1. fejezet: A kezdetek
Egy Annie nevű lány hirtelen belecsöppen Harry Potter világába...
Sziasztok! Anna vagyok, de utálom ezt a nevet, ezért a barátaim Annienek szólítanak. Budapest mellett lakom, és nagyon szeretek olvasni. Főleg a Harry Pottert, mert azt imádom! Augusztus 12-én leszek 15 éves. Egy nappal Ginny után, hihihi. Lassan éjfél lesz, és mivel most már nem tudok olvasni, mert befejeztem az ötödik részt, ezért lefekszek aludni. Ja, amúgy ma július 6-a van.
Másnap reggel egy fekete hajú, zöld szemű, szemüveges fiú állt mellettem. Én egy ismeretlen helyen feküdtem, fogalmam sem volt róla, hogy kerültem ide. A fiú kb. egy évvel lehetett nálam idősebb. Gondolom észrevette, hogy felébredtem, ezért a válla fölött hátraszólt.
Ginny, Hermione, Ron, gyertek, felébredt!- egy hosszú, vörös és egy barna, kócos hajú lány lépett be az ajtón egy szintén vörös hajú fiú társaságában. A lány, aki a szemüveges fiú mellett állt, megkérdezte, jól vagyok-e. Én először szóhoz sem jutottam a döbbenettől.
-Te… te Ginny Weasley vagy?- kérdeztem hitetlenkedve.
-Igen, így hívnak- mosolygott rám.- ő a bátyám Ron, ő pedig Hermione Granger. És ő Harry Potter.
-Nem, az nem lehet. Biztos csak álmodom- mondtam, és megcsíptem magam- Au! Ez fájt! De ha ez nem álom…
-Nem álmodsz. Téged hogy hívnak?- kérdezte „Hermione”.
-Anna. Vagyis Annie, a barátaimnak.
-Akkor hívhatunk Annienek?- kérdezte Ginny.
-Honnan jöttél?- így Hermione.
-Magyarországon, Budapest mellett lakom. És nyugodtan hívhattok Annienek- viszonoztam a mosolyt Ginnynek. Nagyon kedvesnek találtam.
-De hogy kerültél az Odúba?- tette fel a kérdést Ron?
-Nem tu… Mi? Az Odúban vagyok?
-Igen, Ginny szobájában. Jól vagy?
-Aha, de mit keresek én itt?
-Nem tudom, de valahogy amikor hajnalban kimentem, kint találtalak a kert mellett. Olyan volt, mintha elkábítottak volna- mondta Harry.
-De én ezt akkor sem értem. Én magyar vagyok, hogyhogy megértjük egymást?
-Valószínűleg a jósl…
-Ron! Annie még nem tudja- szólt Ginny.
-Mit nem tudok?- kérdeztem a többiektől.
-Hermione, mondd el neki te- mondta kicsit komoran Harry.
-Hát jó. Gondolom, Annie, nem tudsz a jóslatról, ami Harryről és Voldemortról szól.
-De igen! Olvastam a Főnix Rendjében!
-Mi? A Grimmauld téri házban?
-Nem, dehogy is!- mondtam szinte nevetve.- a Harry Potter és a Főnix Rendjében. Az egy könyv.- Tettem hozzá az értetlenkedő arcukat látva- Rólatok szól. Szóval… varázslat… létezik?
-Igen.- hangzott a rövid felelet.
-De én akkor… boszorkány vagyok?
-Hát…
-Azt mondtad, ismered a jóslatot- vágott Hermione szavába Ginny.
-Igen. „Közeledik az Egyetlen, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött… azoknak születik, akik háromszor dacoltak vele, s a hetedik hónap halála szüli őt… A Sötét Nagyúr egyenrangúként jelöli meg, de benne olyan erő lakik, amit a Sötét Nagyúr nem ismer. És egyikük meghal a másik keze által, mert nem élhet az egyik, míg él a másik. Az Egyetlent, aki diadalmaskodhat a Sötét Nagyúr fölött, a hetedik hónap halála szüli…”
A szavaimat döbbent csend fogadta. Láttam, hogy Harry egy kicsit elsápad.
-Öhm… Harry, jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Mi, Ja igen, persze. Hermione, légy szíves mondd el Annienek a másik jóslatot.
-Van egy jóslat… rólam?
-Igen. Arról szól, hogy…
|