Harry csak ült és felnézett volt barátnőjére. Nem tudott megszólalni a meglepettségtől.
Meglepett volt, hogy Ginny normális emberként beszél vele. A legutolsó találkozásukkor nem épp barátias volt. Inkább csak ő beszélt, ugyanis mire Harry a döbbenettől szóhoz juthatott volna, faképnél hagyta. Most viszont ő kereste meg őt.
Másrészt viszont dühös volt, hogy Ginnynek van még képe így beszélni vele, annak ellenére, amit öt éve tett vele. Egyre többet gondolkodott Hermione magyarázatán, egyre kevésbé hitt neki. Talán büszkesége nem engedte, hogy elhiggye, hogy az ő butásága miatt ment tönkre az élete.
- Öhm… Harry? Nem fog sokáig tartani, csak valamit el kell mondanom! – szólt Ginny még mindig állva.
- Hát… - kezdte Harry. – Ülj! De nem maradhatok sokáig, tudod, holnap a meccs! – Harry egy székre mutatott az asztal túloldalán.
- Köszönöm! És nem fog sokáig tartan! – Ginny leült, és az odaérkező pincértől rendelt egy pohár töklevet.
- Nos? Mit akarsz? – kérdezte keserűen Harry, nem foglakozva azzal, hogy udvarias legyen.
- Beszéltem Hermionéval. Sajnálom, mindent kiszedtem belőle mikor véletlenül kicsúszott a száján, hogy veled találkozott – mondta Ginny, akit nem igazán zavart, hogy Harry nem igazán érdeklődik felőle.
- Gondoltam! Nők… - mondta egykedvűen a férfi. – De gondolom, nem mondott újat!
- De, igen, Harry! Neki van igaza! De nem erről akartam beszélni… Hallottam, hogy menyasszonyod van, nem akarok semmit már – mondta Ginny némi szomorúsággal a hangjában. – Nem is erről akartam beszélni, túlléptem rajtad!
- Könnyű neked! – motyogta az orra alá Harry.
- Nem, nem volt könnyű, de hadd mondjam el, amit akartam!
- Jó! Mondd!
- Teddyről akartam beszélni veled!
- Öhm… a keresztfiamról?
- Igen, Harry, róla! Megtudta, hogy az országban vagy, és találkozni akar veled!
- Én azt hittem, nem is tud rólam! – mondta némi meglepettséggel Harry.
- Harry, akármi is történt köztünk, az nem lehet kihatással Ted életére. Sosem titkoltam előtte, ki vagy te neki.
- Tényleg?!
- Igen. Az elejétől fogva úgy tudja, hogy te vagy a keresztapja, csak neked el kellett menned, és majd ha visszajössz, akkor találkozhat veled. Sajnos megtudta!
- Sajnos?
- Igen, nem szívesen találkoztam volna veled, semmilyen ügyben, de sajnos ő mindkettőnk keresztfia. Épp ezért ezt nekünk, kettőnknek kell megbeszélni – mondta Ginny teljesen ridegen, mintha valami teljesen ismeretlen emberhez beszélne.
- Értem. És mire jutottál? - próbálta utánozni Ginnyt, de nem ment neki. Ő még nem lépett túl rajta.
- Arra, hogy találkozhatnátok. Ted tudja, hogy ma beszélek veled. El akart jönni, de nem akartam, hogy itt legyen. Nem tudtam, milyen reakcióid lesznek. Most anyáéknál van. Persze, nem kötelezhetlek rá, hogy találkozz vele! Csak egy ötlet.
- Rendben. Én is nagyon szeretnék vele találkozni. De senki mással! Öhm.. nem tudom ez, hogy oldható meg?
- Nem gond – mondta a vörös hajú lány. – Elvihetem hozzád, a hotelbe.
- Az remek lenne! Tudod hol lakom? – kérdezte Harry, aki nagyon izgatott lett, hogy ennyi idő után újra találkozhat Teddel.
- Harry! Az egész ország tudja, hogy melyik hotelben szálltatok meg!
- Persze – mondta Harry. – Akkor egy fél óra múlva találkozzunk a bejárat előtt. Senki idegent nem engednek be most oda, ha csak nincs szobája! Majd kimegyek elétek!
- Jó, akkor megyek! Hát… szia!
- Szia! – köszönt el Harry is, akit sokkal jobban felkavart ez a beszélgetés, mint azt mutatta.
Mikor körülnézett, már nem látta a nőt. Nyílván elhoppanált. Harry kifizette a cappucinót és Ginny töklevét, majd ő is eltűnt.
Fél órával később átöltözötten, frissen zuhanyozva sietett a bejárat elé. Mikor kilépett a rajongók hada ismét köré gyülemlettek. Kiosztott néhány aláírást, és aztán meglátta Ginnyt, jobbján egy barna hajú kisfiúval, aki jobban megnézve, tényleg hasonlít szüleire.
- Sziasztok! – szólt oda Harry. – Hölgyeim! – szólt most a rajongóknak. – Sajnos most el kell mennem! Holnap egy fontos meccs vár ránk! Ciao!
Harry kézen fogta Ginnyt és bevezette őket a hallba. Ginny kezének érintése újabb emlékeket ébresztet a férfiban. De Harry emlékeztette magát, hogy mi történt, és mi miatt, illetve, ki miatt nem fogják állandóan egymás kezét. Noha Harrynek még mindig ez volt az egyik legnagyobb vágya.
- Menjetek fel a szobámba! A második emeleten a harmadik ajtó balra. Én is mindjárt megyek, csak még beszélnem kell a recepcióssal!
- Nem, Harry! Megvárunk! – mondta határozottan Ginny.
- Jó. Akkor várjatok meg itt! – mondta Harry, és a recepció irányába ment. Ginny halkan utána ment, de csak annyira, hogy hallja, mit kér Harry a szállodától.
- Elnézést! – kezdte.
- Mr. Potter! Miben állhatok rendelkezésére? – mondta a recepciónő, és sűrűn megrebegtette a férfi előtt a szempilláit. Harryt, láthatóan nem nagyon érdekelte, több ezer ilyen nővel találkozott már, és ez már nem tudta zavarba hozni.
- Először is! Most két vendéggel a szobámban leszek! És kérem, senki se zavarjon. Kivéve, persze, ha valamit rendelek.
- Értem! Még valami?
- Igen. Emlékszik arra a hölgyre, aki akkor is itt volt velem, amikor megérkeztünk?
- Miss Bennettre gondol, arra a nagyon csinos, fekete hajú nőre? – kérdezte a recepciónál álló fiatal lány, akinek leolvadta a mosoly a szájáról.
Közben Ginny is erősebben fogta meg Ted kezét.
- Igen, rá – helyeselt Harry. – Holnap visszajön. Épp ezért kérem, foglaltassa le neki a mellettem lévő szobát, amiben a múltkor is lakott.
- Rendben. Külön kívánság?
- Igen. Mikor ő megjön, adja oda neki a szobám kulcsát is. Én már addigra nem leszek itt, és mondja meg neki, hogy menjen be, és az ágyon talál valamit. Ennyi lenne. Köszönöm. És, amit fogyaszt, írja az én számlámra.
- Értettem! Viszlát!
- Viszlát! – köszönt el Harry is. Majd oda ment Ginnyékhez.
Ginny, aki szintén még titokban szerette Harryt, de ezt nem akarta kimutatni, most gyorsan egy fanyar mosolyt erőltetett az arcára. Nagyon megrázta, hogy Harry barátnője is hamarosan megjelenik, de ezt nem akarta kimutatni.
- Mehetünk? – kérdezte.
- Persze, menjünk. Erre van a lakosztályom – És a liftek felé mutatott.
Mikor kiszálltak a második emeleten, elindultak a 37-es ajtó felé. Mikor beléptek volna, egy túlon túl ismerős hang szólította meg Harryt.
- Még hogy nem hajtasz rá?! – mondta félig durcásan, félig nevetve Sergio.
- Mi? – kérdezte Harrytől, akinek csak a kérdés után ugrott be az az ominózus beszélgetés csapatával az Abszol Úti fagyizóban. Mikor leesett neki a tantusz nagyon elvörösödött.
- Harry! Ki ez? És miről beszél? - kérdezte Ginny.
- Öhm… Ginny, ő itt Sergio Carlos. Csapatunk egyik terelője. Sergio, ő itt Ginny Weasley, és a keresztfiam Teddy – mutatta be egymásnak a három ismeretlent Harry.
- Kézcsókom, Hölgyem! Kegyed csodaszép! Meg is értem, hogy Harry miért nem akart bemutatni engem önnek. Magának akarta magácskát! Hát meg is értem! – bókolt Sergio a lánynak, aki el sem tudta képzelni, hogy ennek mennyire örül a lány.
Nem annak, hogy egy világhírű terelő csapja neki a szelet, hanem amiket mondott. Lehet, hogy Harry mégis szereti még?
- Sergio! Hagyd ezt abba! – parancsolt rá Harry, fenyegetően. – A Hölgy azért van itt, hogy megismerkedhessek a keresztfiammal! Semmi más miatt!
Ginny erre a mondatra az utolsó jó érzést is kitörölte a fejéből.
- Harry! Bemehetnénk végre! Örülök, hogy találkoztunk Sergio! – mondta, és belépett az ajtón.
Harry nem sokkal később követte őket. Először megölelte keresztfiát. Ha tudná, mennyi ideig várt erre!
A nap hátra levő részében, mindenről beszámolta kisfiúnak, aki szerencsére, feltétel nélkül elfogadta Harryt, keresztapjának. Elmesélte, milyen Olaszországban lakni, milyenek az ottani emberek, és milyen ott játszani.
Aztán megmutatta a kisfiúnak a seprűjét, ami a Tűzvillám egy tovább fejlesztett mása volt, és a mezét is. Aztán meghívta őket a holnapi meccsre, át is adott nekik két jegyet a díszpáholyba.
Egészen késő estig beszélgettek. Ginny végig ott volt velük, bár ő egy fotelben gubbasztott és hallgatta a két fiú beszélgetését.
„Milyen jó lenne apának! – gondolta magában vágyakozva Ginny. – Ginerva Weasley! Ezt most hagyd abba! Menyasszonya van! És ráadásul ő hagyott el! Felejtsd már el ezt a tuskót!”
Hallotta, mikor Harry három személyre vacsorát rendel a szobapincértől.
„De akkor is! Annyira jól bánik Teddel! Mintha a sajátja lenne! Milyen szép is lenne!”
- Ginny! – a nőt ábrándozásából a kisfiú zökkentette ki. – Nem kérsz enni?!
- Mi?! Öhm… köszönöm, de csak egy salátát kérek!
- Oké! – Mondta Harry és leadta a rendelést a pincérnek.
Néhány perc múlva a kandallóban megjelent néhány ezüst tál, tele csupa finomsággal. Mindenki neki látott a saját ételének. A két fiú rengeteget rendelt magának, míg Ginny csak egy salátát rágcsált, és továbbra is figyelte a másik két embert az asztalnál, hogyan bohóckodnak.
- Ginny! – most Harry szólította meg. – Azon gondolkodtam, hogy én is kivenném a részemet Ted neveléséből!
- Nem kell a pénzed! – vágta rá gyorsan a nő.
- Nem erre gondoltam, hanem, hogy otthon hamarosan véget ér a bajnokság. És, hogy Ted tölthetné nálam a nyári szünetet. Megmutatnám neki Milánót. Gyönyörű nyáron!
- Mi? – kapta fel a fejét Ginny. – Nem viszed el Tedet! Nem engedem! – mondta határozottan.
- Nem akarom elvinni! Csak, hogy töltsön ott néhány hetet. Természetesen én is úgy gondolom, hogy a Roxfortban van a helye. Csak meg akarom mutatni neki a helyet, ahol élek.
- Majd még megbeszéljük! Én nem rajongok az ötletért, de ebben Teddynek kell döntenie! Bár erre gondolhattál volna, mikor itt hagytál csapot-papot! – mondta csípősen a nő.
- Én el akarok menni, Ginny! Engedj el! Légysziiiiii!!! – kérdte a kisfiú.
- Rendben! Ha el akarsz! – egyezett bele. – Ezt majd később megbeszéljük, Harry!
- Oké!
- De most mennünk kell! Eléggé ránk esteledett! Nekem még tanulnom is kell! És neked is ki kell magadat pihenni a holnapi meccsre, Harry! – mondta, és utána fel is állt Ginny. Jelezvén, hogy semmi áron nem maradna tovább.
- Értem! – bólogatott Harry.
- Gyere Ted! Majd holnap biztosan találkoztok! Szia Harry!
- Szia! Szia Ted! Annyira örülök, hogy találkoztunk! – mondta, majd leguggolt a gyerek mellé, és szorosan magához ölelte és adott neki két puszit.
- Szia Ginny! És köszönöm, hogy elhoztad! – Harry felállt és Ginny arcára is adott két puszit.
Ebben a pillanatban valaki kinyitotta az ajtót, de mihelyst meglátta az előszobában álló párost, kővé dermedt.
Mikor Harry meglátta ki az, rögtön vagy két métert ugrott hátrébb Ginnytől.
- Vittoria, mit csinálsz itt?! – kérdezte meglepetten.
- Igen, Harry! Azt én is nagyon szeretném tudni! – mondta csalódottan a lány.