Elérkezett a tizedik nap estélye, mikor is lejárt a határidő. A szavazólapok rendben megérkeztek, és következett a nagy munka, a szavazatok számlása. A bundázás elkerülése végett, mind a négy házból kerültek be lányok a szavazóbizottságba, aminek az élére Hermionét választották. A Mardekárból képviseltette magát egy Izabella nevezetű lány, a Hugrabugot Hannah Abott képviselte, a Hollóhátat Luna, míg a Griffendélt Ginny.

Parvati javaslatára a számlálást a szükség szobájában végezték, így elkerülve a hívatlan látogatókat. Az öt lánynak egy teljes hétvége állt a rendelkezésre, hogy összeszámlálják a szavazatokat.

- Hogyan kezdjük? – kérdezte Hannah.

- Talán bűvöljünk meg egy pennát, ami mindent lejegyez, amit mondunk – javasolta Ginny. – Minden kategóriának legyen egy külön lapja, amire a penna lejegyzi, hogy melyik fiú mennyi jelölést kapott. A végén csak össze kell számolnunk a strigulákat.

- Jó ötlet! – derült fel Hermione arca.

A többiek bólogattak.

Elővették hát a lapokat, és egyenként olvasni kezdték őket. Egyes lapok elég érdekesnek bizonyultak.

- Viktor Krumot jelölték a legfeszesebb fenék kategóriában? – hökkent meg Hannah. – Hiszen nem is jár a Roxfortba!

- De nemzetközi hírű kviddicsjátékos – szólt közbe Izabella.

- Jó! De akkor is!

- Ezt nézzétek! – kapott ki egy lapot Luna a tömegből. – Oliver Wood-ot is jelölték a legizmosabb karokra.

- Ennek mondjuk még van is alapja – morogta Ginny. – Csak sajna már rég nem jár ide!

- Fred és George Weasley. A leghumorosabb!

- Mondjuk ez igaz is volt – gondolkodott el Hannah. – Amíg ide jártak. Ha akkor rendeztük volna a szavazást, tuti, hogy elsöprő többséggel ők nyertek volna!

Teltek múltak az órák. Számtalan fiú kapott szavazatot – olyan is, aki roxforti volt, és egyes esetekben olyan is, aki nem -, és a strigulák száma egyre csak nőtt. Két kategóriában azonban különösen elhúzott valaki.

- Miért nem lep meg? – mosolygott Hermione.

- Igen, igen – bólogatott Hannah. – Én is erre számítottam. Legalább is az egyik kategóriánál.

Ginny erre csak vörösödő fülét vakargatta.

- Mára szerintem hagyjuk abba! – jelentette ki Hermione, miután Izabella sorozatban már ötödször ásított. – Holnap be tudjuk fejezni.

Így hát a lányok fogták a papírokat, és elhagyták a szobát. Az előcsarnokba érve mindenki ment a maga klubhelységébe, de Ginny és Hermione szembetalálkoztak Deannel.

- Szia Ginny! Volna kedved sétálni egyet?

- Persze! Majd klubhelységben találkozunk – fordult barátnőjéhez Ginny.

- Oké.

---------------

Alig telt el fél óra, és Ginny visszatért a klubhelységbe. Dean nélkül. Ez rögtön fel is tűnt Hermionénak, aki azonnal leintette az őt izgatottan faggató Parvatit.

- Ginny! Mi történt?

- Összevesztünk Deannel – felelte szomorúan Ginny, és leült Hermione mellé. – Megint jól indult minden, de aztán…

- Igen?

- Megkérdezte, hogy őt jelöltem-e minden kategóriában. Azt feleltem, hogy ő a jelöltem a legszebb kézre. Erre teljesen kiakadt.

Ginny lehorgasztotta a fejét, és inkább a padlónak beszélt. Hermione együtt érzően a vállára tette a kezét.

- Azt mondta, nem lepődne meg, ha kiderülne, hogy az összes többi kategóriában ugyanazt a fiút jelöltem…

- Harryt – vágta rá Parvati.

- Tessék? – kérdezte egyszerre Hermione és Ginny.

- Harryt jelölted az összes többi kategóriában. Nem?

- Igen – válaszolta őszintén Ginny. – Őt jelöltem. De attól még Deannel járok.

- Tudod, Ginny! Dean se idióta, és észrevesz dolgokat.

- Mit mondtál?

Parvati sóhajtott egy nagyot, majd belefogott:

- Azt mondtam, hogy Dean se idióta, és észrevesz dolgokat. Észreveszi ő is, hogy mennyire felragyogsz, mikor Harry megjelenik, és hogy… Hogy is fejezzem ki magam? Sokkal… melegebb hangon beszélsz Harryvel, mint vele. És észreveszi azt is, hogy… Harry hogyan szokott rád nézni.

- Miért hogyan szokott?

- Őszintén szólva, az utóbbi időben egyre gyakrabban néz úgy, rád – felelte az indiai lány.

- Hogy úgy?

- Mint ahogy egy… Tudod, mint amikor egy pasi…

- … szerelmes – fejezte be Hermione

- Pontosan – bólintott Parvati.

- Mióta lettél te ilyen romantikus, Parvati? – fordult a lányhoz Hermione.

- Hm! Justin jó dolgokat hoz ki belőlem – állt fel Parvati. – Hidd el, Ginny! Harry totálisan beléd zúgott!

- Hermione! Tényleg felragyogok, valahányszor Harry megjelenik? – kérdezte Ginny, miután Parvati elment.

- Őszintén?

Ginny bólintott.

- Igen.

---------------

Másnap folytatódott a szavazatok számlálása. Az öt lány lelkesen dolgozott, hogy aznap estére meglegyen a végeredmény. Ismét kerültek be érdekes lapok a tömegbe, de ezek már nem okoztak meglepetést.

Ginny, miközben a szeme előtt kibontakozó eredményt figyelte, újra csak Harryre gondolt, és arra, amit Hermione és Parvati mondtak neki tegnap este. Be kellett látnia, hogy a lányoknak igaza volt. Akaratlanul is folyamatosan megbántotta Deant, mióta járni kezdtek. Szegény fiúnak folyton le kellett nyelnie azt, ahogy Harry valahogy mindig előrébb szerepelt az életében. Harry a kiváló játékos, Harry a hős lovag, aki megmentette őt a Titkok kamrájában, Harry, aki legyőzte Voldemortot, Harry a példakép… Egyszer sem Dean, sohasem ő. Mindig csak Harry töltötte ki az életét. Azóta a sorsdöntő szeptember elseje óta minden megváltozott.

Tudhatta volna már akkor, mikor ötödik végén Harry szakított Chóval, hogy újra van esélye elnyerni álmai férfiját. Még az ő tökkelütött bátyja is rájött, csak ez egyszer ő volt buta, és nem vette észre, hogy rossz döntést hozott, mikor rögtön beleugrott egy újabb kapcsolatba.

A rákövetkezendő évben Harry számtalan jelét mutatta annak, hogy már más szemmel néz rá, mint régen. Ha nem kötötte volna le annyira heves vonzalma (és tényleg csak vonzalma) Dean iránt, észrevette volna azokat a pillantásokat, melyeket Harry vetett rá néha.

És az a búcsúcsók… A búcsúcsók, amit akkor váltottak, mielőtt Harry, Ron és Hermione elindultak elpusztítani a horcruxokat, egyáltalán nem volt testvéri. Harry ajka sokkal tovább időzött az övén, hogy azt barátinak lehessen nevezni.

A háború egy éve alatt, mindössze egyszer látta Harryt: karácsonykor, szenteste. A fiún látszott, hogy megviselték őt az események: lesoványodott, a haja már a válláig ért és az arca borostás volt. Azonban a szeme ugyanolyan eleven és melegséggel teli volt, mint mindig. A smaragdzöld szempár ragyogása megmutatta, hogy a fiúban még nem hunyt ki a remény. És Harry reménye tartott életben mindenkit.

A győztes csata után vált meg Harry végleg régi szemüvegétől. Majdnem ripityára tört Voldemort egyik átka következtében, de Harry nem akarta megjavíttatni. Azt mondta, kell, hogy valami emlékeztesse az árra, amit a győzelemért fizettek.

Igen. A lányoknak igaza volt. Még mindig szerelmes Harrybe: a nemes lelkű, szerény, félénk hősbe, aki nem akarta magának a hírnevet, hanem szeretetre éhezett egész életében. Ginny elhatározta, hogy nem fogja többé megtagadni ezt a szeretetet Harrytől.

- Készen is vagyunk! – csapta össze a kezeit Hermione. – Most már csak össze kell számolnunk!

- Miért? – kérdezte savanyú képpel Izabella. – Nem egyértelmű?

- Nem csak egy kategória van Iza! Pontos eredményt kell a Bizottság elé tárnunk!

- Oké, oké! Értem!

---------------

Megszámolni a strigulákat már nem tartott olyan sokáig. Bő egy óra múlva meg is lett a végeredmény, amit a lányok az RH Bizottság elé is tártak, az aznap esti gyűlésen. Egyedüli titok a legszexibb pasi maradt, akinek kilétét tényleg csak az az öt lány ismerte, akik a szavazatokat számolták. Ez közös megegyezésre történt így, és a győztes nevét tartalmazó borítékot már le is zárták egy piros pecséttel.

- Nos hölgyeim! Most, hogy végre tudjuk, hogy mely úriemberek a Roxfort legnagyobb hódítói – egyet kivéve -, már csupán annyi a feladatunk, hogy megszervezzük, és lebonyolítsuk a díjátadó gálát – jelentette be Parvati.

- És mi az elképzelésed?

- Úgy gondoltam, készíthetnénk fotókat – persze csak titokban – a győztesekről, és mikor kihirdetjük az eredményt, leleplezhetnénk egyúttal a fényképeket is!

- Képtelenség, Parvati! – rázta a fejét Hermione. – A legjobban fotózni Colin Creevy tud, és még ha őt valahogy sikerülne is meggyőzni, hogy ne árulkodjon, azt már elég nehéz lenne elérni, hogy fiúk ne vegyék észre, ahogy fényképek sora készül róluk.

- Ez sajnos igaz! – bólintott Ginny.

- Szerintem nem is kellenek fotók! – tárta szét a karját Susan. – Legalább is előtte nem. Mi lenne, ha a gála utáni napon tartanánk egy fotózást a győztesekkel.

- Ez tényleg jó! – helyeselt Lavender is. – Akkor készíthetnénk beállított fotókat is, és azok tuti jól sikerülnének.

- Akkor maradunk Susan javaslatánál? – kérdezte Parvati.

Mindenki bólogatott.

- Remek! Akkor Valentin nap előtti estén találkozunk ugyanitt!

- Na Ginny! Elégedett vagy az eredménnyel? – fordult a lányhoz Hermione mikor már a folyosón jártak.

- Ezt most miért kérded? Az eredményt úgyse változtatná meg a véleményem.

- Lehet, de attól még elmondhatod!

Beléptek a klubhelységbe, ahol már csak pár diák lézengett. Ginnynek megakadt a szeme egy fekete hajú fiún, aki ábrándozva nézte a szunnyadó tüzet. Halkan, úgy, hogy csak Hermione hallja, mosolyogva megjegyezte:

- Nagyon jól fog kinézni a fényképen azokkal az igéző szemeivel!

Magában mulatva Hermione csodálkozásán, Ginny elindult a szobájába. Félúton járt, mikor az említett fiú hátrafordult, és egy pillanatra találkozott a tekintetük.

- Jó éjszakát! – köszönt Ginny, és felment a lépcsőn.

Éjszaka csak azokkal az igéző zöld szemekkel álmodott.