-Tehát röviden összefoglalva: én vagyok az, aki elvileg segíteni fog Harrynek? De hát még az sem biztos, hogy tudok varázsolni!

-Annie, Annie, nyugi! A jóslattal most ne foglalkozz! Viszont most el kell jönnöd velünk!

-De hát hova?

-Elmegyünk bevásárolni! Gyere, szóljunk a többieknek!

-Oké, oké, menjünk. De még mindig nem mondtad meg, hogy pontosan hova.

-Majd megtudod.

-Ginny!

-Jól van! Az Abszol útra megyünk!

-Harry meg Ron is jön? Vagy csak Hermionével megyünk?

-Hát…az biztos, hogy Harryék is jönnek.De anya azt mondta, hogy velünk jön valaki, főleg miattad és Harry miatt.

-Egy auror?

-Aha, szerintem igen. De menjünk le reggelizni, aztán indulhatunk is!

Reggeli után átöltöztek a többiek mugli ruhába, én nem, mivel nekem csak az volt.

-Hermione, mivel megyünk?- kérdeztem tőle.

-Hop-porral. Most az a leggyorsabb.

-És én mégis miből veszem meg a…

-A Gringottsban Bill tegnap átváltotta a mugli pénzt, szóval azzal nem lesz gond. Harry, hol vagy Ron?

-Nem tudom, biztos még öltözik. Vagy lehet, hogy…á, már itt is van! Megvan mindenki?

-Ööö, én még nem utaztam hop-porral. Tudom, hogy hogyan kell, de…

-Ne aggódj, Annie! Nem vészes. Először én is féltem, de jól ment.

-Harry! De hát te a zsebpiszok közbe érkeztél!- mondtam félig nevetve.

-Jól van na. Mindig elfelejtem, hogy szinte mindent tudsz. A lényeg, hogy érthetően mondd ki az úticélt, akkor jó helyre érkezel.

…Pár perc múlva mind az öten ott álltunk a Foltozott Üstben.

-Huh, ez viszonylag könnyen ment…

-Sziasztok!- dörmögte valaki mellettem. Én odafordultam, és ijedtemben elesetem.

-Szia Hagrid!- mondta Ginny, miután felsegített.

-Te vagy a testőrség? De jó!- örvendezett Ron.

-Hagrid, ő Annie, Annie, ő itt Hagrid- mutatott be minket egymásnap Harry.

-Szia! Ginny, hova megyünk először?

-Ollivanderhez. Veszünk neked egy pálcát.

Kb. 20 perc múlva:

-Ébenfa-főnixtoll, tíz és fél hüvelyk.

-Örülsz neki?

-Hát persze! Sosem voltam még ennyire boldog! Na jó, talán akkor, amikor megtudtam, hogy boszorkány vagyok.

-Akkor jó. De egy talár is kéne, hogy másoknak ne tűnjön fel, hogy új vagy itt.

-Madam Malkinhoz megyünk?

-Aha, már itt is vagyunk! Hermione, gyere be, és ti-mutatott Ronra és Harryre-maradjatok itt Hagriddal.

-De siessetek!

-Próbálunk!- nevettem Ronra.

Pár perc múlva Hermione tanácsára kifizettem egy viszonylag egyszerű, fekete talárt, de Ginny mást mutatott. Egy gyönyörű, vörös színű ruhát, aminek arany gyöngyökkel volt kirakva a pántja. –Egyszerűen csodálatos volt- fogalmazta meg Ginny. Hermione szerint olyan volt, mintha rám öntötték volna. Mivel látva ezt a ruhát, nem tudták megállni, hogy ők is vegyenek maguknak egyet.

A Hermionéé egy mélykék ruha volt ezüstgyöngyös pánttal, a Ginnyé pedig sötétzöld, fekete gyöngyberakásos pánttal. Hirtelen a zöld-fekete ruháról eszembe jutott valami. A gondolatra elvigyorodtam.

-Min mosolyogsz, Annie?- kérdezte gyanakodva az említett.

- Csak ruhád…

-Fizessünk és menjünk, mert a fiúk egy kicsit idegesnek látszanak-vágott közbe Hermione.

Miután kiléptünk a boltból, meghallottuk a fiúk hangját.

-Mit tudnak ezek fél óráig csinálni?

-Nézd, Ron, már itt is vannak. Annie, megvan minden, ami kellett.

-Igen, Harry, minden- és mosolyogva összenéztem két barátnőmmel.

Miután megérkeztünk a fárasztó nap után az Odúba, este egy finom és kiadós Mrs Weasley-féle vacsorát ettünk. Én továbbra is Ginnyvel aludtam egy szobába, de mivel Hermione mától kezdve ott töltötte a szünete, ő is csatlakozott hozzánk. Pizsamát húztunk, aztán Ginnynek eszébe jutott valami.

-Annie, most jutott csak az eszembe, Madam Malkinnál miért mosolyogtál olyan furán?

-Hát… tudod a ruhád miatt.

-De miért? Hülyén néztem ki benne?

-Dehogy, gyönyörű vagy benne! Csak a színe, zöld és ….

-Nem illik a hajamhoz?

-Dehogynem! Nagyon illik hozzá. De zöld és fekete ... Hermione, te sem sejted?

-De már kezdem!- és vigyorogva összenéztünk.

-Jaj, Ginny, ne légy már ilyen! Zöld, pont mint Harry szeme, fekete, mint Harry haja. Neked tetszik Harry!

- Jaj, Annie, ne mondj már ilyen hülyeségeket!- de szavait meghazudtolta az, hogy elvörösödött.

-Ugyan már, Ginny! Te elpirultál!- szólt Hermione.

-Ó, ne, ennyire látszódik? Lécci ne mondjátok el senkinek ….főleg Fredéknek meg Ronnak…

-Persze, de …mégis mióta?

-Hát… azt hiszem, hogy negyedik után, vagyis úgy egy-két hónapja kezdődött. Már a minisztériumban is olyan helyes volt… azok a zöld szemek…- nézett ránk álmodozva.

-Juhéééjj! Tetszik neki!

- Annie, ne kiabálj, még a fiúk meghallják!- intett csendre Hermione.

-Ugyan, úgyis fölösleges minden. Harry észre se vesz, csak a barátja húga vagyok, reménytelen…

-De i annyira összeilletek!- kiáltottam fel.

-Ne add fel ilyen könnyen, Ginny! Add önmagad, ha szeretnél, randizz másokkal, és előbb-utóbb kiderül, hogy mit érez Harry.

-Rendben, megpróbálom. De késő van, és ha anya megtudja, hogy eddig fennmaradtunk, végünk!

-Oké! Jó éjt Annie, jó éjt Ginny!

-Jó éjt mindenkinek!

-Jó éjt Ginny, Hermione…