mi?

- Már vagy ötödször szóltam rád, és nem reagáltál! Mi járt a fejedben? Vagy inkább kérdezzen azt, hogy ki? – mosolyodott el a barna hajú lány.

- Jaj menj már! Azt hiszem, tényleg lefekszem!

- Áhá! – kiáltott fel Hermione. – Témát váltasz! Tehát igazam volt! Ki volt az? Kiről álmodoztál? Deanről?

- Nem mindegy az neked? Jó éjszakát!

Azzal gyorsan felrohant a lépcsőn, remélve, hogy Hermione nem tudja leolvasni az arcáról a választ. Mikor már a lépcső felénél járt, azt hitte, sikerült a terve, ám ekkor újból utolérte Hermione hangja.

- Szóval nem Dean volt az! Akkor viszont csak egyetlen egy ember jöhet szóba!

Ginny gyorsan felrohant a szobájába, becsapta az ajtót, és kezeibe temette az arcát.

Harmadik rész

Szigorúan titkos!

Másnap reggel Ginny nem nagyon mert Hermione szeme elé kerülni. A lány ugyanis nagyon is jól rátapintott a lényegre. És a legkevésbé se szerette volna, ha valahogy Dean fülébe jutna, hogy ő, Ginny, egy másik fiúról, konkrétan Harryről álmodozott. Bár azért gyanította, hogy Hermione sose árulná el Deannek, viszont ugyanerről Harryvel kapcsolatban már nem volt olyan biztos.

Aggodalma azonban alaptalannak bizonyult. Mikor belépett a nagyterembe Harry és Ron ugyanúgy köszöntötték őt, mint bármelyik más reggel. Ron igazából csak azzal volt elfoglalva, hogy kifaggassa Hermionét a tegnap estéről, ugyanis elterjedt a híre annak, hogy egy csomó lány találkozott a szükség szobájában.

- Mondtam már, hogy semmi közöd hozzá!

- Ugyan már, Hermione! Miről lehet beszélgetni, amit ne mondhatnál el nekünk?

- Nagyon sok mindenről – vágta rá durcásan a lány. – Ginny! Mondd már meg neki, hogy hagyja abba!

Ginny ekkor huppant le Harry mellé. Kénytelen volt, hiszen Dean még nem volt a teremben, másrészt meg nem akart egyedül ülni.

- Öhm! Fogd be Ron! – pirított rá a bátyjára. – Tényleg vannak dolgok, amikbe jobb, ha nem ütöd bele az orrodat!

- Tőled sem vártam mást! – morogta maga elé Ron, mire Harry és Ginny egymásra vigyorogtak.

- Jut eszembe, Ginny! – fordult a gabonapelyhe fölött a vörös hajú lány felé Hermione. – Van egy kis gond! Hétfő reggel találkoznom kell Flitwick professzorral, így nem tudom átvenni a tudodmiket! Megtennéd helyettem?

- Felesleges! Parvatinál és Lavendernél lesznek a Griffendél tudodmijei! Emiatt ne aggódj!

- Ti meg mi a csudáról beszéltek? –pislogott a lányokra Ron.

- Idővel megtudod, Ronald! – pattant fel Hermione. – Sziasztok! Megyek a könyvtárba.

- Na azt már nem! – állt fel Ron is és Hermione után rohant. – Most azonnal elmondod nekem, miről van szó!

Harry és Ginny nevettek.

- Ezek egy napot se bírnak ki, hogy ne veszekednének?

- Úgy látszik nem – felelte Ginny.

- És mondd csak! – nézett rá átható tekintetével Harry. – Nekem sem mondod el, miről van szó?

Ginny majdnem beadta a derekát.

- Nem – mondta végül. Harry csalódott képet vágott. – De tényleg meg fogod tudni! – tette hozzá gyorsan.

- Oh! Jó!

- Ginny!

Dean rohant feléjük. Harry arcizmai egy szempillantás alatt megfeszültek.

- Szia Dean! – köszöntötte barátját Ginny.

- Sziasztok! Volna kedved velem reggelizni, Ginny?

- Hát! – Ginny lopva Harryre nézett, akinek valamiért ökölbe szorultak a kezei. – Nem lenne szép, ha itt hagynám Harryt egyedül!

- Miattam ne aggódj! – állt fel morcosan Harry. – Úgyis kviddicsedzés lesz! És még meg kell találnom addig az őrzőm! Na sziasztok!

Azzal elsietett.

---------------

Ginny és Dean úgy döntöttek, hogy sétálnak egyet a parkban. Miközben elhaladtak a kviddicspálya mellett, ahol jól láthatóan épp folyt a mardekáros edzés, Ginnynek újból csak Harryn járt az esze.

Nem értem, miért kapta így fel a vizet! Azért, mert elmentem Deannel? Hiszen tudja, hogy együtt járunk.

- Miről beszélgettetek Potterrel? – kérdezte Dean.

- Nem volt semmi különös. Ő is megkérdezte, amit valószínű te is meg akarsz: miről beszélgettünk tegnap este a lányokkal?

- Jól sejtem, hogy nem mondtad el neki?

- Igen.

- És nekem elmondod?

- Nem.

Dean sértődött arcot vágott, pont úgy, mint Harry. Ginny megrázta a fejét. Miért olyan nehéz minden fiúnak a felfogása?

- Nem mondhatom el neked Dean, különben a többiek megölnek. De ígérem, nem kell sokat várnod, hogy megtudd!

- Ez biztos?

- Igen – bólintott Ginny.

Tovább sétáltak a kividdicspálya felé, ahol Harry várakozott türelmetlenül. Már felöltötte a kviddicstalárját, és az óráját nézegette. Mikor meglátta a kézen fogva közeledő párocskát, összeszűkültek a szemei.

- Jó, hogy itt vagy! – szólt Ginnyhez. – Légy szíves öltözz át! A mardekárosok már befejezték mára. Pár perc múlva mi is kezdünk. A lányok már az öltözőben várnak.

Ginny bólintott, és megindult az öltözők felé, de Dean visszatartotta.

- Nem hagyhatná most ki ezt az edzést? – kérdezte Dean. – Megérdemelne egy kis pihenőt. Nagyon keményen dolgozott az utóbbi időben.

Harry már nyitotta a száját, de Ginny megelőzte:

- Hogy merészelsz ilyet kérni, Dean Thomas? Nem hagyhatok ki egy edzést sem. Főleg nem úgy, hogy a Mardekár lesz a következő ellenfelünk. Magad nevében beszélj, ne máséban!

Azzal beviharzott az öltözőbe. Dean döbbent arcot vágott, de Ginny esküdni mert volna rá, hogy Harry arcán egy halvány mosolyt látott átsuhanni.

- Mégis mi a fenét képzel? Van nekem szám! – morgolódott Ginny.

- Kiről beszélsz? – kérdezte Demelza.

- Deanről! – válaszolta Ginny miközben magára húzta a kviddicstalárt. – Jövünk ide, Harry ott áll a bejáratnál, és Dean meg megkéri: engedjen el engem az edzésről. Pofátlanság!

Demelza és Diana kuncogtak.

- Akkor ezek szerint nem fogsz Deanre voksolni? – kérdezte Diana, miközben elindultak kifelé a pályára.

- Nem tudom! De az tuti, hogy leglovagiasabb kategóriában biztos kiesett az esélyesek közül!

A kviddicsedzés egész jól ment. Büntetődobást gyakoroltak, és szerencsére Ron teljesítménye is javult, hiszen nem egy dobást kivédett. Harry amellett, hogy az edzést irányította, a cikeszt is jó párszor hajkurászta, és egyszer sem vétette el.

Ginny és lányok tudták, hogy a fiúknak hetente egyszer még erőnléti edzésük is van. Ezt a módszert Harry vezette be az év elején, és varázslatosan be is vált. Mikor a múltkori, Hugrabug ellenni három órás meccs végén Harry végre elkapta a cikeszt, az ellenfél játékosai majd kiköpték a tüdejüket, annyira elfáradtak, viszont a négy griffendéles fiúnak épphogy csak kivörösödött az arca.

Mikor visszatértek az öltözőbe, a lányok még jó pár percig beszélgettek a közelgő eseményről. Természetesen már az összes lány tudott a versenyről, épp csak a szavazólapokat nem kapták még kézbe.

Váratlanul Parvati és Lavender léptek be az öltözőbe, és rögtön be is húzták maguk mögött az ajtót. Csupán egy apró rést hagytak, amin kiláthattak.

- Mi az Parvati? – kérdezte döbbenten Ginny. – Kit kerestek?

- Eredetileg téged kerestünk, hogy megkérjünk, adj pár borítékot kölcsön a szavazólapoknak – válaszolta hátra sem fordulva az indiai lány. – Csak aztán elterelték a figyelmünket.

- Elterelték a figyelmeteket? – vonta fel a szemöldökét Demelza. – Kik?

- Van valami köze az egésznek ahhoz, hogy egy ajtó résén kukucskáltok kifelé? – kérdezte Ginny, és felállt a padról.

- Ühüm – bólogatott Lavender.

- ÉS?

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de két félmeztelen kviddicssztár eléggé figyelemelterelő.

A lányok azonnal rohanva csatlakoztak barátnőikhez. A szemben lévő fiúöltöző ajtaja nyitva volt, és Harry valamint Ron valóban ott álltak meztelen felsőtesttel, és elmélyülten beszélgettek valamiről.

- Hú!

- Azta!

- Mióta ilyen izmos Harry?

- Juj! Látjátok Ron vállait?

- Váu! Ez nem semmi!

- Azt tudtam, hogy mindkettőjük fizikumának jót tett a háború. Na de ennyire?

- Ne felejtsd ki az erőnléti edzéseket sem!

- Azt hiszem, két nagyon esélyes hímnemű egyeddel állunk szemben!

- Na de Parvati!

- Csss! Még meghallják!

- El tudnám nézni őket órákig!

- Úgy se fogunk rájönni, mit rejtegetnek előlünk! – emelte meg a hangját Ron, és a lányok elugrottak az ajtótól. – Majd elmondják, ha akarják. – Azzal felhúzta a pólóját.

- Na igen! De tudod idegesítő, hogy látszólag az összes lány tudja, hogy miről van szó! – Harry követte barátja példáját és ő is felöltözött. – És a legfurcsább az egészben az, hogy még a mardekáros lányok sem árulják el a titkot.

- Ne tőlem várd, hogy megfejtsem a női agyat!

- Hát igen! – sóhajtotta Harry. – Néha tényleg nagyon idegesítők. Kár, hogy nem tudunk nélkülük élni!

A két fiú ezzel elhagyta az öltözőt, az öt lány pedig mosolyogva jött el a másik helyiségből.

- Nem tudnak nélkülünk élni? – nevette Ginny. – Érdekes volt ezt Harry szájából hallani!